Ezer éve nem írtam már megint...

Egyfolytában úton vagyok, vagy éppen dolgozom, így az utóbbi két hétben eszembe sem jutott, hogy írni kellene esetleg valamit. Pedig lenne miről, csak nem mindent kívánok belőle közhírré tenni (röviden és tömören, aki teheti kerülje a magyar egészségügyet, bár ezt sokan biztosan maguktól is tudják).

Ma szinte derült égből villámcsapás szerűen megjött a menzeszem, és gyanítom, hogy nem fog hasonlítani az eddigiekre... jobban szerettem más állapotban lenni a rosszullétek ellenére is. Talán jövőre már lehet következő, sajnos rajtam kívülálló körülményektől is függ, lásd feljebb.

Ha van egy kis időm otthon, akkor azért hímezgetek, a vonaton meg természetesen elmaradhatatlan. Így esett, hogy egy harangnyi kontúr híján készen vagyok a karácsonyi asztalközéppel. A futóba még nem kezdtem bele, mert még osztok-szorzok, hogy milyen sűrűséggel hímezzem a mintát, hogy jól mutasson az asztalon is, meg magán az anyagon is. A dilemma ugyanis abból fakad, hogy eredetileg 3x3 szálon kellene 4 szállal hímzeni a minta szerint, így viszont kb. 140cm hosszú lenne a minta, az asztal pedig csak 120cm, vagyis 10-10 centi lógna le a mintából, ami nem feltétlenül szerencsés, arról meg nem is beszélve, hogy mennyi fonalat fog ez felemészteni... viszont így mutatna jól az anyagon a kép szerint. Ha 2x2 szálon hímzek 2 szállal, akkor nem fog annyira fedni a fonal és nem is lesz akkora a minta, simán elférne az asztalon, viszont nem mutatna a kis keskeny motívum az anyagon. Látom már, kell az a próbahímzés... egyedül a fémes fonalat nem tudom elképzelni 4 szállal hímezve, de csak menni fog.

A vonaton a megkezdett Winter Welcome képet hímzem, nem volt kedvem és ihletem mást összeválogatni, így ezt dobtam be gyorsan a táskámba az RR kendő után. Erre inkább azt mondanám, hogy csak haladgatok vele, nem érzem, hogy rohamtempóban készülni a mű, ennek egyik oka a sok szürke szín lehet, nem valami üdítő velük hímezni. Igyekszem azért néha váltani, de egy téli képen túl sok vidám színt ugye ne várjon az ember lánya.

És természetesen újba is kezdtem, nehogy véletlenül csappanjon a lista ott az oldalsávban. :) Dóránál láttam a majdnem kész Butterfly Fairy-t és ez adta meg a végső lökést, hogy én is belekezdjek végre a Mirabilia SAL-ba. Annyira nem is vagyok lemaradva, mert még négy nőci van hátra a kilencből, én pedig összesen négyet szeretnék meghímezni, tehát harcra fel, gondoltam. Elkezdtem hímezni a kereteket, amitől annyira tartottam, de haladok velük, mint a villám egy este alatt egy simán elkészül. Ráadásul igazán számolni csak az elsőnél kellett, ha jó irányba kezdem, akkor a többinél csak a tetejénél kell figyelni. Viszonylag közel áll a vászon és a keret színe egymáshoz, de nekem nagyon tetszik, hogy éppen csak ott van a keret... nem hivalkodóan, hanem finom fogja majd körbe a hölgyeket. :) Olyan "épphogy ott van".

Képek később, talán délután lesz rá pár percem, a hazaérkezés és a jógázni indulás között, ráadásul még napsütés is van!

Ismét jártam Brüsszelben, nekem egy évszázadnak tűnt, pedig csak két napot voltam, de kicsit túlzásnak éreztem ezt a rengeteg időt az ülésen eltöltött 4 órához képest. Mivel túl későn engedélyezték az utat, már csak Münchenen keresztül volt jegy odafelé, visszafelé pedig biztos, ami biztos az esti gépre foglalt jegyet a kolléganőm. Tanulság, többet ilyet nem engedek neki, mert a meghirdetett időtartamot mindig túlbecsülik, soha nem szokott addig tartani az ülés, mint ameddig meghirdetik, vagy csak nagyon kivételes esetekben. Mindkét nap lett volna időm sétálni, vasárnap este az eső tartott vissza, hétfőn délután meg a kéregetők, lépten-nyomon akart tőlem valaki valamit és mindenki franciául beszélt, úgyhogy egy rövid kör után a reptéren kötöttem ki. Így persze Peti jól járt, megírtam neki az évek óta ígérgetett levelemet... 8 oldalt firkáltam tele neki, persze a teljesség igénye nélkül, mert legalább 3-4 évet kellett összefoglalnom és akkor még nem is az utolsó levelem óta számoltam az eseményeket, csak a legutóbbi találkozás óta. Lehet, hogy lassan kellene egy újabb nyíregyházi kört tennem. A levélírás mellett azért még rengeteg pénzt elvertem csokira,de egy része ajándék lesz, egy részét pedig megrendelésre hoztam. Ha mégsem, majd beviszem táncra, hogy fokozzuk az élvezeteket. :) Remélem, egyszer majd valaki elmagyarázza/megmutatja, miért olyan jó város ez a Brüsszel, mert voltam már ott jó sokszor, de még nem sikerült rájönnöm.

Néhány hete újra járok táncolni és jógázni, már nagyon hiányzott a mozgás, úgyhogy szívből remélem, hogy a következő baba körül minden rendben lesz és járhatok majd továbbra is ezekre a foglalkozásokra, mert különben bedilizek a kilenc hónap alatt. Hastáncon a középhaladós csoport rettenetesen megcsappant, jó esetben ketten voltunk az utóbbi hetekben, de tegnapelőtt csak egyedül voltam. Eszméletlen, hogy milyen gyorsan tudok koreográfiát tanulni, épp eszembe jutott, hogy hány hónapg tanultuk a kezdő darabunkat, most meg ebbe fél percbe több mozdulat van szinte, mint abban az egészben és megy, mint a villám. Már a botost is majdnem teljesen tudom, bár magamtól az még biztosan nem menne végig, pedig néhányszor eltáncoltuk már, de a bot plusz nehézséget jelent, időnként az sem tudom, merre induljak. Az ujjcin a másik nehézség, ott még több mindenre kell egyszerre figyelni, biztosan eltelik majd jó kis idő, mire abba is rendesen belejövök.

A jóga órák sem túl megerőltetőek, szerencsére Szilvinek nincs annyi ideje az órákra készülni a vizsgái miatt, ő is kevesebbet gyakorol, de ennek az időszaknak hamarosan vége, össze kell szednünk magunkat előbb vagy utóbb. :) Rászoktunk a pénteki órákra, mert ilyenkor tibeti hangtálas mély relaxáció is van az óra után és egészen beleszerettünk. Mindig más és mindig új helyekre kalauzol minket a kedves hangtálas hölgy az őrangyalunk és egy másik angyal segítségével, ma pl. a kívánságok kútjához megyünk és a lehetőségek angyalával találkozunk. Várom ezt az esti kirándulást, érdekes felfedező utak ezek a lelkünk ösvényein.

Múlt héten villámlátogatáson voltunk Miskolcon, Andris rokonait látogattuk meg, a szüleivel tartottunk erre az útra. Hazafelé azért bementünk anyáékhoz is, mert már régen találkoztak a szülők és így volt alkalmuk Marika néniéknek a készülő - most már talán mondhatom, hogy szépülő - házat is. Lassan már tényleg csak a végső simítások lesznek hátra, sokat javított a helyzeten, hogy apa átvette az irányítást munkásvezérlés fronton. Tetszik nagyon az a ház... ha egyszer megunjuk ezt a nyüzsit itt a főváros környékén, akkor oda szívesen visszavonulnék. :)

Munkám van dögivel, alig látok ki belőle, még mindig nem értem utol magam a 4 hetes kihagyás óta, szinte hihetetlen. És mivel a kolléganő helyettesít, még az iktatásomat is nekem kell csinálnom, mintha nem lenne elég e nélkül is. Komolyan azt hiszik itt a vezetők, hogy időmilliomos vagyok és csak lógatom a lábam (na jó, most speciel nem ezt a bejegyzést kellene írnom, de ki tudja, mikor tiltják le ismét a proxin ezeket az oldalakat, ki kell használni a lehetőséget), és persze nem vagyok benne biztos, hogy mindezek ellenére megtartanának a leépítéskor. Azért remélem, legalább addig megtartanak amíg elmegyek szülni, aztán majd ahogy lesz úgy lesz. :) Mert már annyira elmebeteg módon mennek itt a dolgok, hogy csoda egyáltalán a létezésünk.

Ezen a hétvégén sem sokat leszünk otthon, ugyanis megyünk anyáékhoz rokon és temetőlátogatás címszó alatt, na meg nagymamámnak hétfőn volt a 80. születésnapja, őt fogjuk ünnepelni nagycsaládilag vasárnap. Remélem, jól fog sikerülni az összejövetel.

No akkor most már kitehetem a táblát, hogy RÖGTÖN JÖVÖK! ...

