Lányok, Mucha, hímzés :)

Ismét pillanatok alatt eltelt a hétvége… pénteken nagyon vacak idő volt, így befejeztem az utolsó PIF hímzést is, most már csak össze kell állítani őket és mehetnek a postára. Na de ez is majd egy másik bejegyzés témája lesz.

Hirtelen ötlettől vezérelve Klaudia összerántott minket (Pest közelieket), hogy van-e kedvünk elmenni a szombati xszemes találkozóra, nekünk meg persze, hogy volt. :) Én nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen élményekkel fogok majd eljönni, mert a legutóbbi találkozó nem volt valami felemelő, mert szinte senkit nem ismertem és így beszélgetni sem nagyon volt kivel, ráadásul hiányzott a vidéki találkozók kicsit bensőségesebb hangulata.
Minden csak az utolsó pillanatban dőlt el, így azt is csak szombat reggel beszéltük meg, hogy én Dórival találkozom a Nyugatiban, Dorottya pedig Klaudiával a Keletiben és majd együtt gyülekezünk a Szépművészeti Múzeum előtt. Csomádon kezdtem a délelőttöt, és ugyan későn reggeliztünk, de nem bírtam megállni, hogy ne egyek néhány túrós és almalekváros palacsintát. Szóval Csomádról indultam vonattal, volt majdnem háromnegyed órám hímezni. Néhány percet kellett csak várnom és Dóri is befutott a szegedi vonalon, aztán elindultunk a Szépművészeti felé. Míg a múzeumhoz értünk, megvitattunk mindenféle apró-cseprő dolgot, kifaggattam, hogy vannak a fiúk, hogy viselik a bárányhimlőt, meg elmesélte, hogy majdnem maradtak még egy hetet Szegeden, de mégsem. :) Ismét levontuk a következtetést, miszerint egyikünknél sem olyan idilli a szülő-gyermek kapcsolat, és bár igyekszünk változtatni, de ez is két emberen múlik, mint olya sok minden más. Mi értünk hamarabb a múzeumhoz, vártunk egy kicsit, aztán hívtam a lányokat, hogy hol vannak, remélhetőleg nem tévedtek el, mert hogy nem kocsival jönnek és ki tudja, megtalálták-e a 79-es trolit… ekkor kiderült, hogy mégis kocsival vannak, és pár percen belül megérkeznek. Mivel Dorottyáról volt szó, ezen már meg sem lepődtem. :)))

Megörültünk neki, hogy mindenki megvan, és egyben van, aztán nekiláttunk sütit csipegetni a múzeum lépcsőjén, lefotóztattuk magunkat, mintha turisták lennénk. A kiállítást is nagyon élveztem, azt hiszem, ezzel a többiek is így vannak, annyira jó képeket láttunk, néhányat szívesen haza is vittem volna, néhányat meg szívesen látnék kihímezve. :) Szinte végig röhögcséltünk az egész teremben, jól elmentünk művelődni… ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a túrás pajtásokkal a kínai teázóba mentünk, jó kis zajt csaptunk, ki-be kapcsolgattunk minden elektromos dolgot (lásd cd lejátszó, akvárium), nekem meg még a falon lógó bambusz tekercses képet is sikerült levadásznom valahogyan. Ja igen, Alfonz Mucha műveibe nyerhettünk bepillantást A nő dicsérete címmel, örülök, hogy eljutott Budapestre ez a kiállítás. Meg voltam róla győződve hogy Mucsának kell ejteni, de sajnos tévedtem, és Muhának kell mondani, lehet, hogy nekem eztán is Mucsa marad. A kiállítás után még egy kép a tulipánokkal, aztán megkezdődött a dilemma, egyikünk sem tudta, hová kell menni pontosan az xszemes találkozóra, hol is van az Erzsébetvárosi Művelődési Ház. Egyben biztosak voltunk, hogy valahol a körútról nyílik az utca, tehát visszamentünk az Oktogonig és beültünk egy ebédre a Burger Kingbe (csak azért nem a Mekibe mentünk, hogy Klaudiának legyen is változatosság, mert otthon náluk ilyen nincs, alapvető különbség egyébként nincs a kettő között, majdnem ugyanazt adják mindkét helyen, csak picit másképp hívják a szendvicseket). Mire megebédeltünk, kitaláltuk, hogy a Wesselényi utca lesz a nyerő, így belevágtunk a sétába, és tényleg, megtaláltuk. :)

Hihetetlen, mekkora különbség úgy találkozóra menni, hogy már vannak ismerősök és nem klikkesednek az emberek, így személyesen is találkozhattam Tündérkével, akinek annyira szép lett a pillangós biscornuja, Györgyivel, akinek eddig csak a blogját olvasgattam, Unda-Brigivel, akivel a nagytopikon indult az ismeretségünk és ő volt az egyetlen mentsváram a legutóbbi budapesti találkozón. Aztán ott volt még Macsi, Huligánlány, Adél, Blidy, Ildib, Nina, Nyuli Betti, Szisze munkáit is láttam és még biztosan sorolhatnám, csak nem tudtam mindenkit megjegyezni. Volt egy nagyon lelkes nagymama is, aki nem régen kezdett el keresztszemezni és próbált mindenféle jó tanácsot begyűjteni, igyekeztünk neki segíteni. Úgy négy óra körül (de fogalmam sincs, mennyi volt az idő pontosan) ismét nekivágtunk a nagyvilágnak, Dorottya jobbra, mi balra indultunk hármasban tovább. A Blaha és a Wesselényi utca között ültünk le egy padra, ahol még folytattuk az építő jellegű eszmecserét. Szegény Klaudia teljesen magán kívül volt, mert a szomszédjuk kis híján eltette a macskájukat láb alól, Dóri nagyon jól bírta ahhoz képest, hogy alig aludt a héten a fiúk miatt. Aztán 6 körül elkísértük Klaudiát a Rákóczi útig, ahonnan már látszott a Keleti, mi meg visszavillamosoztunk Dórival a Nyugatihoz, Andris pedig átjött értem Dunakeszire a csillogó-villogó fehér lóval. :)

Jó volt ez a kis villámtalálkozó, nagyon jól éreztem magam, hála nektek, most megint kicsit rózsaszínűbbnek látom a világot. Köszönöm! :))))