A telefonom új ruhája

Három évig bírtam finn telefon nélkül és ugyan még nem feltétlenül szorult volna cserére a jelenlegi, viszont ki tudja mikor döglött volna be végleg valamilyen formában. Ezt megelőzendő már egy ideje nézegetem a telefonokat és kettő között vacilláltam... először azt gondoltam, hogy nekem egy érintőképernyős okos telefon kell, aztán a tesztek meggyőztek, hogy nem és végül egy zenelejátszós változatnál maradtam. Eddig nagyon tetszik, bár néhány dologra még vissza kell szoknom, meg vigyáznom az oldala nyomogatásával, mert ott is tele van gombokkal bárhová nyúlok. 

De alapvetően nem azért kezdtem el bejegyzést írni, mert lett egy új telefonom, hanem mert ma a vonaton gyorsan sebtiben horgoltam is neki egy ruhát, ne kallódjon már szegény csak úgy a táskámban. :) Próbadarab létére egészen jól sikerült, azért igyekszem majd ezt tökéletesíteni.

Horgolok is...

Hár persze, hogy nekem is ki kellett próbálnom ezt a nagyinégyzet dolgot, ki is okoskodtam, hogy valami babatakaró félét készítek belőle, de még nem számoltam ki, mennyi négyzetet is kellene ehhez elkészíteni és nem is megy olyan gyorsan, mint gondoltam. Bár ha jobban belegondolok négy-öt négyzet után már biztosan menne fejből is a minta.

Nálam ilyenek lettek a mintadarabok (egy tűvel kötöttem őket, 4,5-essel, mert ez volt a legkisebb itthon, a fonalhoz lehet vékonyabb kellett volna):

Pedig reménykedtem benne, hogy egyformák lesznek, de sajnos nem, így kénytelen leszek valami másikszínben egy pihe-puha Rico Baby fonalat beszerezni.

És ha már tű került a kezembe, gyorsan elővettem a félig kész traveling woman kendőmet, már csak tizenegy-két sor van belőle hátra, plusz a lekötés és a blokkolás, de nagyon remélem, hogy ennek valami szépséges kendő alakja lesz, nem úgy, mint az elődjének. Ha elértem valami eredményt, őt is mutatom.