Egy gondolat

A jóga óra végén ismét húzhattunk apró idézeteket, ez mindig is nagyon tetszett, olyan kis lélekmelengető az óra végén. Nekem most ez jutott, azt hiszem, van még hová fejlődnöm. :)

"Szükséged van a boldogságra? Akkor csak három dolgot kell tenned: Meditálj rendszeresen, mosolyogj lélekteljesen, szeress fáradhatatlanul."

/Sri Chinmoy/

Már megint beszámoló a hétvégéről

Hétvégén amennyire lehet, szeretem elkerülni a számítógépet, úgyis nézem eleget munkanapokon és ilyenkor igyekszem valami értelmeset csinálni...

A múlt hetet a vasutasok zárták, ezt a hetet ők nyitották. Pénteken hirtelen megtudtam, hogy egyszerűen nem közlekednek Veresegyháza felé a vonatok, hogy miért? Azt nem tudjuk, de Újpestig szálljunk fel valami vonatra, onnan meg indul pótlóbusz. Hát én inkább telefonos segítséget kértem, Andris átjött értem Dunakeszire. Útközben Újpesten megtudtam, hogy vágányfelújítás zajlott a vonalon, ezért nem jártak csak Fóttól a vonatok... egy kérdés merült csak fel bennem, erről miért nem tudják tájékoztatni mondjuk reggel az utazóközönséget?
Ma reggel pedig a 6 órás hírekben rögtön a veresi vonal volt az első, amit a sztrájkolók között említettek, valahogy sejtettem, mert arra készültünk, hogy együtt jövünk Andrissal reggel és együtt is megyünk haza, vagyis korábban lelécelek, ha már hajnalok hajnalán bent ücsörögtem az irodámban. Csak ne lett volna olyan korán az a mai reggel!!!

A szombat délelőtt foltvarrással telt, nagyon élvezem a tanfolyamot, mindig tanulunk valami újat és mindig van valami, ami még jobban tetszik, mint valami előtte. Most a bújtatásos technika alapjait sajátottuk el, imádom! A végeredményt is! Képet most szándékosan nem készítettem, majd ha elkészültem a táskával az új varrószobámban... :)))))
Foltvarrás után Andrisnak segítettem régi cuccokat selejtezni, a könyveket egyedül elintézte, a ruháknál azonban kellett némi megerősítés, a maradékról meg ne is beszéljünk, mert mindent azért nem csinált meg egyszerre, hogy legközelebb se unatkozzunk. A válogatás után megnéztük az anyósomék új lakását, nagyon szépen megcsináltatták a felújítást. A bútorok közül néhány még nincs a helyén, és még sok-sok doboz veszik örül őket, de ha belakják biztosan otthonos lesz az egész. Egy kis segítség és beszélgetés után hazafelé vettük utunkat, igaz sok mindent már nem csináltunk otthon, én leginkább varrogattam, mert délelőtt ihletet kaptam a falevelem befejezéséhez. Már csak hátul kellene rávarrni a szegőpántot, ami az egyik legmacerásabb munka, mert ha szép végeredményt szeretnék, kézzel kell végigöltögetni. A pontosság szobrát nem erről a darabról fogják mintázni, de remélhetőleg ez csak gyakorlás és nyugalom kérdése. Jó lenne legkésőbb jövő héten a falon látni, pont passzolni fog az ablak alatti részre.
Kitaláltuk és lebeszéltük, hogy a hétvégén átszállítjuk Andris régi szobájából a bútorokat, szóval alakul a varrószobám! Sajnos a varróasztal még nagyon hadilábakon áll, de ha szép idő lenne a hétvégén, akkor a festéssel talán lehetne végezni és csak az asztallap hiányozna. Nagyon várom már, hogy abban a helyiségben is minden a helyére kerüljön, mert pillanatnyilag nagyobb a káosz a kelleténél. Azt hiszem, ez most nálunk/nálam a nagy selejtezés időszaka.

Vasárnap igyekeztem enyhíteni a rámboruló háztartáson, a mosás terén egészen jól teljesítettem, sőt, ebédet is készítettem a konyha viszonylag rendben van a nappalival együtt. Andris a porszívózást és a felmosást végezte hősiesen, a maradékot még igyekszem ma délután befejezni. És talán majd rend is lesz egyszer, de úgysem tart sokáig, mert sajnos imádok szétrámolni mindenfelé. A vasalnivalót ismét elodáztam, az ebédlőasztal pedig az Angel Swap ajándékom készítésének nyomait viseli... a végeredményre én is nagyon kíváncsi vagyok. Mindenképpen kell vasalható közbéléseket szereznem, mert iszonyatos tempóban fogynak.
A jógázás tegnap sem maradhatott el, és újabban elkezdtünk esténként mediálni is, nekem nagyon tetszik. Végül is ez is jóga, sahaja jóga, mely a belső béke megteremtését szolgálja, illetve harmonizálja az energiaközpontokat, vagyis a csakrákat.

