Legújabb hobbim az olvasás lett, mostanában valahogy könnyebb leemelni egy könyvet a könyvespolcról és bedobni a táskámba, mint a hímzést előkészíteni és teljesen kikapcsol. Kivéve persze ha olyasmit olvasok, ami elindít bizonyos vezérhangyákat az agyamban, de olyankor váltok egy könnyedebb olvasmányra.
Müller Péter könyvei kifejezetten ilyen vezérhangya indítók, úgyhogy a Gondviselés a Szerelemről, szeretetről, szeretkezésről után választottam egy kevésbe "beszélgetős" könyvet, ahogy ezt MP nevezi. A Boldogságterv volt a következő, ami kicsit szintén gondolkoztatott, de nem is ártott helyre tenni néhány dolgot magamban, azt hiszem, időnként elő fogom venni, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy saját magamnak ne nehezítsem meg a mindennapokat. :)
Most pedig a Dívák nem kötnek van soron, ami egy igazán könnyed olvasmány csak a szereplőket nehéz időnként követni, hogy ki kicsoda és az elején kissé nehézkes volt az indulás, de most már kíváncsian várom az eseményeket. Egy hét alatt a felénél tartok a könyvnek!!!
Szóval arra jöttem rá - bár mintha korábban is jutottam volna már hasonló felfedezésre -, hogy alapvetően nem az olvasással van nekem gondom, hanem azzal, ha kötelezővé teszik és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen könyv kerül a kezembe. És fontos, hogy papír alapú könyv legyen, bármennyire elterjedt is, én nem tudok elektromos könyvből olvasni.
Lehet, hogy az is segített, hogy rendbe szedtük a könyvszekrényt és nem borul rám egy-két valami, ha ki szeretnék venni egy könyvet valahonnan és átlátom, hogy milyen könyveink vannak és melyiket olvastam, melyiket nem, melyik legyen a soron következő. Ha így haladok, hamarosan lesz is megint következő, azt hiszem, átrágom magam a Mesemaraton emlékfutamon, mert azt csak kölcsön kaptam és nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy záros határidőn belül visszakerül a gazdájához.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése