Kencék saját kezűleg

6 nap

55 féle kence

85 féle recept

Nagyon röviden és nagyon tömören kencesuliban voltam és imádtam. Kenhetem őket a hajamra (is), de leginkább a bőrömet fogom velük kényeztetni.

Még mindig szeretek Vikiékhez járni: 

• mert megvan a szakértelmük és a kellő tapasztalatuk ahhoz, amit csinálnak legyen szó akár elméletről, akár gyakorlatról;
• mert bármikor lehet kérdezni, így senkit nem engednek el úgy a tanfolyamról, hogy valami nem világos neki;
• mert segítenek akkor is, amikor otthon a kísérletezés közben merülnek fel a kérdések;
• mert mindannyian csupaszív emberek és mindig családias a légkör és olyanokat is képesek megnyitni, akik várfallal veszik körül magukat.

Ennél szerintem aligha kell több, hacsaknem az, hogy vissza is szívesen várnak (persze van ennek üzleti oldala is, de nem mindegy, hogy hová várják vissza az ember lányát).

Mivel változó volt a csoportlétszám nem alakult ki olyan közösség, mint a tavalyi szappantáborban, de a négyes kemény mag azért egészen jól összecsiszolódott. Érdekes volt látni és hallani, hogy mennyien választják már tudatosan a mesterséges anyagok száműzését a háztartásból, ezzel egyidejűleg saját készítésű termékekre cserélik azt, emellett megreformálják a táplálkozásukat és a spirituális fejlődés útján is elindulnak. Nagyon sok különböző egyéniség valahol belül azoban mégis egyformák vagyunk.

No de visszatérve a tanfolyamra, többek között ezért is örülök neki, hogy elmentem, mert a krémkeverést elsajátíthattam volna az internetről nem olyan nagyon ördöngősség, sokkal kevesebb buktatója van, mint a szappankészítésnek (ehhez persze azért kellene a jó receptek és a megfelelő sorrend), de ezt a pluszt nem kaptam volna meg soha a weblapokon keresztül. A szakmaiságról meg nem is beszélve, még akkor is, ha ezt ennyiszer megemlítem, mert számunkra is érthető és felfogható csomagolásban kaptunk információt arról, hogy hogyan is működik a kémia ezen része. Azt gondolom, hogy ezt csak olyan valaki tudja így átadni, aki mélységeiben tisztában van ezekkel a dolgokkal és ezt igaznak érzem a gyakorlatra is.

És hogy miket is készítettünk? Először is megtanultunk vizes és zsíros alapú kencéket keverni majd a kettőt elegyíteni, ebből lett például szájvíz, arcvíz, zselé, ajakápoló, saropuhító, szemránckrém, sminklemosó, testápoló. Aztán kevertünk mindenféle poros dolgokat, mint a fürdőgolyó, parfüm, arcpakolás, fürdősó, hintőporok. Amikor mindent összekevertünk (olaj, víz, por) azokból lettek a fogkrémek, mindenféle zselék, testvajak, napvédőkrém és deo stick. A gyógyító kencék tárháza is végtelen, ezek közül készültek fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, bőrnyugtató, megfázást és visszeret enyhítő krémek és egyebek. A természetes kencéknél szinte naturista irányzatot vett a krémkészítés, még az emulgeátorok egy részét is magunk kevertük és készült olyan kence, amit tartósítószer nélkül nyugodtan meg is ehetünk. Végül pedig megtanultuk azt is, hogy melyik bőrtípusra milyen kencét tegyünk, így nem jelenthet gondot a száraz, normál, zsíros és az érett bőr megfelelő ápolása sem.

Zsaki továbbra is nagyon finomakat készít, bár a három óra körüli ebédet azért sokszor késeinek éreztem, többen korgó gyomorral készítettük a második kiválasztott kencét a pultoknál.

A kényeztető kencés tanfolyamon folyamatosan fájt a szívem, mert sorra olyan dolgokról beszéltünk és készítettünk, amit csak egy fürdőkád vízben tud igazán élvezni az ember. Valahonnan szereznünk kell egy fürdőkádat. :) Vagy valakitől bérbe venni egyet, mert a fürdőbombát ki kell próbálnom.

Októberre sminkes tanfolyammal készülnek, januárra vagy jövő év elejére pedig hajas tanfolyammal. Nem vagyok egy nagy sminkelő, de leginkább azért, mert nem tetszik a bőrömnek és ha ezek is természetes alapanyagok lennének, akkor talán menne mellékhatások nélkül is. Szóval esélyes, hogy egyszer megnézem mit lehet ott kotyvasztani. Addig is próbálgatom az újdonsült kencéimet és kísérletezek egy saját receptet a mesterlevélhez.

A boldogságfüzet margójára :)

Múlt héten befejeztem az egészségügyi alkalmassági vizsgálatsorozatot, amit tulajdonképpen egy napra is be lehetett sűríteni, de a reggeli vérvételre és hasi ultrahangra annyira telítettek az időpontot, hogy kénytelen voltam három napra elosztani azt a néhány vizsgálatot. A belgyógyász nem volt túl komoly, felírta javaslatnak amit az endokrinológus javasolt, a szemész műkönnyet ajánlott és szemüveget még nem írt, de volt egy lencse, amivel jóval élesebben láttam a dolgokat, a csontsűrűséget nem tudták mérni mert rossz a gépük, a laboreredményeket majd küldik postán, az EKG rendben, egészségügyileg alkalmas vagyok az irodai munkára, a bőrgyógyász se mondott semmi újat, a hasi ultrahang maradt utoljára, arra nagyon kíváncsi voltam, mert a nőgyógyász eddig még nem követte a ciklusomat és mégis csak 10. cn-en voltam betekintésen. A hölgy először jól rám ijesztett, hogy mikor is jártam nőgyógyásznál utoljára, mert hogy van egy cisztám a jobb petefészekben, na ekkor megkönnyebbültem, hogy növesztgetem szépen a tüszőt a jobb oldalon. :)

Hétfő este óta éreztem a nyakamat, először azt hittem, hogy csak elaludtam, aztán rájöttem, hogy a klíma a ludas az irodában meg az elviselhetetlen meleg és a kettő kombinációja. Mivel péntek hajnalban megvilágosodtam - nevezetesen, hogy mi lenne, ha átforgatnám az íróasztalomat meg a polcokat, akkor talán nem fújna rám a klíma és a nyitott ablak sem lenne annyira zavaró - átrendeztem a szobát. De miért is kértem volna segítséget, mikor tele van segítőkész fiúkkal a szomszéd iroda, nem, én magam rendezgettem át a bútorokat. Azon kívül szombaton fellépésünk lett volna, vagyis a többieknek volt is, ezért mindenképpen mennem kellett táncolni csütörtök este, nos elég nagy valószínűséggel egyik sem hiányzott az ízületeimnek, amik pénteken délben csodaszépen bedurrantak a nyakamban olyannyira, hogy még az ebédet is nehezemre esett megenni (lásd nem nyíló állkapocs és nehezen emelhető kar), de végül bal kézzel belapátoltam valamennyit. Aztán átküzdöttem magam Budára a biorezonanciára, ott gyorsan elkapott a homeopátiás doki, megnyomogatta az érintett nyak-váll szakaszt, de nem komolyan, mert folyamatosan potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, na meg óvatos is, nehogy egy sérvbe nyúljon bele... felírt egy rakás homeopátiás bogyót, amit azóta is szedek, de a pénteki nap egy borzalom volt. A biorezonanciás kezelés is a fájdalomcsillapításra meg a gyulladáscsökkentésre koncentrált persze, mert ilyenkor nem annyira foglalkozik a gép a hormonjaim helyzetével, amire nagyon kíváncsi lettem volna úgy mellékesen. Viszont amikor sikerült annyira megnyugodnom, hogy le bírtam csukni a szemeimet, érdekes képek jelentek meg a szemeim előtt: egy nagyon-nagyon cuki kisfiúpofi, aztán látni lehetett az összegubózott kis magzatot is. :) Lehet, hogy mégis fiús anyuka leszek elsőre, minden esetre azt hiszem, egyre kevésbé ragaszkodom a szőke göndör hajú kislányhoz, amit még réges-régen a kapcsolatunk elején megálmodtunk együtt. 

Ami viszont még ennél jobban is megérintett, hogy tegnap a nyakam miatt elég óvatosnak induló akció után Andris rakosgatta a kezét a jobb és a bal petefészkem fölé felváltva, végül a jobb oldalon kötött ki és mondta, hogy nem tudja miért, de kuncognia kell. :) Imádom!

