Kencék saját kezűleg

6 nap

55 féle kence

85 féle recept

Nagyon röviden és nagyon tömören kencesuliban voltam és imádtam. Kenhetem őket a hajamra (is), de leginkább a bőrömet fogom velük kényeztetni.

Még mindig szeretek Vikiékhez járni: 

• mert megvan a szakértelmük és a kellő tapasztalatuk ahhoz, amit csinálnak legyen szó akár elméletről, akár gyakorlatról;
• mert bármikor lehet kérdezni, így senkit nem engednek el úgy a tanfolyamról, hogy valami nem világos neki;
• mert segítenek akkor is, amikor otthon a kísérletezés közben merülnek fel a kérdések;
• mert mindannyian csupaszív emberek és mindig családias a légkör és olyanokat is képesek megnyitni, akik várfallal veszik körül magukat.

Ennél szerintem aligha kell több, hacsaknem az, hogy vissza is szívesen várnak (persze van ennek üzleti oldala is, de nem mindegy, hogy hová várják vissza az ember lányát).

Mivel változó volt a csoportlétszám nem alakult ki olyan közösség, mint a tavalyi szappantáborban, de a négyes kemény mag azért egészen jól összecsiszolódott. Érdekes volt látni és hallani, hogy mennyien választják már tudatosan a mesterséges anyagok száműzését a háztartásból, ezzel egyidejűleg saját készítésű termékekre cserélik azt, emellett megreformálják a táplálkozásukat és a spirituális fejlődés útján is elindulnak. Nagyon sok különböző egyéniség valahol belül azoban mégis egyformák vagyunk.

No de visszatérve a tanfolyamra, többek között ezért is örülök neki, hogy elmentem, mert a krémkeverést elsajátíthattam volna az internetről nem olyan nagyon ördöngősség, sokkal kevesebb buktatója van, mint a szappankészítésnek (ehhez persze azért kellene a jó receptek és a megfelelő sorrend), de ezt a pluszt nem kaptam volna meg soha a weblapokon keresztül. A szakmaiságról meg nem is beszélve, még akkor is, ha ezt ennyiszer megemlítem, mert számunkra is érthető és felfogható csomagolásban kaptunk információt arról, hogy hogyan is működik a kémia ezen része. Azt gondolom, hogy ezt csak olyan valaki tudja így átadni, aki mélységeiben tisztában van ezekkel a dolgokkal és ezt igaznak érzem a gyakorlatra is.

És hogy miket is készítettünk? Először is megtanultunk vizes és zsíros alapú kencéket keverni majd a kettőt elegyíteni, ebből lett például szájvíz, arcvíz, zselé, ajakápoló, saropuhító, szemránckrém, sminklemosó, testápoló. Aztán kevertünk mindenféle poros dolgokat, mint a fürdőgolyó, parfüm, arcpakolás, fürdősó, hintőporok. Amikor mindent összekevertünk (olaj, víz, por) azokból lettek a fogkrémek, mindenféle zselék, testvajak, napvédőkrém és deo stick. A gyógyító kencék tárháza is végtelen, ezek közül készültek fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, bőrnyugtató, megfázást és visszeret enyhítő krémek és egyebek. A természetes kencéknél szinte naturista irányzatot vett a krémkészítés, még az emulgeátorok egy részét is magunk kevertük és készült olyan kence, amit tartósítószer nélkül nyugodtan meg is ehetünk. Végül pedig megtanultuk azt is, hogy melyik bőrtípusra milyen kencét tegyünk, így nem jelenthet gondot a száraz, normál, zsíros és az érett bőr megfelelő ápolása sem.

Zsaki továbbra is nagyon finomakat készít, bár a három óra körüli ebédet azért sokszor késeinek éreztem, többen korgó gyomorral készítettük a második kiválasztott kencét a pultoknál.

A kényeztető kencés tanfolyamon folyamatosan fájt a szívem, mert sorra olyan dolgokról beszéltünk és készítettünk, amit csak egy fürdőkád vízben tud igazán élvezni az ember. Valahonnan szereznünk kell egy fürdőkádat. :) Vagy valakitől bérbe venni egyet, mert a fürdőbombát ki kell próbálnom.

Októberre sminkes tanfolyammal készülnek, januárra vagy jövő év elejére pedig hajas tanfolyammal. Nem vagyok egy nagy sminkelő, de leginkább azért, mert nem tetszik a bőrömnek és ha ezek is természetes alapanyagok lennének, akkor talán menne mellékhatások nélkül is. Szóval esélyes, hogy egyszer megnézem mit lehet ott kotyvasztani. Addig is próbálgatom az újdonsült kencéimet és kísérletezek egy saját receptet a mesterlevélhez.

Veteményesünk a 3. héten

A szerda reggel nem biztos, hogy a legjobb időpont veteményest fényképezni, de valamiért ezt szemeltem ki... ennek következtében ma reggel csak a hálószoba ablakából készítettem egy felvételt a downgradelt telefonommal (a másik ugyanis tesómnál van újratelepítésen) és hát ez hagy némi kívánnivalót maga után. A dokumentálás viszont elengedhetetlen, így nem tehettem mást így korán reggel, a fényképezés idejét ugyanis a sóska fagyasztóba tuszkolása vette el. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy ezt tegnap este segítséggel oldom meg, de azért így is sikerült több mint 99%-ot a zacskókban landoltatni. Ez azért nem annyira rossza arány szerintem. :)

És akkor itt a nem túl éles fotográfia:

Most pedig a szöveges ismertetés: rögtön a korlát mögött látható a füge és/vagy a menta, az új fügét az idén ültettük be, mert a kinti kicsit sínylődött a kevés fény miatt, idén persze az is nagyon szép és vannak rajta fügekezdemények is, a fűszernövényest még nem rendeztük mellette, a nem látható bal sarokban van a ribizlibokor és a képen már látszik a málnasövény vége, meg hogy szépen felkötöztük őket a tákolt támrendszerhez (ősszel jön a rendes majd). És akkor ugrás a veteményekhez a barna kanyargó csíkon. Legelöl két tő padlizsán, aztán egy cukkini, a következő sorban kapor, de ez még nem kelt ki, aztán két-két édeskömény és zeller gumó, a paradicsomsorban két koktélparadicsom és két bokros paradicsom (ez fogalmam sincs milyen lesz), a paprikasorban van kápia, alma, édesnemes zöld és albaregia. Az uborkák még eddig nem bújtak elő, pedig már kellett volna nekik, de még kapnak pár napot, most már a petrezselyemnél és a sárgarépánál is nőnek a második réteg levelek, így könnyű lesz őket megkülönböztetni a gaztól. A ruccola ehető nagyságúra nőtt és a fejes saláták is szépen nőnek. Úgyhogy örömésbódottsád van. :) Hétvégén pedig lehet gazolni.

Haditerv - III. státuszjelentés

Kb. egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést, talán azért nem fogom túlságosan elnagyolni a dolgot, ahogy az emlékek kezdenek a feledés sűrű homályába veszni.

Szóval az endokrinológus javaslatára, a sok pecsételés miatt, meg mivel amúgy is a haditerv része volt időpontot kértem a nőgyógyászhoz, ami nekem elég kényes pont az életemben, ezzel valahogy szinte minden esetben sikerült mellényúlnom. Ez a legutóbbi is kicsit vegyes érzéseket hagyott végül bennem, ahogy jobban átgondoltam, mert voltak nála furcsaságok.

Április elején hívtam fel a dokit, hogy szeretnék hozzá elmenni egy vizsgálatra, teljesen emberi volt a beszélgetés alkalmával, először a saját számát adta meg, hogy ott tudok bejelentkezni, aztán kértem egy másikat tőle, mivel ezen beszélünk most. Megkaptam a számot, bejelentkeztem és vártam, hogy elteljen a majd három hét, ugyanis csak hétfőnként van magánrendelése. A rendelésig próbáltam információkat szerezni róla, de még fórumokban is alig találtam valamit és azok is két-három évvel ezelőtti történetek voltak, azonban mindenki pozitívan nyilatkozott róla és kiemelte az emberségességét, ami azért nagyon tetszett. 

