Keretezőnél jártam

Kedden nagy túrára vállalkoztam, annak ellenére, hogy itthon vagyok szabadságon bemerészkedtem a város kellős közepébe az elkészült képeimért. Közben tettem egy kis kitérőt is az egyik kiadó felé és szert tettem két kis zsákmányra. :) Az egyik a Tilda legújabb kötete - bár nincs benne sok újdonság, én imádom, ahogy párosítja a színeket és az anyagokat -, másik pedig egy zokniból készült állatkás darab.

De vissza a keretezőhöz... két képet egyből meg is talált a hölgy, az egyik azonban még csak nem is rémlett neki, bár azt tudta, hogy a keretet levágta hozzá. Néhány perc múlva megjelent a tulajdonosnő a tündéremmel a kezében, így még meg kellett várnom, amíg beteszik a keretbe és hátlapozzák. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, bár nem volt egyszerű hazacipelni.

Igyekeztem színhű és élethű képeket készíteni, de még mindig nem az én mesterségem ez és nem is hinném, hogy lesz valaha is... magamhoz képest viszont egészen jól sikerültek.

 A sziromtündérem, immár a nappalink falát díszíti.

 A kis téli Dimenions kép is megkapta végleges alakját, bár őt most elteszem pihenni egy kicsit.

És végül Nora Corbett O betűje, hamarosan új otthonra talál majd.

A keretezőtől azért hazafelé sem volt egyenes az út, Andris vett fel az Árpád-hídnál és néztünk kandallót. Minél többet tudok erről a témáról, egyre inkább az az érzésem, hogy ehhez szakembert kell fogadnunk, ami szintén nem egyszerű feladat. Leghamarabb azt kellene kideríteni, hogy mekkora a kéményünk, mert ettől függ, hogy milyen kandallót vehetünk hozzá. Kinyomoztam a kéményseprő eléhetőségét is, nem volt egyszerű feladat, jó lenne, ha megnéznék a kéményt, bár az egyre inkább biztos, hogy bélelnünk kell majd valami új szabvány szerint.

Túrafelszereléseinket is bővítettük kicsit, aztán szereztünk mulcsot a kert csinosításához. Sajnos néhány év elteltével elkerülhetetlen az a beruházás, mert megkopik az állomány akármennyire is odafigyel rá az ember. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a geotextíliának vannak nem túl előnyös tulajdonságai is, mint pl. a növények java része ott marad, ahová beültették őket... pedig már néhány növényt szívesen átültettem volna, mert túl közel került egy másikhoz, vagy éppen a másik oldalon jobban teszene, de erre csak addig van esély, amíg nem növeszt túlságosan nagy gyökereket a növény, különben szét kell szabdalni a fóliát és akkor meg mi érteleme? A gaz így is kinő alóla, vannak ilyen kis ádázak!

Mirabilia - Petal Fairy (10) készen

Tatataaaam... elkészült a tündérkém! :) Hálátlan munka ezzel a nagy fakerettel a gyöngyözés, de nem volt más választásom, viszont mióta megszabadítottam a rabságából nem győzök betelni vele. Egyszerűen imádom minden kis darabkáját. Három évvel ezelőtt szerettem bele és most elkészült, úgy érzem a részemmé vált.

A fotó a szokásos, de azt hiszem nem is ez a lényeg. A szerencsésebbek láthatják élőben is, úgyis az az igazi. :)

Igazán újba nem kezdek, próbálom csökkenteni a megkezdettek számát... ismét előtérbe került a Miribalia SAL sellője, de annyira közeledik a tavasz, hogy a tulipános terítőt is hímeznem kellene, mert rögvest aktualitását veszti és már meg sem tudom számolni egy kezemen hány évvel ezelőtt kezdtem neki. Olyanok is az x-eim rajta, borzalmasak, viszont nincs mit tenni, nem fogom ezért lebontani.

Mirabilia - Petal Fairy (9)

Sokfelé jártunk az elmúlt egy hétben, ezért is nem nagyon voltam gép közelben... egész furcsa módon nem hiányzott. Előbb-utóbb tervezek az eseményekről írni, de az egy hosszadalmasabb bejegyzés lesz majd egyszer.