Úgyhogy bárcsak, bárcsak, bárcsak... :)

Jut is eszembe, még csütörtökön hastáncról hazafelé láttam egy harsonás angyal alakú felhőt is elirigyeltem a lányoktól a számolást, ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ebben a ciklusban én is így számolok, szóval ma vagyok 2+3 :)

Újabb morzsák

Imádom a keresztfiunkat és a szeretet hála istennek kölcsönös. Ezt onnan lehet a legjobban tudni, hogy amikor én megjelenek a színen vagy akár csak a webkamera túloldalán, elkezdi produkálni magát, erről mindig lehet tudni, hogy nekem illetve nekünk szól. Olyan kis csibész, próbálgatja elég erőteljesen a határait, és ugye mondhatjuk: még a szeme sem áll jól. Sokszor csak úgy előjön belőle egy mondóka vagy gyermekdal, ha pedig a szöveget nem tudja, szemrebbenés nélkül átkölti. :) És hát ami nekem nagy büszkeségem, bár tőle magától még nem hallottam csak az anyósomtól, hogy minden szappanra azt mondja: Anita csinálta. :)

Az én lelkemnek szüksége van a táncra, a társas táncot most hagyjuk is, bár azt is imádnám, ha gyakorolnám, de most kifejezetten a hastánc, a lélekből táncolt hastánc ami hiányzik. Sok dolgot megváltoztatott nem csak rajtam, hanem bennem is. Néhány hónapja újra belevágtam Mogyoródon a hastáncba, de be kell valljam, ez leginkább csak a mozgásról szól, a mozdulatok tökéletesítésről, a koreográfiák egymásutániságáról és legkevésbé az élvezettel táncolásból. Nagyon hiányzik az Orsi féle hastánc, már lassan két éve, hogy a Gladiátor közölte, nekik nem éri meg, hogy mi ott náluk táncikálunk. Jó ez a zumba lady is, de mégsem az igazi. Történt viszont úgy két héttel ezelőtt, hogy csak páran voltunk órán (mert Alida megint lemondta a hastáncot) és utolsóként estem be, már majdnem hazaindultak, hogy ennyien nem táncolnak. Orsi kívánságműsort tartott, az enyémet csak annyiban tudta teljesíteni, hogy lazításnál egy nagyon kellemes zenét tett be, amit ha meghall az ember elkezdenek mozogni a végtagjai, egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne kezdj el táncolni. Lazításból felállva el is lejtettünk pár mozdulatot és mivel a többiek kíváncsiak voltak a folytatásra, engedtünk a csábításnak és táncoltunk. Azt hiszem, valami hasonló mondta Müller Péter, hogy te magad vagy a tánc... semmi más nem létezett akkor és ott csak a zene és mi ketten, ahogy élvezettel elevenítjük meg mozdulatainkban a zene általunk meghallott mondanivalóját. Maradandó élmény volt és azóta is éhezem rá, szerencsére nem vagyok vele egyedül, úgyhogy a nyáron talán Orsi tart majd néhány órát a kedvünkért, meg az övéért is persze. Örök hálám érte, hogy van nekem. :)

Néhány területen már van olyan orvos, akiben sikerült megbíznom... ilyen az új háziorvosom, a fogorvosom, az endokrinológusom és ha ténylegesen kapok kartont majd valamikor, akkor a nőgyógyász is jó úton halad. Kicsit megcsúsztam ugyan a kontrollal, de mint utóbb kiderült semmit nem vesztettem azzal, hogy csak most szerdán jutottam be a beutalóért a doktornőhöz. Na de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz valamikor a közeljövőben. Tényleg egy tünemény ez a doktornő, örülök, hogy rátaláltam. Időnként már szerintem nem tudja eldönteni, hogy tegezzen vagy magázzon és még mindig bármit lehet tőle kérdezni. Beutalóval a kezemben elköszönéskor még hozzátett egy "puszi"-t is.

Veteményesünk a 3. héten

A szerda reggel nem biztos, hogy a legjobb időpont veteményest fényképezni, de valamiért ezt szemeltem ki... ennek következtében ma reggel csak a hálószoba ablakából készítettem egy felvételt a downgradelt telefonommal (a másik ugyanis tesómnál van újratelepítésen) és hát ez hagy némi kívánnivalót maga után. A dokumentálás viszont elengedhetetlen, így nem tehettem mást így korán reggel, a fényképezés idejét ugyanis a sóska fagyasztóba tuszkolása vette el. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy ezt tegnap este segítséggel oldom meg, de azért így is sikerült több mint 99%-ot a zacskókban landoltatni. Ez azért nem annyira rossza arány szerintem. :)

És akkor itt a nem túl éles fotográfia:

