A boldogságfüzet margójára :)

Múlt héten befejeztem az egészségügyi alkalmassági vizsgálatsorozatot, amit tulajdonképpen egy napra is be lehetett sűríteni, de a reggeli vérvételre és hasi ultrahangra annyira telítettek az időpontot, hogy kénytelen voltam három napra elosztani azt a néhány vizsgálatot. A belgyógyász nem volt túl komoly, felírta javaslatnak amit az endokrinológus javasolt, a szemész műkönnyet ajánlott és szemüveget még nem írt, de volt egy lencse, amivel jóval élesebben láttam a dolgokat, a csontsűrűséget nem tudták mérni mert rossz a gépük, a laboreredményeket majd küldik postán, az EKG rendben, egészségügyileg alkalmas vagyok az irodai munkára, a bőrgyógyász se mondott semmi újat, a hasi ultrahang maradt utoljára, arra nagyon kíváncsi voltam, mert a nőgyógyász eddig még nem követte a ciklusomat és mégis csak 10. cn-en voltam betekintésen. A hölgy először jól rám ijesztett, hogy mikor is jártam nőgyógyásznál utoljára, mert hogy van egy cisztám a jobb petefészekben, na ekkor megkönnyebbültem, hogy növesztgetem szépen a tüszőt a jobb oldalon. :)

Hétfő este óta éreztem a nyakamat, először azt hittem, hogy csak elaludtam, aztán rájöttem, hogy a klíma a ludas az irodában meg az elviselhetetlen meleg és a kettő kombinációja. Mivel péntek hajnalban megvilágosodtam - nevezetesen, hogy mi lenne, ha átforgatnám az íróasztalomat meg a polcokat, akkor talán nem fújna rám a klíma és a nyitott ablak sem lenne annyira zavaró - átrendeztem a szobát. De miért is kértem volna segítséget, mikor tele van segítőkész fiúkkal a szomszéd iroda, nem, én magam rendezgettem át a bútorokat. Azon kívül szombaton fellépésünk lett volna, vagyis a többieknek volt is, ezért mindenképpen mennem kellett táncolni csütörtök este, nos elég nagy valószínűséggel egyik sem hiányzott az ízületeimnek, amik pénteken délben csodaszépen bedurrantak a nyakamban olyannyira, hogy még az ebédet is nehezemre esett megenni (lásd nem nyíló állkapocs és nehezen emelhető kar), de végül bal kézzel belapátoltam valamennyit. Aztán átküzdöttem magam Budára a biorezonanciára, ott gyorsan elkapott a homeopátiás doki, megnyomogatta az érintett nyak-váll szakaszt, de nem komolyan, mert folyamatosan potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, na meg óvatos is, nehogy egy sérvbe nyúljon bele... felírt egy rakás homeopátiás bogyót, amit azóta is szedek, de a pénteki nap egy borzalom volt. A biorezonanciás kezelés is a fájdalomcsillapításra meg a gyulladáscsökkentésre koncentrált persze, mert ilyenkor nem annyira foglalkozik a gép a hormonjaim helyzetével, amire nagyon kíváncsi lettem volna úgy mellékesen. Viszont amikor sikerült annyira megnyugodnom, hogy le bírtam csukni a szemeimet, érdekes képek jelentek meg a szemeim előtt: egy nagyon-nagyon cuki kisfiúpofi, aztán látni lehetett az összegubózott kis magzatot is. :) Lehet, hogy mégis fiús anyuka leszek elsőre, minden esetre azt hiszem, egyre kevésbé ragaszkodom a szőke göndör hajú kislányhoz, amit még réges-régen a kapcsolatunk elején megálmodtunk együtt. 

Ami viszont még ennél jobban is megérintett, hogy tegnap a nyakam miatt elég óvatosnak induló akció után Andris rakosgatta a kezét a jobb és a bal petefészkem fölé felváltva, végül a jobb oldalon kötött ki és mondta, hogy nem tudja miért, de kuncognia kell. :) Imádom!

Úgyhogy bárcsak, bárcsak, bárcsak... :)

Jut is eszembe, még csütörtökön hastáncról hazafelé láttam egy harsonás angyal alakú felhőt is elirigyeltem a lányoktól a számolást, ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ebben a ciklusban én is így számolok, szóval ma vagyok 2+3 :)

Endokrinológus és nőgyógyász - ismételt kontrollok

Igazából dolgoznom kellene, de ha most nem írom ezt le, akkor ki tudja mikor legközelebb.

Már magáért a vérvételes beutalóért is megdolgoztam, ugyanis az első egyeztetett időpontban a doktornő betegség miatt nem rendelt a kórházban, csak következő héten tudtam hozzá elmenni. Sikerült majdnem a rendelés végét elkapni, így nem sokat kellett várnom, de a nyomtató nem akarta az igazságot és kis híján magában tartotta a beutalót. Ekkor már felvetettem a doktornőnek, hogy mondja meg miket szeretne ellenőrizni és elmegyek egy magánlaborba, mint utóbb kiderült tényleg jobban jártam volna a magánlaborral. A pajzsmirigykezelésemet elfelejtette, de aztán azokat is behúzta, hogy nézzük meg, illetve a progeszteront meg a D-vitamint. Otthon filóztam rajta, hogy ne húzzam-e be az ösztradiolt is, de csak nem tettem, nem önállóskodok itt a szakállára.