Ahogy közeledett a vizsgálat időpontja én úgy lettem egyre idegesebb, pedig utólag már megint kiderült, hogy feleslegesen. Délután 5 órára volt időpontom, nem sokkal hamarabb érkeztem, mivel munkából mentem hozzá és csak negyed órás csúszást szedett össze addigra, ami szerintem egészen jó, bár nem tudom, mikor kezdte a rendelést. Andris elkísért, hosszú vívódás után erre jutottunk, hogy velem jön és együtt megyünk haza és tulajdonképpen ez volt a lényeg az egészben, meg talán kicsit kevésbé izgultam mintha egyedül mentem volna (ennek ellenére az egész agyam mintha leblokkolt volna, hogy semmilyen gondolat ne jusson eszembe, így beszélgetőpartnernek sem voltam ideális...). 

Annyira zavarban voltam, hogy be sem mutatkoztam, de ő ugye egyértelmű, hogy ki, én meg megint csak tudtam magamról és láttam a listában a nevemet, szóval elvileg ő is tudta, hogy én ki vagyok. Ilyet mondjuk még sosem csináltam, olyat meg pláne, hogy azt sem tudtam hogyan kezdjem, hogy ki küldött és miért is vagyok ott. Szóval nagy nehezen kinyögtem, hogy az endokrinológus küldött, jellemzően a pecsételés miatt, meg ugye várjuk már elég régen, hogy jöjjön a baba. Elkérte a vérvételes papíromat és a D-vitamin szintemen egyből megakadt a szeme, az ATPO-ra azt mondta, hogy milyen magas, de azt úgyis rendbe teszi a doktornő, mert ért a pajzsmirigyhez, a női hormonjaim meg ahhoz képest, hogy milyen ramaty a többi egészen szépek. Ennek tükrében első körben felírt heti negyed üveg Vigantolt az eddigi napi 3 szem mellé és abban maradtunk, hogy május végén megyek vissza a doktornőhöz és akkor kérek D-vitamin szint ellenőrzést is amellett, amit a doktornő kér. Adott beutalót a klinikára, de megpróbálom majd megbeszélni a doktornővel, hogy írja rá a beutalómra ő is, hogy ne kelljen kétszer két helyre mennem. Ha rendeződik a D-vitaminom az javítani fog a pajzsmirigyen és az inzulin anyagcserén is, úgyhogy nagyon bízom benne.

A rákszűrést a vérezgetések miatt előre hozta, sajnos ez előző esti akció felsérthette a méhszájamat és még mindig vérzett kicsit, de a piszkálás nyoma szerdára elmúlt. Gyulladás gyanús vagyok, kaptam antibiotikumot is, de csak akkor kell kiváltanom, ha ezt a lelet igazolja vagy ismétlődnek a panaszaim, ami szerencsére eddig nem következett be, tehát a leletre várok. Ha gond van hív, ha nincs kontroll alkalmával megvitatjuk.

Ultrahangot nem csinált, csak manuálisan vizsgált, de olyan óvatosan, hogy alig vettem észre. A cikluskövetésre azt mondta, egyelőre nincs értelme, mert olyan alacsony a D-vitamin szintem, hogy ha még véletlenül sikerülne is a baba, vetélés lenne nagy valószínűséggel a vége a jeles eredmény következtében. Ugyanakkor nagyon optimista volt, mikor másztam fel a vizsgálószékbe azt mondta, hogy három hónap alatt rendezzük a D-vitamint (értsd 13-ról 80-100 közötti szintre hozzuk az értékét) legkésőbb őszre baba lesz nálunk. Minden esetre én lennék az egyik legboldogabb, ha ez tényleg így lenne, Andris meg a másik. :)

Andrisnak javasolta a katonaszámok ellenőrzését, nála kb. ennyi lenne a kivizsgálás, én ezt nem szeretném jövőre halogatni, még akkor sem, ha két éve még minden rendben volt nála, legyünk tisztában a jó eredménnyel is idejében.

Kontrollra a doktornős látogatás utánra kell mennem, bár erre rá kellett kérdeznem, mert nem mondta magától. És ami még furcsa volt, hogy nem csinált nekem kartont és nem jegyzetelt semmit, nem adott lelet arról, hogy ott voltam semmi ilyesmi. Engem egyfolytában Einsteinre emlékeztetett és lehet jegyzett is mindent a fejében, de remélem ő nem fog összekeverni senkivel később... legközelebb majd azért finoman megpróbálok rákérdezni nála erre a kartonos dologra.

Szóval ezeket a tudósos nüanszokat leszámítva teljesen elégedett vagyok és nagyon szimpatikus volt. Megbízom a szakértelmében és biztos vagyok benne, hogy lesz előbb vagy utóbb baba a pocakomban a segítségével.

Nem tudom, hogy a tavasz játszik ebben szerepet és ha igen mekkorát, de úgy érzem, hogy ez az adag D-vitamin mennyiség már nagyon kellett nekem. Jó volt az eddigi is, de ez a mostani vagy a kettő együtt viszi a pálmát. 

A pajzsmirigyes gyógyszernél teljesen bevált a heti öt nap két nap szünettel, de nem egymás után, hanem egy napot közbe iktatva, úgyhogy pénteken és vasárnap van szabadnapom, amikor nem kell az időt figyelnem, hogy mikor vettem be, mikor ehetek és mikor kell ennem.

Az inzulinos gyógyszert ma van egy hónapja, hogy szedem napi fél szemet, ezzel teljesen jól elvagyok. Az elején bekavart a székelésbe, de most újra rendeződött az is, aminek azért örülök. A hétvégén próbálkoztam emelni egy egész szemre az adagot, de másnap reggel kíváncsiságból mértem egy éhgyomri cukrot, ami 1,8 lett, ilyen alacsony értéket még életemben nem láttam, ráadásként tegnap reggel is nagyon rosszul voltam, reggeli nélkül el sem mertem indulni, így maradok továbbra is a fél szemnél, meg konzultálok a doktornővel. Sajnos a tesztcsíkok még mindig nem érkeztek meg, azt hiszem már csak négy darabom maradt, úgyhogy azt tényleg csak akkor akarom használni, ha nagyon szükség van rá. De ez elég nagy pofátlanság, hogy országosan hiány van a termékből, a beszállító március végére ígérte a szállítást, amit áttett április végére, de még mindig nem tudja pontosan mikor fogja szállítani. Ilyet is biztosan csak Magyarországon lehet megtenni...

Következő lépés, hogy egyeztetek az endokrinológussal beutaló és gyógyszeradag ügyben, aztán vérvétel, aztán kontroll nála és a nőgyógyásznál is, ha valami van a cytológiával, akkor közben nődoki is. Tartom továbbra is a diétát, a sok mozgást, eszem a bogyókat és nyáron babásodok. Ha bármi másképp alakul közben, akkor módosítunk.

Még mindig festés

Tegnap délután hazamentek a festők, szóval ez a része készen van az átalakításoknak. A hobbiszobám még kicsit fura, mert a sok cső miatt lejjebb hozták a plafont és így olyan összenyomottnak tűnik nekem a tér. Na majd ha visszakerülnek a bútorok a helyükre meg a csempe is fent lesz a falon egészen biztosan más lesz az összhatás.

Kék, zöld és a kétféle drapp festékeink maradtak, egy részével majd kifestik anyáék a nyárikonyhát, nem tudom melyik kettőt/hármat fogják összeönteni... ha esetleg mindet, abból elég érdekes valami jönne ki, úgyhogy nem hiszem, hogy ez a verzió lesz a nyerő. Ez azonban már nem is a mi dolgunk, úgyhogy visszakanyarodok a témához.

