Szokás szerint nincsenek képeim, de muszáj kiírni magamból a történéseket...
Pénteken megérekezett Mónitól a várva-várt
PIF ajándékom! :-))) Kevésen múlott, hogy ne kelljen ismét visszamennem, de a kézbesítőnk épp befutott, úgyhogy megkaptam még pénteken a küldeményet. Persze hazáig nem bírtam ki, így még a kocsiban kibontottam a borítékot. A gondos csomagolás pedig Tökfej Jancsit, egy boszorkányos tűpárnát/ollóőrt és egy párizsi apróságot rejtett. Hihetetlen aprólékossággal, minden részletre figyelve dolgozta ki Móni az ajándékokat, amit még egyszer itt is köszönök! :-)
A boszi a kedvencem, de azért Jancsinak sem lesz oka szomorkodni, mert a lakás őszi dekorációjának szerves részét képezi és jól megtömöm a hasát valami cukorkával. Jobb híján borongós hangulatú őszi képek később...
A posta után
Dorához mentem, megmutattam neki, hogyan is kell horgolni, amit egyébként könnyedén el lehet sajátítani az internetes videók alapján, de itt a baráti és lelki támogatás volt a lényeg, na meg a dumaparti. :-) Szóval az alapok megvannak, remélem, sikerül elkészülnie a sapival a hétvégéig. Az almás sütőtök isteni, egy baj van vele, hogy otthon nehezen eladható étel, mert sütőtököt Andris a világ minden kincséért meg nem enné, pedig szerintem ez az egyik legjobb zöldség a világon. Szeretem ezeket a délutánokat, mert amellett, hogy bármiről tudunk beszélgetni, babázhatok vagyis inkább játszhatok Botonddal, mesét olvashatok Kolosnak, ha éppen nem metrósat játszik és ha úgy adódik még hímezni vagy kötni is tudunk... kell ennél több? Nekem pillanatnyilag nem, vagyis a többi az már más valaki hatáskörébe tartozik. ;)))
A szombat délelőtt a vízvezeték- és fűtésszerelés jegyében telt, reggel nyolc körül jöttek a szerelők, mert hogy apukám beszervezte őket, ezt csütörtök este már meg is tudtuk. Majdnem egy órát tanácskoztak, és arra a megállapításra jutottak, hogy a mostani szelep nem fog megfelelően működni, ha beteszik a szivattyút a padlófűtés keringtetéséhez. Miután ez kiokoskodták, kocsiba pattantunk és irány Kispest, mert az öcséméknél meg vízórát kellett cserélni, csak éppen ők nem értek rá otthon lenni. Gazdaságos volt, 20 perc alatt vízóracsere, 1,5 óra autókázás... visszafelé megvettük az új szelepet, azt kell mondjam, megérte a beruházás, mert kezelhetőbb és jobb, mint az előző volt, ráadásul most már ilyen kell, ez tereli jó irányba a vizet. A szerelés már itt is gyorsan ment, csak az elméletet kellett meggyártani hozzá, most már csak a vezérlést kellene valahogy megoldani, mert ugye a padlófűtés kicsit másképp működik, mint egy radiátoros felfűtés, erre még nincs végleges koncepció. Ebédre kiugrottunk Csomádra, aztán bevásároltunk és otthon próbáltunk meg kicsit rendezni a környezetünket a lakásban, vagyis pakoltunk és takarítottunk. Most a konyha volt a kritikus terület, mert valahonnan mindig kerül hozzánk olyan édesség, amit nem a kedvencünk a különböző lepkéknek viszont annál inkább és megtelepszenek benne. Szóval kíméletlen csokiselejtezésen mentem tegnap és tegnapelőtt keresztül, viszont kezd átláható lenni a fiókok tartalma, ami nem egy utolsó dolog, azt hiszem. Andris az ablakok felét is megpucolta, fogalmam sincs, a másik felére mikor fogunk tudni sort keríteni, ez már jelentősen függ az időjárástól is. Közben pedig jöhet a kedvencem, a függönymosás... :(
Az angel swap-el még mindig csak gondolatban haladok, de ha lett volna elég fonalam, akkor befejeztem volna a Traveling Woman kendőmet, viszont még van vagy 15 sorom a fonalam meg elfogyott. Voltam ma az Évában, természetesen egy szín nincs a skálából, ami nekem kellene, de átkérték a Soroksári útról.
Hímzés terén is újult erőre kaptam, ráéreztem a minta ízére, így most már rendületlenül haladok Klaudia gyümölcsös terítőjével. Egy hátránya van a nagy anyagnak, nem igazán vonatra való hímzés, ezért csak otthon tudok bele öltögetni; előnye, hogy melegít hímzés közben, mert én ugye elég fázós vagyok.
És ma reggel belekezdtem egy újabb szerelemhímzésbe, mert ugye közeleg a karácsony, imádom a tündéreket és szükségem volt valami újra, ami az enyém lesz. A szerelem tárgyához
Rita segített hozzá, nem is győzök elég hálás lenni neki, hogy van neki ez a kézimunkaboltja, bár időnként túlságosan nagy a csábítás és a kísértés, aminek nem sikerül ellenállni.
Ő készülődik a kulisszák mögött:
És végül, de nem utolsó sorban izomlázam van... régen éreztem ilyet, és nem is igazán tartom indokoltnak, de mégis. Tegnap hosszú-hosszú hónapok után rászántuk magunkat egy jógázásra, mégpedig egy Szilvi által vezényelt órát csináltunk végig, a hanganyagot mp3-ban örökítette meg az egyik órán. Nagyon jól esett a lelkemnek és a testemnek is a mozgás, na meg a meditáció, nagyon kellett már! Jó lenne visszaszokni és néhány ismétlő óra után már magunk is tudnánk gyakorlatsorokat válogatni egy-egy esti jógázáshoz, amihez éppen kedvünk van. A polyfoam katasztrófa egy másfél órás gyakorláshoz, kénytelen leszünk jógaszőnyeget beszerezni és akkor talán a motiváció is egy impulzussal több lesz. :)