Most pedig a szigorúan titkos dokumentumaimhoz fordulok, szerda reggelig át kellene rágni magam egy rendszerleíráson... kiderült, hogy van levelező lista, csak én nem vagyok rajta, mert azt külön kérni kell, és tulajdonképpen nincs hivatalosan papír arról, hogy megbíznak azzal, hogy működjek közre ebben a projektben, szóval nem is értem, mi a csudát keresek én ott. No comment!

Egy kis hétvégi beszámoló

Szokás szerint nincsenek képeim, de muszáj kiírni magamból a történéseket...

Pénteken megérekezett Mónitól a várva-várt PIF ajándékom! :-))) Kevésen múlott, hogy ne kelljen ismét visszamennem, de a kézbesítőnk épp befutott, úgyhogy megkaptam még pénteken a küldeményet. Persze hazáig nem bírtam ki, így még a kocsiban kibontottam a borítékot. A gondos csomagolás pedig Tökfej Jancsit, egy boszorkányos tűpárnát/ollóőrt és egy párizsi apróságot rejtett. Hihetetlen aprólékossággal, minden részletre figyelve dolgozta ki Móni az ajándékokat, amit még egyszer itt is köszönök! :-)
A boszi a kedvencem, de azért Jancsinak sem lesz oka szomorkodni, mert a lakás őszi dekorációjának szerves részét képezi és jól megtömöm a hasát valami cukorkával. Jobb híján borongós hangulatú őszi képek később...

A posta után Dorához mentem, megmutattam neki, hogyan is kell horgolni, amit egyébként könnyedén el lehet sajátítani az internetes videók alapján, de itt a baráti és lelki támogatás volt a lényeg, na meg a dumaparti. :-) Szóval az alapok megvannak, remélem, sikerül elkészülnie a sapival a hétvégéig. Az almás sütőtök isteni, egy baj van vele, hogy otthon nehezen eladható étel, mert sütőtököt Andris a világ minden kincséért meg nem enné, pedig szerintem ez az egyik legjobb zöldség a világon. Szeretem ezeket a délutánokat, mert amellett, hogy bármiről tudunk beszélgetni, babázhatok vagyis inkább játszhatok Botonddal, mesét olvashatok Kolosnak, ha éppen nem metrósat játszik és ha úgy adódik még hímezni vagy kötni is tudunk... kell ennél több? Nekem pillanatnyilag nem, vagyis a többi az már más valaki hatáskörébe tartozik. ;)))

A szombat délelőtt a vízvezeték- és fűtésszerelés jegyében telt, reggel nyolc körül jöttek a szerelők, mert hogy apukám beszervezte őket, ezt csütörtök este már meg is tudtuk. Majdnem egy órát tanácskoztak, és arra a megállapításra jutottak, hogy a mostani szelep nem fog megfelelően működni, ha beteszik a szivattyút a padlófűtés keringtetéséhez. Miután ez kiokoskodták, kocsiba pattantunk és irány Kispest, mert az öcséméknél meg vízórát kellett cserélni, csak éppen ők nem értek rá otthon lenni. Gazdaságos volt, 20 perc alatt vízóracsere, 1,5 óra autókázás... visszafelé megvettük az új szelepet, azt kell mondjam, megérte a beruházás, mert kezelhetőbb és jobb, mint az előző volt, ráadásul most már ilyen kell, ez tereli jó irányba a vizet. A szerelés már itt is gyorsan ment, csak az elméletet kellett meggyártani hozzá, most már csak a vezérlést kellene valahogy megoldani, mert ugye a padlófűtés kicsit másképp működik, mint egy radiátoros felfűtés, erre még nincs végleges koncepció. Ebédre kiugrottunk Csomádra, aztán bevásároltunk és otthon próbáltunk meg kicsit rendezni a környezetünket a lakásban, vagyis pakoltunk és takarítottunk. Most a konyha volt a kritikus terület, mert valahonnan mindig kerül hozzánk olyan édesség, amit nem a kedvencünk a különböző lepkéknek viszont annál inkább és megtelepszenek benne. Szóval kíméletlen csokiselejtezésen mentem tegnap és tegnapelőtt keresztül, viszont kezd átláható lenni a fiókok tartalma, ami nem egy utolsó dolog, azt hiszem. Andris az ablakok felét is megpucolta, fogalmam sincs, a másik felére mikor fogunk tudni sort keríteni, ez már jelentősen függ az időjárástól is. Közben pedig jöhet a kedvencem, a függönymosás... :(

