Kézimunkatáska Noéminek

Szerencsére nem olvassa a blogomat, így bátran közzé tehetem a leányzó leendő karácsonyi ajándékát...

A történet úgy kezdődött, hogy a baráti család legkisebb tagja mindenféle kézműves dologgal szeret foglalkozni, az egyik nagymamával viszonylag sokat hímeznek is. Nyaranta egy hetet anyáéknál töltenek az utóbbi években, így volt ez idén nyáron is és Noéminek megtetszett a kézimunkatáska, amiben a hímzéseket hurcolom a vonaton (a hímzésnek semmi baja, de a többi része kezd nagyon elkopni, sajnos záros határidőn belül kénytelen leszek újragondolni). Hímzett is valamit otthon, amit a nagymama összevarrt, de nem jól, így a célra nem tudja használni - azt mondjuk nem értem, hogy miért nem lehetett elmagyarázni a nagyinak, hogy mi az elképzelés, de ez már nem rám tartozik. Ezen felbuzdulva anyuka vásárolt egy DMC készletet, amiből egy kis varrási gyakorlattal és kézügyességgel kézimunkatáskát lehet formálni. Mint utóbb kiderült, nem is volt ez olyan egyszerű... Anyuka azonban nem sejetette, hogy darabokban kapja meg a készletet és neki kellene összeállítani, persze ezt nem merte a nagymamára bízni, így engem kért meg. Mivel elsőre nem tűnt olyan nagyon bonyolultnak, elvállaltam. A sokadik lépés után rájöttem, hogy az összeállítási útmutatót csak módjával szabad betartani, mert különben nem lesz azonos a végeredmény a képen láthatóval. Így sem lett, mert az ollótartó pl. használhatatlan lett volna a kigondolt formában. Egy biztos, ilyet nem érdemes akkor sem megvenni, ha van mit a tejbe aprítani, mert az anyagválasztásuk hagy némi kívánnivalót maga után, már a vasaláskor puklisodott, sajnos a varrógéppel sem lehetett őket egyenletesen megvarrni vagyis nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de hiába próbálkoztam többször is, nem ment jobban, ebből ezt a maximumot lehetett kihozni.

Azért nem borzalmas a végeredmény, de én gyorsabb összeállításra gondoltam mikor belekezdtem és kezelhetőbb anyagokra, most viszont már ezt is tudom. Ja igen, és az értelmetlen francia szöveget is lecseréltem, hogy igazán személyes legyen.

Íme:

Esküvőre :)

Nos úgy alakult, hogy május 25-én az öcsém és a barátnője összeházasodtak. Én olyan túlságosan nem örülök neki, hogy pont ezt a lányt választotta véglegesre, de szerencsére nem nekem kell vele élnem, nekik viszont kívánom, hogy boldogok legyenek. :)

Felajánlottam, hogy készítek nekik gyűrűpárnát ami teljesen beleillik a tervezett teremdíszítésbe és mivel nem szerettem volna nagyon mellétrafálni kértem egy képet, ami tükrözi az elképzelésüket. Vagyis leginkább Eszterét, mert a tesómat ez olyan nagyon nem érdekelte, mint általában a férfiakat az ilyesmi. :) Tervezgettem, szabtam, varrtam és még kicsit hímeztem is, aminek végül ez lett az eredménye:

Sok szeretettel! :)

Boldog szülinapot cica :)

Ági barátnőm macska rajongó, ezért születésnapjára megleptem őt egy Tilda féle cicával. Épségben odaért, így most már itt is megmutathatom (bár nem tudok róla, hogy olvasná a blogomat vagy akkor nagyon-nagyon jól titkolja).

Nevet az új gazdijától fog kapni, aki egyelőre még gondolkozik a megfelelő választáson.

Macik az ikreknek

Pénteken meglátogattam az unokatesómat Biatorbágyon, amolyan próbának is jó volt, hogy mennyire bírom a terhelést. Hát mit ne mondjak, rendsen lefáradtam a nap végére pedig nem maradtam túlságosan sokáig - fél 6-ra már itthon voltam. Jó volt látni az ikreket meg beszélgetni egy kicsit, bár erre a gyerekek nem sok teret biztosítottak... Boldizsár ugyanis nem volt hajlandó aludni, 25 percnyi vergődés és sírás után kimenekítettük a szobából, hogy legalább Janka aludjon. Kicsit még nehéz velük a kommunikáció, mert mindenre ugyanazt a két szótagból álló halandzsát használják, de azért az esetek nagy részében ki lehet találni, hogy épp mire gondolnak. :) 

Készítettem nekik gyorsan egy-egy macit bízva benne, hogy szeretni fogják őket.