A megbeszélt napon hajnalban megjelentem a Fehérvári úti rendelőben, hogy megcsapoljanak, emiatt korán keltünk mind a ketten és igyekeztem minél hamarabb végezni, mert inkább éhgyomorra csináltattam a vizsgálatot. Mivel egy elég gonosz vírussal küzdöttem, hazafelé a háziorvost is útba ejtettem, aki felvett táppénzre és feküdtem otthon szinte egész héten. Így az eredményért sem tudtam visszamenni csak egy hét elteltével és akkor láttam, hogy csak ösztradiolt néztek progeszteront nem. Nagyon sajnálják, aznap reggel nehezen működött a gép, előfordul... megismétlik, ha kérjük. Hét nappal később progeszteront nézni, hát nem sok értelme van, hacsak nem terhes az ember lánya, de mint a másnap kezdődő vérzésből kiderült, nálam nem ez volt a helyzet. Aztán konzultáltam telefonon a doktornővel, hogy mi legyen, ekkor már azt mondta, hogy mindkettőre szükség lett volna, minden esetre a többi beszéljük meg, ha megyek hozzá szerdán.

Ez így is lett, megint nagyon kedves volt, még mindig lehet tőle akármit kérdezni és mindig türelmesen válaszol. Az Ancika hangzatú becézésért annyira azért nem vagyok oda, én Anita vagyok és kész, na de neki elnézem már csak azért is, mert valahogy passzol a stílusába. És akkor a helyzet: diéta és merckformin marad ahogy eddig is, a pajzsmirigyem kicsit túlműködik, úgyhogy valamivel kevesebbet kell ezután szednem, a D-vitamin szintem olyannyira jó, hogy most már nem is kell szednem egyáltalán. Kicsit még túl is lőtt a doktor úr a célon a vigantollal, na de én nem bánom, mivel sokkal jobban vagyok. Az ösztrogénem és a prolaktinom magasabb az eddiginél egy kicsit, azzal azonban egyelőre nem foglalkozunk, most a progeszteront szeretné látni a doktornő, hogy hol tart. Éppen ezért 8. és 20. napi vérvételt javasolt, de már nem bízza a rendelőintézetre, ő maga vette le a vért a Szent Imre kórházban ma reggel is és jövő vasárnap is hozzá kell majd bemennem. Ha ezek megvannak, akkor őszig békén hagy, cukorterhelés is legközelebb szeptemberben lesz (én titokban bízom benne, hogy erre vagy nem lesz szükség vagy már kismama leszek addigra).

A mai vérvételnek talán péntekre lesz eredménye, akkor kell majd hívnom a doktornőt.

Tegnap voltam a nőgyógyásznál is, ahogyan megbeszéltük, persze nem emlékezett rám, de gondolom minél többször lát, annál inkább tudni fogja, hogy a páciense vagyok. Még továbbra is szimpatikus, mindent elmond, amit tudnom kell és nem csinál feleslegesen semmit, persze ez itt ugye nézőpont kérdése, de ha nem muszáj, nem bolygatja a szervezetemet. Végignézte a doktornő ambuláns lapját, megörült, hogy ilyen szép lett a D-vitamin értékem és ő is megerősítette, hogy most pihentessem a napozást és a cseppeket. Mondta, hogy a pecsételést és a múltkori mintavételkori vérzést is okozhatta a hormonzavar, ugyanis a cytilógiám teljesen rendben van, nincs gyulladásom szerencsére. Azt is hozzátette, hogy alapvetően most már jók a hormonjaim (szerinte az ösztradiol és a prolaktin is rendben van, nem gond ha az eddigihez képest emelkedett) és ha a jó isten is úgy akarja, jöhet a baba. Sőt, elmondta, hogy az eddigi zűrzavar akár akadályozhatta is a beágyazódást, szóval szerinte nem kell sok a jövevény érkezéséhez. 

Abban azért megállapodtunk, hogy július 10-e körül hívom vagy a menzesz első napján és akkor konzultálunk a 20. napi progeszteron eredményről meg az átjárhatósági időpontjáról vagy pedig két csíkos teszt esetén is hívjam, mert ha kell, akkor kapok progeszteron pótlást. 

Ha az átjárhatóságinál találnak valamit, akkor laparoszkópia, ha minden rendben és nem lenne baba, akkor ősszel kezdhetjük az inszemet, de mivel nem bírtam a clostit, ezért csak tüszőrepesztőt fog adni és számlálás után beküldik a hadsereget.

Andris megúszta az újabb hadseregszámlálást, mert azt úgyis megejtik, ha sor kerül az inszemre, de addig is C és E vitamint valamint cinket javasolt neki a doktor úr.

Szóval a dokiktól zöld utat kaptunk, a nőgyógyásztól mindenképpen és nagyon-nagyon bízom benne, hogy elkerülhető lesz a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és már a két csíkos eredmény miatt hívhatom majd a doktor urat. Azt hiszem, imádkozom/zunk egyet este, hogy a jó isten is így akarja, hátha...

Haditerv - III. státuszjelentés

Kb. egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést, talán azért nem fogom túlságosan elnagyolni a dolgot, ahogy az emlékek kezdenek a feledés sűrű homályába veszni.

Szóval az endokrinológus javaslatára, a sok pecsételés miatt, meg mivel amúgy is a haditerv része volt időpontot kértem a nőgyógyászhoz, ami nekem elég kényes pont az életemben, ezzel valahogy szinte minden esetben sikerült mellényúlnom. Ez a legutóbbi is kicsit vegyes érzéseket hagyott végül bennem, ahogy jobban átgondoltam, mert voltak nála furcsaságok.

Április elején hívtam fel a dokit, hogy szeretnék hozzá elmenni egy vizsgálatra, teljesen emberi volt a beszélgetés alkalmával, először a saját számát adta meg, hogy ott tudok bejelentkezni, aztán kértem egy másikat tőle, mivel ezen beszélünk most. Megkaptam a számot, bejelentkeztem és vártam, hogy elteljen a majd három hét, ugyanis csak hétfőnként van magánrendelése. A rendelésig próbáltam információkat szerezni róla, de még fórumokban is alig találtam valamit és azok is két-három évvel ezelőtti történetek voltak, azonban mindenki pozitívan nyilatkozott róla és kiemelte az emberségességét, ami azért nagyon tetszett. 

