A történet úgy kezdődött, hogy a baráti család legkisebb tagja mindenféle kézműves dologgal szeret foglalkozni, az egyik nagymamával viszonylag sokat hímeznek is. Nyaranta egy hetet anyáéknál töltenek az utóbbi években, így volt ez idén nyáron is és Noéminek megtetszett a kézimunkatáska, amiben a hímzéseket hurcolom a vonaton (a hímzésnek semmi baja, de a többi része kezd nagyon elkopni, sajnos záros határidőn belül kénytelen leszek újragondolni). Hímzett is valamit otthon, amit a nagymama összevarrt, de nem jól, így a célra nem tudja használni - azt mondjuk nem értem, hogy miért nem lehetett elmagyarázni a nagyinak, hogy mi az elképzelés, de ez már nem rám tartozik. Ezen felbuzdulva anyuka vásárolt egy DMC készletet, amiből egy kis varrási gyakorlattal és kézügyességgel kézimunkatáskát lehet formálni. Mint utóbb kiderült, nem is volt ez olyan egyszerű... Anyuka azonban nem sejetette, hogy darabokban kapja meg a készletet és neki kellene összeállítani, persze ezt nem merte a nagymamára bízni, így engem kért meg. Mivel elsőre nem tűnt olyan nagyon bonyolultnak, elvállaltam. A sokadik lépés után rájöttem, hogy az összeállítási útmutatót csak módjával szabad betartani, mert különben nem lesz azonos a végeredmény a képen láthatóval. Így sem lett, mert az ollótartó pl. használhatatlan lett volna a kigondolt formában. Egy biztos, ilyet nem érdemes akkor sem megvenni, ha van mit a tejbe aprítani, mert az anyagválasztásuk hagy némi kívánnivalót maga után, már a vasaláskor puklisodott, sajnos a varrógéppel sem lehetett őket egyenletesen megvarrni vagyis nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de hiába próbálkoztam többször is, nem ment jobban, ebből ezt a maximumot lehetett kihozni.
Azért nem borzalmas a végeredmény, de én gyorsabb összeállításra gondoltam mikor belekezdtem és kezelhetőbb anyagokra, most viszont már ezt is tudom. Ja igen, és az értelmetlen francia szöveget is lecseréltem, hogy igazán személyes legyen.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése