Újabb morzsák

Imádom a keresztfiunkat és a szeretet hála istennek kölcsönös. Ezt onnan lehet a legjobban tudni, hogy amikor én megjelenek a színen vagy akár csak a webkamera túloldalán, elkezdi produkálni magát, erről mindig lehet tudni, hogy nekem illetve nekünk szól. Olyan kis csibész, próbálgatja elég erőteljesen a határait, és ugye mondhatjuk: még a szeme sem áll jól. Sokszor csak úgy előjön belőle egy mondóka vagy gyermekdal, ha pedig a szöveget nem tudja, szemrebbenés nélkül átkölti. :) És hát ami nekem nagy büszkeségem, bár tőle magától még nem hallottam csak az anyósomtól, hogy minden szappanra azt mondja: Anita csinálta. :)

Az én lelkemnek szüksége van a táncra, a társas táncot most hagyjuk is, bár azt is imádnám, ha gyakorolnám, de most kifejezetten a hastánc, a lélekből táncolt hastánc ami hiányzik. Sok dolgot megváltoztatott nem csak rajtam, hanem bennem is. Néhány hónapja újra belevágtam Mogyoródon a hastáncba, de be kell valljam, ez leginkább csak a mozgásról szól, a mozdulatok tökéletesítésről, a koreográfiák egymásutániságáról és legkevésbé az élvezettel táncolásból. Nagyon hiányzik az Orsi féle hastánc, már lassan két éve, hogy a Gladiátor közölte, nekik nem éri meg, hogy mi ott náluk táncikálunk. Jó ez a zumba lady is, de mégsem az igazi. Történt viszont úgy két héttel ezelőtt, hogy csak páran voltunk órán (mert Alida megint lemondta a hastáncot) és utolsóként estem be, már majdnem hazaindultak, hogy ennyien nem táncolnak. Orsi kívánságműsort tartott, az enyémet csak annyiban tudta teljesíteni, hogy lazításnál egy nagyon kellemes zenét tett be, amit ha meghall az ember elkezdenek mozogni a végtagjai, egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne kezdj el táncolni. Lazításból felállva el is lejtettünk pár mozdulatot és mivel a többiek kíváncsiak voltak a folytatásra, engedtünk a csábításnak és táncoltunk. Azt hiszem, valami hasonló mondta Müller Péter, hogy te magad vagy a tánc... semmi más nem létezett akkor és ott csak a zene és mi ketten, ahogy élvezettel elevenítjük meg mozdulatainkban a zene általunk meghallott mondanivalóját. Maradandó élmény volt és azóta is éhezem rá, szerencsére nem vagyok vele egyedül, úgyhogy a nyáron talán Orsi tart majd néhány órát a kedvünkért, meg az övéért is persze. Örök hálám érte, hogy van nekem. :)

Néhány területen már van olyan orvos, akiben sikerült megbíznom... ilyen az új háziorvosom, a fogorvosom, az endokrinológusom és ha ténylegesen kapok kartont majd valamikor, akkor a nőgyógyász is jó úton halad. Kicsit megcsúsztam ugyan a kontrollal, de mint utóbb kiderült semmit nem vesztettem azzal, hogy csak most szerdán jutottam be a beutalóért a doktornőhöz. Na de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz valamikor a közeljövőben. Tényleg egy tünemény ez a doktornő, örülök, hogy rátaláltam. Időnként már szerintem nem tudja eldönteni, hogy tegezzen vagy magázzon és még mindig bármit lehet tőle kérdezni. Beutalóval a kezemben elköszönéskor még hozzátett egy "puszi"-t is.

ELÉG!!!!!!

Besokalltam, kész vége, pont. Nem tudok egy nap 25 felé szakadni és egy ugyanazon a napon egy ugyanazon az időintervallumban legalább kettő, de inkább három helyen is lenni egyszerre.

Semmi bajom a kedves Panita kolléganőmmel, kedves, aranyos, bájolog, közben meg nem hiszem, hogy bármennyire is kedvel, és mivel soha nem mond semmiről véleményt, egy kis sunyi besúgó szerintem. Szóval tényleg az ég világon semmi bajom a képmutatással, végül is a munkáját elvégzi és helyettesít bizonyos dolgokban. Cserébe persze én is helyettesíthetem... már az is sok volt, hogy jótékonysági gyűjtést kezdtek el szervezni az esküvőjére, ahová az utolsó pillanatig még csak jelképesen sem hívott meg senkit, na nem mintha nekem ez hiányzott volna, úgyhogy én voltam az egyedüli, aki majdnem nem adtam egy fityinget sem, mert nem éreztem jogosnak. De aztán csak körbeküldött egy emilt az utolsó előtti nap, így viszont nem volt pofám nem adni, ha következetes akartam maradni.

Múlt péntek óta szabadságon van és azóta jóformán csak helyette dolgozom, pedig az iktatás még nem is rám maradt, közben egyfolytában hív valaki telefonon, hogy neki ez kell, neki az kell, miért nincs még elbírálás, ő engedélyt hozna, a másik engedélyt vinne, a minisztérium is egyfolytában úgy gondolja hogy én vagyok a mindenható istenség engedély témában és mindent sos véleményezzek és intézzek el. Ide menjek, oda menjek, itt legyek, ott legyek. Hát köszönöm szépen én ebből nem kérek, mert a kedves kolléganő annyit hagyott hátra, hogy lehet hogy az ukrán engedélyek elkészülnek és akkor át kell adni őket, de előkészíti hozzá a papírokat (hogy a sorszámok tekintetében hagy elég sok kívánnivalót maga után, azt hagyjuk is inkább), hát ehhez képest egy rakás dolgot tudnom kellene, hogy mit hogy és ki szokott intézni. Úgyhogy ma betelt az utolsó csepp is a pohárban, mert egyszerre kellene lennem jövő szerdán vérvételes beutalóért a Szent Imre kórházban, a NFM vegyesbizottsági ülésén, amire persze még reggel fel kell szedni a VIII. kerületben az engedélyeket és akkor még a saját munkámról megint csak nem esett még egy gondolat sem.

Mi a fészkes fenéért nem lehet ezeket a feladatokat olyan kolléganőnek átadni, aki csak azért jár be dolgozni, hogy a nagyasszonyt eljátssza és megszerezze a teljesen felesleges harmadik diplomáját is a cég pénzéből????? A válasz persze megvan, egyszerűen félnek tőle és sakkban tudja tartani még a vezetőket is, pedig pontosan tudja, hogy mi a teendő ilyenkor, csak neki derogál felvenni a telefont és a nyomdával beszélni, vagy éppen akár egy nyomorult kis átvételit bárkinek is átadni és egy levelet elküldeni. Bezzeg a feladatok kiosztása remekül megy neki, csak kár hogy nem tudja pontosan ki és mivel foglalkozik az osztályon.

Mellesleg elegem van a diétázásból is, hogy folyton figyelni kell, mikor mit mennyit és hogyan ehetek. Ha nem kellene minden nap bejönnöm dolgozni sokkal egyszerűbb lenne a dolog, elfőzőcskéznék én magamnak minden nap és olyan finomakat ennék, hogy csak csuda. Persze ugye mondhatjuk, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.... és van is ebben rengeteg igazság. Csak amikor hazamegyek hulla fáradtan, esetleg még otthon is futok pár kört mire elintézem a dolgokat, jól esik a pihenés. És akkor még a házimunkáról meg a kertről nem is beszéltem. Meg a heti legalább négyszeri edzésről, amit szintén muszáj tartanom a diéta mellett. Frusztrált, hogy az aktuális kínálatból szinte semmit sem tudok választani egyik nap sem, mert mindig van valami olyasmi, amit nem ehetek meg, vagy jobb lenne, ha nem enném meg. És csak az én kedvemért nem fognak durumtésztát főzni, teljes kiőrlésű lisztet és barna rizst venni vagy éppen az olcsó finomított cukor helyett nyírfacukrot netalán más cukorhelyettesítőt használni. Pedig a spájzban elég jól főznek, ízlik amit csinálnak, nem olcsó ugyan, de megfelelő az adag, akár leves nélkül is jól lehet lakni.