Ahogy közeledett a vizsgálat időpontja én úgy lettem egyre idegesebb, pedig utólag már megint kiderült, hogy feleslegesen. Délután 5 órára volt időpontom, nem sokkal hamarabb érkeztem, mivel munkából mentem hozzá és csak negyed órás csúszást szedett össze addigra, ami szerintem egészen jó, bár nem tudom, mikor kezdte a rendelést. Andris elkísért, hosszú vívódás után erre jutottunk, hogy velem jön és együtt megyünk haza és tulajdonképpen ez volt a lényeg az egészben, meg talán kicsit kevésbé izgultam mintha egyedül mentem volna (ennek ellenére az egész agyam mintha leblokkolt volna, hogy semmilyen gondolat ne jusson eszembe, így beszélgetőpartnernek sem voltam ideális...). 

Annyira zavarban voltam, hogy be sem mutatkoztam, de ő ugye egyértelmű, hogy ki, én meg megint csak tudtam magamról és láttam a listában a nevemet, szóval elvileg ő is tudta, hogy én ki vagyok. Ilyet mondjuk még sosem csináltam, olyat meg pláne, hogy azt sem tudtam hogyan kezdjem, hogy ki küldött és miért is vagyok ott. Szóval nagy nehezen kinyögtem, hogy az endokrinológus küldött, jellemzően a pecsételés miatt, meg ugye várjuk már elég régen, hogy jöjjön a baba. Elkérte a vérvételes papíromat és a D-vitamin szintemen egyből megakadt a szeme, az ATPO-ra azt mondta, hogy milyen magas, de azt úgyis rendbe teszi a doktornő, mert ért a pajzsmirigyhez, a női hormonjaim meg ahhoz képest, hogy milyen ramaty a többi egészen szépek. Ennek tükrében első körben felírt heti negyed üveg Vigantolt az eddigi napi 3 szem mellé és abban maradtunk, hogy május végén megyek vissza a doktornőhöz és akkor kérek D-vitamin szint ellenőrzést is amellett, amit a doktornő kér. Adott beutalót a klinikára, de megpróbálom majd megbeszélni a doktornővel, hogy írja rá a beutalómra ő is, hogy ne kelljen kétszer két helyre mennem. Ha rendeződik a D-vitaminom az javítani fog a pajzsmirigyen és az inzulin anyagcserén is, úgyhogy nagyon bízom benne.

A rákszűrést a vérezgetések miatt előre hozta, sajnos ez előző esti akció felsérthette a méhszájamat és még mindig vérzett kicsit, de a piszkálás nyoma szerdára elmúlt. Gyulladás gyanús vagyok, kaptam antibiotikumot is, de csak akkor kell kiváltanom, ha ezt a lelet igazolja vagy ismétlődnek a panaszaim, ami szerencsére eddig nem következett be, tehát a leletre várok. Ha gond van hív, ha nincs kontroll alkalmával megvitatjuk.

Ultrahangot nem csinált, csak manuálisan vizsgált, de olyan óvatosan, hogy alig vettem észre. A cikluskövetésre azt mondta, egyelőre nincs értelme, mert olyan alacsony a D-vitamin szintem, hogy ha még véletlenül sikerülne is a baba, vetélés lenne nagy valószínűséggel a vége a jeles eredmény következtében. Ugyanakkor nagyon optimista volt, mikor másztam fel a vizsgálószékbe azt mondta, hogy három hónap alatt rendezzük a D-vitamint (értsd 13-ról 80-100 közötti szintre hozzuk az értékét) legkésőbb őszre baba lesz nálunk. Minden esetre én lennék az egyik legboldogabb, ha ez tényleg így lenne, Andris meg a másik. :)

Andrisnak javasolta a katonaszámok ellenőrzését, nála kb. ennyi lenne a kivizsgálás, én ezt nem szeretném jövőre halogatni, még akkor sem, ha két éve még minden rendben volt nála, legyünk tisztában a jó eredménnyel is idejében.

Kontrollra a doktornős látogatás utánra kell mennem, bár erre rá kellett kérdeznem, mert nem mondta magától. És ami még furcsa volt, hogy nem csinált nekem kartont és nem jegyzetelt semmit, nem adott lelet arról, hogy ott voltam semmi ilyesmi. Engem egyfolytában Einsteinre emlékeztetett és lehet jegyzett is mindent a fejében, de remélem ő nem fog összekeverni senkivel később... legközelebb majd azért finoman megpróbálok rákérdezni nála erre a kartonos dologra.

Szóval ezeket a tudósos nüanszokat leszámítva teljesen elégedett vagyok és nagyon szimpatikus volt. Megbízom a szakértelmében és biztos vagyok benne, hogy lesz előbb vagy utóbb baba a pocakomban a segítségével.

Nem tudom, hogy a tavasz játszik ebben szerepet és ha igen mekkorát, de úgy érzem, hogy ez az adag D-vitamin mennyiség már nagyon kellett nekem. Jó volt az eddigi is, de ez a mostani vagy a kettő együtt viszi a pálmát. 

A pajzsmirigyes gyógyszernél teljesen bevált a heti öt nap két nap szünettel, de nem egymás után, hanem egy napot közbe iktatva, úgyhogy pénteken és vasárnap van szabadnapom, amikor nem kell az időt figyelnem, hogy mikor vettem be, mikor ehetek és mikor kell ennem.