Most pedig a szöveges ismertetés: rögtön a korlát mögött látható a füge és/vagy a menta, az új fügét az idén ültettük be, mert a kinti kicsit sínylődött a kevés fény miatt, idén persze az is nagyon szép és vannak rajta fügekezdemények is, a fűszernövényest még nem rendeztük mellette, a nem látható bal sarokban van a ribizlibokor és a képen már látszik a málnasövény vége, meg hogy szépen felkötöztük őket a tákolt támrendszerhez (ősszel jön a rendes majd). És akkor ugrás a veteményekhez a barna kanyargó csíkon. Legelöl két tő padlizsán, aztán egy cukkini, a következő sorban kapor, de ez még nem kelt ki, aztán két-két édeskömény és zeller gumó, a paradicsomsorban két koktélparadicsom és két bokros paradicsom (ez fogalmam sincs milyen lesz), a paprikasorban van kápia, alma, édesnemes zöld és albaregia. Az uborkák még eddig nem bújtak elő, pedig már kellett volna nekik, de még kapnak pár napot, most már a petrezselyemnél és a sárgarépánál is nőnek a második réteg levelek, így könnyű lesz őket megkülönböztetni a gaztól. A ruccola ehető nagyságúra nőtt és a fejes saláták is szépen nőnek. Úgyhogy örömésbódottsád van. :) Hétvégén pedig lehet gazolni.

Morzsák

Morzsák, ami kellenek és melegséggel töltik el az ember szívét-lelkét. :) Összegyűjtöttem most párat, amit mindenképpen le szerettem volna jegyezni.

Talán már egy hónapja is van vagy még több is, hogy a vonaton egy lány mellé ültem le, aki babát készített és az utolsó simításokat a vonaton végezte. Teljesen lenyűgözött, még a kis nemezkabátkát is ő készítette, egész idő alatt lopva néztük egymás munkáit, mert én meg ugye hímeztem, aztán a végén nem bírtam megállni és szóltam pár szót. Azt hiszem, mindkettőnknek jól esett. :)

Tegnapelőtt mentem a kanalaimért a keretezőhöz, ilyenkor végigvillamosozok a Mester utcáig, de általában nem olyan nagyon kellemes élmény ez az emberek miatt sajnos. Most viszont volt mellettem egy anyuka 3-6 hó körüli babájával, akit kenguruban hordozott, a szerintem kislány pedig itta a vizet rendületlenül. Párszor elkaptam a tekintetét és kacsintott kétszer is, mintha üzenni akarna valamit. Imádom, amikor ennyire tisztán tudnak még mézni a gyerekek, hogy mindent ki lehet olvasni a szemükből, legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Nálunk nagy szokás a májuskosár készítettése május elsejére, amit az udvarló fiú visz a lánynak, akinek szeretné elnyerni a kegyeit. Vágytam én is mindig ilyenre, de Andrisnak fogalma sem volt erről, hogy ez egyáltalán létezik, aztán később kaptam is, azonban azt egy kicsit úgy éreztem, hogy nem szívből jön neki, ha nem  mert én szeretném, túlságosan idegen volt neki ez az egész. Az idén viszont kaptam tőle egy májusvirágot, mert ugye már eladósorban sem vagyok, meg a kosár az továbbra is távol áll tőle, de ennek az egy virágnak sokkal "jobban" örültem mint annak idején az egész kosárnak.

És ha már szóba kerültek a kiskanalak, nekem ugyan csak a válogatás az érdemem, de jól esett, hogy mindenki a csodájára járt a keretezőnél is. Egyedül az ír kanál nem saját szerzemény, oda viszont szeretnék egyszer eljutni, hátha sikerülni fog.

Megfejtettem a titkot :)

Sajnos nem azt, amelyiket szerettem volna (de ami késik, az nem múlik, egyszer az is bekövetkezik vagy okafogyottá válik - ez utóbbinak jobban örülnék), mégis sikerélmény.

Fáradtak a szemeim a monitornézegetéstől és ennek következtében dolgozni sincs olyan sok kedvem, ezért blogruhákat keresgéltem. A mostanival majdnem teljesen elégedett vagyok, de a rajzon alakítanék mivel kicsit tinilányos beütése van. Mivel azonban nem találtam meg a tökéletest, ennél maradok. Mondjuk ez már jobban tetszik ugyanattól az alkotótól, de ezt sajnos személyre szabottan csinálta... lehet egyszer én is rászánom magam.

