Brüsszel

Holnap Brüsszelbe utazom... olyan rég történt már ilyesmi, hogy szinte még hiányzik is. Csak azt sajnálom, hogy egyedül kell mennem, szerdán este pedig pont kerüljük egymást az egyik kollégámmal. Remélem, azért összefutok majd néhány ismerős arccal, na meg biztosan lesznek újak is a csoportban néha azért külföldön is cserélődnek az emberek. Talán szakmailag is lesz némi haszna és talán ha minden a tervek szerint alakul, akkor egy ideig nélkülöznöm kell a városka milliőjét, amit úgy igazán nem is volt még soha alkalmam magamba szívni, hiába én nem vagyok az az éjjeli bagoly és várost egyedül is bebarangoló típus.

Brüsszel - sokadik felvonás

Ez már a nevetséges kategóriába sorolandó, ami e körül a március 22-i brüsszeli kiutazás körül kerekedett, de nem is írnám le itt most az egész történtet. Legfeljebb röviden... kb. egy hónapja érkezett a meghívó, hogy lesz egy ilyen ülés és a vezetésünk úgy döntött, fontos a részvétel (én ezzel nem igazán értettem egyet, de nem kérdeztek róla) így hát elindítottam a kiutazásomat. Aztán az informatika is úgy döntött, hogy fontos a részvétel, ők is küldenek egy kollégát, addigra én már rég feladtam az indítólapomat, így már nem volt lehetőség a vezetőség által elvárt megfelelő összecsatolásra, amire a program pillanatnyilag még képtelen. Ebből kerekedett az egész vita és kalamajka, mert két embert nem akartak küldeni egyszerre, így egészen múlt péntekig meg voltam róla győződve, hogy egyedül kell megjárnom ismét a belga fővárost ismeretlen terepet felfedezve. A huza-vonából végül az informatika került ki győztesen, vagyis G. utazik vasárnap, én pedig megkaptam az elutasítást erre az útra vonatkozóan, de hogy ehhez miért kellett 2 hét, hogy eldöntsék? Na ez nekem már magas. Ezzel egyidőben a madridi utat engedélyezte elnök úr, szóval április 20-23 Madrid a tachográfok jegyében a főnökömmel és az egyik nemzetközis kollégával. Ezt legalább idejében elő lehetett készíteni.

De ami furcsa volt az egészben, hogy elsőre nem ujjongtam örömömben, hogy de jó, mégsem kell mennem. Most már örülök, hogy így alakul a hétvége, vasárnap kiszabadulok végre a kertbe, nagyon-nagyon várom! Lassan talán már ott is érdemes lesz képeket készíteni. :)

Ismét Brüsszelben

Lassan már egy hónapja, hogy egy soron következő munkacsoporti ülés keretében Brüsszelben jártam, pontosabban jártunk, mert egy kollégám is velem tartott. Szakmailag sajnos nem annyira érte meg a kiutazás, ugyanezt el tudtam volna képzelni egy telekonferencia keretein belül, de akkor hol maradna a városnézés és a belga sör.
Sokat köszönhetek ennek a másfél napnak, kicsit kiszakított a gödrömből, mert akár beismerem, akár nekem az utóbbi hónapokban én is elég szép kis gödröt ástam magamnak. Az ásót nem Dorottya kezéből kaptam ki, szereztem sajátot. :) Szóval kiszagoltam kicsit a gödörből és jól éreztem magam, olyannyira, hogy sokszor vissza is vágyom, de tudom, nem megoldás, hogy mindent a hátam mögött hagyok, mert a probléma előbb vagy utóbb úgyis visszatalál. Megkóstoltam a sört, én, aki még a szagát is nehezen viseltem eddig... na akármit azért ezentúl sem fogok meginni, tartom magam a minőséghez. :) Megtudtam, hogy már rendes pohár bor még mindig a fejembe száll, és a viszonylag rövid meetingnek köszönhetően sétáltunk egyet a belvárosban. Már vagy ötször biztosan jártam Brüsszelben, de eddig még sosem sikerült megnézni a főteret és a pisilő kisfiút, most viszont igen! A főtér tetszett, olyan szép épületek voltak ott is és a környező kis utcákban is, azért egy rövid látogatást mégis megérne ez a város, de az EU központos irodaházaktól nem igazán esek hasra. Ja és nem szeretem, hogy mindenhol szinte minden francia. Olasz étterem annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, mást szinte nem is láttunk, pedig szívesen megkóstolnék néhány helyi specialitást. A csokijuk viszont még mindig isteni, a trüffel a gyengém, annak még én sem tudok ellenállni, pedig nem vagyok édességmániás, tőlem simán megromolhat a csoki a szekrényben.
Hazafelé elkezdtem olvasni a Tizedik felismerés c. könyvet, és legalább annyira tetszik, mint a Mennyei Prófécia, csak emésztenem kell az olvasottakat, így most pihen egy keveset a drága. Sok mindenen elgondolkodtam a könyv kapcsán és rájöttem, hogy valakit régebbről ismerek, mint hinném.