Jól tettük, hogy nem vittük túlzásba a takarítást a múlt héten, mert az ajtók csiszolása miatt minden négyzetcentit belepett a por, még azt, amiről nem is gondolnánk és ez ugye apró, finom por és száll mindenfelé. Anya tegnap igyekezett a lehető legtöbb dolgot leporolni, felporszívózni és felmosni, de egy alapos takarításra így is szükség lesz a hétvégén. De függönyöket nem vagyok hajlandó újra mosni és vasalni, ezt majd talán az őszi nagytakarításkor, pláne, hogy addig lesznek remélhetőleg szépséges újak a hálóban legalább, a többi még konzultáció alatt van. Viszont nagyon szépek lettek az ajtók, még rájuk nézni is jobb, hogy szép sima a felületük és tudom majd takarítani őket, nem kell évekig porosodniuk. A tapétacsíkunk is felkerült végül a falra, most kicsit furcsa, hogy ott van, mert már megszoktam, hogy csak úgy egymás mellett van a csokibarna és a tojáshéj, de ettől függetlenül tetszik. Már csak a teás szekrényt kell Andrisnak megbarkácsolni, ja és a fürdőbe a fűtéselosztóra a takarószekrényt. Meg a szaunás srác lóg még takarólécekkel egy ajtóra, amit megfordított, meg elvileg megcsinálja az előtetőnket is, ha végre valahára lesz róla legalább egy vázlatrajz, hogy milyet szeretnénk.

Néhány helyen szükség lesz a festéknyomok eltávolítására is, de korántsem olyan sok helyen, mint az előző alkalommal, ezek a fiúk azért igyekeztek a lehető legkevesebb munkát hagyni ránk. Aztán hátra van még a takarítás mellett a csempézés, elvileg jövő hét elején jön vissza apa a kőműves rokonnal, ma telefonált a klímásunk, hogy szombaton jönne feltenni a klímát, úgyhogy az is a helyére kerül, össze kell még kötni a páraelszívó kivezető csövét a kivezető nyílással, meg be kell szerelni a ventilátort a garázsban lévő csőrendszerbe. Na jó a csőrendszer egy kicsit túlzás, de milyen jól hangzik. :) Itt még lesznek kisebb akadályok, mert a ventilátor nagyobb lett a kelleténél, viszont bóvlit nem akartunk venni, ami nem fogja bírni a légcserét a hosszú cső miatt, így viszont túl kevés a hely a fal és a cső között, de állítólag 45 fokos könyökkel megoldható a probléma. Jövő héten elvileg ez is megoldódik, remélhetőleg bele fog férni a csempézés mellett az időbe.

Holnap délután kapunk ismét segítséget a szekrényszereléshez meg beállításhoz, aztán jöhet a visszapakolás az alsó szinten is. Tegnap megtisztítottam a kapcsolókat, konnektorokat, hát jó sok festéket kellet lekaparni róluk még az előző banda után (igen, sajnos nem voltunk elég igényesek és alaposak mi sem az előző festést követően, de legközelebb már egy fokkal könnyebb dolgunk lesz).

Aztán már csak függönyvarrások, egyéb apróságok és az sk festések maradnak, mert nekem ugye vannak terveim a megörökölt szekrénnyel kapcsolatban, hogy szeretném átfesteni őket fehérre, aztán le kellene festeni a fellépőt is, mert sokkal egyszerűbb lenne tisztítani, aztán ott vannak még az íróasztalon lévő tartómicsodák, meg a szekrény a dolgozószobában, meg a fogasok a fürdőben. Jó érzés lesz, ha végleg össze áll az egész.

Újracsempézés a mosdóban és a sufniban kicsit elnapolva, de szerintem sor fog rá kerülni és akkor felkerül majd a zöld csempém. Bár megjegyzem, hogy így a zöld fallal nem olyan rosszak a jelenleg falon lévők sem... de sokkal jobban tetszik az új kiszemeltem.

A lomtalanítás nagy részén túl vagyunk, még vannak dolgok, amiket el kellene ajándékozni vagy eladni, mert csak foglalják otthon a helyet, de most már ezekre is sor fog kerülni szerintem. A sufniba is csak azokat a dolgokat szeretném visszapakolni, amikre tényleg szükségünk van és azokat is rendszerezve és valamiféle végleges helyre olyan formában, hogy lehessen közlekedni és bármihez hozzáférni a helyiségben. A garázsszekrény még nekem hátra van, de már ott is néztem át pár dolgot, ezen kívül a kamrát is át kell pakolni, ott meg a szappanos szekrény helyrekerülését várom és akkor ott is végleges helyükre kerülhetnek a polcok és rajta lévő dolgok is. Aminek a nagy részét megjegyzem meg sem ehetem már cukortartalmuk miatt, szóval még nem tudom, mi lesz a sorsuk... lehet visszaviszem őket anyáékhoz.

Legközelebb lehet már képeim is lesznek. :)

Festés és egyebek

Múlt hét kedden megérkeztek hozzánk a festők, szerencsére a szüleimmel együtt, így nem kell feltétlenül otthon lennünk velük, elég volt az első nap, aztán meg elmentem hamarabb haza, hogy haladjunk a visszarendezkedéssel. Szerdán még nem sok értelme volt a dolognak, de jobb volt otthon, mint itt bent. :) Mióta nem szedem a metformint csak diétázom egészen jól alszom, a pajzsmirigyes gyógyszert meg kifejezetten jól bírom szerintem. Vannak dolgok, amit nem szeret a szervezetem a diéta óta, ilyen például a krumpli és az egyik rágcsálnivalós kukorica, ezek hirtelen emelkedést/esést generálnak a szervezetemben és szédülni kezd a fejem tőle. A bort még nem próbáltam, de egy decit azért lehet időnként étkezéssel egybekötve, szóval valamelyik vacsorához kipróbálom majd. Kezd idegesíteni az időre evés... viszont igényli is a szervezetem, azt hiszem, elkezdtem átállni. A mozgás egyelőre az ide-oda pakolásban merül ki, de már hiányzik a tánc, úgyhogy jó lesz visszaszoknom és újra rá kellene állnom emellett majdnem minden nap az ellipszisre is. 

No de festésre visszatérve, kiválasztottuk a színeket mikor elhoztuk a csempét a szappansarokhoz, úgyhogy azzal már nem volt probléma, csak ki kellett kevertetni. Eddig úgy tűnik, hogy egy színt alul saccoltunk, egyet meg egész biztosan felül saccoltunk, a többit nem tudjuk, mert még folyamatban van ugye a dolog. A múlt héten keddtől péntek délig tudtak maradni, így a felső szint teljes egészében készen lett, plusz a garázs és a kamra is, a hétvégén szereltünk még egy kicsit a mosdóban, így ott nem ártana még egy sor fehér a biztonság kedvéért. Végre lesz szellőzője a mosdónak, kivezetjük a szabadba a páraelszívó levegőjét és a szaunában is lesz friss levegőnk, de még pár alkatrész hiányzik hozzá és hát őszintén szólva fáj a szíven huszonezret adni egy csőventilátorért, de akárhogy számolom egyik megoldás sem olcsóbb a másiknál, mert vagy a cső drága és olcsóbb a ventilátor, vagy a cső olcsó, de drága hozzá a ventilátor. Ez van, kell nekünk ennyit levegőt venni. :)