Szóval keresgéltem az interneten, hogy ha már úgyis melegíteni kell (mert amit én főzök előző este azt is melegíteni kellene), próbálok rendelni valahonnan. Budapesten rengeteg lehetőség kínálkozik, de ha alaposan végigböngészi az ember a kínálatokat, akkor láthatja, hogy szinte mindenki kiesik a rostán zömében azért, mert diétásnak kikiáltott étrend szénhidrát tartalma úgy van összeállítva, hogy elég szélsőségesen mozog a 20 és 90 gramm között, ami lássuk be elég messze áll én stabil 50 grammomtól. A medirest fennmaradt a rostán, náluk egészen kiegyenlített a ch érték és leírás alapján nem dögunalmas ételeket készítenek. Az első két napi étel kimondhatatlan csalódás volt... először is rájöttem, hogy nem szeretem a spenót ízét, ezt most már tudom, de a levesek közül nem lehet választani, tehát kénytelen voltam megrendelni, a második paradicsomos káposzta. Azt hiszem erről elég, ha annyit írok, hogy a menzán anno finomabbat készítettek, szinte már ehetetlenül édes volt (gondolom nem az állítólagos nyírfacukor, hanem a túlzásba vitt édesítőszer miatt), a hús pedig rágós. A tegnapi ebéd egy fokkal jobb volt, azt hittem, egy húslevest nem tudnak olyan nagyon elrontani, hát tévedtem... utoljára a kórházban ettem ilyen minőségű levest. A cukkinifőzelék ehető volt, szinte csak a kaprot éreztem rajta és miután elpárolgott a bezárt hússzag, a grillezett csirke is tűrhető volt, de muszáj volt valamit csinálnom evés közben, hogy ne az ízekre koncentráljak.

Ma zelleres sajtkrémleves lesz és kakukkfűvel, babérral pácolt joghurtban sült csirkecomb karottás barna rizzsel. Szkeptikus vagyok, de ha marad az eddig tendencia, akkor ennek egy kicsit megint jobbnak kell lennie. Valamit valamiért persze, de mindennek vagy egy határa majd meglátjuk, hogy az én ízlésemé és időbeosztásomé hol húzódik.

Az édességek nem hiányoznak továbbra sem, beérem a gyümölcsökkel, fagyi helyett hatalmas adag készül fagyasztott gyümölcsből és joghurtból uzsonnára, de ezt is csak akkor tudom megjátszani, ha otthon vagyok. Hála az eperszezonnak, újabban epret uzsonnázom délutánonként alanatur. Arra azért nem vetemednék, hogy hozzak bentre egy botmixert vagy valami hasonlót, amivel lehetne itt is ilyesmit készíteni.

Sütiátalakításban kezdek otthon lenni, a múlt héten meggyes piskótát sütöttem xilittel és graham liszttel, egészen jó lett. Persze már csak azért is vetemedtem ilyesmire, mert ki kellett próbálni a vadi új robotgépünket, amit igazából csak egy hónap múlva kellene megkapnunk. A keverőlapáttal körözöttet kevertünk, na arra nem igazán volt jó, kicsit gyorsabb és hatékonyabb villával összedolgozni a hozzávalókat és kevesebbet is kell mosogatni, a habverőfej viszont remekül tette a dolgát. A keverőlapátot is próbára fogom még tenni valami mással is, ami komolyabb és hosszabb műveletet igényel. Meg egyszer, ha lesz időm megsütni a kenyeret és nem csak a gépbe összedobálni, akkor a dagasztókart is. Jut is eszembe, vágyok már egy kis pizzára, de még ebédre is csekély az a tésztamennyiség, amit megehetek, szóval nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz ilyesfajta gasztronómiai élményem. A gépnek köszönhetően lett húsdarálónk is.

