Sárkány SAL készen

Én is elkészültem, bár nem gondoltam volna, hogy tényleg sikerülni fog, mert a héten minden nap közbejött valami, ami miatt nem tudtam este nekiülni és hímezni. Ma délután, miután megjártam a postát belevágtam, mit ne mondjak, egyáltalán nem volt könnyű eset, ezt a nyavalyás damilt már vagy ezerszer legszívesebben a kukában láttam volna, mert folyton csak összecsomósodott. Arról nem is beszélve, hogy időközben még a hímzést is bontanom kellett, mert akadt egy 3x2 szálas x, és így nem fért el a gyöngy, meg egy másik hiányzott, amit pótolnom kellett, szóval nem volt a kedvencem így a végére. Most azt hiszem, kell egy kis idő, mire újra beleszeretek, mondjuk mikor visszaérkezik a keretezőtől...

A fotó a fényviszonyoknak köszönhetően borzalmas, talán holnap sikerül jobbat készítenem róla, ezért nem is rakom fel most csak ezt az egyet. :-) Hihetetlenül fáradtnak érzem magam, lehet megyek is aludni.

Csajok

A héten nem volt kedvem külön szatyorban hímzést cipelni, úgyhogy belevágtam Fejős Éva legújabb könyvébe. Még nem olvastam ugyan végig, de azt hiszem, a történet szempontjából ez majdhogynem lényegtelen, olyan, mint egy darabig néznél egy sorozatot, aztán meg hirtelen abbahagyod, és aztán bármikor folytathatod, mert egy-két perc alatt kiderül, mi is történt a kihagyott időszakban. A könyv is valami hasonló, nagyon rövid fejezetekből/történetekből áll össze, tényleg olyan, mint egy szappanopera, csak éppen nem a képernyőn nézi az ember, hanem olvassa és közben fejben vetíti a képzeletbeli vászonra.

Maguk az epizdok négy fiatalról szólnak, akik egy hajókiránduláson kovácsolódtak össze és kávé, ebéd mellett, vagy épp az edzőteremeben osztják meg egymással gondjakait, örömeiket és gondolataikat. A történet könnyed hangvételű, ugyanakkor nekem teljes kikapcsolódást nyút, de ugyanakkor beszélgetések alapjául is szolgálhat egész nyugodtan, mivel a nők és férfiak különbségekről és egymás megértéséről bármikor lehet vitát nyitni. :-)

Akik esetleg még nem votlak nyaralni és nem tudják, mit vigyenek magukkal, én bártan merem ajánlani ezt a kis szösszenetet.

Hihetetlen...

Még a múlt héten mondta apa, hogy elég nagy valószínűséggel kedden vagy szerdán nálunk fognak aludni, de anya legalábbis biztos, mert neki valami programja lesz Pesten. Ez aztán annyiban is maradt, mert mindenfélék történtek időközben, rengeteg minden megváltozott az egy hét alatt, így nem is számoltam vele, hogy tényleg jönni fognak. Aztán tegnap négy óra körül csörög a telefonom és apa semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy elindultak elindultak, mintha tudnék mindent, aztán azért kaptam választ a kérdéseimre és ekkor megtudtam, anya nálunk fog aludni. Apa persze csak öt percre jött be, mert már késésben volt, szóval vele nem sokat találkoztunk.
Anyával azért jót beszélgettünk, olyanokról is, amiről máskor ritkán szoktunk, egészen 11-ig tartott a dumaparti, aztán ágyba vonultunk. Közben megpróbáltam bevezetni az iwiw világába, kíváncsi vagyok, mekkora sikerrel... az emileket azért időnként ellenőrzi, hogy ne vesszen el a postafiók, de az utóbbi két hétben tuti nem nézett bele, mert kapott képeket az újdonsült családtagokról is, csak nem tudott róla. :-) Nem annyira szeret a monitor előtt ülni, bevallom én is szívesebben csinálok bármi mást főleg a hétvégén, de a munka miatt ide vagyok kötve ehhez a nyavajáshoz. Ma meglepetésszerűen meglátogatják az unokatesómékat, kíváncsi vagyok, mi lesz a végkimenetel, mert ugye eddig határozatlan időre mindenkit lepasszoltak. Pedig én akár még szívesen segítenék is, amit tudnék, és ahogy hallom, de mivel senkire nem óhajtom ráerőltetni magamat, visszavonulót fújtam. Így könnyen lehet, hogy hónapokig nem látom még az ikreket, meg az újdonsült szülőket, de ha nekik ez kell a lelki nyugalmukhoz, akkor ám legyen, tiszteletben tartom a döntésüket. Bár megjegyzem, ritka alkalmak egyike, de most anyával értek egyet, hogy sok kicsi öröm és boldogság összeadódik, amivel csak támogatjuk őket. És nagyon-nagyon remélem, hogy ez a két apróság egy picit átformálja főként az apuka nézeteit bizonyos tekintetben, mert náluk vendéget fogadni csak tökéletes körülmények között lehet, ami innentől kezdve egy jó darabig nem fog fennállni, az biztos. Na majd délután kifaggatom anyát a látogatás eredményeiről. :-) A picik egyékbént édesek, néhány képet azért csempésztek a világhálóra a rokonok.