Legnagyobb meglepetésemre nem a masnik kioldása volt az első dolguk, inkább csak nézegették őket. Janka meg is köszönte a saját kis nyelvén, picit megvariálva a mindent helyettesítő szót... azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amik mindent megérnek.

Julcsi, a parasztlány

Azt hiszem, a country girl nem kaphatott volna jobb fordítást, hacsak nem parasztjány lenne, de akkor meg nem passzol a Julcsi... :)

Ő volt az eddig legmunkásabb darabom, kicsit pihentetem is az ujjaimat, mert a jobb középső lassan szitaként üzemel a sok szurkálástól. De még mindig szeretem készíteni ezeket a babákat, mert annyira tetszik a végeredmény!

És akkor most Julcsi:

A leírás szerint a ruháját és a kötényét is össze kellett volna "koszolnom", hogy autentikusabb legyen, én viszont úgy gondoltam, hogy lehet ez a leányka tiszta ruhában is mit sem veszítve fényéből és jellegéből.

Valami készül...

Zina

Ő tegnap készült, hirtelen felindulásból esett a választásom erre a figurára, szerettem volna valami újat kipóbálni. Rövid pihenő után indul is leendő otthonába, hogy ott aztán vigyázzon a leendő szülőkre és a születendő kislányra. :)

Tündérlátta

Az angyalok mellé készítettem egy tündért is, szintén ajándékba. Lassan ideje lesz nekilátni a saját külön bejáratú vidéki angyalkámnak, addig is bemutatom a karácsonyi tündért.

Bemutatom Olgát

Nem tudom, mennyire passzol hozzá ez a név, de nekem ez jutott róla eszembe. És most már vitathatatlanul is Tilda függő lettem nem csak a könyvek lapozgatásában, hanem a figurák varrásában is.

Szóval szerdán Olga új otthonra talált Orsinál, bízom benne, hogy jól fogja magát érezni. :)

A képek minősége miatt már nem is szabadkozom... viszont ami a képeken nem látszik, hogy az angyal szárnya lecsatolható, ha épp úgy hozza a kedve.

Keretezőnél jártam

Pénteken leadtam néhányat a képeim közül a keretezőnek, ha már más kreatívat nem nagyon tudok felmutatni, legalább azok nyerjék el végleges formájukat, amikkel már készen vagyok.

Két saját és egy ajándék, nagyon bízom benne, hogy szép lesz a végeredmény. :) Egyedül a hortenzia miatt aggódom, a sok-sok szín miatt olyan nehéz volt hozzá megfelelő színű paszpartut és keretet választani és a keretben nem is igazán vagyok biztos, hogy ez lett volna a tökéletes választás. Két hét múlva kiderül minden esetre, az ő munkájukkal eddig mindig elégedett volam. Na és akkor ők lennének az áldozatok:

Egyébként pedig csupa olyan dolgot készítgetek mostanában kevés szabad időmben, amit csak jó egy hónap múlva fogok tudni majd mutatni. Kivéve a tegnap hirtelen felindulásból elkövetett Tilda angyalomat, pontosabban nem is igazán angyal, mert a szárnyakat nem kapta meg, de még a haj nagyon-nagyon hiányzik a fejéről és azt be kell szereznem. Addig pedig leginkább Ursulára hasonlít a Dr. Bubóból, nem is tudom, hogy ez jó-e vagy rossz inkább... Ha kapok hajat jelentkezem vele. Tervezgettem is, egy rózsaszínes ruhájú tündérkéből fogok kékes-zöldeset varázsolni, egyelőre még kétségeim vannak a végeredménnyel kapcsolatban, viszont nincs mit tenni, ha a célszemélynek nem a mindene a rózsaszínes színvilág. Sőt még új hímzésbe is kénytelen voltam belekezdeni, a Mirabilia SAL Queen of Peace nőcijének láttam neki délután. A vonaton kis képeslapokat készítek, ezeket majd mutatom is, még Judittól kaptam őket tavaly karácsonyra, csak akkor már kevés volt az idő az elkészítésre.

PIF II/3.