A számolgatás persze itt is gáz, jó hogy laktat a zabpehely, de kritikán aluli mennyiség lett a kókuszgolyóból például. A palacsintát egy katasztrófa volt megsütni és amennyit szenvedtem vele, ahhoz képest nagyon keveset lehet megenni belőle egyszerre. Ha egyszer eljutok egy olyan helyre, ahol mindenféle magliszteket tudok venni, akkor alkotok egy paleolit sütit is, abban legalább tényleg nem olyan túlságosan sok szénhidrát van.

Na mentem dolgozni, mert így főleg nem haladok, de ennek egy részét már korábban is le szerettem volna írni és most megvalósítottam.

Morzsák

Morzsák, ami kellenek és melegséggel töltik el az ember szívét-lelkét. :) Összegyűjtöttem most párat, amit mindenképpen le szerettem volna jegyezni.

Talán már egy hónapja is van vagy még több is, hogy a vonaton egy lány mellé ültem le, aki babát készített és az utolsó simításokat a vonaton végezte. Teljesen lenyűgözött, még a kis nemezkabátkát is ő készítette, egész idő alatt lopva néztük egymás munkáit, mert én meg ugye hímeztem, aztán a végén nem bírtam megállni és szóltam pár szót. Azt hiszem, mindkettőnknek jól esett. :)

Tegnapelőtt mentem a kanalaimért a keretezőhöz, ilyenkor végigvillamosozok a Mester utcáig, de általában nem olyan nagyon kellemes élmény ez az emberek miatt sajnos. Most viszont volt mellettem egy anyuka 3-6 hó körüli babájával, akit kenguruban hordozott, a szerintem kislány pedig itta a vizet rendületlenül. Párszor elkaptam a tekintetét és kacsintott kétszer is, mintha üzenni akarna valamit. Imádom, amikor ennyire tisztán tudnak még mézni a gyerekek, hogy mindent ki lehet olvasni a szemükből, legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Nálunk nagy szokás a májuskosár készítettése május elsejére, amit az udvarló fiú visz a lánynak, akinek szeretné elnyerni a kegyeit. Vágytam én is mindig ilyenre, de Andrisnak fogalma sem volt erről, hogy ez egyáltalán létezik, aztán később kaptam is, azonban azt egy kicsit úgy éreztem, hogy nem szívből jön neki, ha nem  mert én szeretném, túlságosan idegen volt neki ez az egész. Az idén viszont kaptam tőle egy májusvirágot, mert ugye már eladósorban sem vagyok, meg a kosár az továbbra is távol áll tőle, de ennek az egy virágnak sokkal "jobban" örültem mint annak idején az egész kosárnak.

És ha már szóba kerültek a kiskanalak, nekem ugyan csak a válogatás az érdemem, de jól esett, hogy mindenki a csodájára járt a keretezőnél is. Egyedül az ír kanál nem saját szerzemény, oda viszont szeretnék egyszer eljutni, hátha sikerülni fog.

Haditerv - III. státuszjelentés

Kb. egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést, talán azért nem fogom túlságosan elnagyolni a dolgot, ahogy az emlékek kezdenek a feledés sűrű homályába veszni.

Szóval az endokrinológus javaslatára, a sok pecsételés miatt, meg mivel amúgy is a haditerv része volt időpontot kértem a nőgyógyászhoz, ami nekem elég kényes pont az életemben, ezzel valahogy szinte minden esetben sikerült mellényúlnom. Ez a legutóbbi is kicsit vegyes érzéseket hagyott végül bennem, ahogy jobban átgondoltam, mert voltak nála furcsaságok.