Most viszont mutatom a tündéremet, mert kisebb küzdelem árán sikerült rávarázsolnom a virágot, így már csak a gyöngyözés van hárta. Azt hiszem, hamar el fogok vele jutni a keretezőhöz, mert annyira szeretném a falon látni a hölgyet teljes pompájában. 

Mirabilia - Petal Fairy (8)

Mostanában viszonylag keveset hímzek itthon, mert annyira lefárad az agyam odabent, hogy már nincs erőm számolgatni a jeleket és a lenvászon szálait... viszont kitaláltam egy módszert, amivel a tündéremet a vonaton is tudom hímezni (nem viszek minden fonalat, ami kell hozzá csak az épp aktuálisakat). Úgy érzem, szépen haladok vele bár azért nem rohamtempóban.

Hiába fotóztam napfényben, mégsem látszik annyira, hogy milyen szépen csillog a szárnyában a halványlila fémes fonal. Alig tudok betelni vele! :)

Remélem, a hosszú hétvége alatt elkészülök a hímzés részével és akkor már csak a gyöngyözés marad hátra, az sem lesz egyszerű munka. Még egy keretet is kell neki választanom, amire felteszem a gyöngyözés idejére, mert a láthatatlan fonallal képtelenség másképp szépen dolgozni.

Mirabilia - Petal Fairy (7)

Nem csak főzök ám, hanem hímzek is! Íme itt a bizonyíték:

A szoknyájával teljesen elkészültem, már csak a gyöngyök hiányoznak belőle. Most félreteszem egy kis kötelező kedvéért, gyorsan meghímzem Dorottyának a cikóriát és folytatom a szárnyával, feltett szándékom ugyanis záros időn belül befejeznem szegényt, mert ahogy visszanéztem még 2009 júniusában kezdtem bele... nem mondanám, hogy valami fénysebességgel haladok, bár a szoknyája valahogy sokszor kifogott rajtam. A gyöngyözése sem lesz piskóta és a virágban is van vagy ezer szín, de mindenképpen kitartok ez alkalommal.

Mirabilia - Petal Fairy (6)

Szegény mindig háttérbe szorul, pedig annyira szeretem magát a képet is és a hímzést is, csak ez a méret már nagy ahhoz, hogy a vonaton cipeljem, itthon meg valahogy mindig átsiklok felette. Most azonban elővettem és lassan egy hete csak vele foglalkozom... meglepő, látszik az eredménye: haladok! :)

Íme a májusi állás:

És itt tartok ma:

Petal Fairy (5)

Kicsit elővettem őt is, mert már nagyon hiányzott valami tündérfélét hímeznem és különben is úgy szeretném, ha már készen lenne, de erre még várnom kell egy jó darabig, ha ezzel a tempóval haladok.

Tavaly szeptemberben így tettem félre:

És most itt tartok vele:

Petal Fairy (4)

Őt már csak a hazaúton vettem elő, mert nem kockáztattam a kötést a kocsiban, pedig lehet jobb lett volna, mert nem biztos, hogy ennyire elvesztem a fonalat.

Picit haladtam vele, most már a szoknyája is alakul lassacskán, de azt hiszem, mindjárt rákerül a lába is, meg némi zöld a virág szárából, ezek lesznek a következők ez után a szín után.

Petal Fairy (3)

A hétvégén nagyon erős késztetést éreztem, hogy az RR kendő helyett, inkább az elhanyagolt tündéremet hímezzem, és nem volt mit tenni, engedtem a csábításának. Nagyon élvezem, ahogy alakul végre már a szoknyája is. :-)

Petal Fairy (2)

Közkívánatra újabb kép a tündérkémről, bár előre bocsátom, hogy nem sok különbség van az előzőhöz képest rajta, mert kb. annyit böktem bele, amit hétfőn délután Dórinál sikerült. Az elmúlt hét nem a hímzés jegyében telt, de jó ez így időnként. :-)))

Annak ellenére, hogy kicsit hanyagoltam, még mindig imádom a színeket, a mintát és ahogy alakul a kép.

Miss Petal Fairy

Nos igen, belekezdtem a sziromtündérkémbe, és imádom hímezni. Szeretem nézni, ahogy alakul, és kénytelen voltam egy kicsit kontúrozni is, hogy jobban látsszon a kis pofija...

Így festett a múlt héten,

és így most.