Amilyen borzalmasan indult, olyan jól sikerült végül is. És hogy miért is indult borzalmasan, hát egyrészt azért, mert korán kellett kelnem, ha nem akartam a kocsit egész hétvégére az állomáson hagyni, így már 7 óra körül a munkahelyemen voltam. Sok értelme ugyan nem nagyon volt, mert a gépem olyan borzalmasan működik mostanában, hogy többször is újra kellett pénteken indítani, alig haladtam a munkával, pedig volt dolgom bőven. Ügyiratok kipipálva, a programtesztelésből egybedolgoztam az észrevételeket, de mivel ez már két óra után volt, benne hagytam mindent úgy, ahogy volt kb. Elintéztem egy csomó más dolgot, ami szinten azonnal kellett és majdnem két óra túlórával bírtam a nap végére, mire elindulhattam Andrishoz. Hát jó fáradtan vágtunk neki a Budapest-Barcika távolságba, de sikerült leküzdenünk azért. Szinte végig esett az eső, az emberek borzalmasan vezettek én meg állati fáradt voltam és a hasfájás a derékfájással váltogatta magát, így nagyon jól esett anyánál kiszállni a kocsiból. Finom vacsora és némi beszélgetés után elmentünk aludni, hogy bírjuk a másnapot is szusszal. Délelőtt ellátogattunk a vasútállomásra, mert szerdán megyek apához és megvettem a vonatra a helyjegyet, aztán bevetettem magam Ilike kezei közé, aki kiegyenlítette bennem a kesze-kusza energiaszinteket. Összeraktunk egy-egy éjjeli szekrényt a mamáék új szobájába, anya hozott utánfutót és felpakolták Andrissal a hálóból származó beépített szekrényt, nem volt ez sem könnyű meló, majd útnak indultunk nagyiékhoz, útközben persze utitársakat szedtünk fel (gipszkartonosok a rejtett világításhoz) és a fűtésszerelőkhöz is be kellett ugranunk. A fiúk jó kis ötleteket vázoltak fel a világítással kapcsolatban, kíváncsi vagyok, anya mit fog választani, nekem a sok-sok apró kis szétszórt led ötlete tetszik a legjobban, szerintem megérné a befektetést. Aztán délután összeraktuk Andrissal a célba érkezett beépített szekrényt, de villanyszerelésre már csak másnap került sor, mert még nincsenek a biztosítékok szétválasztva és az egész házban le kellett volna kapcsolni az áramot, de akkor meg nem látunk, és hát Andris nem olyan bátor, mint keresztapám, aki képes volt áram alatt szerelni a konnektorokat és villanykapcsolókat. Büszke vagyok magamra, mert egy konnektorfedőt és villanykapcsoló burkolatot én is a helyére tettem teljesen egyedül. :) Persze ez semmi extra tudást nem igényel, de akkor is. Szombat este mama sütőtököt sütött, meg is ettem jó sokat belőle, annyira finom volt... sajnos ilyenkor nehezen tudok leállni, nagyon-nagyon szeretem, pici babaként is ezen éltem, amíg lehetett, ha volt sütőtök, más nem nagyon kellett.
Vasárnap délelőtt viszonylag korán útnak indultunk, mert 15 órakor kezdődött a
Klasszikusok könnyedén első előadása és még jó pár dolgot akartunk csinálni itthon előtte. Nagyon tetszett az előadás, örülök, hogy megvettük ezt a bérletet, ráadásul a Nemzeti Múzeum dísztermében vannak az előadások, meseszép helyen! Az akkusztika ugyan lehet nem tökéletes, de az élmény azért így is megéri szerintem. Az előadás után Andris elvitt vacsorázni, a
Rozmaringot látogattuk meg, azt hiszem, nem utoljára. Nálam természetesen halra esett a választás, roston fogast ettem petrezselymes burgonyával, Andris őzpörköltet dödöllével és még egy gesztenyepürét is elfeleztünk a végén. Az estét egymáshoz bújva töltöttük, jó volt így kettesben. :)