És ami igazán meglepett, hogy anyának tetszettek a foltvarrásos alkotásaim. :-))) Na meg azért a Trick or Treat Fairy-t is megdícsérte, szóval az is tetszett neki, de a foltvarrás mellett elég sokat elidőztünk. Úgy látszik, a varrás még mindig közelebb áll hozzá, mint a hímzés, talán mert azt még ő is gond nélkül tudja csinálni, a hímzést már nem bírják az ujjai a különböző meszesedések miatt. Nagyon tetszett neki a csillag, meg a nesszeszer is, nekem is azok a kedvenceim, annyira jól passzolnak azok az anyagok egymáshoz (lesz kép és beszámoló is, csak még mindig nem jutottam a fotózásig).
Mivel tegnap este jó sokáig fenn maradtunk, ma reggel megint alig bírtam kivakarni magam az ágyból reggel, szívesen jöttem volna 1-2 vonattal később, és akkor a postára is bemehettem volna, ugyanis megérkezett Ritától a dobozom. Hipphipphurrá! Talán majd holnap reggel kések egy picit, vagy legkésőbb péntek délután beugrom érte munka után, nagyon várom már, hogy nyithassam azt a borítékot. :-)

Nagyvázsony, Úrkút, Veszprém

A foltvarró tanfolyamos beszámolót egy picit felfüggesztem, mert kimondhatatlanul lusta vagyok fényképezni, ez az igazság. Kezdek lassan magamhoz térni az időhiányból, de reggelente még mindig nagyon nehezen kászálódok ki az ágyból vagy a harmadik szundi riasztás hatására (ez még 20-30 perc). Viszont tegnap este a romokat már eltűntettem, viszonylag lakhatóvá vált az ebédlő és a dolgozó szobában a kanapé is.

A csütörtöki nagy hajrá után pénteken reggel vágtunk bele a dumavölgy-humorváras hétvégébe. A postán indítottuk a napot, mert kaptam ismételt értesítőt, hogy küldeményem érkezett, Andrisnak meg megjött a nyelvvizsgabizonyítványa, szóval én a Tűvarázsos csomaggal, Andris pedig egy német alapfokú bizonyítvánnyal lett gazdagabb. Az út elég hosszúnak tűnt, mivel sok helyen dugó volt Budapesten, de még az M7-esen is baleset miatt. Én útközben hímzetem az RR kendőmet, sikerült kivégeznem a kis gonosz zöld négyzeteket az ablakok mellett, most már hálásabb részek következnek majd.

A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, a gps is segített benne, bár nem mindig lehet azért csak arra hagyatkozni, de most bevált. :-) Mivel mi érkeztünk hamarabb, választhattunk, hogy a hűvösebb vagy melegebb szobát választjuk, egyöntetűen a hűvösebbre szavaztunk... egy szépséghibája azért volt, mert a hűvös mellé dohszagot is kaptunk, de egy éjszakára azért tökéletesen megfelelt, a kiszolgálással nem volt gond, és a reggeli is elég bőséges volt. Ja és az ágyainkat egy kétajtós szekrény választotta el egymástól, ez nagyon zokon esett mindkettőnknek. Kb. fél órával később a sógorék is megérkeztek, nagy nehezen a házi néni is előkerült, és miután mindenki kipakolt és átöltözött, nekivágtunk egy kis túrának a 30 fokos hőségben. Nem gondoltam volna, de a sapka, ami rémesen mutatott a fejemen, nagyon sokat védett a nappal szemben. Úrkút felé vettük az irányt, itt egy tanösvény vezet végig az őskarszton, sok szépségben gyönyörködtethetik a szemüket az ide látogatók (emelett sajnos rengeteg szemét is akadt, no comment), de beszéljenek helyettem a képek:

Visszafelé megjártuk a Kab-hegyet és felmásztunk egy pici fa kilátóra, onnan készült a panoráma kép is, a Balaton hihetetlenül kékes-zöldesen csillogott a dombok-hegyek mögött, a völgyhíd pillérei pedig engem vitárlásokra emlékeztetettek leginkább.

Délután Nagyvázsonyban fogyasztottuk el az estebédet, ha jól emlékszem, három hely közül választhattunk, nekünk a várhoz közel eső csárda volt a legszimpatikusabb, nem is csalódtunk, mindenki elégedett volt a választásával. :-) A végén még elnyalogattunk egy csavart fagyit is, ami tényleg olyan volt, mint régen, nem ez a vizes vacak, amit itt ránk sóznak a Nyugati környékén. A településen viszonylag kevés látnivaló van, de azokat azért érdemes körbe járni, ilyen pl. a Kinizsi vár, de érdekesség képpen mi beiktattunk egy kis foltvarrás kiállítást is, aminek éppen aznap volt a megnyitója, voltak köztük szépségek!

Az előadás, amiért tulajdonképpen mentük, egészen jó volt, kürtős kalácsot majszoltunk közben, ami nagyon jól esett, mert már ezer éve nem ettem. A fellépők között Litkai Gergyely konferált, örültem, hogy őt is hallhattam végre élőben, bár csak egészen rövideket nyilatkozott, a kedvencem pedig továbbra is Kőhalmi Zoli, mert értelmes, intelligens és úgy tud előadni, hogy még sokadik meghallgatás után is tudok rajta nevetni. Aranyosit leírtam aznap este, mert másról sem tudott beszélni csak a nőkrő, piáról és szexről, na meg az urulógiát se hagyjam ki, Szőlősi-Csák Gergely pedig nem valami nagy ágyú, nála a káromkodás a végére szinte kötőszóvá vált, nem is igazán nevettem az ő szövege alatt. Szóval Zoli megint nagyon alkotott, majd lefordultam a székről az előadása közben, mert már annyira fáradt voltam, hogy nevetni nem bírtam, de valamit csinálnom kellett helyette. :-)))))