Április elején hívtam fel a dokit, hogy szeretnék hozzá elmenni egy vizsgálatra, teljesen emberi volt a beszélgetés alkalmával, először a saját számát adta meg, hogy ott tudok bejelentkezni, aztán kértem egy másikat tőle, mivel ezen beszélünk most. Megkaptam a számot, bejelentkeztem és vártam, hogy elteljen a majd három hét, ugyanis csak hétfőnként van magánrendelése. A rendelésig próbáltam információkat szerezni róla, de még fórumokban is alig találtam valamit és azok is két-három évvel ezelőtti történetek voltak, azonban mindenki pozitívan nyilatkozott róla és kiemelte az emberségességét, ami azért nagyon tetszett. 

Ahogy közeledett a vizsgálat időpontja én úgy lettem egyre idegesebb, pedig utólag már megint kiderült, hogy feleslegesen. Délután 5 órára volt időpontom, nem sokkal hamarabb érkeztem, mivel munkából mentem hozzá és csak negyed órás csúszást szedett össze addigra, ami szerintem egészen jó, bár nem tudom, mikor kezdte a rendelést. Andris elkísért, hosszú vívódás után erre jutottunk, hogy velem jön és együtt megyünk haza és tulajdonképpen ez volt a lényeg az egészben, meg talán kicsit kevésbé izgultam mintha egyedül mentem volna (ennek ellenére az egész agyam mintha leblokkolt volna, hogy semmilyen gondolat ne jusson eszembe, így beszélgetőpartnernek sem voltam ideális...). 

Annyira zavarban voltam, hogy be sem mutatkoztam, de ő ugye egyértelmű, hogy ki, én meg megint csak tudtam magamról és láttam a listában a nevemet, szóval elvileg ő is tudta, hogy én ki vagyok. Ilyet mondjuk még sosem csináltam, olyat meg pláne, hogy azt sem tudtam hogyan kezdjem, hogy ki küldött és miért is vagyok ott. Szóval nagy nehezen kinyögtem, hogy az endokrinológus küldött, jellemzően a pecsételés miatt, meg ugye várjuk már elég régen, hogy jöjjön a baba. Elkérte a vérvételes papíromat és a D-vitamin szintemen egyből megakadt a szeme, az ATPO-ra azt mondta, hogy milyen magas, de azt úgyis rendbe teszi a doktornő, mert ért a pajzsmirigyhez, a női hormonjaim meg ahhoz képest, hogy milyen ramaty a többi egészen szépek. Ennek tükrében első körben felírt heti negyed üveg Vigantolt az eddigi napi 3 szem mellé és abban maradtunk, hogy május végén megyek vissza a doktornőhöz és akkor kérek D-vitamin szint ellenőrzést is amellett, amit a doktornő kér. Adott beutalót a klinikára, de megpróbálom majd megbeszélni a doktornővel, hogy írja rá a beutalómra ő is, hogy ne kelljen kétszer két helyre mennem. Ha rendeződik a D-vitaminom az javítani fog a pajzsmirigyen és az inzulin anyagcserén is, úgyhogy nagyon bízom benne.

A rákszűrést a vérezgetések miatt előre hozta, sajnos ez előző esti akció felsérthette a méhszájamat és még mindig vérzett kicsit, de a piszkálás nyoma szerdára elmúlt. Gyulladás gyanús vagyok, kaptam antibiotikumot is, de csak akkor kell kiváltanom, ha ezt a lelet igazolja vagy ismétlődnek a panaszaim, ami szerencsére eddig nem következett be, tehát a leletre várok. Ha gond van hív, ha nincs kontroll alkalmával megvitatjuk.