Legközelebb áprilisban ugyanitt...

Hazaérkeztem

Még tegnap, bár nem túl sokon múlt a dolog, hogy már ma legyen belőle, a gép ugyanis szokás szerint késett hazafelé. De ha már beszámoló, akkor kezdem az elején.

Először is nevetségesnek tartom, hogy egy 3 órás meeting miatt 10 órát kelljen utazni, de mivel csak egy nyomorult kis rabszolga vagyok, kénytelen vagyok engedelmeskedni az utasításoknak. Mert meglepő módon a minisztériumban egy héttel az utazás előtt meggondolták magukat, hogy hát ők inkább mégsem mennének, menjünk csak mi egészen nyugodtan. Én meg mint egyetlen szabad kapacitás (csak úgy megjegyzem, közepesre lettem minősítve a teljesítményértékelés során, mert csak abba a kategóriába fértem bele, de Brüsszelbe rohangálni azért jó vagyok) naná, hogy szívesen elvállaltam a visszautasíthatatlan ajánlatot. Azt hiszem, összességében minuszosra jövök majd ki, de hát kellett nekem reggelizni, ebédelni és még vacsorázni is. Nem tudom, ki volt az az elmebeteg, aki kiszámolta, hogy egy napra 40 EUR bőven elég ellátmánynak, szívesen elbeszélgetnék vele. Na jó, befejeztem a duzzogást, de ez akkor is piszkálja a csőrömet, hogy ekkora esztelenség van, miközben a repjegyre meg százezreket költenek. Ja és előre pénzt nem kaptam ám, mert arra már nem volt ideje a kolléganőnek a kincstár agyament szabályai miatt. Kész őrület!!!! Még szerencse, hogy az idén már nem kell ilyen utazáson részt vennem.

Reggel fél 7-kor már itt volt értem a taxi biztos, ami biztos alapon, végül is nem is bántam, hogy elindultunk, mert elég ködösre fordult az időjárás, ez azóta sem igazán akar megszűnni. :( A taxisnak persze lehet van valami normaideje, hogy mennyi alatt kell visszaérnie a reptérre, mert hét körül már ki is dobott a 2/A-n, még a check-inre is várnom kellett egy jó fél órát. Bent a váróban olvasással töltöttem el az időt, csakúgy, mint a gépen. Eclipse... a buszon is olvastam, meg az ebéd közben is, amíg vártam a következő fogást. :) Egészen pici géppel mentünk, de gondoldom, a nagyobb forgalom a még korábbi gépen van, nem ezen a fél 10-es járaton. Megérkeztünk, végigbattyogtam a reptéren (nekem ez is legalább 20 perc), megváltottam a buszjegyeket és már jött is a busz, irány a Schuman tér. Megebédeltem az olaszoknál, nem csalódtam bennük, most is finomat adtak! :)))) Paradicsom levest és valami halat választottam grillezett zöldségekkel... mire ezeket elfogyasztottam már mehettem is srévisavé Borschette centerbe, ahol szintén biztonsági ellenőrzésen esik át, aki oda belép. Azért nem olyan durva, mint a reptéri, Ferihegyen már megint levettették a csizmámat... valaki ezt egyszer elmagyarázhatná, hogy miért van erre szükség? A férfiaknak miért nem kell levenni a cipőjüket? Ez is valami hülye diszkrimináció biztosan.