Éjszaka vihar tombolt, ez másnap reggel meg is látszott egy-két sátron, amit miszlikekre aprított az erős szél, de volt ott törött borhűtő is, amit azért meggondolatlanság volt kinn hagyni szerintem. Ezeket az élményeket a reggeli előtti séta során sikerült begyűjtenünk. Reggeli után gyorsan útnak is indultunk, és a rövid séta erejéig megálltunk Veszprémben... maga a város engem nem ejtett rabul, de kétségtelenül vannak nagyon szép épületek a belvárosban, amelyek megérnek egy-egy misét. Pl. a bazilika, ahol el is kapott minket egy lelkes néni - vélhetően a templom alkalmazottja - és Szent Istvántól egészen napjainkig elmesélte a templom történetét, ami jó egy órásra sikeredett.

A szeles séta után jól esett visszaülni a kocsiba és folytottuk utunkat hazafelé, ahol várt a kert és a többi házimunka. A kertben sokat voltunk kinn a hétvégén, de még mindig van mit tenni, ha végeztem a növények ráncba szedésével, igyekszem ott is futni egy kört a fényképezőgéppel. A hortenzia cserje és a barátcserje káprázatosan szépek, de végre kezd életre kelni a napfényes ágyásom is, most telis-tele van sárga virágokkal.
Összességében jól sikerült a hétvége, mindannyian jól éreztük magunkat, bízom benne, hogy ez a hétvége is hasonlóan jó hangulatban fog telni, szombaton ugyanis Évihez megyünk a következő Sárkánytalira. :-)

Foltvárró tanfolyam - második nap

Még mindig élvezem a foltvarrást, főleg, hogy tegnap elkezdtük használni a varrógépet, és mivel nagyon jól haladtunk mind a hárman, még a végén le is tűztük az egyik mintát. Először kicsit tartottam tőle, hogy rossz anyagokat válogattam össze, hogy nem fognak jól mutatni egymás mellett, de a végeredmény meggyőzött az ellenkezőjéről, elégedett vagyok mind a kettővel, bár megjegyzem a kunyhó minta jobban tetszik.

És kaptunk egy darab rávasalható közbélést is, hát az valami álompuha, és nagyon jó vele dolgozni, nem is értem, eddig hogyan boldogultam a tiszta műszálassal (elárulom, sokkal nehezebben :-)) Tegnap a marketing része is minimális volt a foglalkozásnak, szóval most már csak egy dolog zavar, állati meleg van!

És akkor a műveim:

Bíróság lépcsői, ezt már le is tűztem, ha minden igaz, ma elkészítjük a szegését is.

Kunyhó, ez még csak vasalva van, tűzésre készen áll, nekem jobban tetszik. :-) Lehet, hogy egyszer készítek ilyen mintából ágytakarót vagy piknikplédet...

Foltvárró tanfolyam - első helyzetjelentés

Nos tegnap megkezdődött az intenzív foltvarró tanfolyamunk, szinte családias a légkör, mert az öt jelentkezőből csak hárman vágtunk végül bele, minden esetre szerintem nagyon jó kis csapat van alakulóban. :-) Szinte teljesen egyidősek vagyunk a lányokkal, annyi a különbség csak, hogy én vagyok az egyedüli gyerekmentes, mondták is a lányok, hogy majd megtudom, mekkora áldás ez, ha kézimunkázni szeret(ne) az ember. Egy dolog nem tetszett, az üzletvezető fickó is jelen volt a tanfolyamon és egyfolytában marketingelte a termékeiket, hátha elcsábulunk és jó sok mindent bevásorolunk, mert a foltvárrás is kezd egyre jobban elterjedni Magyarországon is, és egyre több kis ketyerét lehet hozzá kapni, ami megkönnyíti a munkát.

Azt hiszem, minden tanfolyamon a nagymama virágoskertje az első minta, amit elkészítenek a leendő foltvárrás rajongók, ezt pedig nem géppel, hanem kézi öltésekkel varrjuk össze. Én nagyon élveztem az elkészítését, a jojóért már kevésbé voltam oda, de természetesen erre is van már szuper herkentyű, amivel pillanatok alatt el lehet készíteni a kis díszt.

Ezek kerültek ki az én kezeim közül (a végleges sorsuk még bizonytalan egyelőre):


Nagyon várom a mai órát, kunyhót és bírósági lépcsőt fogunk eszkábálni. :-)

GySRR keret (2)

Azt hiszem, nyugodt szívvel állíthatom, hogy rengeteget hímeztem ezen a képen a múlt héten, főleg a hétvégén, meg is lett az eredménye. :-) Majdnem elkészültem a felső sor ablakkal, már csak egy lehetletnyi kontúr van belőle hátra, aztán jönnek ismét a növénynevek... nagyon szeretem csinálni még mindig, őt is olyan nehéz letenni.
Előrebocsátom, hogy a kép nem lett valami élethű, de a reggeli fényviszonyok közepette lemerült akksival nem próbálkoztam tovább, ráadásul be is kellett érnem, szóval ennyire futotta. Az esti fények sokkal jobban tetszenek fotózás szempontjából, most viszont ezzel kellett beérnem.