Az inzulinos gyógyszert ma van egy hónapja, hogy szedem napi fél szemet, ezzel teljesen jól elvagyok. Az elején bekavart a székelésbe, de most újra rendeződött az is, aminek azért örülök. A hétvégén próbálkoztam emelni egy egész szemre az adagot, de másnap reggel kíváncsiságból mértem egy éhgyomri cukrot, ami 1,8 lett, ilyen alacsony értéket még életemben nem láttam, ráadásként tegnap reggel is nagyon rosszul voltam, reggeli nélkül el sem mertem indulni, így maradok továbbra is a fél szemnél, meg konzultálok a doktornővel. Sajnos a tesztcsíkok még mindig nem érkeztek meg, azt hiszem már csak négy darabom maradt, úgyhogy azt tényleg csak akkor akarom használni, ha nagyon szükség van rá. De ez elég nagy pofátlanság, hogy országosan hiány van a termékből, a beszállító március végére ígérte a szállítást, amit áttett április végére, de még mindig nem tudja pontosan mikor fogja szállítani. Ilyet is biztosan csak Magyarországon lehet megtenni...

Következő lépés, hogy egyeztetek az endokrinológussal beutaló és gyógyszeradag ügyben, aztán vérvétel, aztán kontroll nála és a nőgyógyásznál is, ha valami van a cytológiával, akkor közben nődoki is. Tartom továbbra is a diétát, a sok mozgást, eszem a bogyókat és nyáron babásodok. Ha bármi másképp alakul közben, akkor módosítunk.

XYZ

Még a múlt héten megkaptuk az eredményeket a kromoszóma vizsgálatról és nagy kő esett le a szívünkről.

Vagyis normál női és férfi kariotípus, festéssel sem látszik eltérés, szóval nagy probléma nincs, géntérképet meg nem tudom, hogy akarnék-e csináltatni és hogy annak tényleg lenne-e értelme. Egyáltalán nem vagyok benne biztos... a hirtelen végzett online keresések is ezt támasztották alá, a célzott vizsgálatokkal többre megy az ember.

Szóval most hurrá van, további gondolatok és egyebek később.

Endokrinológus - II. felvonás és egyben haditerv státuszjelentés

Viszonylag gyorsan elkészültek az eredményeim, szerdán csapoltak meg ugye és pénteken már el is hozhattam mindent. Amit láttam, annak viszont nagyon nem örültem... orvos nélkül is tisztában voltam vele, hogy a terhelt cukor és inzulin értékeim nagyon magasak, így amint lehetett el is kezdtem a diétát még mielőtt kontrollra mentem volna a doktornőhöz. A pajzsmirigy hormonom sem javult sokat, bár az egyik mellékhormon normál értéken belül volt, ami a legutóbb alacsony volt, szóval valami történik, csak nem tudni, hogy mi. Az antitestjeim száma is jóval magasabb a megengedett értéknél, szóval sajnos zajlanak a vitiligon kívül más autoimmun folyamatok is a szervezetemben, de bízom benne, hogy ezeknek azért gátat lehet valahogyan szabni.

Múlt hét szerdára kaptam időpontot a doktornőhöz, és mivel kicsit feltorlódtunk a rendelőben, előjött nála a kórházi gyorstempós gyakorlat és alig bírtam követni ami mondott és amit csinált. A diagnózis szerint erőteljes D-vitamin hiányom van, enyhe autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás és IGT (cukorbetegség előtti állapot). Ezekre kaptam bogyókat, a metformint fokozatosan adagolva, hogy szokja a szervezetem 160-180 grammos szénhidrát diétával együtt alkalmazva. Három hónap múlva kontroll vagy ha véletlenül jönne a baba, akkor azonnal.

Kaptam egy nőgyógyász telefonszámot is, akivel együtt dolgozik a doktornő, korban és emberségességben is hasonló hozzá, tehát rosszul egészen biztosan nem járhatok. Be kellene hozzá jelentkeznem, mert csak hétfőnként rendel magánban, a SOTE II-re meg futószalagra nem akarok menni a nem is olyan rövid előéletemmel, bár biztosan vannak, akik nagyobb listával is rendelkeznek, de azért mégis.

Peteérésem a hormonsor szerint volt, szóval nagy-nagy rejtély a hosszú pecsételés, de állítólag az LH-FSH arányom nem az igazi sajnos annak ellenére, hogy elég sok a progeszteronom most már az ösztrogénhez képest is. A többit majd a nőgyógyász kiokoskodja.

A doktornő javaslata szerint elkezdtem szedni a metformint a hétvégén, hogy ha szaladnom kellene a mosdóba, akkor elérhető közelségben legyen. Erre szerencsére nem került sor, de a szédelgésekre annál inkább és egyre gyakrabban, úgyhogy hétfőn felhívtam a doktornőt és abban maradtunk, hogy tartsam szigorúan a diétát és mozogjak sokat és pihentessük a gyógyszert, ha ennyire nem bírom. Tuti, hogy pszichésen is hat rám ez az egész, de hétfőn este már egészen jól voltam, mikor egyáltalán nem volt semmi hatása az előző nap délben bevett gyógyszernek. Ennek örömére ma reggel elkezdtem a pajzsmirigyes gyógyszert, ettől egyelőre jól vagyok, 5 nap után 2 nap szünet következik, de most rövid hetet tartok. :)

Régóta terveztem már a háziorvos váltást, mert egyrészt nem voltam teljesen elégedett, másrészt a bizalom is odaveszett, úgy meg nem nagyon van értelme a dolognak, ráadásul az 5 napból kétszer csak helyettesítő orvos van, neki nem vagyok se kutyája se macskája, ellát amit muszáj és kész. Az MLM étrendkiegészítős előadás volt az utolsó csepp a pohárban, csak aztán jött az év vége meg az év eleje és elhúzódott a dolog. Tegnap viszont mindketten otthon voltunk (elkezdődött a festés és elég sok dolgot kellett intézni még úgy is, hogy anyáék felügyelik a mestereket), délután épp nem volt semmi teendő, elmentünk a kiszemelt doktornőhöz. Viszonylag sokat kellett várni, mert felülvizsgálat volt a táppénzeseknek és a főorvos asszony késett, és amíg megérkezett nem kerültünk sajnos sorra. Végül bekerültünk és jó sokáig lehettünk bent, mert mindenféle adatokat kérdeztek az átjelentkezés miatt, meg aztán én mindent elregéltem a legutóbbi eredményeimről, azokra is mindre reagált a doktornő. Azt javasolta, hogy kezdjem el a pajzsmirigyes gyógyszert, aztán ha teljesen elmúlt a nátha és azt megszokta a szervezetem, akkor kísérletezzek egy fél szem metforminnal, mert mégis elég magas az a terhelt cukor értek. Aztán még Andrist is megvizsgálta, kapott köhögéscsillapítót, de csak az előző náthából maradt neki vissza az irritáció, úgyhogy én javasoltam neki, hogy próbáljon maradni a természetes módszereknél. Ha minden rendben, akkor a kontroll után kell visszamennem az eredményekkel.

