Zsuzsiéknál és fodrásznál, avagy nap Dóri és Botonddal

Nagyon fárasztó, de őrült jó napunk volt Dórival és Botonddal. Mivel a gyerekek mellett szinte sosem jut ideje magára, most meg Kolost lepasszolta az oviba én meg szabin vagyok a héten, kitaláltam, hogy menjünk együtt fodrászhoz. Mindent leszerveztünk alaposan és bíztunk benne, hogy Botond jól érzi majd magát, amíg mi szépülünk - ez hál' istennek ez be is jött. Dórinak tuti jó frizurája lett, egészen átalakult a régihez képest! Az enyimé sem lett olyan rossz, de nem akkora a változás, így ez nem olyan szembeötlő. :))))

Ebédre haza is értünk, komoly kaját készítettünk (pizzát rendeltünk) aztán hazaugrottam a hímzésemért, mert ekkora hibát rég követtem el, hogy nem vittem magammal és amíg Botond aludt Dóri szinte egyfolytában dumáltunk meg hímeztünk. Én jó sokat bontottam is, mert az ablakpárkányokat folyton elszámoltam, mert a növények mind belelógnak a középső csipkesorba, szóval majd lesz, ahogy lesz, bár most egészen mintahű lett az eredmény, ha jól emlékszem. Már csak egy sor algír csillag van hátra és letudtam, de pillanatnyilag ez még egy évezrednek tűnik... aztán jön az élvezet, a betűk maradéka, egy kanna és egy cserép növény, azért már várom ez után a rengeteg fehér után.

A lehető legrosszabbkor, de elindultunk Zsuzsihoz elvinni neki a babás ajándékot, amit a lányokkal készítettünk közösen. Nekem persze nincs róla képem, de majd lopok valahonnan, szerintem nagyon-nagyon szép lett, a de a fő, hogy Zsuzsinak is állatira tetszik, a lehető legrövidebb időn belül falon szeretné látni valami feltűnő helyen. :-)
Potom egy óráig tarott az út, mert mindenki igyekezett haza munka után, szóval egy óra alatt már oda is értünk, kész rémálom volt a hatalmas dugó, nem tudnám minden nap ezt csinálni az biztos. Közben Botond is megmutatta, hogy tud ám ő is sikoltozni, mikor szemébe sütött a nap alig tudtuk lecsillapítani, hogy még egy kicsit bírja ki, hazafelé persze egész idő alatt dumált, imádta a lámpafényeket. Zsuzsinál jó sokan voltunk, találkoztam Vikoval és családjával, Zsuzsi három csemetéjével és férjével meg még nagymamafélék is befutottak. A szilvás lepény isteni volt, Zsuzsi majd megsúthatnád a receptet! :-) és én ugyan szinte soha nem kávézom, de ezt nem lehetett kihagyni, habos tejes hosszúkávé... A hímzésekről meg már nem is beszélek, szebbnél szebb képek vannak náluk a falon, a kedvencem a Fleurs de Paris, nagyon-nagyon jó hozzá a keret és a paszi, tetszik, ahogy ennyire kiemelik a hímzést. Kár, hogy csak ilyen rövid időre mentünk, de hátha majd legközelebb tovább tudunk maradni. Nagyon örülök, hogy találkoztunk!
Ééééés mindezen felfordulások ellenére még mindig úgy érzem, hogy szeretnék gyereket, aztán majd meglátjuk milyen lesz... felfordítja az életünket fenekestül biztosan, a többi meg majd elválik.

Update:

Szereztem képet Dóritól. :-) Íme Anna baba kész takarója.

És bárki is legyen az, de ne engedjen kávét inni legyen az bármennyire is finom és csábító, mert teljesen kikészített az éjjel, össze-vissza kalapált a szívem és így vajmi keveset sikerült aludnom.

Jó kis hétvége

Kezdődött már pénteken, hazafelé átmentem Dórihoz hímzést mutogatni, nézegetni. Aztán lett belőle kötés gyorstalpaló, igyekeztem feleleveníteni az alapokat és megállapítottam, hogy nem is olyan borzalmas kötni, mint én azt gondoltam. :-) Azt hiszem, szerzek kötőtűt és a héten valamikor elkezdek alkotni valamit a narancsos-rozsdás színű fonalamból... mondjuk egy nyakmelegítőt, arra biztosan elég lesz. Aztán majd folytatom valami komolyabbal, csak először szeretném gyakorolni a mozdulatokat, hogy jól rögződjenek. Láttam Dórinál a keretezett gyöngyös tündéreket, nagyon szépek lettek és hamarason felkerülnek a lépcsőházba a falra, nagyon jól fognak mutatni szerintem. :-) Nekem is bele kellene már húznom, hogy legyen valami Mirabiliám keretezve, mert olyan szépek készen...