Mary Poppins (6)

Egy heti hímzés után most ilyen állapotban pihen Mary, és várja, hogy újra felkapja a vonat szele majd jövő hétfőn. :-)

A változatosság kedvéért bontottam is viszonylag sokat, mert az esernyőt tuti elszámoltam a cikk-cakkos vonalak alapján, meg a szélkakas alatti tetőt is elrontottam és nagyon csúnyán mutatott, ahogy az egyik sor elcsúszott egy szemmel, szóval azt is restauráltam. :-) Hamarosan eljön majd az összeállítás ideje, de előtte még van pár zöld x-em, na meg a hátuljára is kerül egy kis apróság, remélem, ez már tényleg nem tart majd sokáig.

Veresegyházán jártunk

Tegnap este néhányszor eszembe jutott, hogy mit is csináltam a hétvégén, és először semmi nem ugrott be a péntekkel és a szombattal kapcsolatban, aztán rájöttem, hogy hímeztem. :-))) Na meg aztán figyeltük a nagy vihart, ami sajnos a fiatal nyírfánk törzsét tőből kicsavarta (nincs még minden veszve, mert a két mellékága elég rugalmas volt ahhoz, hogy megmaradjanak), és a paradicsomokat is karózni kellene, ez most már világos. A kertről kb. ennyi, pedig lenne munka benne bőven, de ebben a melegben valahogy nem sok kedvem van a növények babusgatásához, közben meg még a szúnyogok is támadnak tizesével. Egy-két virág azért mindig virágzik, ha lesz lelkierőm körbesétálni a fotómasinával, majd hozok képet is. Pénteken délutánra jegeskávét terveztünk Dorottyával, de sajnos el kellett halasztanunk bizonytalan ideig, így maradt helyette a hímzés, ami kis rész bontást is magában foglalt, na nem ám amiatt, hogy elnéztem a mintát, nem két szál helyett egy helyen háromba böktem az x-et. Lehet, hogy el kellene mennem szemészetre? Bár ritkán szokott ilyesmi előfordulni velem, ennél a mintánál valahogy mégis gyakrabban... az algír szemeknél viszont lehet az a gond, hogy a 3 szál annyira összehúzza az anyagot, hogy nem is látok egy szálat. A sok-sok hímzésnek viszont meglett az eredménye, már majdnem elkészültem a felső sor ablakkal az RR kendőmön, egyedül a kontúr hiányzik a középső egy részén, meg még oldalt a feliratok, de az már apróság. :-) Legrosszabb hímezni a kis négyzeteket a növények nevei alatt, valahogy nekem nagyon nem esik kézre, viszont nagyon jól mutat. Kép majd lesz a mostani állásról is egyszer, de odáig már nem vetemedtem. A Mary-vel is jól állok, már szinte csak zöldek vannak hátra a 3. lapról, szóval előbb-utóbb az is csak készen lesz végre. :-) A többiek éppen pihennek, de nagyon rá kellene vennem magam a Trick or Treat fairy gyöngyözésére, mert így nem leszek készen vele a következő találkozóig, ami vészesen közeleg.

És hogy a tárgyra térjek... ;) Igyekszünk a túrás pajtásokkal viszonylag gyakran programot tervezni, de valahogy a teljes társaság sosem akar összejönni, mondanom sem, hogy már tudjuk, ki a leggyengébb láncszem. Mióta Dóra balján egy focistát tud maga mellett, nem igazán élveztük a társaságát, de valószínűleg ők sem élvezhetik a miénket, mert valami idióta kifogással jönnek elő, amikor rákérdezünk, hogy jönnek-e velünk vagy sem és szerintem 10 év múlvára sem tudna egy olyan időpontot mondani, mi neki megfelelne a velünk való találkozásra. Hát ennyi, ezt muszáj voltam leírni, de már nem sok híjja van, hogy vele is tudassam a véleményemet, mert ez engem felháborít, hogy folyton csak hiteget minket. Viszont Dani és Zsolt benne volt a medvés buliban, úgyhogy kis csúszással (Zsoltnak fél percen múlott, hogy elréje a 9 órás vonatot, sajnos a kalauz kegyetlen volt, a vonat pedig az orra előtt kisiklott a Nyugatiból) mindketten megérkeztek Fótra, ahonnan kocsival mentünk tovább Veresegyházára. Először a medvéket látogattuk meg, számomra elég lehangoló volt a látvány, meg aztán nem is értettem, mit keresünk ott mi, csak felnőttek, szinte mindenki gyerekkel/unokával jött ketrecbe zárt állatokat nézni. Szerintem a medvék nem voltak valami boldogok, napi fő mulatságuk, hogy a gyerekek hosszú fakanálon mézet nyújtanak be nekik a kerítésen keresztül. Jut is eszembe, Dóri, Andris mondta, hogy kérdezzelek meg titeket is, hogy eseteleg szeretnétek-e jönni, mondatam neki, hogy ahhoz most kicsit messze vagytok... ;) A medvék mellett voltak más érdekes medvék is, ahogy Dani fogalmazott, ezek voltak pl. a vadmalacok, farkasok, őzek és hirdették a rénszarvast is, de azzal nem találkoztunk. Volt egy dilis farkas is, annak már a szemén is látszott, hogy valami nem stimmel vele és egyfolytában csak ugyanazokat a nyolcasokat rótta fülét, farkát behúzva. Minden esetre a gyerekek nagyon élvezték, akik arra jártak, na meg az őzikék nekem is nagyon tetszettek.