Szóval, mikor csináltam a plusz oldalt a szappanos kérdőívnek, úgy gondoltam jobb lenne változtatni a sorrenden és akkor valami elromlott a sablonban, szétcsúszott az egész oldal és azóta sem jöttem rá, hogy miért történt mindez. A legjobban a navigation bar idegesített, hogy bekerült az oldalsávba, még Dórit is megkértem, hogy segítsen. Aztán addig-meddig kísérletezgettem az áthelyezésekkel a html sablonban, hogy sikerült feltenni az oldal legtetetjére, de még nem rendes szélességben és csak amiatt látszott a legtetejének, hogy fehér a kép maga a fejlécben. Ma viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megnéznék egy eredeti blogger sablont és ott megkeresném, hogy hová teszik be a navigation bar-t és megtaláltam!!! Úgyhogy most feletébb módon örülök a sikeremnek. :) Ha már programozni nem tudok, legalább az összehasonlítással mentem valamire.

Uff....

Új hobbi

Legújabb hobbim az olvasás lett, mostanában valahogy könnyebb leemelni egy könyvet a könyvespolcról és bedobni a táskámba, mint a hímzést előkészíteni és teljesen kikapcsol. Kivéve persze ha olyasmit olvasok, ami elindít bizonyos vezérhangyákat az agyamban, de olyankor váltok egy könnyedebb olvasmányra.

Müller Péter könyvei kifejezetten ilyen vezérhangya indítók, úgyhogy a Gondviselés a Szerelemről, szeretetről, szeretkezésről után választottam egy kevésbe "beszélgetős" könyvet, ahogy ezt MP nevezi. A Boldogságterv volt a következő, ami kicsit szintén gondolkoztatott, de nem is ártott helyre tenni néhány dolgot magamban, azt hiszem, időnként elő fogom venni, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy saját magamnak ne nehezítsem meg a mindennapokat. :)

Most pedig a Dívák nem kötnek van soron, ami egy igazán könnyed olvasmány csak a szereplőket nehéz időnként követni, hogy ki kicsoda és az elején kissé nehézkes volt az indulás, de most már kíváncsian várom az eseményeket. Egy hét alatt a felénél tartok a könyvnek!!! 

Szóval arra jöttem rá - bár mintha korábban is jutottam volna már hasonló felfedezésre -, hogy alapvetően nem az olvasással van nekem gondom, hanem azzal, ha kötelezővé teszik és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen könyv kerül a kezembe. És fontos, hogy papír alapú könyv legyen, bármennyire elterjedt is, én nem tudok elektromos könyvből olvasni.

Lehet, hogy az is segített, hogy rendbe szedtük a könyvszekrényt és nem borul rám egy-két valami, ha ki szeretnék venni egy könyvet valahonnan és átlátom, hogy milyen könyveink vannak és melyiket olvastam, melyiket nem, melyik legyen a soron következő. Ha így haladok, hamarosan lesz is megint következő, azt hiszem, átrágom magam a Mesemaraton emlékfutamon, mert azt csak kölcsön kaptam és nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy záros határidőn belül visszakerül a gazdájához.

Mert adni jó

Talán nem is tettem említést a kecsketejes-sheavajas-körömvirágos szappanjaimról, pedig már alig van belőle néhány darab, ideje lesz nekem is kipróbálnom. :) Többek között azért is szerettem volna elkészíteni ezt a szappant, mert a tanfolyamon nagyon megtetszett és mivel nem én készítettem, csak mintát kaptam belőle, abból az agyagos változatból. Így lett a sajátom.