Imádom az új színeket!!! A kisszoba klasszisokkal világosabb és annyira jó lett a tejeskávé és a világoskék együtt, a háló zöldje pedig olyan friss tavaszt idéző és annyira jól mutat hozzá a fa ágykeret és a többi fa bútor. A csokibarna is nagyon tetszik, kiemeli a bútorokat a falon, bár a nappali még nem végleges formátumban van, mert a tapétacsíkot csak most fogják feltenni és a klíma is a garázsban várja jobb sorsát. A könyvszekrényt kapkodásban tették vissza a festők és sikerült lezuhannia, úgyhogy kitört a jobb hátsó sarka, az egyik festőnek meghúzódott a dereka, apának meg megsérült a keze mikor megpróbáltak utána kapni és még a falat is lehetett egy újabb sorral festeni. Na én ezért nem szeretek kapkodni, ha Andris az apjával együtt tette volna vissza a szekrényt nyugiban, akkor most minden ép lenne és elég lett volna két sor festék a falon. Most meg javíttathatjuk meg a szekrényt is ráadásul... csak remélni merem, hogy fogunk találni ugyanilyen mintázatú vasalható élfóliát vagy valakit, aki meg tudja ezt csinálni. Az ebédlőben viszont nagyon jó lett a hímzéses falam, majd szépséges napsütéses időben készítek róla képet, mert a vakus azért mégsem az igazi. Az előszobát is teljesen átrendeztük, felkerült a házi áldás is a helyére, a két tükör helyett már csak egy van és a fogast is áthelyeztük, így most ki lehet nyitni rendesen a mosdó ajtaját. Apropó, a mosdóban is megjavították a wc mögötti falat, nem volt rendesen kitámasztva a gipszkarton váz, nem is csoda, hogy elkezdett befelé dőlni az egész, el is volt már törve a gipszkarton és csak a csempe tartotta egyben. A lépcsőház kicsit sötét lett, de csak megszokás és 100-as izzó kérdése a dolog, mert a szín továbbra is nagyon tetszik. Jut is eszembe, vissza kellene szereznem Mónikától a Trick or Treat Fairy-met, már biztosan megjavította a hölgy, fel is hívom valamikor.

Ma visszajött a csapat és folytatják az alsó szinttel, meg az ajtók újrafestésével, hogy ne legyen tiszta rücskös az egész. Aztán ha minden igaz, a hétvégén burkolás következik és aztán jöhet vissza a vízvezetékszerelő bekötni a csapjaimat, ami elvileg már mi is meg tudnánk csinálni, csak már kifizettük a hozzá való anyagokat, amit nem hagyott ott, na meg ugye a munkadíját is, szóval jöjjön csak ki még egyszer, még így is a vakolást is nekünk kellett végül helyette elvégezni.

Az alagsori wc-vel kapcsolatban vannak nézeteltéréseink Andrissal és a szüleimmel is (de ez ugye kevésbé érdekes), mert én utálom az ott lévő csempéket és ki szeretném cseréltetni, ami majdnem meg is valósult, mert azt hittük, le kell verni a salétromosodás miatt. Erre viszont nem került sor, aminek részben örülök, viszont így nézhetem továbbra is ezeket a csempéket egy darabig. Pedig már kinéztem egy lehelethalvány zöldet és csak 1500 ft/m2, vagyis a hülyének is megéri. A harcművészet az harcművészet, és igazából csak részben indok a cserére a feng shui, hogy oda zöld illene vagy kék vagy fekete, DE egyik csempét sem szeretem ami azokon a falakon van. Erre persze jön a válasz, hogy úgyis olyan ritkán használjuk, nem mindegy, hogy milyen az a csempe? Hát nekem kérem szépen, nem mindegy. Erre apa kitalálta, hogy használjuk fel a megmaradt csempéket a padlásról, minek újra költeni, ki lehet azt sakkozni, hogy jó legyen. Biztosan van benne igazság és szeretem is azt a csempét, ami a fürdőszobában van, de valószínűleg nem lenne elég, a többiből meg nem maradt annyi, hogy elég legyen bármire is, csak 1-2 darab maradt tényleg, az meg bármikor kellhet, mint most a mosdójavítás miatt is. Lesz még ennek folytatása, azt hiszem... legfeljebb később kerül fel a falra az a zöld csempe. :)

Az egész heti pakolásban annyira kifáradtunk, hogy tegnap csak semmittenni tudtunk, pedig annyi mindent terveztem tegnapra is... porcelánrendezgetés a tálalószekrényben, virágátültetés, maradék apróságok visszapakolása a nappaliba, esetleg vasalás. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a világ egyik legutálatosabb dolga a függönyvasalás, amit úgy szoktam elkerülni, hogy még a mosógépből a sínre akasztom őket, így viszonylag tűrhető állapotba kerülnek. Na ez most elmaradt, mert csak teregetni lehetett a festés és ablakpucolás miatt, amiért végtelenül hálás vagyok anyának, hogy megcsinálta, mert az sem tartozik egyébként a kedvenceim közé. Szóval teáztunk egy rendeset, nagy kedvencünkre a Gyokurora esett a választás, aztán főztem egy bolognai spagettit, magamnak durumtésztával és igen, képes voltam két külön adag tésztát főzni. :) Először azt hittem, hogy ennyi tésztával jól lehet lakni, ez hülyeség, de tényleg, a végén már azon gondolkoztam, hogy meg bírom-e enni az egészet és ami a legjobb volt benne, hogy nem volt rögtön egy fél órával utána éhes. Ha már be tudom majd lőni az adagokat és elfogy a többi tészta, akkor azért nem fogok külön főzőcskézni, Andrisnak sem árt a lassan felszívódó szénhidrát a gyors helyett. Aztán filmet is néztünk, Az őslakót. Mindenképpen érdemes megnézni, érdekes kérdéseket taglalnak benne és észre sem vettem, úgy eltelt a majdnem másfél óra. És már csak azért is jó volt ez a film, mert tudunk ám olyat találni, amit mindketten szívesen megnézünk... valahogy rendszeresíteni kellene ezt, jó lenne. Végül összefirkáltuk a falakat, hogy melyiket milyen színűre szeretnénk és hogy hová fog kerülni csempe meg szekrény és beestünk az ágyba.

Fárasztó Dunakeszire járni az államosára, lehet vissza fogok szokni Fótra több okból is. Egyrészt időben és távban is a fele az út az állomásig és az állomásról haza, a vonat viszont kb. ugyanannyi idő alatt ér be innen is és onnan is. A 7:05-ös vonathoz sokkal könnyebb odaérnem Fóton, mint Dunakeszin a 7:08-ashoz vagy a 7:15-öshöz és ugyanúgy késnek a vonatok, tehát nem érek be hamarabb, csak 8 után tudok reggelizni, ami már kicsit későn van, mert az összes többi étkezés is tolódik ezáltal. Haza is később érek, mert csak később induló vonatot érek el, mint Fót felé és hosszabb az út haza. Szóval kénytelen leszek kockáztatni és otthagyni a kocsit Fóton és bízni benne, hogy minden alkalommal ott lesz, amikor délután megyek haza.

Nem volt olyan rossz egyébként, hogy a múlt héten nem volt sem tv sem internet otthon, de hosszú távon nem tudom, hogy bírnám azért. :) Igaz most 50MB helyett lesz 500MB a telefonomon, így nem lesz gond, ha napközben néha rápillantok a fészbukra, mi is történik arrafelé. 

Update, mert még pár dolgot elfelejtettem az előbb... érik a nyomtatócsere, mert a tintasugarasban folyton beszárad a festék és hát már nem is mai a kicsike, bár ezen kívül teljesen jól működik. Szóljon valaki, ha igényt tart rá, egy bontatlan színes festékkazetta is van hozzá, de már azt is cserélni kell, mert kifogyott/beszáradt és a fekete sem az igazi már. Típusa HP PSC 1410. Szeretnék hangszórót is cserélni, mert már olyan csúnyák a régiek, pár tökéletesen működnek (jó tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak). Az olajsütő is úgy tűnik, hogy bemondta az unalmast és sajnos már nem garanciális, de szeretném, ha meg lehetne javítani, mert ahhoz elég drága volt, hogy csak ennyi ideig bírja.