A medvék után átmentünk megnézni a tavakat, amelyet elméletileg tanösvény vesz körül, időnként azért láttunk erre utaló jeleket is. :-) A környék nagyon impozáns volt, a Pamut tó nekem különösen tetszett, legközelebb azt fogjuk körbejárni. Az időjárás pedig jól megtréfált bennünket, mert a nap végére jó kis piros foltokat szereztem az arcomra, még most is izzik rendesen a szemeim alatt.
A kellemes séta után pizza lájttal (fetás-paradicsomos lepény, Andris után szabadon) és pizzával jutalmaztuk magunkat, majd ez egészet a Jungle Juice nevű koktéllal koronáztuk. A társasozás elmaradt, de a fiúk jót beszélgettek az ebéd után, nekem meg maradt a hímzés ismét... este még besűrítettünk egy kis házimunkát és levágtam az anyagaimat a mai első foltvarró órámra, izgulok, hogy milyen lesz.

Nyertem! :-)))

Tegnap délátun alig akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy én nyertem meg a Rita által készített csodás kis dobozkát. Szinte soha nem szokott ilyen téren mellém szegődni a szerencse, úgy látszik, most mégis érdemesnek talált Fortuna a nyereményre. Alig várom már, hogy a kezembe vegyem!

Nagyon-nagyon örülök neki, és persze köszönöm Ritának, hogy meghirdette ezt a játékot, mert itt tényleg mindenki nyert! :-)

Bezsongtam

Anya ma reggel hívott, hogy délután megszületnek az unokatesómék ikrei. Már vagy nyolc hónapot bent töltöttek és mivel egyre rosszabbak lettek az eredmények, az orvos úgy döntött, ideje világra jönniük a kicsiknek. Császárral fognak születni, úgyhogy elég tervezett az időpont, de a lényeg, hogy mindannyian egészségesek legyenek, szóval nincs mit tenni. Már alig várom, hogy láthassam majd őket, olyan kis picik, aranyosak, puhák és babaillatúak lesznek! :-)))) Tudom, ez a rózsaszín oldala a gyerekvállalásnak, de egyre jobban úgy érzem, hogy nekem is kell. Aztán majd jön ő ám, ha úgy dönt, hogy itt az ideje, ettől nem félek... de tutira kétségbe fogok először esni, ha meglátom a két csíkot a teszten. Mármint, hogy biztosan akarom én ezt? A válasz meg úgyis igen lesz, közben pedig észre sem veszem majd és már meg is barátkoztam a gondolattal.
Olyan jó volt látni Kingát, nagyon kiegyensúlyozott kismama volt, tuti, hogy nyugodt gyerekeket fog kapni szerintem, aztán majd egy-két hét elteltével rákérdezek, hogy beigazolódott-e az elméletem. :-) Alig várom, hogy gyömöszölhessem őket!

Nézelődtem...

...olajsütő ügyben, mert most hirtelen úgy határoztam, hogy lehetetlen nélküle élni. Ki is néztem egyet, olyan kis pofás szerintem:

Álmodozni persze mindig lehet, na meg a kék aligha illik a konyhánkba, és hová fogom tenni, amikor nem használom? Pedig az ötlet olyan jónak tűnt, ezen muszáj még gondolkoznom.

Könyv, hétvége, miegymás

Jól el vagyok maradva az írással, de valahogy mostanában nem igazán volt hozzá kedvem, valami midig megelőzte ezt a tevékenységet. Otthon továbbra sem szívesen ücsörgök hosszú ideig a monitor előtt, akkor is javarészt blogokat olvasgatok, ami napközben kimaradt és egyékbént is olyan rövidnek érzem az estéket és a hétvégéket. A munkahelymen pedig nem hagynak ilyen irányban érvényesülni, pillatnyilag utijelentések írásában töltöm ki grafomán hajlamaimat. :-)

Azt hiszem, nem is kísérlem meg részletesebben leírni az elmúlt két hét eseményeit, inkább csak néhány soros összefoglalót készítek, hogy valami azért mégis legyen.

Az utóbbi időben jó sokat jártam Dóriéknál, meg aztán ők is voltak nálunk, és még hétfőnként táncolni is együtt járunk, szerintem lassan az agyára fogok menni. :-)))) Szóval náluk töltöttem a július 1-je nagy részét, engem várt ugyan Dóri elsőnek, de végül én érkeztem utolsónak, már Dorottya is ott volt Ágnessel, meg Judit egész családostól. Én meg azért érkeztem kicsit megkésve, mert propagáltam a varrógépemet, és mint beigazolódott, nem volt elfecsérelt időtöltés. Judit az expresszen feladott hírdetésemre jelentkezett és mivel teljesen kezdő a varrásban, még életében nem látott varrógépet, megmutattam neki, hogyan is működik, meg mit is tud, végül is nem árultam zsákbamacskát. Kicsit kevesebbért sikerült végül eladnom, mint szerettem volna, de azt gondolom, hogy a jelenlegi új varrógép árak mellett azért korántsem jártam rosszul. Múlt héten szerdán meg már el is vitték a kicsikét, Judit (ő másik, mint aki blogol azóta is lelekesen gyakorol több-kevesebb sikerrel. A postát meg már nem is említem, mert két postán nem tudtam elintézni, hogy feladjak 3 levelet, 2 csekket és legyen bubis boríték is, ezért az utolsó darab az múlt péntekre maradt. (Valika, lassan meg kell, hogy érkezzen! :-)) De visszatérve a vendégségre Dóriéknál, nagyon örülök, hogy megint összejöttünk egy kicsit többen és személyesen is találkozhattam Judittal. Hihetetlen mennyi tudást szedett össze egy fél év alatt a keresztszemezésről és szerintem szépen is hímez, na meg jól válogatja a mintákat. Kár, hogy ennyire messzire költöztek, de hátha nyaranta néha-néha tudunk majd máskor is találkozni. A gyerekek marha jól elvoltak, igaz akadt némi nézeteltérés időnként Kolos és Barna között, de azt elintézték rövid úton, a végére pedig Lilivel egész jól összehaverkodtunk. Ágnes megbabonázta Botondot, azóta egyfolytában szégyenlős még velem is... bár a gyerekeknek amúgy is van egy ilyen korszakuk, igaz a fiúknál nem tudom, ez mennyire szokott jelentkezni.