Ultrahangot nem csinált, csak manuálisan vizsgált, de olyan óvatosan, hogy alig vettem észre. A cikluskövetésre azt mondta, egyelőre nincs értelme, mert olyan alacsony a D-vitamin szintem, hogy ha még véletlenül sikerülne is a baba, vetélés lenne nagy valószínűséggel a vége a jeles eredmény következtében. Ugyanakkor nagyon optimista volt, mikor másztam fel a vizsgálószékbe azt mondta, hogy három hónap alatt rendezzük a D-vitamint (értsd 13-ról 80-100 közötti szintre hozzuk az értékét) legkésőbb őszre baba lesz nálunk. Minden esetre én lennék az egyik legboldogabb, ha ez tényleg így lenne, Andris meg a másik. :)

Andrisnak javasolta a katonaszámok ellenőrzését, nála kb. ennyi lenne a kivizsgálás, én ezt nem szeretném jövőre halogatni, még akkor sem, ha két éve még minden rendben volt nála, legyünk tisztában a jó eredménnyel is idejében.

Kontrollra a doktornős látogatás utánra kell mennem, bár erre rá kellett kérdeznem, mert nem mondta magától. És ami még furcsa volt, hogy nem csinált nekem kartont és nem jegyzetelt semmit, nem adott lelet arról, hogy ott voltam semmi ilyesmi. Engem egyfolytában Einsteinre emlékeztetett és lehet jegyzett is mindent a fejében, de remélem ő nem fog összekeverni senkivel később... legközelebb majd azért finoman megpróbálok rákérdezni nála erre a kartonos dologra.

Szóval ezeket a tudósos nüanszokat leszámítva teljesen elégedett vagyok és nagyon szimpatikus volt. Megbízom a szakértelmében és biztos vagyok benne, hogy lesz előbb vagy utóbb baba a pocakomban a segítségével.

Nem tudom, hogy a tavasz játszik ebben szerepet és ha igen mekkorát, de úgy érzem, hogy ez az adag D-vitamin mennyiség már nagyon kellett nekem. Jó volt az eddigi is, de ez a mostani vagy a kettő együtt viszi a pálmát. 

A pajzsmirigyes gyógyszernél teljesen bevált a heti öt nap két nap szünettel, de nem egymás után, hanem egy napot közbe iktatva, úgyhogy pénteken és vasárnap van szabadnapom, amikor nem kell az időt figyelnem, hogy mikor vettem be, mikor ehetek és mikor kell ennem.

Az inzulinos gyógyszert ma van egy hónapja, hogy szedem napi fél szemet, ezzel teljesen jól elvagyok. Az elején bekavart a székelésbe, de most újra rendeződött az is, aminek azért örülök. A hétvégén próbálkoztam emelni egy egész szemre az adagot, de másnap reggel kíváncsiságból mértem egy éhgyomri cukrot, ami 1,8 lett, ilyen alacsony értéket még életemben nem láttam, ráadásként tegnap reggel is nagyon rosszul voltam, reggeli nélkül el sem mertem indulni, így maradok továbbra is a fél szemnél, meg konzultálok a doktornővel. Sajnos a tesztcsíkok még mindig nem érkeztek meg, azt hiszem már csak négy darabom maradt, úgyhogy azt tényleg csak akkor akarom használni, ha nagyon szükség van rá. De ez elég nagy pofátlanság, hogy országosan hiány van a termékből, a beszállító március végére ígérte a szállítást, amit áttett április végére, de még mindig nem tudja pontosan mikor fogja szállítani. Ilyet is biztosan csak Magyarországon lehet megtenni...

Következő lépés, hogy egyeztetek az endokrinológussal beutaló és gyógyszeradag ügyben, aztán vérvétel, aztán kontroll nála és a nőgyógyásznál is, ha valami van a cytológiával, akkor közben nődoki is. Tartom továbbra is a diétát, a sok mozgást, eszem a bogyókat és nyáron babásodok. Ha bármi másképp alakul közben, akkor módosítunk.