A meeting remek volt, kifejezetten építő jellegű, de legalábbis végre valami újdonságot is hallottam, nem csak az eddig ismételgetett dolgokat szajkózták újra. Az agyam kicsit lefáradt, mert a Bizottság folyton váltogatott német és angol között, bár meglepően jól értettem a németet is, ha már volt, igénybe vettem az angol szinkrontolmácsot (a végén derült ki, hogy csak kérni kellett volna és magyarra is fordított volna valaki)... :))) Időnként muszáj volt szünetet tartanom, mert a fülhallgató nem a legkényelmesebb változat volt. Rengeteg kérdés merült fel a tagállamok részéről, így jócskán kicsúsztunk az időből, de még azért idejében kijutottam a reptérre.

Válság van, ez kétségtelen! Odafelé még a pohár vizet sem adták ingyen a repülőn, nem hogy szendvicset osztogattak volna, még szerencse, hogy feltankoltam vízzel és reggeliztem is a váróban. Ez sem olcsó mulatság, de nem igazán lehet mit tenni. A másik megdöbbentő tény meg az volt, hogy már a Schuman téren is találkoztam kéregetővel, eddig ilyesmi nem fordult elő.
Szóval irány vissza a réptér, ahol állhattam sorba órákat a bejelentkezésnél és az átvilágításnál is és persze megint a világ végén volt a beszállókapunk, de legalább kaptunk légifolyosót, Ferihegyen meg busszal rohangáltak velünk ez is nevetséges. Mi a csudának vannak a légifolyosók, ha nem is használják őket? Szinte egyiknél sem láttam gépet állni... Az úton lekötött a könyv szerencsére, mert már nagyon szenvedtem az egyhelyben üléstől egy idő után. A taxi fél 12-kor tett ki a ház előtt, megint sötét volt és megint köd... igyekeztem olyan gyorsan és halkan beosonni, mint Alice és bebújni a férjem mellé az ágyikóba! Ez volt a nap legjobb része! :)))

Brüsszel

Holnap megint Brüsszelbe kell utaznom, persze csak egy napról van szó, olyan rég jártam már arra, szinte el is felejtettem, mennyire kimerítő tud lenni. Bár mikor Krisztával találkoztam, egész barátságos volt az egész nap, valahogy más színben láttam a történéseket, még a fáradtság sem volt olyan lesújtó. Most nem igazán lesz időm ilyesmire, épp egy ebédre lesz időm a megbeszélés kezdete előtt, de legalább nem kell a legkorábbi géppel indulnom. Sokat nem várom ettől a Bizottsági összeröffenéstől, de azért kíváncsi leszek, hátha lesz valami haszna is a dolognak kivételesen. :)

Ha visszajöttem jelentkezem.

A park Brüsszelben

Íme néhány kép "a parkról" Brüsszelben, amit többször is meglátogattunk péntek délután. A szökőkutas része nagyon hangulatos volt, elücsörögtem volna még ott egy darabig... a képek pedig telefonnal készültek, lévén nem volt nálam fényképezőgép, ezért a silány minőség.