Az angel swap-el még mindig csak gondolatban haladok, de ha lett volna elég fonalam, akkor befejeztem volna a Traveling Woman kendőmet, viszont még van vagy 15 sorom a fonalam meg elfogyott. Voltam ma az Évában, természetesen egy szín nincs a skálából, ami nekem kellene, de átkérték a Soroksári útról.
Hímzés terén is újult erőre kaptam, ráéreztem a minta ízére, így most már rendületlenül haladok Klaudia gyümölcsös terítőjével. Egy hátránya van a nagy anyagnak, nem igazán vonatra való hímzés, ezért csak otthon tudok bele öltögetni; előnye, hogy melegít hímzés közben, mert én ugye elég fázós vagyok.
És ma reggel belekezdtem egy újabb szerelemhímzésbe, mert ugye közeleg a karácsony, imádom a tündéreket és szükségem volt valami újra, ami az enyém lesz. A szerelem tárgyához Rita segített hozzá, nem is győzök elég hálás lenni neki, hogy van neki ez a kézimunkaboltja, bár időnként túlságosan nagy a csábítás és a kísértés, aminek nem sikerül ellenállni.

Ő készülődik a kulisszák mögött:

És végül, de nem utolsó sorban izomlázam van... régen éreztem ilyet, és nem is igazán tartom indokoltnak, de mégis. Tegnap hosszú-hosszú hónapok után rászántuk magunkat egy jógázásra, mégpedig egy Szilvi által vezényelt órát csináltunk végig, a hanganyagot mp3-ban örökítette meg az egyik órán. Nagyon jól esett a lelkemnek és a testemnek is a mozgás, na meg a meditáció, nagyon kellett már! Jó lenne visszaszokni és néhány ismétlő óra után már magunk is tudnánk gyakorlatsorokat válogatni egy-egy esti jógázáshoz, amihez éppen kedvünk van. A polyfoam katasztrófa egy másfél órás gyakorláshoz, kénytelen leszünk jógaszőnyeget beszerezni és akkor talán a motiváció is egy impulzussal több lesz. :)

Jóga képekben

Egy hete volt Szilvivel az utolsó jógaóránk, legalábbis egy jó ideig. Azt hiszem, jól elkényeztetett minket, ami az óra stílusát illeti, bár még nem voltunk máshol, hogy legyen összehasonlítási alapunk, de arra figyelmeztett minket, hogy ne várjuk ugyanazt, mint nála. :-) Ez csak természetes, mert minden oktatónak más a stílusa, nem vagyunk egyformák, a jógában sincs ez másképp, ha jól gondolom.

Talán visszaad valamit a hangulatból ez az összeállítás:

Jóga - hol folytatjuk?

Mióta Szilvi bejelentette, hogy már csak rövid ideig tart nekünk órákat, lázasan elkezdtem keresgetni azokat a helyeket, ahol tudunk majd gyakorolni. Most egyelőre az a terv, hogy otthon önszorgalomból végezzük a gyakorlatokat, remélem, tényleg rá tudjuk venni magunkat és nem fogjuk az egész hetet jógázás nélkül ellógni. Na és az otthoni gyakorlás mellett időnként elmennénk egy jógastúdióba is. Eddig 3 helyet találtam, ami szimpatikus, ezek közül a Vörösmarty utcai van számomra a legmegközelíthetőbb helyen, ha tetszeni fog ott az óra, lehet, hogy eljárok majd oda egyedül. Az Örs vezér terénél lévő nem esik éppen útba, de mondjuk hétvégén simán elemehetünk akár közösen is. Végül pedig a D. Tóth Kriszta által ajánlott kis stúdió, nagyon barátságosnak tűnik a képek alapján, csak sajnos a Déli Pályaudvar közelében van (bár most nézem, csak néhány villamosmegálló az egész). Szóval van már miből válogatni...

Hétfőn már láttam az Aum jelet, nagyon jó lett így keretben! Majd holnap délelőtt készítek képet, hátha szép idő lesz, de mindenképpen világos lesz, mint estéként szokott.

