Hazaérkeztem

Még tegnap, bár nem túl sokon múlt a dolog, hogy már ma legyen belőle, a gép ugyanis szokás szerint késett hazafelé. De ha már beszámoló, akkor kezdem az elején.

Először is nevetségesnek tartom, hogy egy 3 órás meeting miatt 10 órát kelljen utazni, de mivel csak egy nyomorult kis rabszolga vagyok, kénytelen vagyok engedelmeskedni az utasításoknak. Mert meglepő módon a minisztériumban egy héttel az utazás előtt meggondolták magukat, hogy hát ők inkább mégsem mennének, menjünk csak mi egészen nyugodtan. Én meg mint egyetlen szabad kapacitás (csak úgy megjegyzem, közepesre lettem minősítve a teljesítményértékelés során, mert csak abba a kategóriába fértem bele, de Brüsszelbe rohangálni azért jó vagyok) naná, hogy szívesen elvállaltam a visszautasíthatatlan ajánlatot. Azt hiszem, összességében minuszosra jövök majd ki, de hát kellett nekem reggelizni, ebédelni és még vacsorázni is. Nem tudom, ki volt az az elmebeteg, aki kiszámolta, hogy egy napra 40 EUR bőven elég ellátmánynak, szívesen elbeszélgetnék vele. Na jó, befejeztem a duzzogást, de ez akkor is piszkálja a csőrömet, hogy ekkora esztelenség van, miközben a repjegyre meg százezreket költenek. Ja és előre pénzt nem kaptam ám, mert arra már nem volt ideje a kolléganőnek a kincstár agyament szabályai miatt. Kész őrület!!!! Még szerencse, hogy az idén már nem kell ilyen utazáson részt vennem.

Reggel fél 7-kor már itt volt értem a taxi biztos, ami biztos alapon, végül is nem is bántam, hogy elindultunk, mert elég ködösre fordult az időjárás, ez azóta sem igazán akar megszűnni. :( A taxisnak persze lehet van valami normaideje, hogy mennyi alatt kell visszaérnie a reptérre, mert hét körül már ki is dobott a 2/A-n, még a check-inre is várnom kellett egy jó fél órát. Bent a váróban olvasással töltöttem el az időt, csakúgy, mint a gépen. Eclipse... a buszon is olvastam, meg az ebéd közben is, amíg vártam a következő fogást. :) Egészen pici géppel mentünk, de gondoldom, a nagyobb forgalom a még korábbi gépen van, nem ezen a fél 10-es járaton. Megérkeztünk, végigbattyogtam a reptéren (nekem ez is legalább 20 perc), megváltottam a buszjegyeket és már jött is a busz, irány a Schuman tér. Megebédeltem az olaszoknál, nem csalódtam bennük, most is finomat adtak! :)))) Paradicsom levest és valami halat választottam grillezett zöldségekkel... mire ezeket elfogyasztottam már mehettem is srévisavé Borschette centerbe, ahol szintén biztonsági ellenőrzésen esik át, aki oda belép. Azért nem olyan durva, mint a reptéri, Ferihegyen már megint levettették a csizmámat... valaki ezt egyszer elmagyarázhatná, hogy miért van erre szükség? A férfiaknak miért nem kell levenni a cipőjüket? Ez is valami hülye diszkrimináció biztosan.

A meeting remek volt, kifejezetten építő jellegű, de legalábbis végre valami újdonságot is hallottam, nem csak az eddig ismételgetett dolgokat szajkózták újra. Az agyam kicsit lefáradt, mert a Bizottság folyton váltogatott német és angol között, bár meglepően jól értettem a németet is, ha már volt, igénybe vettem az angol szinkrontolmácsot (a végén derült ki, hogy csak kérni kellett volna és magyarra is fordított volna valaki)... :))) Időnként muszáj volt szünetet tartanom, mert a fülhallgató nem a legkényelmesebb változat volt. Rengeteg kérdés merült fel a tagállamok részéről, így jócskán kicsúsztunk az időből, de még azért idejében kijutottam a reptérre.

Válság van, ez kétségtelen! Odafelé még a pohár vizet sem adták ingyen a repülőn, nem hogy szendvicset osztogattak volna, még szerencse, hogy feltankoltam vízzel és reggeliztem is a váróban. Ez sem olcsó mulatság, de nem igazán lehet mit tenni. A másik megdöbbentő tény meg az volt, hogy már a Schuman téren is találkoztam kéregetővel, eddig ilyesmi nem fordult elő.
Szóval irány vissza a réptér, ahol állhattam sorba órákat a bejelentkezésnél és az átvilágításnál is és persze megint a világ végén volt a beszállókapunk, de legalább kaptunk légifolyosót, Ferihegyen meg busszal rohangáltak velünk ez is nevetséges. Mi a csudának vannak a légifolyosók, ha nem is használják őket? Szinte egyiknél sem láttam gépet állni... Az úton lekötött a könyv szerencsére, mert már nagyon szenvedtem az egyhelyben üléstől egy idő után. A taxi fél 12-kor tett ki a ház előtt, megint sötét volt és megint köd... igyekeztem olyan gyorsan és halkan beosonni, mint Alice és bebújni a férjem mellé az ágyikóba! Ez volt a nap legjobb része! :)))