Aztán csütörtök-pénteken megjártam Brüsszelt, kellett is a szombat meg a vasárnap, hogy újra magamhoz térjek. A hétvégén nem csináltam semmi extrát, leginkább hímeztem, még főznöm sem kellett, mert valahol mindig vendégségben voltunk (Csomádon, na meg Andris szüleinél). Vasárnap megnéztük hogyan alakul anyósomék leendő otthona, nagy felújítási munkákba kezdtek egy örökölt lakásban Óbudán. Nagyon alakul és biztos vagyok benne, hogy szép lesz, kár, hogy ennyire be kell ezt is zsúfolni, mint a mostanit. Igaz én már kedzek klinikai eset lenni, mert lassan a saját nappalinkat is zsúfoltnak érzem, holott alig van benne egy-két bútordarab. :-) A hétfői napot megkaptam szabadnak a péntek éjszakáért cserébe, de mivel nem sok kedvem volt otthon leledzeni, ismét átugrottam Dórihoz, aztán onnan együtt mentünk a hastánc órára. Kolos is az én autómmal akart jönni, de mondtam, hogy az nem lenne egy nyerő megoldás és még a vacsoráról is lemaradna. De erről mintha már írtam volna...

Pénteken délután hazafelé ismét beugrottam egy rövid technikai egyeztetésre a szombati sütögetéssel kapcsolatban, jól gondoltam, hogy inkább készülje virslivel is a gyerekeknek. :-) Andrist nem volt nehéz meggyőzni, hogy a takarítás érdemi részét tegyük át vasárnapra, úgyis rohangálni fogunk ki-be mi is, meg a gyerekek is, nem sok értelme lenne. A szombatot bevásárlással kezdtük, megtelt a csomagtartó rendesen, aztán otthon rögtön nekiálltam a főzésnek. Már ha ezt annak lehet nevezni, mert egyelőre csak húspácolásról volt szó, mert tortaösszeállításról. A menü egy részét ismét Dolcevita oldaláról kölcsönöztem, és most a keksz alapú tortával sem vallottam kudarcot. Igaz, kicsit megemltem az olvasztott vaj mennyiségét, 80 g helyett tettem bele 120-at, de így príma lett a sütemény. :-) Andris idő közben rendezkedett az udvaron, meg fát aprított, és néha nekem is besegített, így mindennel készen lettünk időre és még olvasni is maradt egy kis időm. És hogy mi volt menü? Hát ezek: sertés tarja mézes-mustáros és kefíres-fűszeres pácban szabad tűzön sütve, vajban sült burgonya, saláta zöldfűszeres dresszinggel, fetás lepény, grillezett alma, paradicsom és cukkini, sült virsli magában és baconbe tekerve, na és a desszert a tejcsokoládés málnatorta. A gyerekzsúros bejegyzésben van még egy kukoricás-cukkinis fasírtgyolyó, na azt is elkészítettem (ebédnek szántan volna, a felénél azonban abbahagytam a sérülés miatt), de legközelebb tetőtől talpig védőruhába burkolózom, ha hasonló ételt tervezek elkészíteni, mert alaposan meg is égettem magam a kifröccsenő zsírnak köszönhetően. Egyébként szerintem finom volt, csak ehhez jó lenne mondjuk egy olajsütő, és akkor mindenki sérülésmentesen kerülne ki a párviadalból, a fasírt meg egyenletesebben átsülne.
Elsőként Dóriék futottak be, bár Andris már így is be volt sózva, hogy most mi van, jönnek a vendégek vagy mégsem, biztos meggondolták magukat, én meg igyekeztem megnyugtatni, hogy gyerekekkel azért nem olyan kiszámítható az élet, mint nélkülük, tuti, hogy jönni fognak. És nekem lett igazam. :-) Nekem ismét a "hálátlan" háziasszony szerep jutott, vagyis Dórinak és Áginak szerveztem egy szombat délutáni dumapartit. Azért én is bekapcsolódtam ám a beszélgetésbe, mikor befejeződött a sütögetés (Andris kinn a husit, én meg bent a krumplit). Örülök, hogy átjöttek a lányok egész családostól, mi jókat nevettünk, meg dumáltunk, hímzést mutogattunk - Ági és én leginkább -, a fiúk söröztek, a gyerekek meg rohangáltak, játszottak, szomszádoltak, erdőt felfedeztek, ilyesmi. Óriási meglepetésemre, szinte minden kaja elfogyott, épp csak annyi maradt, hogy vasárnap megússzam a főzést, és azért csak kisütöttem a maradék fasirtot, ezt már egy kicsit elővigyázatosabban, de még mindig az olajsütőre szavaznék legközelebb. Nagyon hamar elszállt a délután (bár a sör így is szinte kevés lett, végén kénytelenek voltak a fiúk áttéreni a borra), remélem, lesz még folytatás. Este összepakoltunk, mint a villám, és bedőltünk az ágyba őgy fél 10 körül, mint egy darab fa.