Szilvi hívott még pénteken, hogy nem tartok-e vele szombat délelőtt Gödöllőre a kertészetbe, először gondolkodóba estem, mert megrettentett a fél nyolcas indulási idő, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy elkísérem, legalább én is kikapcsolódom egy kicsit, meg néhány növényt esetleg sikerült beszereznem a kertbe a hiányzóak közül. Az ébredéssel végül is nem volt gond, mert valamilyen rejtélyes okból kifogyólag már negyed hat után nem tudtam visszaaludni. Nem mertem elárulni Szilvinek, hogy azért a növények korátnsem olyan szépek, mint a katalógusban és őszintén szólva reménykedetem, hogy nem olyan silány lesz a kínálat, mint tavaly ősszel volt. Sajnos a kínálat nem sokat változott, a növények továbbra sem voltak olyan szépek, de azért egyet-kettőt ki lehet fogni, ha ügyes az ember (lásd a ribizli bokrunk, ősszel ületettük és már négy fürt ribizli van rajta). Már a bejáratnál leesett az állunk, ugyanis a parkolóban egy kirándulós busz állt, és megszámlálhatatlanul sok nyugdíjas néni szállt ki vagy próbált meg kiszállni a buszból... rögtön meg is ilyedtünk, hogy hogyan fogunk elférni a sok néni között, de szerintem ők is csalódtak egy jó nagyot és tulajdonképpen nyugodtan lehetett lavírozni a sorok között a nénik mellett annyira megfogyatkoztak, sőt a pénztárnál sem volt probléma, szinte rögtön sorra kerültünk. A virágládák őrült drágák voltak, ezért azokat hanyagoltam, viszont szert tettem egy liliomfára (susan fajtára, tudod Dorottya, olyan, mint amit haza szerettél volna vinni a botanikából, csak ezen nincs még virág), egy boglárak bokorra, ami már évek óta szímvem vágya, amióta megláttam a nagymarosi vasútállomáshoz közeli parkban. Na meg egy bazsalikom, mert neki meg imádom az illatát/zamatét és sajnos nem bírja ki kint a telet (nálam bent sem, mert keveset locsolom), illetve még két gólyaorr jött velem haza (egyik kék, másik lilás), mert már velük is olyan régóta szemezek, mindig csak olvasok róla az újságokban. Mivel a balkonnövények csapnivalóak voltak, ezért hazafelé bementünk Dunakeszin a virágboltba, amit Dóri fedezett fel. Szinte minden virágot náluk vettem, ami a teraszunkon van, annyira szép növényeik vannak, és már volt kúpvirág is, így csupán az őszi napfényvirág hiányzik a "jó hangulat" évelőágyásomból. :-) Szinte mindent elültettem még szombat délután, de a liliomfa félbe maradt, mert a virágföld kevésnek bizonyult, így azt vasárnapra halasztottam. A csomádi ebéd után tettünk még egy bevásárlókörutat, ezúttal Andrissal, voltunk a nagy kék-sárga áruházban, meg cipő vadászaton (sikerült megvennem a kinézett darabot), meg fűmagot venni a tecsóban, akkor persze letudtak a bevásárlást is egyúttal.

Vasárnap a kerti sütögetésre készültünk, a Váczi családot láttuk vendégül. Rendet raktam a lakásban, mert már besokalltam az összevisszaságtól, amit két hét alatt halmoztam fel, mostam, kicsit takarítottam, a teraszunk most már szinte teljesen kész egy-két növény emelvény híjján. Tegnap délátun árasztott el az az érzés, hogy végre kezd olyan igazi otthon lenni a házunkból. :) Eddig is nagyon szerettem itt lakni, de most valahogy kezd még egy kicsit jobban a miénk lenni azt hiszem. A szobanövényeket is kiválogattam és átültettem amelyiket szükséges volt, most néhányuk már az irodámat díszíti (ha nem felejtem el, hozok be egyik nap fényképezőgépet és teszek fel pár képet, mit is alkottam itt bent). Voltunk szelektív hulladékozni is, Andris nagyon felbőszült, hogy a dobozok nem férnek be a lyukon, remélem, azért nem ez volt az utolsó látogatásunk, mert sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy meggondolás nélkül mindenfélét csak úgy dobálok bele kukába. Már gondolkom valami rendszer kialakításán, hogyan lehet kicsit jobban otthon odafigyelni az ilyesmire, ugyanakkor ne okozzon nagy nehézséget a különböző hulladékok különböző helyen való tárolása... Andris is rengeteget tett-vett a kertben, teljesen előkészítette kerti sütögetést és már alig bírta kivárni, hogy gyújthassa a tüzet. Négy óra után folyton azt kérdezgette, mikor jönnek már. :))))) Két féle husit pácoltam, a csirkét citoromos-kakukkfüvesre, a tarját pedig mézes-mustárosra, finom lett mind a kettő. A salátákhoz is kétéféle öntetet készítettem, egy zsályás-fokhagymásat és egy citromos-mentásat, most valamiért ezek nem sikerültek olyan jól, a jégsalátával sokkal jobban kijön a fűszerek íze. Az almasütés is kicsit kudarcba fulladt, de közben anyával este megvitattuk, hogy elég lett volna fele olyan vastagra szeletelni az almát, mint én tettem. A krumpli is jobban szokott sikerülni, de azt hiszem, sokat is készítettem ez lehetett az alapprobléma.
Jól sikerült a délután úgy összességében, jókat beszélgettünk, örülök, hogy családostól nálunk jártak Dóriék, olyan gyorsan elrepült az a két és fél óra. Botondot megpróbáltuk megakadályozni, hogy a maradék füvünket is kitépkedje, Kolos rengeteget rohangált a kertben és segített mindenfélében Andrisnak, koktéloztunk is, és még desszertre is futotta. Dóri hozott fényképezőgépet, de az a táskában maradt, semmi bizonyíték arra, hogy tegnap nálunk jártak. :DDD Kivéve a mentás csokis Bailey's-t, kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert gonosz módon nem bontottuk ki rögtön (na de majd a sárkánytalin!:)). Kolosnak haláli szövege van! Dórival pedig megegyeztünk, hogy ma délután megyünk hastáncolni, vagy legalábbis kipróbáljuk, remélem, jó lesz.