Elkészültem utolsó PIF ajándékommal, Vikinek készítettem őket sok szeretettel. A színe felől leheletnyi kétségem sem volt, csak meg kellett találnom a megfelelő anyagot, na ez nem is volt olyan egyszerű, szinte utoljára is maradt... viszont a hímzés részénél gyorsan jött az ihlet, aztán már az is, hogy mi készüljön belőlük végül pedig nem maradt más hátra, mint a megvalósítás. A múlt héten ezt szintén kipipálhattam, így történhetett, hogy ma megérkezett Vikihez a várva várt csomag. :)

Őket rejtette magában:

(Most már csak fényképeznem kellene megtanulni...)

PIF II. - Teca ajándéka

Pénteken megérkezett Tecához a meglepetésem, így most már itt is mutathatom. Annyira megtetszett ez a táska, hogy rögtön készítettem is második darabot belőle, kapott egy kis telefonzsebet is belül és tárca is készült hozzá az iratoknak vagy bárminek, ami belefér. :) Használdd egészséggel!

A színeket sajnos nem igazán adja vissza a fotó, nagyon kis vidám lett ez a darab.

Újból táska

Kezdem igazán megkedvelni a táskavarrást is, ennek köszönhető, hogy végre befejeztem egy középhaladó foltvarró tanfolyamon elkezdett darabot az órán ugyanis csak a blokkokat készítettük el, többre sajnos nem maradt idő.

Még mindig van mit gyakorolnom, hogy igazán szép darabok kerüljenek ki a kezeim közül, de már nagyon alakul a dolog. :) Most éppen a cipzárberrás volt ismét a szűk keresztmetszet, ugyanis kitaláltam, hogy miért ne tehetnék rá cipzáras bujtatott zsebet... hát kiötleni egyszerűbb volt, mint megvalósítani, de azért sikerült és legközelebb már tudom, mire kell majd figyelni. Kapott helyet a mobilom is kis zsebecske formájában, ezt már sikerült szépen applikálnom. Amolyan beledobálós_csomagtartóbadobós darabra gondoltam, így nem került rá semmilyen zárszerkezet, de később még mindig tehetek rá mágneszárat, ha mégis meggondolnám magam.

Ha a szenvedélyek találkoznak... ;)

Akik esetleg valami csintalan bejegyzésre asszociáltak, ők egy picit melléfogtak, itt ugyanis a hastánc és a varrás iránti rajongásom látszik ötvöződni. Nagyon szeretek szoknyában táncolni, ezért az egyik darab anyagból, ami már évek óta a sorsát várta egy rendkívül egyszerű egyenes vonaló, gumis derekű szoknyát varrtam. A padlizsánlila szoknyához aztán került rózsaszín öv és melltartó is, ezek közül az utóbbit magam díszítettem (a vége felé már nagyon vártam, hogy elfogyjon a hely a kosárról szivacsos volta miatt ugyanis azt volt a legnehezebb átbökögetni. Holnap azt hiszem, fel is avatom együtt őket:

Aztán Orsitól kölcsönkaptam egy szoknyát, amit szétbontottam és újra összevarram, közben pedig levettem a szabásmintát. Végtelenül egyszerű és viszonylag rövid idő alatt összeállítható, kényelmes viselet. Mivel hozott anyagból dolgoztam (az utolsó 90 centit hoztam el a méteráruboltból) kicsit rövid lett a szoknya, de meleg nyári napokra szerintem tökéletes lesz. A maradékból még majd valami kis felsőt összeeszkábálok és egy kevés díszítést a szoknyára is tervezek, de ez majd csak később, egyelőre őt is be kell majd táncoljam.

Kockás táska

Pontosabban annyira nem is kockás, de ez jutott leginkább erről az anyagról eszembe, amikor még egyben volt, ráadásul akkor még el sem tudtam képzelni, mi is lehetne belőle, de azt hiszem, nagyon egymásra találtak. :) Az anyagot a közös festésen készítettem, a szabásmintát pedig az egyik foltavarrós csoporttársamtól kaptam, aki nagyon rákattant a táskavarrásra és már olyan régen ki szerettem volna próbálni, hogy milyen és mekkora táska készülhet belőle. Tegnap délután gyorsan kiválasztottam ezt az anyagot, kiszabtam és majdnem teljesen össze is varrtam. Nem is én lennék, ha nem vágtam volna bele ebbe az anyagba is, így viszont helyet kapott a monogramom a táskán és még címke sem kellett hozzá. Rájöttem, hogy szeretek táskát varrni, úgyhogy biztosan nem ez volt az utolsó ebből a modellből és szeretnék majd kicsivel nagyobbat is kivitelezni belőle, ezt most olyan hónom_alá_csapom_szaladgálós fazon lett (pénztárca, iratok, kulcs, telefon, zsebkendő pont elfér benne), de nagyon tetszik. A záródása jobb híján patentos, mert elfogyott a mágneszáram - ezt a hiányosságot sürgősen pótolnom kell - és a pántja is tartósabb az előzőnél, na nem csak amiatt mert az anyag nem annyira nyúlik, hanem kapott egy lehetvékony vasalható közbélést is.