Megjártam Brüsszelt ismét

Szó szerint... az egész ott kezdődött, hogy Prága óta nem tudtam rendesen kialudni magam, meg egyébként is ideges voltam az utazás miatt, tehát eleve fáradtan indultam neki az útnak, bár a kiruccanás Dórinál azért jelentősen dobott a kedélyállapotomon, kár hogy olyan hamar vége lett a napnak. Délután 3-ra jött értem a minibusz, és villám gyorsan eltelt a majd egy óra, mert olvastam közben (Julie Garwood: A jutalom), nem is hittem volna, hogy ismét ennyire le fog kötni az olvasás. A check-in és a biztonsági ellenőrzés gond nélkül zajlott, a meglepetés kb. fél óra múlva érkezett, a brüsszeli járat beszálló kapujához stockholmi utasokat csődítették oda, ki is derült, hogy kb. 40 perccel elhalasztották a gép indulását, végül lett abból egy óra is, de már nagyon elegem volt. Ezt még csak tetézte, hogy nem akartam egy vagyont taxira költeni, viszont rossz állomáson szálltam le a vonatról, tehát már megint jól eltévedtem Brüsszelben. Annyira gyűlölöm azt a várost, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Fél 11 már el foglaltam a szobámat, ahol 30 fokos melegben tölthettem az éjszakát, légkondi sehol és az ablaknyitással sem mentem semmire. A reggelinél még egy vacak zöldség sem volt, szóval legfeljebb 2 csillagot adnék ennek a vacaknak, nem még négyet, a környékről meg nem is beszélve, mert reggel újabb fél órát kellett metróznom úgy, hogy tudtam, hol kell átszállnom és leszállnom. Bár érdekes módon ott senki nem lökött meg, nem rugdosta a bőröndömet Budapesttel ellentétben, annak ellenére, hogy ott is sokan voltak. Ja és a környék, hát mit ne mondjak, elég védtelennek éreztem magam egy rakás rossz kinézetű török, fekete férfi és mindenféle csadoros nő között a bőröndömet huzigálva. Utólag rájöttem, hogy lógtam a metrón első este, de legalább így másnap volt jegyem, mert automata nem fogadta be az érméket valamilyen oknál fogva.
A körülményeknek köszönhetően "frissen, üdén és kipihenten" ébredtem, és vágtam neki a meetingnek, aminek a 250 oldalas anyagából jó ha 10-et elolvastam, de mint kiderült, ennyi is bőven elegendő volt. Közben megérekezett a kollégám is, aki a reggeli géppel jött, ő is hozzám hasonló kipihent állapotban volt... szerencsére nem futattak az előadók holmi magas röptű gondolatokat, a kérdések sem voltak komolyak, így mindent értettem és még a jegyzetelés is elég jól sikerült, a többit meg úgyis megküldik az emlékeztetőben. A levélváltások alapján nem gondoltam volna, de remekül kijöttünk Gáborral, aki nagy szerencsémre fel volt szerelkezve fájdalomcsillapítóval, mert mire az ebédhez érkeztünk már elviselhetetlenül fájt a fejem. Tiszta szerencse, hogy ilyen jól elvoltunk, mert hazafelé is késett a gép majdnem két órát, így ma háromnegyed 1-kor már ki is szállhattam a taxiból a házunk előtt. Ja és ugyan most lett volna időnk szétnézni kicsit a városban, de mégsem láttunk sok mindent, viszont az egyik utcán legalább 5x végigmentünk - hol felfelé, hol lefelé - és az egyik parkban is voltunk vagy 3x. :))) Pedig egy után már térképünk is volt, de nem sokat jelentett, mert ennek ellenére rossz irányba indultunk, na istenem. Nem tudom, miért gondultuk, ha a reptér irányába indulunk, akkor a központban kötünk ki, ami az ellenkező irányban volt legalábbis a táblajelzések szerint. A pisilő kisfiú megtekintését tehát elhalasztottuk szeptember 24-re, a következő ilyen összejövetel ugyanis akkor lesz.
Ma reggel próbáltam volna tovább aludni, persze nem sikerült, ezért csak tengtem-lengtem egész nap, még szerencse, hogy szombatonként Andris rokonai összegyűlnek Csomádon és várnak minket ebédre, így semmi dolgom nem volt ma... pontosabban lett volna, de nem volt hozzá energiám. Sőt a hétfőt is megkaptam a főnökömtől, ami nagyon jól fog jönni, mert ez a szombat szinte kiesett az életemből. A Petal Fairy-met jól megutaztattam, már látta Brüsszelt, de nem tettem bele egy x-et sem, még a netbookot sem vettem elő, mert a szállodában már hulla voltam, másnap meg nem volt ingyen wi-fi. Viszont ma a nagy semmittevés közepette befejeztem a kenyérpirítómat, és alakítottam a tündérkén is, majd egyszer fotózok és mutatom. Összességében azért nem volt olyan rossz, de magamtól nem neveznék be még egy ilyen utazásra, ha csak a társaság kedvéért nem. ;)