Szimpatikus volt nagyon ez a doktornő is, lehet hogy mostanában kezdenek az utamba kerülni a megfelelő emberek? Tudom, elsőre az előző házidoki is szimpatikus volt, de ég és föld a kettő között a különbség. Tényleg a beteggel foglalkozik és nem járnak közben százfelé a gondolatai, nem beszélget feleslegesen órákat, hanem teszi a dolgát és amolyan hivatáskedvelőnek tűnik ő is. Szóval örülök, a többi majd később kiderül. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy van-e dietetikus valahol a környéken, mert jó lenne beszélni eggyel, hogy ne egyek olyat, amit nem kellene.

Munka mellett elég nehéz tartani a diétát és főleg azt, hogy időben egyek, az ügyfelet mégsem zavarhatom ki, csak mert nekem tízóraiznom kell vagy éppen uzsonnáznom, a telefonokról nem is beszélve. De a héten egy szavam sem lehet, mert a festés miatt 2-kor megyek haza minden nap, amit persze hétfőn már előre ledolgoztam, mert reggel héttől este fél hétig bent voltam, szóval megérdemelt a pihenés.

A külföldeket kértem, hogy kerüljük egy ideig, mert nem tudom tartani a diétát és a gyógyszereket is szoknom kell még, arról nem is beszélve, hogy ki tudja milyen sűrűséggel kell majd orvoshoz járnom, ha netalán ciklust szeretne követni a nőgyógyász vagy kiír bármiféle vizsgálatokat, aminek ugye megvan az esélye, mert a rettegett átjárhatóságin még mindig nem estem át. Na meg bennem az autoimmun betegségek miatt felmerült az is, hogy nem ártana-e tovább vizsgálódni ezen a területen, de ezt majd ők eldöntik. Most első körben várjuk a kromoszóma analízis eredményét, péntekhez 3 hét múlva van eredmény, amit postáznak, tehát majdnem négy héttel számolhatunk szerintem, március közepére talán megkapjuk. Addigra már túl leszek egy újabb menzeszen, legalább is ezekkel az eredményekkel nem nagyon számítok arra, hogy hirtelen betoppan a gyermek.

Haditerv - státuszjelentés II.

Avagy kalandozásaim az egészségügyben. :) Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az ilyen témájú bejegyzésem (sajnos).

Na már most a doktornő akihez elmentem a Szent Imre kórházban dolgozik és kiírta nekem a beutalót a Fehérvári úti rendelőbe, hogy ott megcsinálják tb-re a vérvételeket. Először nem is gondoltam, hogy ezzel bármi probléma lenne, biztosan nem én vagyok az első olyan betege, akivel ugyanezt csinálja, viszont a rendelőintézet alkalmazottai enyhén szólva is megvetéssel néztek rám, meg gondolták mi a fenét keresek én ott. Aztán jött a következő ellenszenv kiváltó dolog, a vércukor-terheléses vizsgálat. Náluk ugyanis az a módi, hogy egyik nap leveszik a vért az éhgyomri vércukor méréshez, annak kielemzik az eredményét és csak akkor mehetek vissza másnap terheléses vizsgálatra, ha ők ezt jóváhagyják. DE!!! ha kismama lettem volna, akkor szó nélkül megitatják velem a cukros löttyöt, nem kell többször rohangálni hozzájuk. Azt hittem, eldobom az agyam, aztán a nő felajánlotta, hogy saját felelősségemre megcsináltathatom a terhelést, ráíratta velem a beutalóra, dátum, aláírás, minden ami kell. Sorra kerültem a vámpíroknál, ott sem volt valami kedves az idős hölgy, de aztán végül csak belement, hogy igyam meg az előre bekevert cukros vizet és két óra múlva menjek vissza újabb vérszívásra. Amúgy meg sem nézték, hogy tényleg megiszom-e, azt meg főleg nem tudják, hogy mit iszom... no comment, mert még mindenféle következtetéseket vonnék le és nem vagyok benne biztos, hogy az célszerű lenne. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak azért aggódnak, nem fogok-e összeomlani ott a váróteremben, mert akkor nekik kell felvakarni és észhez téríteni, ezt a kockázatot meg nem akarják vállalni, ezért ilyen elővigyázatosak.

Elsősorban azért, hogy megnyugodjak, hogy simán túl fogom élni éhgyomorra azt a 75g cukrot, felhívtam a nagynénémet, aki asszisztens egy háziorvos mellett, hogy mi ez a módi. Mondta, hogy ő még nem hallott ilyet, hogy ezzel náluk vacakolnának, de az ugye B-A-Z megye, másképp működnek a dolgok, mint a 11. kerületben. És egyébként pedig a 10 feletti cukorral bírókat nem szokták terhelni, mert azoknak már enélkül is elég magas, de ha nekem normál érték szokott lenni az éhhomi, akkor minden rendben lesz. És tényleg rendben is volt, egyedüli panaszom a gyomorégés volt, bár még mindig érzem, hogy kicsit sok a savam a cukormennyiségtől. Vagy nem is attól, mert már tegnap délután és estefelé is éreztem.