Szilvi barátnőmmel végre eljutottunk oda, hogy le tudtunk ülni egy órácskát beszélgetni, mert mostanában a kozmetikában erre nem sok lehetőség van a tanuló lányok miatt és többek között szóba kerültek a mindenféle mesterséges anyagot nélkülöző tisztálkodó és tisztítószerek, mint kiderült mindketten órákig tudnánk beszélgni a témáról, úgyhogy a lényegre tértünk. Megkért, hogy készítsek szappant a kislányának, hogy enyhíteni tudják az ismeretlen eredetű piros pöttyök irritációját. A kecsketejes szappanom pedig pont illett a képbe, még a doktornő is ezt ajánlotta nekik, így esett, hogy adtam nekik egyet. A szombat délutánt náluk töltöttük a telken egy vályogház hűvösében és nagyon jót beszélgettünk. Zina kicsit szégyellős volt, meg a melegtől nyűgös és álmos, úgyhogy vele nem is sokat találkoztunk, mert átaludta az esétbe nyúló késő délutánt. Tíz óra tájban értünk haza, de mindketten legszívesebben ott aludtunk volna Andrissal, úgyhogy a következő összejövetelt megpróbáljuk úgy szervezni, hogy ez megvalósítható legyen és akkor Andris sem marad ki a borozásból. Azért otthon ittunk egy pohárkával, hogy neki is meglegyen az élmény.
Másnap délelőtt Szilvi üzent, hogy nagyon jó a szappan és szeretne egy másikat is, aztán hétfőn gyantázás közben elmesélte, mennyire tetszett Zinának a szappan. Egész este azt emlegette, hogy beszélgettünk az anyukájával, aztán Szilvi elmesélte neki, hogy én hoztam a szappant, akkor már azt is belefűzte és mutogatta, hogy hol ültünk a szobában előző délután, miközben a néni, bácsi, szappan szavakat ismételgette. Imádta a szappant is, Szilvinek úgy kellett kimenekítenie a kezei közül, különben egy fürdéssel eljátszotta volna az egészet.

Ez az a fajta léleksimogató történet, amiért érdemes szappant készíteni és adni, talán még attól is többet ad, mint magát a szappant elkészíteni.

Ribizli dzsem málnával

Megfigyeltem, hogy mióta szappanozok, folyton párosítgatok valamit valamivel. :) De ez a fenti páros amúgy is a véletlen műve, mert a ribizlit már muszáj volt leszedni, a málnát meg szintén, csak az még terem valamennyit szerencsére, de az idén jól kitoltunk magunkkal, hogy ellustultuk kicsit a szüretelést, mert így kevesebb terem rajta sajnos és a hőség sem tesz jót neki.

Vasárnap este már csak arra volt energiám, hogy leszedjem a gyümölcsöket, ráadásul a hangyákat is likvidálni kellett, szóval vártam. Tegnap viszont már nem várhattam tovább, kezdenem kellett velük valamit, mielőtt dobhatom ki az egészet, így jutott eszembe a lekvár, mivel a málna elég dzsamiszkás állapotba került. Ehhez pedig csak egy kis cukor kellett és már kész is... hát majdnem, csak fogalmam sem volt, hogy mikor van kész egy dzsem, arról meg végképp, hogy mennyire kell passzírozni a ribizlit (a málnával meg nem is foglalkoztam, az ment bele egészben), lehet még nyomogathattam volna egy kicsit, de feladtam elég gyorsan.

Kis mennyiség készült csak, két kis üvegbe belefért, bár magunkat ismerve egész évben elég lesz. Kivéve, ha joghurtba kavargatom, mert tegnap este a maradékkal kipróbáltam ám, hogy belekevertem egy pohár joghurtba és túlzás nélkül állíthatom, hogy közelítette a cserpesékét. Igaz joghurtot még nem készítek házilag, mert nem fogy olyan sok, így be kellett érnem a boltival, de a végeredménnyel tökéletesen elégedett voltam.

Egy, megérett a meggy...

...valahol persze biztos, de nekünk ugye nincs meggy fánk. Van viszont ribizli bokrunk és málnánk is, a ribizli felét vasárnap már lelegeltük az össznépi dszámborin, de maradt még rajta azért, amit a hétvégén le kellene szedni, mert ettől aligha tudnak pirosabbak lenni a szemek. Aztán ha elég türelmem lesz hozzá, akkor leszedegetem róla az elérhető pajzstetveket is, amitől jó ideje nem tudjuk megszabadítani, ahhoz képest nagyon jól muzsikál. De ami sokkal jobban vonz, az az éppen érő málnarengeteg. Annyi málna van a vesszőkön és olyan nagyok és olyan finomak, tegnap alig bírtam abbahagyni a csipegetést. Csak ámultam és bámultam és örültem, mert imádom! Egy része meg már átlóg a szomszédhoz, amit Andris nagy kegyesen felajánlott nekik, de szerintem ez elég könnyelmű kijelentés volt. Igen, a málnáimra irigy vagyok és nem szívesen ajánlom fel önként másoknak. Főleg most, hogy ilyen gyönyörűek. Tövet adok szívesen, mert már a fű között is nő és ültessenek maguknak, de az érett málnáimat nehéz szívvel adom, még ha belátom is, hogy ez nem valami nemes tulajdonság. 

Lesz nekem ilyenem:

 

Meg szeretnék ilyeneket, de nem tudom, mikor fogják itthon kiadni... vagy ki fogják-e egyáltalán.