A lista

Újabban szeretek listákat írni, főleg mióta ez a festés és egyéb átalakítás mizéria zajlik, meg a lomtalanításnál is elég hasznos volt (jut eszembe, azt sem ártana újra elővenni, hogy hogyan is állunk vele) és most úgy érzem, hogy két 36 órás nap is kevés lenne ennyi mindent megcsinálni a hétvégén, egyéb szükségletekről pedig még szó sem esett. :)

A lényeg azért talán nem is ez, hanem, hogy érzésre is haladjunk. Két év után végre végleges formába öntöttem a Sárkány RR-es kendőmet, még Andrisnak is tetszik, szerintem ennél többet nem is kell mondanom. :) Én meg imádom, csak még a falra rögzítés nincs teljesen fixálva, bár az elképzelés megvan és szerintem meg is lehet valósítani... de különben meg kell nekem vitrázsrudat falra szereltetni.

A fürdőszobába pedig tervezek egy ilyet a nyakláncaimnak, mert már kezelhetetlen a kupac a dobozban és az ékszertartón is, szóval tennem kell valamit, emellett pedig lehet egy kisebbet befogok sminkesnek csak úgy kipróbálás szinten, mert hát ugye amennyit én sminkelem magam, csak hát olyan jól néz ki és felhasználható képkeretek is vannak otthon hozzá, vagyis minden adott.

És akkor jöjjön a lista, ami tegnap még csak papír alapon létezett, hogy lehessen mit kihúzogatni róla, azt hiszem, jobb lesz, ha helyiségenként rendszerezek és nem feladattípusonként és akkor jobban látszik, hogy hol mennyi munka hiányzik még.

Hálószoba:

• függönyt és sötétítő függönyt venni és varrni/varratni, ehhez méretet venni
• a sötétítő anyagából ágytakaró és párnahuzatokhoz méretet venni
• képkeretet festeni? (ebben még magam sem vagyok biztos)
• képet előhívatni a keretbe
• szőnyegeket helyre tenni

Nappali:

• Egyiptomi képet falra fúrni
• csempéket felvinni a padlásra
• teásszekrényt készíteni
• könyvszekrényt javítani
• tv-állványt beszerezni
• függönyt venni és varrni/varratni, ehhez méretet venni
• szőnyeget a helyére tenni
• piros asztalterítőhöz anyagot venni és megvarrni

Konyha-étkező:

• falra fúrni a szakácskönyvtartót
• rendet tenni a tálalószekrényben
• függönyt varrni a tálalószekrénybe
• megnézni, kiszedhető-e a plusz szűrő a páraelszívóból gond nélkül
• olajsütőt megnézetni, ha lehet javíttatni
• fellépőt lefesteni

Fürdőszoba:

• akasztókat fehérre festeni
• sminkes és nyakláncos tartókat készíteni, ehhez anyagot beszerezni (mintás anyag, fém lap méretre vágva)
• fűtéselosztóra takaró szekrényt készíteni/készíttetni
• szappanadagoló csere
• WC-kefe csere

Dolgozószoba:

• ruhaállvány csere, a jelenlegi mehet összecsukva a padlásra
• kiskanalakat kereteztetni
• irattartót festeni
• szekrény betét részeit festeni
• mütyürös dobozkát festeni
• nyomtató, hangfal, forgószék csere és gazdát találni nekik
• függönyt és sötétítő venni és varrni/varratni, ehhez méretet venni

Előszoba:

• óra áthelyezés, helyére szezonális hímzés kerül
• kis széket festeni
• kulcstartót festeni (bár Andris nem rajong az ötletért, úgyhogy még parkolópályán)
• virágokat átültetni és helyükre rendezni

Lépcsőház:

• falra fúrni: Trick or Treat Fairy (még a keretezőnél javításon), Családi fotós kollázs
• kollázshoz új üveget vágatni
• kollázst összeállítani és előhívatni