Szóval vérvétel megvolt, kb. 2 hét mire kiadják az eredményeket, azért én majd bepróbálkozom jövő pénteken, hátha mégis elkészülnek vele hamarabb, mert jó lenne minél hamarabb visszamenni kontrollra a doktornőhöz. Még így is érdekes lesz a történet, ha akkor már készülünk majd a festésre.

Válaszoltak az Istenhegyi genetikusok is, célszerűnek tartják mindkettőnk vizsgálatát, ha már ilyen régóta nem jön a baba. Egy vérvétel az egész, bármelyik munkanap mehetünk (azt azért még meg akarom kérdezni, hogy időpontot ettől függetlenül kell-e kérnünk) és kb. három hét alatt van eredmény. Nem olyan vészes összeg és legalább nyugodtak lehetnénk, hogy minden rendben, vagy tudjuk milyen irányba menjünk, ha mégis gond lenne.

Endokrinológus I. felvonás

Megkezdtem a haditerv kivitelezését, bár bonyolultabb lesz, mint gondoltam.

Első pont kipipálva, miszerint 16-án látogatást teszek a doktornőnél. Örülök, hogy neki szavaztam bizalmat, eddig nagyon pozitív összkép alakult ki bennem róla, bár ugye nyugtával dicsérjük a napot. :) Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem sokat számít az orvos személye maga (biztosan vannak, akiket ez hidegen hagy, én azonban a másik táborba tartozom). Ez a doktornő meg egy tündér, de tényleg. Kedves, aranyos, mosolygós, alapos és teljes higgadtsággal és nyugalommal válaszol az összes kérdésemre, azokra is, amiket én totál idiótának érzek. És mindent megmagyaráz. És nem akar vagyonokat leakasztani a pácienseiről, szóval a hivatásának tekinti hála Istennek a munkáját. Na már csak egy ugyanilyen kaliberű nőgyógyászt kellene találnom és akkor egészen nyugodt lennék.

Amit megtudtam, hogy alapvetően rendben vannak az értékeim a másfél és kétévvel ezelőtti vérvételek alapján, de ugye ezekre nem adunk és a helyzet tényleges tisztázása és feltárása érdekében kapok beutalót 7. és 21. napi vérvételre a szokásos nőgyógyászati hormonsor, plusz vércukor és inzulin mérés terheléssel és a pajzsmirigy hormonok ellenanyag szűréssel. Csak a hetedik nap lesz egy kicsit necces, mert voltam szíves egy extra rövid luteálist produkálni és tegnap már enyhén véreztem a jövő hét hétfő helyett, a havas lankákról meg nehéz lenne hazaruccanni. Minden esetre megküldtem a beutalót a doktornőnek és vázoltam neki a krízishelyzetet, majd megmondja, hogy ennek tükrében mi legyen a vérvétellel. 

A pecsételéssel kapcsolatban egyértelműen progeszteron hiányra voksolt, amit azért eddig is tudtam, csak nem sikerült eredményesen helyre állítani sajnos és nem igazán repdesek a boldogságtól, hogy vegyileg előállított mesterséges hormonokat kapok esetleg, de ez már így nem állapot, ezzel valamit kezdeni kell és ez a következő lépés. A sárgatest elégtelenség meg viszonylag egyértelmű a sok pecsételésből és a rövid luteálisból.

A hormonokról és a kezelésükről meg majd konkrétabban akkor beszélgetünk, ha meglesznek a friss eredmények és eldől, hogy hol a porszem a gépezetben, de kérdésemre elmondta, hogy a TSH tényleg 1-1,5 között ideális, úgyhogy azt kezelni fogja, ha magasabb. Én azért reménykedem benne, hogy a pajzsmirigy helyes működésével be fog állni a többi hormonom is normál szintre és nem lesz szükség a petefészkek stimulálására. Azért azt hozzátette, hogy értékes petesejtek vesztek el a műtét alkalmával, tehát ezzel is csökkentették a teherbeesés esélyét sajnos. Ennek kapcsán még gondolkozom további vizsgálatokon, mint az AMH, meg lehet valami immunológiát is kellene vizsgálni, de majd ezekkel megvárom a következő konzultációt.

Ami teljesen az újdonság erejével hatott az a kromoszóma analízis javaslat volt tekintettel a jobb hüvelykemen növekedett plusz ujjamra. Jó néhány pácienssel volt már dolga a doktornőnek és mikor mondtam, hogy ő az első aki ezt javasolja, azt mondta, hogy tapasztalatok alapján indokoltnak tartja, hogy ki lehessen zárni a génmutációt, mert ugye ez nem egy normális állapot, ami nálam keletkezett. Szóval újabb vizsgálat a listán, már felkerestem az Istenhegyi úti géndiagnosztikát, de még nem kaptam választ a levelemre, gondolom neki is kell egy-két nap átfutási idő. Nincs mit tenni, ezt ki kell deríteni, mert ha van valami gubanc, az azt jelenti, hogy a babának csak 20-30% esélye van arra, hogy egészséges legyen és ezen az arányon a lombik sem javít. Megoldás azért van, még visszaültetés előtt megvizsgálják a "gyerekeket" és csak az egészségeseket ültetik vissza.

Eddig nem is gondoltam erre, hogy egy ilyen kis testi hiba akár ekkora galibát is okozhat és kezdem egyre selejtesebbnek érezni magam... mert valljuk be, ez azért elég gáz, hogy a természetes kiválasztódás gyakorlata szerint pont én vagyok az, akinek nem születik gyermeke. Persze nem akarom előre az ördögöt a falra festeni, de még a lehetőség is igencsak rosszul esik az ember lelkének. És akkor ne veszítsem el a hitet, hogy legalább egyszer átélhetem majd az anyaság élményét és az azzal járó minden örömöt, küzdelmet, nehézséget és szépséget. Arról meg nem is beszélve, hogy Andrist is megfosztom az apaság hasonló tulajdonságokkal rendelkező élményétől.