Elrepült a hétvége

De jó lenne képeket is mutatni, azt viszont majd legközelebb.
Pénteken munka után indultunk anyáékhoz, mikor kigördültünk a Váci úti felüljáró alól, hívott az apukám, hogy mikor indulunk, mondta, jó, nekik még nem sikerült. Mivel a véletlen úgy hozta, hogy ők is a fővárosban töltötték a napot. Minden esetre nem gondoltam volna, hogy hamarabb odaérünk hozzájuk, kb. fél órával érkeztünk azért csak hamarabb. Innentől kezdve el voltunk vágva az internet tágas világától, ami nem is hiányzott annyira, mert ugye jött be apa elképzelése, valami miatt nem megy a mobilkártyás internet. Ennek köszönhetően viszonylag sok időt töltöttünk egy helyen és sok mindenről beszélgettünk. Közben sajnos nem tudtam kihagyni a hímzést és befejeztem a tavaszi mintámat, már a szalagok és gyöngyök is megvannak hozzá, csak össze kell állítani.
Szombat délelőtt elvittük a fehér lovat egy szerelőhöz, mindenfélét kiolvasott a kocsiból a kocsiról, teljsen rendben van az autó, fékbetéteket is mostanában cseréltek rajta, és tényleg annyit futott, amit az óra mutat. :-) Szóval jó vásárt csináltunk, nagy szervíz 120000 kilométernél, ne ez nekünk szerintem jó soká lesz, ha csak az állomásra fogok járni vele, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezzel kb. fél óra alatt meg is voltunk, aztán ha már arra jártunk, tettünk egy kitérőt a nagyszüleimhez is, a vasárnapba már nem akartuk belezsúfolni, anyáék meg úgyis velünk együtt indultak útnak, tehát nem voltak otthon. Délután az apa húgáékat látogattuk meg, náluk is mindenféléről elbeszélgettünk.
Vasárnap megejtettünk egy közös reggelit, én még hímeztem egy keveset, aztán beneveztünk egy kis masszírozásra Ilikénknél. Na ez jól elhúzódott, mert nem voltam most túl egyszerű eset, de Andrist sem kellett félteni. Egy biztos, hogy neki kell állnom egy tavaszi méregtelenítő kúrának roborálással együtt, mert én ugye nem bírom a drasztikus változásokat. Szóval most elég jelentősen meg kell változtatnom az étrendemet, hogy nyirokrendszerem megtisztuljon és új életre kapjon. Na a vasárnapi ebéd nem éppen ennek kedvezett, de mivel anya nagyon készült az utólagos születésnapomra és ráadásul évente egyszer legfeljebb kétszer eszem kacsamájat, ezért kénytelen voltam egy kicsit félretenni a diétát. Isteni finom volt a sült kacsamáj, ribizlis párolt vöröskáposztával és főtt krumplival, desszertnek pedig meggyes tortát kaptunk. Pazar kis ebéd volt 5 puttonyos aszúval, na meg egy csokor szépséges tulipánnal. Tegnap még zöldek voltak mikor vázába tettem őket, de ma estére biztosan elnyerik a végleges színüket, várom már, hogy láthassam. Hazafelé benéztünk még Miskolcon anyáék új lakásába, nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy sikerül eladniuk a barcikait. Furcsa lesz egy teljesen idegen helyre utazni hozzájuk, de ez csak átmeneti jellegű lesz, amíg el nem készül a nagyszüleim házának átépítése. Nagyon szépen felújították a lakást, már csak a bútorozás van hátra, biztosan otthonos lesz az egész. Apáéknál nem túl stabil a helyzet a gyárban, nagyon remélem, hogy sikerül elintéznie a nyugdíjba vonulást, mert 56 évesen abban régióban munkát találni, hát nem éppen egy leányálom főleg a mai helyzetben.

A mai napunk kicsit meglepetésszerűen alakul, mert elvileg kedden mentünk volna jógázni, de Szilvi szólt, hogy hétfőre vagyunk beírva... lehet, hogy tényleg hétfőre iratkoztunk be, ki emlékszik már rá, de hogy nem írtuk fel sehová?! Na mindegy, így majd holnap megyek tornázni, meg pénteken kipróbálom a spinninget, holnap megyek a keretezett tulipánért is, szerdán meg kicsit igazíttatok a frizurámon. Szombaton pedig születésnapi buli, a barátnőm 30. évét tölti aznap, nagy mulatságot szerveznek. Ja és ma már láthatom a kész, keretezett Aum jelet a jógaterem falán, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lett a végeredmény. :-)

Ma este

Van egy szabad estém, és hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek... csak kapdosok össze-vissza, kicsit netezek, kicsit telefonálok, aztán kicsit hímezek, de sehogy nem találom a helyemet, pedig itthon vagyok. Elég sűrű volt a mai napom, és mivel nem igazán van kivel megosztanom élőszóban, ezért megörökítem írásban. :-)