Endokrinológus - II. felvonás és egyben haditerv státuszjelentés

Viszonylag gyorsan elkészültek az eredményeim, szerdán csapoltak meg ugye és pénteken már el is hozhattam mindent. Amit láttam, annak viszont nagyon nem örültem... orvos nélkül is tisztában voltam vele, hogy a terhelt cukor és inzulin értékeim nagyon magasak, így amint lehetett el is kezdtem a diétát még mielőtt kontrollra mentem volna a doktornőhöz. A pajzsmirigy hormonom sem javult sokat, bár az egyik mellékhormon normál értéken belül volt, ami a legutóbb alacsony volt, szóval valami történik, csak nem tudni, hogy mi. Az antitestjeim száma is jóval magasabb a megengedett értéknél, szóval sajnos zajlanak a vitiligon kívül más autoimmun folyamatok is a szervezetemben, de bízom benne, hogy ezeknek azért gátat lehet valahogyan szabni.

Múlt hét szerdára kaptam időpontot a doktornőhöz, és mivel kicsit feltorlódtunk a rendelőben, előjött nála a kórházi gyorstempós gyakorlat és alig bírtam követni ami mondott és amit csinált. A diagnózis szerint erőteljes D-vitamin hiányom van, enyhe autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás és IGT (cukorbetegség előtti állapot). Ezekre kaptam bogyókat, a metformint fokozatosan adagolva, hogy szokja a szervezetem 160-180 grammos szénhidrát diétával együtt alkalmazva. Három hónap múlva kontroll vagy ha véletlenül jönne a baba, akkor azonnal.

Kaptam egy nőgyógyász telefonszámot is, akivel együtt dolgozik a doktornő, korban és emberségességben is hasonló hozzá, tehát rosszul egészen biztosan nem járhatok. Be kellene hozzá jelentkeznem, mert csak hétfőnként rendel magánban, a SOTE II-re meg futószalagra nem akarok menni a nem is olyan rövid előéletemmel, bár biztosan vannak, akik nagyobb listával is rendelkeznek, de azért mégis.

Peteérésem a hormonsor szerint volt, szóval nagy-nagy rejtély a hosszú pecsételés, de állítólag az LH-FSH arányom nem az igazi sajnos annak ellenére, hogy elég sok a progeszteronom most már az ösztrogénhez képest is. A többit majd a nőgyógyász kiokoskodja.

A doktornő javaslata szerint elkezdtem szedni a metformint a hétvégén, hogy ha szaladnom kellene a mosdóba, akkor elérhető közelségben legyen. Erre szerencsére nem került sor, de a szédelgésekre annál inkább és egyre gyakrabban, úgyhogy hétfőn felhívtam a doktornőt és abban maradtunk, hogy tartsam szigorúan a diétát és mozogjak sokat és pihentessük a gyógyszert, ha ennyire nem bírom. Tuti, hogy pszichésen is hat rám ez az egész, de hétfőn este már egészen jól voltam, mikor egyáltalán nem volt semmi hatása az előző nap délben bevett gyógyszernek. Ennek örömére ma reggel elkezdtem a pajzsmirigyes gyógyszert, ettől egyelőre jól vagyok, 5 nap után 2 nap szünet következik, de most rövid hetet tartok. :)

Régóta terveztem már a háziorvos váltást, mert egyrészt nem voltam teljesen elégedett, másrészt a bizalom is odaveszett, úgy meg nem nagyon van értelme a dolognak, ráadásul az 5 napból kétszer csak helyettesítő orvos van, neki nem vagyok se kutyája se macskája, ellát amit muszáj és kész. Az MLM étrendkiegészítős előadás volt az utolsó csepp a pohárban, csak aztán jött az év vége meg az év eleje és elhúzódott a dolog. Tegnap viszont mindketten otthon voltunk (elkezdődött a festés és elég sok dolgot kellett intézni még úgy is, hogy anyáék felügyelik a mestereket), délután épp nem volt semmi teendő, elmentünk a kiszemelt doktornőhöz. Viszonylag sokat kellett várni, mert felülvizsgálat volt a táppénzeseknek és a főorvos asszony késett, és amíg megérkezett nem kerültünk sajnos sorra. Végül bekerültünk és jó sokáig lehettünk bent, mert mindenféle adatokat kérdeztek az átjelentkezés miatt, meg aztán én mindent elregéltem a legutóbbi eredményeimről, azokra is mindre reagált a doktornő. Azt javasolta, hogy kezdjem el a pajzsmirigyes gyógyszert, aztán ha teljesen elmúlt a nátha és azt megszokta a szervezetem, akkor kísérletezzek egy fél szem metforminnal, mert mégis elég magas az a terhelt cukor értek. Aztán még Andrist is megvizsgálta, kapott köhögéscsillapítót, de csak az előző náthából maradt neki vissza az irritáció, úgyhogy én javasoltam neki, hogy próbáljon maradni a természetes módszereknél. Ha minden rendben, akkor a kontroll után kell visszamennem az eredményekkel.

Szimpatikus volt nagyon ez a doktornő is, lehet hogy mostanában kezdenek az utamba kerülni a megfelelő emberek? Tudom, elsőre az előző házidoki is szimpatikus volt, de ég és föld a kettő között a különbség. Tényleg a beteggel foglalkozik és nem járnak közben százfelé a gondolatai, nem beszélget feleslegesen órákat, hanem teszi a dolgát és amolyan hivatáskedvelőnek tűnik ő is. Szóval örülök, a többi majd később kiderül. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy van-e dietetikus valahol a környéken, mert jó lenne beszélni eggyel, hogy ne egyek olyat, amit nem kellene.

Munka mellett elég nehéz tartani a diétát és főleg azt, hogy időben egyek, az ügyfelet mégsem zavarhatom ki, csak mert nekem tízóraiznom kell vagy éppen uzsonnáznom, a telefonokról nem is beszélve. De a héten egy szavam sem lehet, mert a festés miatt 2-kor megyek haza minden nap, amit persze hétfőn már előre ledolgoztam, mert reggel héttől este fél hétig bent voltam, szóval megérdemelt a pihenés.

A külföldeket kértem, hogy kerüljük egy ideig, mert nem tudom tartani a diétát és a gyógyszereket is szoknom kell még, arról nem is beszélve, hogy ki tudja milyen sűrűséggel kell majd orvoshoz járnom, ha netalán ciklust szeretne követni a nőgyógyász vagy kiír bármiféle vizsgálatokat, aminek ugye megvan az esélye, mert a rettegett átjárhatóságin még mindig nem estem át. Na meg bennem az autoimmun betegségek miatt felmerült az is, hogy nem ártana-e tovább vizsgálódni ezen a területen, de ezt majd ők eldöntik. Most első körben várjuk a kromoszóma analízis eredményét, péntekhez 3 hét múlva van eredmény, amit postáznak, tehát majdnem négy héttel számolhatunk szerintem, március közepére talán megkapjuk. Addigra már túl leszek egy újabb menzeszen, legalább is ezekkel az eredményekkel nem nagyon számítok arra, hogy hirtelen betoppan a gyermek.

Változások

Vannak dolgok, amiket nem értek saját magamban, ilyan most például a blog szinte teljes elhanyagolása, egyáltalán nem hiányzik az írás és ez furcsa, nem vagyok hozzászokva... pedig lett volna rá időm, mert már jó ideje csak egy-két bejegyzést írok havonta és azok sem feltétlenül szószátyárok.