Haditerv

Tulajdonképpen dolgoznom kellene, de az autluk nem válaszol az archiválási kísérletemre, úgyhogy amíg észhez tér írok egy keveset. Állítólag eltűntem, ami egyébként nem igaz, csak kicsit kizártam a virtuális világot, mert nem szeretek monitort bámulni még mindig. Itt ugye muszáj, de nincs fb, blogot írni meg vagy van ihletem vagy nincs.

Szóval sok jó dolgot kaptam a Jézuskától, de egy dologban még mindig cserben hagyott vagyis karácsony estére zebrás teszt helyett vérzést hozott. Már megint rosszul küldhettem valami üzenetet vagy az ő dekóderükkel van gond, így az áhított gyermekáldás továbbra is várat magára.

Mivel akárhogy próbálkozunk nem tudjuk elfojtani a gyerek utáni vágyunkat, a ragaszkodás pszichikai korlátja mellett úgy döntöttem meg szeretném tudni, hogy van-e valami más oka is a késlekedésnek. Első körben egy endokrinológust környékezek meg, mert nőgyógyászatilag elvileg rendben vagyok, legalábbis a legutóbbi vizsgálatok nem mutattak kizáró okot... az átjárhatósági vizsgálatra pedig még mindig nem vettem rá magam. Így hát irány a hormonrendszertan, mert folyton olyasmit kérdezgetnek tőlem az orvosok az általános vizsgálatok alkalmával, hogy van-e pajzsmirigy vagy cukorbetegségem, mert az vitiligo esetében ki szokott alakulni. Eddig nem tudtam róla, most viszont szeretnék utána járni, hogy tényleg így van-e vagy csak az orvosok eddig nem értettek a hormoneredményeimhez. Ráadásul nem is olyan régen olvastam, hogy a pajzsmirigy hormon határértékeit anno úgy határozták meg, hogy a kísérleti alanyok között bizony voltak betegek is, tehát a TSH vonatkozásában igencsak csalóka a referenciatartomány. 

Valami hormonális gubancom egészen biztosan van, mert ugyan kevesebb a vérzés előtti barnázás, de még mindig nem szűnt meg teljesen. A peteérést egyre kevésbé érzem és a menstruációs görcseim is enyhültek, csak éjszakára kell csillapítanom kicsit, hogy tudjak aludni, nappal viszont sokszor észre sem veszem a fájdalmat. 

Tehát a terv a következő: január 16-án endokrinológus látogatás, meglátjuk ott mit mond a doktornő. Valószínűleg jól megcsapolnak majd újra, hogy ellenőrizzék a hormonszintjeimet. Ha ismét vérzés lesz a ciklus vége, akkor gáz van, mert a 3. napi vérvételt nem fogom tudni megcsináltatni tekintve, hogy az Alpok hófödte hegycsúcsain fogunk csúszkálni, szóval a kivizsgálás elkezdődik, de csúszni fog. Emellett felkeresek egy újabb nőgyógyászt, hogy nézzen meg a biztonság kedvéért és fel kell vállalnom az átjárhatósági vizsgálatot is. Na de majd meglátjuk, mit mond akkor a doki.

További lépések eredmények függvényében. Hát egyelőre ennyi... bár tervek vannak egyéb területeken is, de azt majd máskor.

Miciségek

Bizony, bizony, nem bírtam tovább és beszereztem egy Miciséget, még hozzá egy angyalka személyében. Picit váratott ugyan magára, de megérte, mert nagyon tetszik minden egyes apró részlete. 

Az angyalka elsődleges feladata a babásodásom elősegítése, aztán annak támogatása, majd a picur védelmezése, de természetesen bármilyen más kéréssel is forulni lehet hozzá.

Még jó...

... hogy maximálisan megbíztam eddig a nőgyógyászomban, pedig lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem. Arra, hogy évente egyszer elmenjek hozzá rákszűrésre tökéletes, de a babaprojekt levezénylésében tartok tőle, hogy nem a kellő alapossággal jár el. És hogy ezt honnan veszem? Hát egyrészről nem tetszik, hogy az LH és FSH stimulálás mellett csak egyszer rendel vissza ultrahangra egy ciklusban, holott a progeszteron pótláshoz véleményem szerint minden hónapban le kellene ellenőriznie, hogy valóban megtörtén-e a tüszőrepedés és beindult-e a saját progeszteron termelés. Legalább annyit mondhatna, hogy vezessek ébredési hőmérsékletet, de nem tette... és bár nem szívesen járkálnék plusz két vizsgálatra ciklusonként, biztosabb lennék az alaposságában.

Anyukám ajánlott ugye ezt a Gynevac nevezetű injekciókúrát, amit a barcikai kórházban fejlesztett ki egy onkológus és egy nőgyógyász együttesen és igen hatékony segítséget jelent a gyulladások megszüntetésében, ezáltál a várva várt baba érkezésében. Felkerestem hát e-mailben a doktornőt, aki ezzel foglalkozik, mert nem voltam benne biztos, hogy a háziorvos önállóan is felírhatja a gyógyszert, na meg akkor már leírtam röviden az elmúlt 7-8 hónap történésiet. Kiderült, hogy azzal ahogy a progeszteronpótlás adagolását felírta, mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjak babás, ugyanis az elvonás után automatikus jön a menzesz (az eddigi tapasztalatok szerint 3 nappal az elhagyást követően). Még jó, hogy a cél az endometriózis visszaszorítására, pontosabban újbóli kialakulásának megelőzősérére az, hogy minél hamarabb jöjjön a baba. Alig észlelek itt némi ellentmondást... ráadásul tényleg kellene ellenőrzni a tüszőrepedést, legalább alaphőmérséklet méréssel (bár ezt a módszert az orvosok egy része igen elavultnak ítéli, pedig szerintem nagyon is jól követhetővé teszi a ciklus lefolyását, főleg ha más dolgokat is feljegyzünk mellé). Szóval kezdek szimpatizálni a doktornővel, tegnap megnézte a még tavalyi hormonképemet, azzal szerencsére minden rendben van, minden esetre én indokoltnak tartanám ezt megismételni tekintettel az elmúlt időszak eseményeire. Még a hőgörbéimet is megnézi, arra viszont egyelőre nem kaptam választ, de ha másért nem is, azért mindenképpen szeretnék elmenni hozzá egy rendelésre, hogy a kúrát felírja. Ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ha hozzá kerülnék, hamarabb jönne a baba természetes úton, mint a jelenlegi orvosomnál mindenféle beavatkozásokkal. Eddig ennél a nőgyógyásznál bírtam a leghosszabb ideig, de azt hiszem, a babavárás alatt sem tudnék feltétel nélkül bízni benne ezek után, azt hiszem, túl sok betege lett mostanra és a mennyiség a minőség rovására kezdett menni. Minden esetre, van még két nőgyógyász a tarsolyomban, akihez valószínűleg el fogok menni és kikérem a véleményüket, aztán majd döntök, hogy ki a legszimpatikusabb és legalaposabbnak tűnő.