Egyszer ma már írtam Dorottyánál, hogy ez nem az én napom, nos igen, kezdődött már jobban is a szerda eddigi életem során. Piszok rosszul aludtam/aludtunk, csak forgolódtam egész éjjel és persze éreztem, hogy majd kiesik a szívem a helyéről, Andris az utazás miatt volt ideges, én meg szépen átvettem tőle. Nem mondanám, hogy ez egy jó szokás, de meglehetősen érkények vagyunk egymásra, és sajnos nem annyira sikerült az esti nyugtatgató hadműveletem. Szóval nem valami kipihenten ébredtünk, nem is igazán bírtam már azután visszaaludni, hogy elment, így felkeltem és korábban elindultam, ami annyit jelentett, hogy ellapátoltam a havat a kocsi útjából az udvaron. Ezt még élveztem is, kis reggeli mozgás a friss levegőn, aztán mikor beszálltam a kocsiba, jött a feketeleves: nem záródott a kapu, de még ez előtt, miközben álltam ki a garázsból, sikerült eltalálnom a falat a bal oldali tükörrel, így annak most elég rendesen elrepedt a műanyag része (apósom szerint akár még ragasztani is lehet, de én ugye ekkor már nem valami rószaszínben láttam a világot). A kapu természetesen befagyott és nem igazán érdekelte, hogy nyomkodom a gombot, mint az őrült, tehát maradt, hogy garázsajtó kinyit, riasztó kikapcsol, mechanikára váltó kulcs elő (ez sem lett meg elsőre persze), miközben a kezem odafagyott a kapuhoz, kulcs elfordít mindkét szárnynál, kaput betuszkoltam, mechanika vissza, hogy ne lehessen nyitni és ekkor indulhattam az állomásra. Teljes nyugalommal, mert ekkor már réges régen lekéstem a 7 óra 5-ös vonatot, persze nem is lett volna indokolt elérnem, mert az egész kulcscsomómat benthagytam az íróasztalom fiókjában, így tuti nem tudtam volna bejutni az irodába, hacsak el nem kérem a portán a kulcsot. De csodák-csodája, a MÁV-nak is gondot okozott az éjjel lehullott csekély 15 centi hó és héthúszkor már indult is a vonat, én meg szépen elértem. :-) A hónak egyébként nagyon örülök, olyan szép volt reggel az a sok-sok fehérség, a napsütés és a kék ég! Ilyennek szeretem a telet, de azért már jöhetne a tavasz lassan. A késésnek hála, halál pontosan 8-ra értem be a helyemre, és volt kb. két és fél órám, hogy valami maradandót alkossak, nem túl sok mindenre futotta. Fél tíz körül megérkezett a telefonom, ja igen, mert vasárnap hirtelen felindulásból rákerestem a készülékre, amit elloptak még júliusban és találtam, és nem is túl drágán, úgyhogy meg is rendeltem, ma meg kihozták. Aggódtam, hogy nem érnek oda 11-ig és akkor kérhetem a futárt, hogy jöjjön még tovább egy kicsit a körúton, de ezt így megúsztam. Megint van egy Sony Ericsson z310i-m! :-)) Annyira szerettem ezt a telefont és mostanában egyre többet hiányzott, úgyhogy most nagyon örülök, hogy újra van. Lesz még dolgom vele bőven, mert rengeteg dolgot kell átmásolnom bele a másikból és persze rendszerezni, de megéri a fáradtságot.
11-re mentünk a központba, merthogy megbeszélés van a táblázatokkal kapcsolatban. Azt hittem, ezeket már rég elfelejtettük és sosem látjuk őket viszont, de jó nagyot tévedtem. Szerencsére, mint kiderült a mi részünkkel nem volt túl nagy hiba, csak néhány kódot hibásan írtam be, de kérdem én, hogy ki a csudát érdekeltek a kódok, mikor ezek már legalább a tizdikek voltak és a létszám sem egyezett elég sokáig, azt is vagy háromszor átdolgoztuk legalább. Na mire mindez kiderült, máris fél 5 lett, tehát túlóráznom nem kellett, de ha nincs ma ez a találkozó, akkor már 1 óra körül simán itthon lehettem volna, ugyanis bombariadó miatt kiürítették az egész épületünket (vissza is kellett menni a cuccunkért a megbeszélés közepén, aztán ebéddel szakítottuk meg, nem csoda, hogy így eltelt az idő). A vonatok persze még nem indultak rendesen, úgyhogy kihasználtam az apósom ajánlatát és hazahozattam magam vele. :-)