Vasárnap befejeztem a könyvet, most Julie Garwood Jutalom c. regénye volt soron. Kíváncsi voltam, mi lesz a vége ennek az ismét tökéletes szereplős regénynek... maga a történet érdekes volt, Angliában játszódik a normann hódítás idején, amikor is vannak sebesültek, ellenállók, árulók, behódolók, cselszövők, de a szerencse itt is a jó oldalára szegődik természetesen. Jókat derültem helyenként a történeten, kissé azonban hiányoltam az írónő választákosságát helyenként. Lehet, hogy ez egyszűren csak a normmannok nyers mivoltának köszönhető volt? Minden esetre kítűnő szórakozást nyújtott a repülőútjaim alkalmával.

Közben készülök a jövő heti foltvarró tanfolyamra is, tegnap beszereztem jó néhány méternyi vásznat az elkészítendő művekhez, nagyon bízom benne, hogy élvezni fogom. Bár kétség sem fér hozzá, hogy fárasztó lesz egy hétbe besűrítve az öt alkalom, de bizakodó vagyok, többek között abban is, hogy nem lesz túl nagy a városban a forgalom, és nem kell majd órákat dugóban ülnöm reggel és este... a ritkított járatoknak köszönhetően ugyanis csak óránként vannak vonatok, és ha 8-ast lekésem csak 9-kor indul legközelebb, bár ilyenkor már egyéként sincs gyorsított járat rendes menetrend szerint sem. A pénteki alkalommal még nem tudom, mi lesz, mert ugye Nagyvázsonyba megyünk dumaszínházazni, úgy várom már!
Tervezgetjük a nyaralást is, visszatérünk a tavalyi szállásunkra, igaz csak egy nappal rövidebb időre tudtunk szobát foglalni, de mégis úgy döntöttünk, elindulunk már vasárnap, legfeljebb megszállunk útközben valahol (itt, itt vagy itt). Csak ne lenne olyan messze az a szeptember eleje...

SAS, avagy Stitching Angel's Swap 2009

Helen újra indította az angyalkás csereberét, sajnos nem hagyhattam ki, hogy jelentkezzek, mert a tavalyi is olyan jól sikerült! :-))))

Akit esetleg érdekel a nemzetközi cserebere augusztus 8-ig jelentkezhet itt, 17-től pedig hetente 7 héten keresztül megosztanak velünk egy mintát, idén a rózsa lesz a középpontban.

Mary Poppins ismét

Csak érdekesség képpen, hogy mennyire sikerült jutnom egy reggeli vonatozással...

Kincskeresés Ritával

Rita játékot hirdetett, és persze én sem maradhatok ki belőle... a részleteket itt olvashatja, aki még nem ismeri. Egy csodaszép méhviasszal pácolt hímzős dobozkát lehet nyerni, ehhez azonban ki kell hímeznünk nekünk magunknak is egy kiszemelt mintát innen vagy innen.

Mutatom is, hogy nekem melyik tetszett meg, ez azonban még csak egy aprócska részlete az eltevezett végleges darabnak, csak tartok tőle, hogy az összeállítással lesznek még gondjaim, így egyelőre ezze a picikével nevezek a játékba.

Ajándéknak szánom, ezért a K betű az ollóőr hátoldalán. :-) Egyékbént Hubert vászonra készült a TGA Antic Rose nevű fonalával, egy szállal minden lukba öltve.

GySRR, avagy gyógynövényes sárkány RR

Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy valaha RR-t fogok hímezni, amikor kb. tavaly ilyenkor szerintem még időben kiszálltam a macis RR-ből... Most viszont nagyon megtetszett a minta és ráadásul olyanokkal fogunk együtt hímezni, akiket ismerünk és kedvelünk, szóval nagyon remélem, hogy jó hangulatban fog telni ez a röpke másfél év. :-) Tegnap sajnos már nem bírtam tovább és belekezdtem a mintába, eddig nagyon tetszik! A kép naplemente körül készült, azóta még kontúroztam rajta egy keveset, szóval leheletnyit jobb állapotban leledzik. Ja és rámában hímzem, valahogy kedvem szottyant hozzá, majd kíváncsi leszek, meddig fog tartani a lelkesedésem ezzel kapcsolatban.

Ja és majd el felejtettem, kiválogattam a fonalakat is a mintához, bár a kerethez tuti nem fog mindegyik kelleni, de azért jó őket egyben látni. Egyedül a 3820-as nincs közte, mert az kell a Petal Fairy-hez is, és nem akartam abból a kupacból kiszedni...

Petal Fairy (2)

Közkívánatra újabb kép a tündérkémről, bár előre bocsátom, hogy nem sok különbség van az előzőhöz képest rajta, mert kb. annyit böktem bele, amit hétfőn délután Dórinál sikerült. Az elmúlt hét nem a hímzés jegyében telt, de jó ez így időnként. :-)))

Annak ellenére, hogy kicsit hanyagoltam, még mindig imádom a színeket, a mintát és ahogy alakul a kép.

