Zsuzsiéknál és fodrásznál, avagy nap Dóri és Botonddal

Nagyon fárasztó, de őrült jó napunk volt Dórival és Botonddal. Mivel a gyerekek mellett szinte sosem jut ideje magára, most meg Kolost lepasszolta az oviba én meg szabin vagyok a héten, kitaláltam, hogy menjünk együtt fodrászhoz. Mindent leszerveztünk alaposan és bíztunk benne, hogy Botond jól érzi majd magát, amíg mi szépülünk - ez hál' istennek ez be is jött. Dórinak tuti jó frizurája lett, egészen átalakult a régihez képest! Az enyimé sem lett olyan rossz, de nem akkora a változás, így ez nem olyan szembeötlő. :))))

Ebédre haza is értünk, komoly kaját készítettünk (pizzát rendeltünk) aztán hazaugrottam a hímzésemért, mert ekkora hibát rég követtem el, hogy nem vittem magammal és amíg Botond aludt Dóri szinte egyfolytában dumáltunk meg hímeztünk. Én jó sokat bontottam is, mert az ablakpárkányokat folyton elszámoltam, mert a növények mind belelógnak a középső csipkesorba, szóval majd lesz, ahogy lesz, bár most egészen mintahű lett az eredmény, ha jól emlékszem. Már csak egy sor algír csillag van hátra és letudtam, de pillanatnyilag ez még egy évezrednek tűnik... aztán jön az élvezet, a betűk maradéka, egy kanna és egy cserép növény, azért már várom ez után a rengeteg fehér után.

A lehető legrosszabbkor, de elindultunk Zsuzsihoz elvinni neki a babás ajándékot, amit a lányokkal készítettünk közösen. Nekem persze nincs róla képem, de majd lopok valahonnan, szerintem nagyon-nagyon szép lett, a de a fő, hogy Zsuzsinak is állatira tetszik, a lehető legrövidebb időn belül falon szeretné látni valami feltűnő helyen. :-)
Potom egy óráig tarott az út, mert mindenki igyekezett haza munka után, szóval egy óra alatt már oda is értünk, kész rémálom volt a hatalmas dugó, nem tudnám minden nap ezt csinálni az biztos. Közben Botond is megmutatta, hogy tud ám ő is sikoltozni, mikor szemébe sütött a nap alig tudtuk lecsillapítani, hogy még egy kicsit bírja ki, hazafelé persze egész idő alatt dumált, imádta a lámpafényeket. Zsuzsinál jó sokan voltunk, találkoztam Vikoval és családjával, Zsuzsi három csemetéjével és férjével meg még nagymamafélék is befutottak. A szilvás lepény isteni volt, Zsuzsi majd megsúthatnád a receptet! :-) és én ugyan szinte soha nem kávézom, de ezt nem lehetett kihagyni, habos tejes hosszúkávé... A hímzésekről meg már nem is beszélek, szebbnél szebb képek vannak náluk a falon, a kedvencem a Fleurs de Paris, nagyon-nagyon jó hozzá a keret és a paszi, tetszik, ahogy ennyire kiemelik a hímzést. Kár, hogy csak ilyen rövid időre mentünk, de hátha majd legközelebb tovább tudunk maradni. Nagyon örülök, hogy találkoztunk!
Ééééés mindezen felfordulások ellenére még mindig úgy érzem, hogy szeretnék gyereket, aztán majd meglátjuk milyen lesz... felfordítja az életünket fenekestül biztosan, a többi meg majd elválik.

Update:

Szereztem képet Dóritól. :-) Íme Anna baba kész takarója.

És bárki is legyen az, de ne engedjen kávét inni legyen az bármennyire is finom és csábító, mert teljesen kikészített az éjjel, össze-vissza kalapált a szívem és így vajmi keveset sikerült aludnom.