A hímzéssel nem sokat haladtam, mert a vonaton vettem észre, hogy itthon maradt az aum jelem, benne a jógás táskában, tegnap ugyanis elvittem Szilvinek megmutatni. Nagyon tetszett neki, de ez csak az egyik ok, amiért szeretném minél hamarabb befejezni. A körbemintával már készen vagyok, most már magát a jelet hímzem, nagyon jó lesz szerintem. :-) Tegnap rettenetesen magam alatt voltam, mikor megtudtam, hogy Szilvi, a jógaoktatónk átteszi székhelyét frank honba. Egyik szemem sír, a másik meg nevet... az önzőbbik felem sír, mert a kb. másfél év alatt nagyon jól összebarátkoztunk és egyébként is szeretünk az órájára járni, amit már csak szűk két hónapig élvezhetünk, aztán fogalmunk sincs, mi lesz. Az itthon gyakorlástól tartok egy kicsit, mert azt túl könnyű elszabotálni, de hátha menni fog, és hátha találunk a közelben valamit számunkra elfogadhatót. Azért bízom benne, hogy egyszer hátha visszaköltöznek és visszatér hozzánk. Persze az is lehet, hogy elértünk valamit és már máshol kell keresnünk az utunkat, nekünk is váltani kell. A másik felem pedig nagyon-nagyon örül, mert tudom, hogy megtalálta az ő boldogságát. Jógát oktatni meg persze külhonban is lehet, és még az is lehet, többre viszi majd, mint itthon. Bár szerettem volna hozzá járni majd kismama meg babás jógára, de biztosan találok majd olyan helyet, ahová eljárhatok és ugyanúgy rábízhatom magam az oktatóra. Tehát, ha a hét végéig befejezem a hímzést, akkor talán még néhány hétig láthatom a falon az alkotásom, aztán ő is nekiindul a nagyvilágnak. Híres leszek! :-)))) Franciaországban is az én hímzésemet fogják nézni a jógázók, erre eddig nem is gondoltam. Ez picit olyan búcsúajándékféleség is lesz, biztosan megéreztem, hogy most már el kell kezdenem, nem halogathatom tovább. Nagyon szeretem hímezni ezt a képet és tudom, hogy Szilvi is szeretni fogja, szóval ez csak pozitív energiákat hozhat a térbe, ahol helyet kap majd. Ennél többet azt hiszem, aligha adhatnék, bár a barátsága nagyon hiányozni fog, cserébe majd biztosan jön valaki más, majd egyszer, amikor nem is számítok rá, mert ő csak így lett egyszer, mint ahogy a hímzős lányok is. :-)))) (ezek a gondolatok már tegnap óta a fejemben jártak, muszáj volt leírni őket, így talán feldolgozni is könnyebb lesz)

Beszéltem anyával is este, apa is hívott még mikor hazaértem, na meg Andrissal is váltottam pár szót, hogy megérkezett. Apának magas a vérnyomása, most gyógyszert is kapott rá, még szerencse, hogy lejárt a jogosítványa és így orvoshoz kellett mennie, különben nem tudom, mi lett volna a vége. Nem túl jó kilátásaik vannak munkahely szempontjából, ez sem egy megnyugatató körülmény, őszig azonban függőben van a dolog. Anyának a pajzsmirigye nincs teljesen rendben, a cukra meg a határértéken mozog, de ez lehet akár a másiktól is, amin viszont kiakadtam, a megyében egy gép van, amivel a pajmirigy működést tesztelni lehet, április 22-re kapott időpontot. No comment. Lehet, hogy sikerül végre eladniuk a házat, talán a jövő héten megyünk utoljára a házba ahol felnőttem. Kicsit furcsa érzés lesz, de már igazi otthonomnak a fóti hátunkat tekintem, úgyhogy az elszakadás már egy ideje megtörtént. Az internetet sikeresen kiírtották a házból, ezt most hosszú lenne elmesélni, csak a nagyszüleimnél tudnak netezni, jó mi? Ezt sem gondoltam volna sosem. Az unokatesómék pedig babát várnak, méghozzá kettőt egyszerre, ma majdnem mentem látogatóba, de még azt hiszem, jobb, ha nyugiban pihen a kismama, majd megyek, ha kicsit simábbak lesznek a dolgok a babák körül. Most még szinte állandó fekvésre van ítélve, így nekiállt ő is a hímzésnek. :-)

A holnap estém csak félig lesz már szabad, remélhetőleg ilyen idő tájt érkezik majd haza Andris, én meg addigra teljesítem az első edzésemet a Gladiátor edzőtermeben. Zsírégető tornával kezdem, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a dolog, na meg hogy mennyire fogom bírni így első alkalommal. Képek remélem a hétvégén lesznek.