Mosolyogjunk :-)

Ilyen díjat kaptam Dóritól,csak úgy. :-))) Köszönöm, de leginkább azt, hogy bármikor beugorhatok hozzátok csak úgy...

Íme a szabályok:

1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Kicsit gondolkodóba estem, hogy kit is jelöljek, de azért csak sikerült kiokoskodnom. :) Szóval az én jelöltjeim: Mia, mert imádom a virágait (is); Viki, mert egyre többet MUK-kol és egyébként is olyan szépek az x-ei, végül pedig Évi, hogy kedvet kapjon az írásra ismét, mert hiányoznak a beszámolói.

Az ABC-k bibliája

Játékra leletem az egyik külföldi oldalon, nekem nagyon tetsző könyvet lehet nyerni - telis-tele mindenféle xszemes betűtípusokkal. Drukkolok, hogy nekem kedvezzen majd a szerencse...

Hétfő, kedd, patchwork

Tegnap lógattam a lábam, mert ugye jól megérdemelt szabadnapomat töltöttem a brüsszeli kiutazás után. Lett volna ugyan mit csinálnom otthon, de semmi kedvem nem volt a pakoláshoz, és végül az unokatesómat sem látogattam meg, mint terveztem, mert a tűző napsütésben nem hiányzott jó pár óra vezetés Biatorbágyra meg vissza. Így aztán gondoltam egyet és felhívtam Dórit, hogy mi lenne, ha átmennék... mivel rábólintott, a délutánt náluk töltöttem, na meg még este együtt mentünk hastáncolni is. Jó sokat dumáltunk, egy kicsit hímeztünk (én minimálisat haladtam a tündérkémmel), mesét olvastunk a fiúkkal, meguzsonnáztattam Botondot - ezt Dóri jól ki is használta, mindenfélét csinált közben -, sőt még a kertben is matattunk egy keveset. Azért délelőtt még pakoltam egy keveset, az összes újságot, amiről úgy ítéltem meg, hogy soha az életben nem fogom elolvasni, na azokat mind összegyűjtöttem egy nagy kupacba, most már csak össze kellene kötözni és levinni őket egy szinttel lejebb, aztán majd vihetik a szomszéd gyerekek, ha legközelebb papírgyűjtés lesz.
A hastánc nagyon jól esett, Orsi kivételesen megpróbált rávenni minket, hogy ne csak mozdulatokat utánozzunk egymás után, hanem tényleg táncoljunk is (jól háttal állított minket a tükörnek), ennek következtében nem csak kellemesen elfáradtam, de fel is töltődtem energiával, amivel este aztánt nem is igazán tudtam mit kezdeni. Van még mit lazulnom, most épp a vállmozdulatok a gyengéim, és lágyítani sem ártana a kézmozdulatokon, de határozottan látszik a javulásom azt hiszem. :-)

Ma viszont sajnos már jönnöm kellett dolgozni, bár nem vagyunk éppen túlterhelve ebben a nyári időszakban hála istennek. Az ebéd szünetet kihasználva így el is ugrottam a Kálvin térre a Mesebolthoz, hogy beiratkozzam az intenzív foltvarró tanfolyamra. Izgatottan várom a kezdést, délután fél öttől fél nyolcig tartanak majd a foglalkozások, csak azt nem tudom még, hogy a péntekkel mi lesz, mert aznap este Nagyvázsonyban van jelenésünk a Dumavölgy fesztiválon. Na majd ez is megoldódik, biztos vagyok benne. Azt hiszem, hamarosan az anyagokat is össze kell hozzá szednem, jó kis mennyiségre lesz szükségem, ahogy nézegettem a tananyagot. Azt hiszem, ki is használom, hogy Zsuzsánál a Tűvarázsban nyári akció van. :-) Alig tudtam megállni, hogy ott a Meseboltban is ne vegyek valamit, de sajnos nem volt valami sok időm a válogatásra, ezért inkább eljöttem üres kézzel. Július 20-án tehát kezdődik az őrület... csak azt sajnálom, hogy két hét szünetem is lesz a hastáncban, mert 20-án ugye varrogatok, majd a rákövetkező héten hastánc tábor lesz, így az óra elmarad, na majd valamit kitalálok. Most minden esetre izgatottan várom a tanfolyamot!

Miss Petal Fairy

Nos igen, belekezdtem a sziromtündérkémbe, és imádom hímezni. Szeretem nézni, ahogy alakul, és kénytelen voltam egy kicsit kontúrozni is, hogy jobban látsszon a kis pofija...

Így festett a múlt héten,

és így most.

Mary Poppins sokadszorra

De még mindig nem készen, bár haladok vele, csak lassabban, mint gondoltam. Dóri megsegített a minta egy korábbi változatával, így az esernyőt is könnyebb lesz a közepén kikontúrozni. :-) Bárcsak a maradék zöldnél járnék már!

Mary a múlt héten,

És most.

A fotó megint nem lett színhű, pedig ezt most kinn fényképeztem a kertben a napsütésben... hogy erre sosem alkalmas az időjárás, ha esik az a baj, ha süt a nap az a baj. :-)

Debbie Mumm: Toasty

Mint a villám készen lettem vele, Prágában kezdtem és most szombaton végeztem a gyöngyözéssel. Nagyon szerettem, úgyhogy még szerencse, hogy a hat darabos sorozatból megvan három darab. :-) Azt hiszem, a tálak lesznek a következők, a keverőtálas mixert hagyom a végére... de most itt a kenyérpirító!