És akkor lássuk, miből lesz a cserebogár:

Ilyen volt...

... és ilyen lett. Itt éppen előlről.

Itt pedig hátulról a mogrammal. :)

 

Ezek itt kicsit közelebbről...

... és végül picit belülről is.

Notebook táska ismét

Ő készült farmer anyagból narancsos tűzéssel az öcsémnek, névnapjára szeretettel.

Az eltűnt idő nyomában

Több oka is van annak, hogy mostanában elég ritkán jelentkezem a blogomon, pedig írni mindig lenne miről, mint például az elmúlt hétvégéről, de valahogy nem igazán jön az ihlet, de most előbb arról, miért is tűntem el ennyire az idővel együtt.

Az utóbbi időben minimálisra csökkentettem a képernyő nézegetését otthon, hogy mi mással töltöm a felszabadult perceket, ne kérdezzétek, ezt kutatom most én is. Leginkább a hétköznapok estéivel nem tudok elszámolni, azok csak úgy huss, elsuhannak! Kedd este jóga, szerdánként hastánc, mindkettőt nagyon szeretem, de a hastánc most nálam az igazi szerelem: bárhol, bármikor, bármennyit. :) A karmozdulataimat mellesleg nem is ártana lágyítani, szóval kell is a gyakorlás. A többi este meg csak úgy eltelik egy kis hímzéssel, beszélgetéssel, házimunkával és valamennyi blogolvasással, azt pedig, hogy mikor volt egy olyan hétvégénk, amire konkrétan nem terveztünk semmit, meg sem tudom mondani hány hónappal ezelőtt volt.

Mostanában szinte csak a vonaton hímzek, vagy legalábbis nem érzem jelentős mennyiségnek az otthon elkövetett x-eket… szóval, ha haladni is szeretnék, akkor ugyanazt kell hímeznem otthon, mint a vonaton. Nem ám különféléket, pedig vannak olyanok, amiket méretük miatt nem cipelhetek a vonaton, a fél órányi utazás azért nem ér annyit (hosszabb útra azért már meggondolnám). Ennek köszönhetően elkészült a páva párja, egyik hétvégén haladtam picit a Sziromtündéremmel és most a Rómát hímzem „szüntelenül”, na jó, az anyagon ez annyira nem látszik, de most már talán eljutottam odáig, hogy érdemes legyen megmutatni. A munka könnyebbik végével kezdtem, kivégeztem a Colosseumot, ami csupa fél öltésből áll, aztán pedig megindítottam a hölgyike ruháját.

Varrtam is megint, az öcsémnek netbook táskát és kapott hozzá egy szütyőt is, amibe belegyömöszölheti az egyéb tartozékokat (egy ilyennel még lógok az uramnak, mert Brüsszel előtt erre már nem volt időm és kapacitásom). Ez a második már villámsebességgel készült az előzőhöz képest, a cipzárbevarrás kivételével, mert azzal legalább annyit elszöszmötöltem, mint a szabással, tűzéssel és az összevarrással együttvéve. Nem tudom, valaha a kedvencemmé tudom-e majd fogadni a cipzárvarrást, egyelőre nem sok esélyt látok rá.

Kötést felfüggesztettem, bár ezekben a hűvösebb napokban akár be is fejezhetném a Traveling Woman második példányát és akkor lehetne kis színes nyakbakendőm, mert olyan sokszor képtelen vagyok lekötni az A chartot, hogy értelmes méretű kendő legyen belőle.

A kertet imádom, most annyira szépséges zöld minden, még a fű is! Ja és nő, mint a gomba ettől a rengeteg esőtől… megjegyzem a gomba is nő a fű között, ettől már nem vagyok annyira lelkes, mint ahogy a tetvektől sem, mert elég sok növényen felfedezhetőek, de most még ugye permetezni sem lehet. Várom az újabb virágzásokat, lassan itt az ideje a gyöngyvesszőknek és társaiknak, meg a futórózsa is bimbózik már. A ládákat is beültettem, mintegy 6 folyóméternyit, egy egész délután ráment (a hátammal együtt, napokig csak vakaróztam a rengeteg szúnyogcsípés miatt), de megérte, mert olyan szépek lettek az ablakok és a terasz is.