Alig-alig hímzek és érdekes módon ez sem hiányzik olyan nagyon, amikor öltögetek, akkor persze szívesen teszem, éppen ezért csak szívem csücske minták kerülnek a kezembe, lehet, hogy ez az egyik fő gond, hogy mostanság egyik itthon lévőhez sincs hangulatom, vagy túl nagy a vonatos cipeléshez. A magnólia virágot sikerült befejeznem már vagy két hete, ha kezembe akad a fényképezőgép és sütni fog a nap, eme szerencsés együttállás esetén készítek róla fotókat a végleges formába öntés előtt. Ezt jelenleg még homály fedi, mert volt már tervben egyben keretezve a három kép, de díszpárna is, meg külön a három kép is, meg csak két kép is és akkor a harmadikkal fogalmam sincs mi lesz is, egyszóval bonyolódok.

Talán a lomtalanítás teszi, amit még mindig kilátástalannak érzek, bár most már majdnem készen vagyunk a lakószinttel. Majdnem, vagyis hátra van még az előszobában a cipőválogatás, a konyhában az ablakpucolás, meg a sós-cukros-egyebes üvegibrikek kimosása és a nappaliban némi por és piszokmentesítés. Ja és szőnyegtisztítás, de azt nem sk. tervezzük, hanem rábízzuk valakire jópénzért és nagyon bízom benne, hogy el tudják esetleg tűntetni a régi foltokat is belőle.

A kukatelítés első alkalommal volt a legdurvább, azóta alább hagyott a dolog, kevesebb kidobásra ítélt holmi akadt, inkább továbbadjuk hátha másoknak hasznára válik majd... ezek viszont a pincében gyűlnek és elég hamarosan ez a szint fog következni. A hétvégén viszont szünet, meglátogatjuk anyáékat, mert régen voltunk már. Igaz a szüretről lecsúsztunk, de nem lett valami fényes a termés, gyorsan lekapkodták a tőkéről még a seregélyek és darazsak, ne meg a fonnyadás elől. Nem tudom, milyen bort lehet majd az idén ebből a szőlőből készíteni.

Voltunk Mátraházán a Lifestyle hotelben, leánykori nevén Bérc szálló, amit szerintem gyönyörűen felújítottak. Eleinte kicsit tartottam is tőle, mert láttam már nem túl jól sikerült felújításokat, de itt remek munkát végeztek, mindennel elégedettek voltunk. És még a kispárnámat is felesleges volt vinnem, mert párnamemüből lehetett választani, ha nem volt a szobában olyan, amit megfelelőnek találtam volna. A kirándulásokon jól megizzadtunk, de megjártuk a Kékest, jártunk több forrásnál noha nem mindegyikben volt víz és bejártuk Eger belvárosát és tettünk egy kitérőt a Siroki várhoz is. A szállóban a sós-mézes szauna szeánsz és a szőlőmagőrleményes testkezelés vitte nálam a pálmát, imádtam, hogy egyik puhábbá varázsolta a bőrömet, mint a másik. 

Gyorsan elszállt az egy hét szabadság, szinte meg sem éreztem, de már nagyon kellett, mert sok volt a folyamatos benti és itthoni felfordulás és káosz. Bent azóta sem javult a helyzet, viszont nem is tudom már hány év alatt végre sikerült elérnem, hogy legyen aki helyettesít és átlátja legalább nagyjából, hogy mit csinálok heti 40 órában és ha gond van, én meg nem vagyok, akkor hatékonyan megoldja és nem kell napokat eltöltenem a szabadság után azzal, hogy helyrehozom amit elrontottak. Szóval javul valamennyire a helyzet, bár az új kabinet, ahogy újabban hívják magukat egyre magasabbra teszi a lécet határidő és teljesítmény szintjén.

Kitaláltam, hogy amint befejeztük a lomtalanítást nekiállok szappant főzni, mert már hiányzik és legfőképpen mert a kecsketejes-sheavajas változatból olyannyira kifogytam, hogy még ki sem próbáltam. És ha már ilyen szép rendet csináltunk a konyhában, akkor leköltöztetem a szappanfőzést a mosókonya/varrószoba/kazánház kombi helyiségbe, pont el fog férni (ha a mélyhűtő átkerül a kamrába és az őszi/téli vagy tavaszi/nyári ruháim elférnek a jelenleg rendelkezésre álló szekrényekben) és tervek szerint imádni fogom. Fehér, világoskék, fekete és csokoládébarna színeket tervezek a szobába, aztán lehet bekerül még napsárga is, hogy ne legyen túl hideg vagy ilyesmi, de ez még képlékeny. Most nagyon tetszik a fehér-világoskék tiszta és ártatlan hatást keltő házasítása, amit egy kis csokibarna biztosan nem ronthat el. A kis sarokhoz le is csaptam egy használt villanytűzhelyre, mert gáztervet már mégse módosítsunk, elég lesz majd, ha kipurcan a kazán, szerintem jó vétel volt, bár van mit rajta takarítani. Hozzávetőlegesen megvan a pult többi része is tervben a fejemben, ez azonban még változhat annak függvényében, hogy mi és hová fog véglegesen kerülni.

Legújabb terv, hogy ellátogatok Tiranába. Persze nem az én kis buksimból pattant ki az isteni szikra, hanem munka ügyben kell mennem és kettős érzésekkel vagyok tele. A munka része kivételesen érdekel is, talán még hasznos is lesz és hát már tavasszal is terveztem ezt a munkacsoportot látómezőbe fogni, de akkor túl későn kaptam visszajelzést a minisztériumtól. Az ország maga vonz is meg nem is, szívesebben mentem volna Lipcsébe, mert ott még ismerőseim is vannak, itt viszont egy teljesen ismeretlen világgal fogom teljesen egyedül szembe találni magam. Tartok tőle, ugyanakkor kíváncsi is vagyok... jobb lenne nem egyedül menni. Brüsszelt már egészen megszoktam, ez meg mégis csak a Balkán és ki tudja, milyen nyelven lehet ott emberekkel szót érteni, és legfőképpen mennyire könnyen lehet ott eltévedni, mert nekem az többször sikerülni szokott.

A fehér ló jobb oldala megújult, na meg azóta jóval elővigyázatosabb vagyok még itthon is a kereszteződésekben. Egyszer, ha nyerünk a lottón még az első és hátsó lökhárítót is megcsináltatom, mert azok nem komoly hibák ugyan, de ha már lúd, legyen kövér. Egy darab Fabia jobb visszapillantóért és ajtózárért lehet nálam jelentkezni, megmaradtak az ajtócseréből.

Eljött az időszak, hogy itthon fázom, bent melegem van, ugyanis itthon még nincs szükség fűtésre, de ez pont olyan határeset hőmérséklet nekem, már sok réteget kellene felvennem, ahhoz meg nem füllik a fogam. Bent meg átkapcsolták a légkondit hűtésről fűtésre... no komment, bár a hét második felében lehet jól fog jönni, de ma délutánra már jócskán meleg lett az irodánkban. Az esetleges jövő heti 30 fokra meg nem is merek gondolni.

Lakberendezési harcművészet

Nagyon-nagyon régen írtam már hosszabb beszámolót bármiről is, de valahogy nincs hozzá kedvem esténként... napközben meg amikor esetleg lenne, dolgoznom kell bármilyen meglepő is ez egy munkahely tekintetében. Hímzést se nagyon tudok mutatni, mert szinte csak a vonaton hímzek és ha már eddig nem készítettem fázisfotókat az utolsó magnóliámról, akkor most már marad a kész virágról a fotó. A héten nagy valószínűséggel elkészül, de ha mégsem, akkor jövő hét végére egészen biztosan.

És hogy mivel is foglaljuk le magunkat mostanában? Egyrészről a szappantábor óta hatalmas szappanlázban égek és szövöm a gondolataimat a témában, mert a főzésre még nem szántam időt azóta sem, pedig neki kellene vágni, mert a végén még semmire nem fogok emlékezni, hogy mit mikor és hogyan csináltunk annak ellenére, hogy a receptek megvannak.