Ráadásul miért ne ebben a ciklusban késne a tüszőrepedésem, amikor nem mentem vissza kontrollra a doktor úr szabadságolása miatt, már a 31. napon tartok, szerencsés esetben egy héttel a tüszőrepedés után. Bízzunk a legjobbakban.

Kíváncsi voltam...

Mialatt az ember lánya próbálkozik a más állapot elérésével sok elvetemültségre képes... sosem gondoltam, hogy ez egyszer be fog következni, mindig is azt hittem, hogy leendő gyermekem apjának elég lesz rám néznie és máris növekedésnek indul valami odabent. Ehhez képest most ott tartok, hogy a mai kontrollon már az inszeminációt emlegett a doktor úr, ha a nyár végéig várat magára a baba. Annyira, de annyira szeretném ezt elkerülni. Annyira boldog lennék, ha végre az lh teszt mellett a terhességi teszten is láthatnék két kis csíkot! Azt hiszem, kezdek megint kétségbe esni, pedig ezt sokkal jobb lenne elkerülni. Ha a rengeteg meditációban és egyebekben látott kép végre valósággál válna...

De vissza az eredeti témához, ugyanis patikák és drogériák polcain fellelhető ovulációs teszteket már végigpróbáltam - a törpemikroszkóp kivételével, arra ugyanis hatással van a bogyó, amit szedek, ezért nem lenne értelme -, így az intenet útvesztője következett. A témában jártasak már biztosan tudják, hogy vannak ilyen tesztek fillérekért és vagyonokért egyaránt, nos a filléresből előző hónapban kifogytam, most gondoltam, kipróbálom a piacon kapható legdrágábbat. Digitális kijelzővel rendelkezik, de mikor kihúzzuk a tesztcsíkot a kütyüből, akkor látható a hagyományos tesztfelület is. Üres kör jelzi a negatív, szmájli pedig a pozitív eredményt. Nagy meglepetésemre ma a szmájlival találkoztam, az eredményt a doktor úr is megerősítette, közeleg a tüszőrepedésem, megkaptuk a házi feladatot. ;) Újabb próbálkozások egy új élet teremtésére... bárcsak lehetne ezt egy kicsit kötetlenebbül, mindenféle orvosi beavatkozás és asszisztáció nélkül.

Hurrá!

Nem gondoltam volna, de a hétfői kontroll egészen pozitív eredményeket hozott. Ami az egyik legfontosabb, hogy eltűnt a cisztám, vagyis ténylegesen csak a tüszőrepedés hiánya okozta a jelenlétét. Produkáltam viszont két érett tüszőt, amik elvileg meg is repedtek valamikor tegnap vagy tegnapelőtt (egyelőre bizonyítékom nincs rá, de nagyon bízom benne, hogy ez a része is kezd helyreállni a ciklusomnak). Legközelebb azért kérdezek a dokinál, hogy ha egyébként nincs jele, akkor honnan tudhatom, hogy bekövetkezett-e. A pluszos LH teszten kívül ugyanis semmilyen jel nem mutat erre, bár a petefészkeim eléggé szurkáltak tegnap és még ma is érzem hol egyiket, hol másikat.

Mivel egyszerre egy érett tüsző is bőven elég, következő hónapban csökkentem a bogyóadagomat és talán a pecsételő vérzésem is megszűnik a progeszteron utánpótlástól. Az esélyt persze azért megadjuk ebben a hónapban is a babának, aztán néhány hét alatt kiderül, hogy élt-e a lehetőséggel.

A petevezetékek átjárhatóságáról nem esett szó, nem is jutott nekem sem eszembe, de nem forszíroztam most a dolgot, hátha sikerül megúsznom. Mert nem muszáj, minek terheljük feleslegesen röntgen sugárral meg mindenféle kontrasztanyaggal és eszközökkel a reproduktív szerveimet; nem hinném, hogy bárki önként ebbe belesétálna.

Hímzés: Gyöngyözöm az Enchanted Mermaid-et, nagyon tetszik, de az érzésem, hogy sosem érek a 600 darab gyöngy végére. Ha vele végeztem, jön az Easter Fairy gyöngyözése, rajta legalább csak egy színű gyöngy van, viszont őt még vasalni kellene gyöngyözés előtt (mekkora feladat! :)) A vonaton természetesen újba kezdtem, pontosabban újra kezdtem elszámolás miatt a Dimensions Butterly Vignette nevű szösszenetét. Na nem sokat kellett bontani, csak olyan nehezen szántam rá magam, hogy kibogozzam mit és hol rontottam el, de már nagyon haloványan körvonalazódik az első pillangó. Ha lesz értelme, csinálok képet is… egyébként pedig ilyen lesz, ha készen lesz.