Meg azt még kihagytam, hogy mikor máskor, de hívtak Brüsszelben telefonon a Meseboltból (mert hogy jelentkeztem foltvarró tanfolymra), hogy indítanak egy intenzív nyári kurzust július 20-24-ig és lesz délutáni is. Szóval azt hiszem, jelentkezem.
Ja és van ám timetable az utazásaimhoz... szeptember 24. Brüsszel, október 7-8. Stockholm, novemberben ismét Brüsszel, meg még szeptember-október környékén tuti lesz másik Brüsszel is, de azokra talán még nincs pontos határidő. Kíváncsi vagyok, mennyi ülésre repülhetek majd el, mennyire valósulnak meg a vágyaim terveim szerint. Ja és szeptemberben két hét szabadságot is tervezek, tehát valamelyik csodás ülséről tuti lemaradok remélhetőleg. :-) Már a szállást is lefoglaltuk, megyünk vissza oda, ahol tavaly voltunk, jó lesz nekünk az Alpokban...

Brüsszel - II. felvonás

Tegnap fél 12-kor szerencsésen hazaértem. Nem mondanám, hogy kipihent vagyok és jól esne ma csak itthon lustálkodni, de sajnos be kell mennem dolgozni, mert várna A TÁBLÁZATOK. Most jól felül kell vizsgálni egy nap alatt (mivel nem voltam tegnap és tegnapelőtt is csak félig), hogy mit rontottak el az adatbevitel során az adatokban, legalábbis első ránézésre nagyon úgy tűnik a dolog.