Másrészről  tervezzük ugye a kandallóbeépítést (amit csak a jó Istenke tudja, hogy mikorra fog megvalósulni, mert már megint szülői segítséget veszünk hozzá igénybe és arra bizony várni kell, mert most minden a földmunkák körül forog, ez persze érthető is), amivel egybe kellene kötni a különböző szellőzők beszerelését a konyhába a páraelszívónak, a mosdóba a wc-nek, a garázsnál a szaunának, szeretnének egy törölközőszárító radiátort is a fürdőbe felszereltetni, tegnapra majdnem teljesen megadta magát a klíma is és ha ezekkel mind megvagyunk, akkor jöhet a festés. Na meg a hátsó tárolóban jó lenne megszabadulni a salétromosodástól vagy legalább újravakolni és festeni a falat, meg hiányoznak még takarólécek két ajtó körül is, végre meg kellene csináltatni az előtetőt is, ha meg szappanműhelyet szeretnék, akkor arról már nem is beszélek. Amiért ebbe belekezdtem az ugye a festés, ami sok helyen időszerű mindenhol kicsit másért... és ha már festünk, legyenek összhangban a színek a természettel na meg annak rendjével a feng shuihoz fordultunk segítségért.

Először csak a színek miatt érdekelt az egész, aztán elkezdtem elmerülni benne és átesni a ló túloldalára. Merthogy, a feng shui szerint arra a helyre, ahová tervezzük a kandallót egyáltalán nem célszerű tenni, le kellene festeni a nappaliban a szekrénysort és ideális esetben még a konyhát is, meg egyébként a háló kivételével mindent, ami fából készült. Át kellene helyezni a szeletelőspultot, megválni a kristálypohár készlettől és a hálószobában még a lélegzetünket is zöldre festeni. Aztán ahogy elmerültem az olvasásban, kiderült, hogy az ágyunk sem jó helyen van, a kanapét is szerencsésebb lenne másképp fordítani, az alagsori wc-t gyakorlatilag jobb lenne megszüntetni, mert a hálószoba alatt nem szerencsés, a fürdőben el kellene falazni a wc-t és a bidét a többi résztől, de leginkább ki kellene telepíteni a wc-t a kertbe. :) Andris próbál két lábbal a földön tartani, de mivel nem hagyom magam meggyőzni nincs valami könnyű dolga. Végkövetkeztetésként pedig azt hiszem, igyekszem magam ahhoz tartani, hogy harmóniát és egységes egészet árasszon a ház, ha teljesen rendbe tesszük, a többivel pedig nem foglalkozom, mert akkor egyébként is bele kellene vágnunk az építkezésbe, azt meg egyikünk sem szeretne, bár szívesen eljátszanánk egy ilyen gondolattal a tervezés erejéig. Erről jut eszembe, még befejezésre vár a kerítésen lévő oszlopfő is, mert olyan ronda ebben a formában ez a beton és szeretnénk egy könnyebb lejutási lehetőséget a lépcső bal oldalára, amihez apa kitalálta, hogy vágjuk ki a korlátot és könnyedén megoldható, hogy arrafelé is legyen egy néhány fokos lépcső. Szóval van megoldás. És a kertet is át kell kicsit alakítani, mert szeretnénk ehető zöldségeket jövőre, a barátcserje és a füge sem a legjobb helyen van és elég kétséges, hogy az újonnan beültetett hortenziaborok bírni fogja-e a strapát.

Na de vissza a harcművészethez... jelenleg a lomtalanításnál tartunk, eddig 4-5 napot áldoztunk erre, nekem nagyon-nagyon kimerítő, mert szinte mindent én válogatok át (értsd sajátom és közös cuccok egyaránt) na meg én vagyok a drasztikusabb kidobáló. Eddig legkönnyebb a ruhásszekrény volt, abban már van rutinom, de az iratok átválogatása az egy borzalmas valami, senkinek nem kívánom még ha a végeredmény pozitív kicsengésű is, vagyis megéri. A fürdő és a nappali csak hosszadalmas, de gyanítom a nappali kirámolását megnehezítette, hogy kezdünk fáradni és nem utolsó sorban megtelni a lomokkal, mert ugye nem mindent akarunk kidobni. Van ami visszamegy anyáékhoz, van amit árvaháznak szánunk, van amit megpróbálunk eladni vagy csak úgy odaadni annak, aki úgy érzi szüksége van rá. Úgyhogy jönnek majd ide is képek, mert több szem többet lát, hátha valakinek megtetszik valami. Azt hiszem, a kristályokat is megpróbálom eladni, mert kezdem egyre terhesebbnek érezni a jelenlétüket, mintha ólomként nehezednének rám. Lehet, hogy ez hülyeség, de végre sikerült megfogalmaznom azt az érzést, amit velük kapcsolatban érzek, attól függetlenül, hogy szépek és nagyon tetszenek, de mintha megbéklyóznának. Még az írásban is elakadtam... lesz néhány hímzett képem is eladó, mert nem fogok tudni úgysem mindent kitenni vagy elajándékozni. Hosszú menet lesz már látom, de ha új életszakaszt szeretnénk nyitni, akkor erre óhatatlanul szükségünk van.

Néhány dolog pozitív átalakuláson megy keresztül, ilyen például a nagy halom vasalni való, ami persze azóta újra teremtődött, a meglévő kupacot eltüntettem szombat hajnalban ahelyett, hogy álmatlanul forgolódtam volna az ágyban. Új helyre költöztek a vázák, a térképek, a mackók (amiből nem tudom, nincs-e túl sok, de egyelőre maradnak) és a könyvek egy része is, a ruháim elférnek a szekrényben, még a fehérneműs fiókban is katonás rend van (na jó, a zoknik még nincsenek teljesen kipipálva). Az ékszeres dobozkám új színt kapott, most már csak egy jobban bele illő képeslapot kellene találnom, de egyelőre nincs meg a megfelelő. a mostani nagyon szeretem, de nem szeretném kettévágni. A nyakláncoknak kell még sürgősen valamit kitalálnom, mert a jelenlegi doboz+kalaposnő párost kinőttem a válogatás ellenére és egy baleset során a hölgy meg is sérült sajnos. De ami a leginkább hihetetlen, hogy a táskáim is egy helyen  - na jó, egy szekrényben - gyülekeznek. Rögtön fel is merült bennem egy kérdés, hogy mi lesz a rómás táskával lányok???

És ami még hátra van a lomtalanításból: 

• Nappali: végső simítások, az asztalon lévő kupacok helyükre csoportosítása.
• Padlás: egyszer ezt is át kell nézni, mert ugye sok minden van oda eltéve, hogy időnként szükség lehet rájuk, de nem tudom, hogy a karácsonyfa díszeken kívül bármit is elő szoktunk-e onnan venni. Azon kívül le kellene ellenőrizni, hogy mennyi fürdőszobás csempe maradt meg, mert a mosdóban elvált a wc-t tartó gipszkartonfal a helyéről és ez így nem igazán jó azt hiszem.
• Konyha és ebédlő: ezeket lehetetlen külön kezelni, mert nem tudnék hol határvonalat húzni és ha pakolni kell egyik szekrényből a másikba, nem is lehet. Nehéz feladat lesz, mert át kell rendezni a porcelánokat és meg kell válni a kristályoktól, na meg át kell nézni az összes szekrényt edényestől, tányérostól, poharastól és evőeszközöstől együtt. Erre biztosan kelleni fog egy teljes hétvége vagy nagyon sok délután, ha darabokban csináljuk, amit nem tudom, hogy szeretnék-e, mert elég nagy felfordulással tud járni, mint azt az előző napok bizonyítják.
• Kerti helyiség alias sufni: lesz innen is mit kirámolni, mert rengeteg kaspót halmoztam fel korábban és szerszámos fogasunk is 2-3 használat után tönkrement, szóval cserélni kellene. Ja és valahogy le kellene vakarni a koszt a mosdókagylóról, az eddig próbálkozások közül csak a hígító hozott eredményt (sajnos nem tudjuk, hogy mi került itt leöntésre anno a festők által, de szörnyen néz ki, az biztos), emellett falat is kell javítani.
• Mosókonyha és egyben varrószoba: itt is lesz mit rámolni, mert tüzetesen szeretném átnézni a hímzős és varrós cuccokat, hogy tényleg csak olyasmi maradjon, amit majd fel fogok használni és igyekszem majd úgy elpakolni, hogy semmi ne boruljon rám, ha kinyitom a szekrényajtókat.
• Garázs: itt a szekrény nagy falat lesz, de máshol is előszeretettel halmoztunk fel dolgokat, úgyhogy jó pár órát itt is el fogunk tölteni.
• Kamra: Sok-sok apróság és nem használt valami gyűjtőhelye, lesz mit válogatni. 
• Szauna sarok: itt talán lomtalanítani még nem kell, de azért nem árt átnézni ismét az autós kupacot, amit a függöny mögé rejtettünk.
• Terasz és hátsó lépcső: ugyan igyekszünk itt is rendet tartani, de egy ellenőrzést megér a dolog, mert már most tudom, hogy lenne mit legalább rendbe rakni, ha kitoloncolni nem is kell.
• Előszoba: végül, de nem utolsó sorban, a cipős szekrényt még nem válogattuk át, ez talán gyorsan menne.

Az eddigi tempónkat ismerve elleszünk ezzel még egy darabig attól tartok. Lehet, hogy addigra a kandallóépítésre is sor kerül, ha nem vigyázunk...

Szappansuli tábor beszámoló képekben

Ezen a héten keddtől szombatig végigjártam a szappansulit tábor formájában. Örülök, hogy ezt választottam, mert nagyon jó kis csapat jött össze és így nem aprózódott el hétvégékre az iskolapadban ücsörgés. Rengeteg információ cikázik folyamatosan még mindig a fejemben, kell neki jó néhány nap, hogy letisztuljon és jó lenne legalább egyszer megcsinálni itthon is a tanfolyamon elkészített dolgokat, hogy ne felejtsem el, de elég sok alapanyagom hiányzik, úgyhogy ez egészen biztosan későbbre fog tolódni. 

Egyelőre nem a szappansuli tábor alatt készült képeket teszem fel ide, hanem az elkészült szappanok és egyebekről készülteket. Na nem azért, mert a tábor alatt nem készítettünk képeket, de azok közül még csak néhányat kaptam meg szóval később majd még lehet, hogy válogatok. 

Átlátszó szappanok alkohollal, glicerinnel, gyantával és nélkülük négyféle kombinációban.

 Habszappanok, ezekből az elején még tortát készítettünk, aztán a végén a többiek más irányzatot választottak.

 A hibajavítós szappanok a gyurmakölteményeket leszámítva, mert azok azért elég érdekesre sikeredtek.

Krémszappanok

Melegen készült szappanok

A melegen készült szappanokkal együtt csináltuk őket, de ezek balról jobbra sorrendben: mosószer, mosószer, mosogatószer, tusfürdő és sampon.

Nemezelt szappanjaim, két féle technikával készültek: a felső a simogatós módszerrel, a másik tűnemezeléssel (a sztárfotó óta kicsit átsimogattam a tűset is, azóta sokkal jobban fest) ezen a technikán van még mit fejlesztenem, de nem sok időm maradt a gyakorlásra a párhuzamos készülődések miatt.

Sószappanok, rájuk nagyon kíváncsi leszek, sanszos, hogy kedvencek lesznek.

És végül a szappanmentes tisztálkodószerek, kétféle sampon és kétféle intim lemosó készült (az alapvető különbség a tenzidek mibenlétében rejlik).

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni  Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy

kilátás a Vaskaputól

 

  Esztergomi vár

 a kupolán

Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…

A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.

Alkottam 2009-ben is

Készülök már jó ideje erre a bejegyzésre, de akkora zűrzavar volt bennem és körülöttem, hogy jó ideig hanyagoltam a blogolást és a hímzést is. Most viszont kezd mindenféle kedvem visszatérni, mint az előző bejegyzésekből is látszik, így összegzem gyorsan a tavalyi évet válogatások formájában. Olyan sok képem gyűlt össze, hogy egy montázsba nem is tudtam besűríteni, ezért témákra bontottam a műveimet.

Belefogtam a kötésbe, a kis próbasálam készült el még csak azóta, de a zöld-fehér kendőből sincs már sok hátra, lehet neki kellene veselkednem... nem is olyan nagy ördöngősség a csipkekendő kötés, csak idő kell ehhez is és türelem.

A foltvarrást is felvettem a kedvencek listájára, hamarosan indul a harmadik kör újabb technikákkal, már kíváncsian várom. Két varrógépet is szereztem idén, mindkettővel egy álom dolgozni, csak időm lenne több, hogy haladjak is a munkáimmal.

Nos ilyen, amikor a hímzést a varrással ötvözöm, vagy épp valami mütyürkét készítek hímzésből vagy foltmunkából...

Ők a kész, vagy éppen félkész hímzéseim, de itt ezek közül talán egydül a Petal Fairy nincs befejezve, illetve az RR kendőm indult útnak szeptemberben, a többiek mind elkészültek és valami végleges formára várnak, vagy már meg is kapták.

És végül, de nem utolsó sorban a keretezett képeim (itt egy kicsit csaltam, mert a BC Snappers nem itt szerepel, de az a kép nem sikerült valami fényesen, így nem azt választottam az összképhez), négy készült közülük ajándékba, a többi nálunk lóg a helyén a falakon. :)

Természesetesen 2010-re is rengeteg tervem van, de nem írok listát, mert úgyis folyton változik, túl sok értelme nem lenne... és ugyan vannak még függő munkáim, de az ujjaim már valami új után bizseregnek, hamarosan kiderül, ki lesz a következő áldozat.

A nyaralásról

Azt hiszem, leginkább röviden és leginkább képekben... a náthám a tetőfokára hágott, a hegyek csodálatos környezetét, az oxigéndús levegő frissességét és az emberek nyugalmát úgysem lehet szavakkal átadni. A házigazdák ugyanolyan szívélyesek voltak, mint tavaly, mi pedig szerettünk volna még maradni, mint mindig, ha az Alpokba megyünk, teljesen mindegy, hogy télről vagy nyárról van szó.

Felhők a Bad Bleiberg-i völgy fölött

Panoráma kilátás a Gerlitzen-ről (most nagyon szépen látszott minden, nem úgy, mint tavaly).

A Villachi Alpesi Úton is készítettünk képeket, itt is sokkal jobb volt a kilátás a tavalyi ködnél - a nagy hegyet azonban nem másztuk meg ismét.

Ez a két kép a Millstätter tavon eltöltött hajókázás alkalmával készült.

Monostor és templom Millstatt-ban.

Panoráma képek a Reisseck tetején, gyönyörű volt ez a hely is, de elég nagy macerával járt oda feljutni, mert vagy 4x át kellett szállni a felvonó vonatban... viszont megérte és a végére még a nap is kisütött egy kicsit.

Panoráma a Goldeck-en, ez is egy nagyon gyönyörű hegy volt tele túraútvonalakkal, bármikor szívesen visszamennék.

Részletek a Goldeck-i kilátásból...

Egger Alm, a legkedvencebb alpesi rétünk.

Dreiländereck - azaz Hármashatár-csúcs - itt épp Szlovániába látni át.

Itt pedig a teljes panoráma a Dreiländereck-ről.

Házigazdáink szépen gondozott kertje és kilátás a Dobratsch-ra.

Itt pedig első éjszaka szálltunk meg útközben. Eddig csak a hévízi testvérét ismertük és azt is imádtuk, ezzel sem volt ez másképpen, csak ne kerülne dupla annyiba... majd ha nyerünk a lottón, visszamegyünk egy hétre. :)