Éééés megyünk Velencére, már olyan régen szeretném kipróbálni azt a szállodát, remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönhetjük mindezt (az eddigi hétvégi kiruccanásokkal együtt) a munkahelyem tavalyi nagyvonalúságának a SZÉP kártyával, szóval az anarchia mellett  kapnak időnként jó pontot is. Várom nagyon!

Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni...

Annyira örülök, hogy ezt most muszáj megírnom! :-)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mániákusan gyűjtöm a Tilda könyveket, időnként el is készítek belőlük valamit, de engem már a puszta lapozgatás is feltölt, sőt a nyugalom, az izgalom és a lelkesedés egyfajta érdekes elegyével tölt el. Tehát jó, hogy vannak, ezt mindenképpen szögezzük le. Idővel rájöttem, hogy a kiadónál a boltitól jóval kedvezőbb áron lehet ezeket a szépségeket beszerezni és mivel nincsenek is teljesen elérhetetlen távolságban, személyesen szoktam átvenni a könyveket. A legutóbbi rendelésnél valamiért tényleg le is adtam a rendelést, nem csak besétáltam a kiadóba, kaptam egy halom matricát (a többit is ideje lenne már összeszedni, ha még nem dobtam ki őket) és boldogan cipeltem haza a kis híján tucatnyi könyvet.

Kivételesen nyereményjáték is csatlakozott a Tilda alkotóműhelye című könyvhöz, de alapvetően nem is foglalkoztam vele, mert a könyv volt a lényeg. Ma viszont keresett egy hölgy a kiadóból, először el sem tudtam képzelni, miért, de gyorsan a lényegre tért: szappankészítő tanfolyamot nyertem itt. Hozzátette még, hogy reméli olyan valakihez került az ajándék, akit érdekel a tanfolyam, erről természetesen többször is biztosítottam. Semmi kétség tehát, szappant fogok készíteni, úgyhogy mostan boldog vagyok! :-)

Majd beszámolok, hogy milyen volt mindenképpen! Addig is örülök, hogy én nyertem meg a fődíjat... salalala. Talán általános iskolás koromban nyertem utoljára tombolán fődíjat az öcsémmel együtt, én a felsőset az öcsém az alsósat, így két tortát vittünk haza. De most ezt csak én nyertem, ő meg legfeljebb majd "eheti", amit főztem, igaz sem rossz, ha mi esszük, amit ő főz.

Büszke vagyok magamra :)

Még életemben nem bicikliztem ilyen sokat egyfolytában, mint múlt szombaton, ráadásul átmentünk Fótról Dunakeszik a 2/A feletti felüljárón, és minden gond nélkül teljesítettem a 17,5 km-es távot. Dunakeszin a kerékpárúton kifejezetten élvezet volt tekerni, biztos vagyok benne, hogy lesz még ennek folytatása, mint ahogy múlt vasárnap volt is. 

És íme, itt a bizonyíték:

Kirándulásbeszámoló IV. - Dobogókő

A Hanami teaház szervezésében vettünk részt ezen a túrán, sok-sok élménnyel gazdagodtunk általa. Kicsit tartottam tőle, hogy bírni fogom-e a túrát, mert viszonylag közel esett az időpont a lábadozási szakaszomhoz, de aggodalmam szerencsére alaptalannak bizonyult. Persze nem mi vezettük a csapatot, inkább közép tájt vagy a sor végén szedtük a lábainkat, itt viszont tényleg igaz volt, hogy a részvétel a fontos. Nagyon jól éreztük magunkat, egészen népes csapat gyűlt össze, kb. 20-an vágtunk neki a lejtőknek és emelkedőknek. A végére azért voltak olyanok, akik lemorzsolódtak vagy siettek vissza a buszhoz. Legkalandosabb szakasz az volt, amikor a turistaútra rakodott farönkökön kellett átmászni vagy valahogy megkerülni a kitermelt fadombot.

A kilátóhelyről (kiindulópontunk volt) gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, de a túra során is sok szépséget láthattunk, na meg nem utolsó sorban finom teákat kóstolhattunk. Aki nem sietett, annak még a végén a kilátónál is jutott egy-két csészével, sőt mi ajándékba is kaptunk egy kis adag Puerh teát kóstolónak.

Jó kis csapat gyűlt össze, jókat beszélgettünk séta közben, időnként persze alig vártuk, hogy az emelkedő/kaptató végére érjünk, de összességében remek volt a hangulat. Remélem, még idén eljutunk velük egy újabb túrára és nem riadunk vissza mindenféle időjárási viszonyoktól.