De visszatérve Brüsszelre, induláskor jól elkezdett havazni, ennek ellenére a mi gépünk pontosan indult szerencsére, a kaja nem volt nagy szám, egy kis szendvicset kaptunk és kész, de nem is voltam igazán éhes, úgyhogy bőven elég volt, de régen azért egy sonkás szendvicsnek is tartalmasabb volt a belseje, ide is begyűrűzött a válság. :-) Mivel Brüsszelben is elég ítéletidő volt, és nem akartam egyedül kavircolni a sötét utcákon a vonatozás után, taxit fogtam. Viszonylag gyorsan a szállodába értem, de a fuvar ellenértéke kicsit földhöz vágott, végül 43 eurót fizettem. A szálloda az interneten olvasott rossz vélemények ellenére egészen korrekt volt, és ingyen volt a wifi, úgyhogy Andrissal beszéltünk is rögtön fél órát, másnap úgysem volt rá lehetősége egyikünknek sem, hogy sokáig fecsegjen, sőt! Végigolvastam a blogokat és a leveleket, aztán még böktem pár ikszet az egyik titkosomba, aztán megpróbáltam elaludni. Reggel elég rosszul esett az óracsörgés, de kelnem kellett, ha időben oda akartam érni a megbeszélésre, ugyanis össze is kellett pakolnom mindent, amit szétrámoltam az este, már nem mentem vissza a szállodába a bőröndért. Amit még nem igazán értettem a szállodában, hogy elkéréték a bankkártyámat, pedig valószínűleg a cég már ki is fizette azt az egy vacak éjszakát és levontak 1 forintot a számlámról, ezt egyszer valaki elmagyarázhatná, hogy miért kell nekik ilyesmit csinálni. Ha szétrombolom a szobát, akkor az 1 forinttal sokra mennek...
Mivel a szálloda ismét az északi pályaudvar közelében volt, ezért vonattal közelítettem meg a Schuman teret, sokkal gyorsabb volt, mintha metróztam volna és világosban egyáltalán nem tűnt vészesnek az a pár száz méter, amit az állomásig kellett megtenni. Hiába, én már csak ilyen vagyok, félek sötétben az utcára menni egyedül. Ott aztán sikeresen hoztam a szokásos formámat, most az utcát elsőre eltaláltam, csak azt nem, hogy melyik épületbe kell menni, csak a biztonsági ellenőrzés után derült, ki, hogy nekem egy másik épületben a helyem, még jó, hogy közel vannak egymáshoz ezek a mindenféle bizottsági hadiszállások. Aztán megtaláltam a megfelelő utcát, de ott is továbbküldtek az első épületből, hogy a következő lesz az igazi, és tényleg! Aztán megnyugodtam, hogy nem én vagyok az utolsó, aki érkezik, jöttek még jó néhányan utánam, együtt vártuk meg, hogy valaki megmutassa, melyik termet foglalták le erre a célra.
A délelőtti megbeszélés viszonylag érdekes volt, mert ezekkel a témákkal egyébként nem szoktam foglalkozni, jegyzeteltem is szorgosan, sőt, még kérdést is kellett feltennem. Furcsa, hogy kezdek aktív részt vállalni az ilyen megbeszéléseken, bár a prímet azért koránt sem én viszem, de már nem csak hallgatok és megfigyelek, mint általában eddig. Nem sikerült végezni az anyaggal, folytatjuk legközelebb, március 13-ra tűzték ki a legközelebbi megbeszélést. Egy 3 órás megbeszélésért utazhatok majd legalább 4 órát...
A délután kicsit csúszott, nem is tudtuk időben befejezni, de a belga kolléga elég sokat értetlenkedett, neki köszönhetjük a lemaradást, kár, hogy nem a másik jött, aki egyébként is részt szokott venni az ilyen megbeszéléseken. Szóval az értelmetlen vita megvolt, én meg írhattam Krisztának az sms-t, hogy nem fogok időben végezni, sajnos várniuk kell rám egy kicsit. Az a kicsit kb. egy fél óra lett, nem tudom, hogy sikerült az örökmozgó fiúkat egy buszmegállóban tartania, de sikerült neki. :-) Ebből kiderül, hogy sikerült találkoznunk Krisztával és mindenkit puszil! Nagyon örülök, hogy ha csak egy rövid időre is, de tudtunk beszélgetni egy kicsit, és hát személyesen is megismerni egymást. Egyikünk sem volt ismerős a környéken, de találtunk egy kis pékséget, ahová be lehetett ülni. A két fiú alig várta, hogy megkapja a kakóját, pontosabban forró csokiját, ami végre rendsen főzött volt! Olyan krémes és lágy, ahogy az illik, azt a forró csokit keresem már évek óta, mióta egyszer nagyon régen egy síelés alkalmával ittunk hasonlót Ausztriában. Kriszta pedig kért nekem galád módon egy sütit is, az is nagyon finom volt. :-) Nagyon gyorsan elrepült az egy óra, és már a fiúk is szerettek volna hazamenni, nekem meg indulnom kellett a reptérre, csak a busz megállóját nem találtuk, mert az átépítések miatt folyton áthelyezik... megkérdeztem a metróban az információnál, de nem lettem sokkal okosabb, aztán találtam egy angolul beszélő férfit, ő segített ki, hogy melyik megálló lesz a nyerő. Nem volt nehéz ekkor már beazonosítani, főleg, hogy pont elment a nekem kellő busz, így várnom kellett majdnem negyed órát, de még így is pont kiértem a reptérre, és egy percet sem kellett várnom a beszállás megkezdéséig. Szereztem csokit, az egyik dobozzal érkezem majd Dórához a következő Sárkánytalira! :-))))) Készülhettek lányok a finom kis truffelekre! Krisztától is kaptam csokit, nem is akármilyet, Tetty Taddy-t formál és van mellé három tojás, gondolom, már a húsvétra készülnek ezzel, mintha tudta volna, hogy szeretem ezeket a szürke macikat. :-)
Hazafelé taxival jöttem, mert Andrist nem akartam az éjszaka közepén kiráncigálni a reptérre, azért ez is elég húzós volt, de még mindig olcsóbb, mintha minibusszal jöttem volna és így egyenesen házhoz hozott a sofőr.

Összességében jól sikerült az utazás, de ezen sokat segített, hogy sikerült összefutnunk Krisztával. Remélem, legközelebb lesz idő arra, hogy ellátogassak hozzájuk, nagyon kíváncsi vagyok a hímzéseire, na meg egyszer Judittal is szeretnék találkozni. Azért ettől függetlenül önként továbbra sem vállalkozom az ilyen utazásokra, de ha menni kell, sajnos nincs mit tenni. Csak tudnám, mikor lesz így időnk egymásra Andrissal, mert most már a szüleim is kezdenek lázadozni, hogy hozzájuk ugyan mikor kívánunk ellátogatni...