A legfőbb indoka az eltűnésemnek azonban, hogy áttelepítgettek itt minket másik szerverre, meg áttértünk Novelles környezetről Microsoftosra és ezáltal az informatikusok mindenfélét állítgattak a gépemen, így sok-sok oldalt nem tudok megnyitni, amit eddig lehetett. Azt már kitaláltam, hogy ha éppen jön az ihlet, akkor azt gyorsan „papírra” vetem és otthon közkinccsé teszem, a többi meg majd alakul valahogyan.

Alkottam 2009-ben is

Készülök már jó ideje erre a bejegyzésre, de akkora zűrzavar volt bennem és körülöttem, hogy jó ideig hanyagoltam a blogolást és a hímzést is. Most viszont kezd mindenféle kedvem visszatérni, mint az előző bejegyzésekből is látszik, így összegzem gyorsan a tavalyi évet válogatások formájában. Olyan sok képem gyűlt össze, hogy egy montázsba nem is tudtam besűríteni, ezért témákra bontottam a műveimet.

Belefogtam a kötésbe, a kis próbasálam készült el még csak azóta, de a zöld-fehér kendőből sincs már sok hátra, lehet neki kellene veselkednem... nem is olyan nagy ördöngősség a csipkekendő kötés, csak idő kell ehhez is és türelem.

A foltvarrást is felvettem a kedvencek listájára, hamarosan indul a harmadik kör újabb technikákkal, már kíváncsian várom. Két varrógépet is szereztem idén, mindkettővel egy álom dolgozni, csak időm lenne több, hogy haladjak is a munkáimmal.

Nos ilyen, amikor a hímzést a varrással ötvözöm, vagy épp valami mütyürkét készítek hímzésből vagy foltmunkából...

Ők a kész, vagy éppen félkész hímzéseim, de itt ezek közül talán egydül a Petal Fairy nincs befejezve, illetve az RR kendőm indult útnak szeptemberben, a többiek mind elkészültek és valami végleges formára várnak, vagy már meg is kapták.

És végül, de nem utolsó sorban a keretezett képeim (itt egy kicsit csaltam, mert a BC Snappers nem itt szerepel, de az a kép nem sikerült valami fényesen, így nem azt választottam az összképhez), négy készült közülük ajándékba, a többi nálunk lóg a helyén a falakon. :)

Természesetesen 2010-re is rengeteg tervem van, de nem írok listát, mert úgyis folyton változik, túl sok értelme nem lenne... és ugyan vannak még függő munkáim, de az ujjaim már valami új után bizseregnek, hamarosan kiderül, ki lesz a következő áldozat.

Megérkezett az Angel Swap ajándékom

Nos igen, a határidőt kicsit kitoltam, így szegény Andit jól megvárakoztattam, de eltartott egy darabig, mire teljesen összeállt a kép, hogy mit is szeretnék neki készíteni és küldeni. Szóval nem a posta volt a ludas, ők remekül teljesítettek.

És hogy mit is készítettem? Leginkább varrtam kézzel és géppel, mert ilyesmiket nem láttam nála, ezért gondoltam rá, hogy biztosan örülne ilyesminek. A jelek szerint sikerült örömet okoznom velük:

A szütyűbe rejtettem bele a tűpárnát és a tűkönyvet, és került még bele egy kézimunkaolló, egy kis csokis csoki és egy nyakba akasztható nagyító.

Itt pedig a csomag útra készen, mint látható...

Barátságtakaró útra készen

Ugyan világosban nem sikerült hazaérnem, ellenben ügyesen a vonaton hagytam a kötött kabátkámat... ha szerencsém van, Veresen leadta a kalauz az állomáson. Holnap kiderül, mert nem volt hangulatom 20 percig ácsorogni a váróban, hogy erre fény derüljön, ti. ennyi idő kell a vonatnak Fót és Veresegyháza között.

A lényeg viszont, hogy készítettem képeket, nem valami fényesek, mert ugye lámpafényben készültek, de azért még tűrhető darabok. Elsőként a barátságtakarót mutatom, mivel megérkezett Cilától a blokk, így össze tudtam varrni az enyémmel, most így néz ki:

Holnap postára is adom Silerikának. És csak csendben jegyzem meg, nagyon tetszik ez a gitár, még a férjem is megdicsérte teljesen magától! Szóval Cila ha olvasol, ez elég nagy elismerés ám. :-)))))