Szeretni nehéz... :)

Már nem is emlékészem, miről beszélgettünk tegnap este, de egyszer csak megszólal:

- Tudod, nehéz szeretni téged.

- Tényleg, biztosan, ezt komolyan mondod? – kérdem én tágra nyílt értetlen szemekkel.

- De én tudlak! – érkezik a válasz…

Babanézőben

Szombaton babanézőben jártunk, Andris két hetes unokaöccsét látogattuk meg. Nekem még fárasztó volt a kiruccanás, de megérte, mert zabálnivaló a fiatalember. :)

Gógynövényes RR kendőm

Már hónapokkal ezelőtt visszakaptam Dorától, de azóta is várja szegény a sorsát, hogy végleges formájára igazítsam. Talán majd a január-februári hosszabb pihenőm alatt.

Addig is nagyon-nagyon köszönöm lányok, hogy veletek hímzhettem és persze azt is, hogy mindenki gondos és aprólékos munkát végzett. Ígérem, hogy mutatom majd a végeredményt, ha elkészül.

Neujahrskonzert

Réges-régi vágyam, hogy egyszer élőben hallhassam a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét, így ma utána jártam, hogyan is működik a rendszer. Azt hiszem - a szerzett információk birtokában - ez még sokáig álom is marad, mert januárban már a 2012. évi koncertekre lehet jegyet előjegyeztetni, később gondolom esély sincs rá, hogy hozzájusson az ember. De ez csak a dolog egyik része, a másik a jegyár... persze nem is tudom, mit gondoltam, de több száz eurót  (970 a plafon) azért nem, mert bizony ennyibe kerülne, ha ülni szeretnék és nem egy túlságosan eldugott sarokban. 

Viszont ma kaptam egy csomagot az egyik osztrák speditőr cégtől fali naptárral és egyebekkel (csodálkoztam is rajta, hogy megérkezett, mert nem mindig szokott ám ez idáig eljutni, valahol elakad a posta útvesztőjében), alig hittem a szememnek, mikor a cd-nek látszó tárgyat kicsomagoltam! A 2010 évi újévi koncert felvételét tartalmazza két lemezen. :) Ennek most nagyon-nagyon örülök.

Egy hokedli története

Őnagysága 2003. őszén került a birtokomba, amikor is az albérlet helyett sürgősen eladó lakást kerestem és kaptam a szüleimtől. Szegényke nagyon-nagyon csúnyácska volt első ránézésre, olyan korházzöld lakkal volt lefestve, de már az megkopott rajta alaposan és látszott, hogy nem ez volt az első és egyetlen réteg rajta. Aztán egy szép napon megszabadítottam a sok fölös ruhától és az asztalosunk készített bele egy fiókot, mert már annak is híjján volt, majd íly szerényen mezítelen tengette-lengette napjait a kispesti erkélyen és a költözés után itt a teraszon is egészen múlt hét vasárnapig, akkor ugyanis elérkezett a festés ideje. Még egyszer alaposan megcsiszoltam, majd jöhetett a szépségét kihangsúlyozó lakk réteg, azóta pedig tényleg díszíti a teraszunkat, nekem legalábbis nagyon tetszik.

Lanarte - Magnolia Bud (3)

Elkészültem vele, és ahogy általában ez szokott lenni egyik szemem sír, a másik nevet... mert nagyon tetszik a végeredmény, ugyanakkor sajnálom, hogy vége a hímzésnek és búcsút kellett intenem ennek a képnek. De lesz még két testvére, ezért a szomorúság már-már a feledés homályába is merült.

Ilyen lett ő:

A művészi képeket most is csak egyszerűséges képek helyettesítik, de mindenben csak nem lehet jó az ember lánya. :) És mivel őfelségével útban hazafelé elkészültem, tegnap már újabb áldozatra csaptam le élénk színekkel, vagyis tovább bővül a konyhás sorozatom hamarosan. Ha érdemes lesz fotózni, mindenképpen jövök. Ja és közben már majdnem készen van Mónika PIF ajándéka, csak egy alkatrészt várok hozzá és már repül is a postával, aztán Viki hamarosan te következel!

Teáztunk...

... kivételesen a kertben, vagyis majdnem, a kert mögötti árnyas erdős részen. Nagyon-nagyon tetszett!  :) Biztos vagyok benne, hogy lesz még folytatás.