Hobbiszoba:

• falra fúrni: óra, Serenity Prayer, RR kendő, kislámpa a tűzhely fölé, felső szekrény, lámpa a felső szekrényhez, kéményajtó, vízgyűjtő edény a kéményhez
• vizet, csatornát beköttetni
• mosógépnél sarokszelepet cseréltetni
• párkányt szilikonozni
• szekrényeket, polcokat festeni
• kiegészítőket festeni (evőeszköztartó, gyöngyös doboz)
• maradék csempe a padlásra

Sufni:

• rendszerezni a lépcsőre kipakolt dolgokat (grilltárcsának helyet csinálni, hamugyűjtőnek helyet keresni, fakupacot rendszerezni)
• lépőköveket a kertbe beépíteni (húúú, a kertre is kellene lista...)
• szerszámtartót lefesteni és felszerelni
• ribizlis képet renoválni és falra fúrni
• a salétromosodás miatt ősszel muszáj lesz csempézni
• a kinti lépcsőnél a vakolatot helyre hozni
• a festékeket anyáéknak adni, ha már mindent bejavítottunk
• függönyt varrni az ablakokra
• rácsot készíttetni az ablakokra

Szauna:

• elválasztó függönyt méretre varrni
• szennyes-tartónak új ruhát varrni
• RP szívet falra fúrni
• az autós cuccokat átválogatni
• ajtókeretet bevasalni a szaunáson, ami az ajtófordítás után elmaradt

Garázs:

• a lomtalanítás során keletkezett felesleges cuccokat eltüntetni (ruhák, cipők, táskás; elektronikai hulladék; egyebek), az eladásra szántakat meghirdetni
• Skoda alkatrészeket meghirdetni
• ventilátort beépíteni
• a kimaradt csöveket fehérre festeni
• szekrénynek új lábakat szerezni
• vízgyűjtő aknát csinálni
• síléceknek tárolót készíteni
• a szívmintás függönyből egy részletet a falra feltenni, ezt előkészíteni
• garázsajtót lemosni

Kamra:

• pakolás
• rendszerezés a polcokon
• fémpolcok csavarjainak meghúzása
• fémpolcok falhoz rögzítése
• plusz polc felszerelése (ha nem megfelelő a megmaradt alapanyag, akkor még polcot is kell venni)
• ajtóra szegőlécet csináltatni és festeni, ehhez méreteket összeírni

Sikerült végül nem csak rövid távú listát írni, de így legalább minden benne van, ami most eszembe jutott... és még mondja valaki, hogy valaha is el tud készülni egy ház.

FÉNY :)

Valamiért napok óta ennek a számnak a refrénje cseng a fülemben és folyamatosan vissza-vissza térek hozzá... biztosan valami Isteni szikra féleség és nem csupán a véletlenek összjátéka.

Tulajdonképpen minden porcikám szomjazza a napfényt, nagyon vágyom ki a napsütésbe a friss tavaszi levegőbe. A lelki hátteret sem kell különösebben boncolgatni azt hiszem, szükségem lenne ott is a fényre, közel kellene engedni magamhoz, ami sokszor elég nagy nehézséget okoz, de kellene és erőt kellene venni magamon. Az elkényelmesedés nem ment fel semmi alól, dolgozni kell magamon, ha nem csak nézni szeretnék a fény felé, de én magam szeretnék lenni a fényesség.

Festés és egyebek

Múlt hét kedden megérkeztek hozzánk a festők, szerencsére a szüleimmel együtt, így nem kell feltétlenül otthon lennünk velük, elég volt az első nap, aztán meg elmentem hamarabb haza, hogy haladjunk a visszarendezkedéssel. Szerdán még nem sok értelme volt a dolognak, de jobb volt otthon, mint itt bent. :) Mióta nem szedem a metformint csak diétázom egészen jól alszom, a pajzsmirigyes gyógyszert meg kifejezetten jól bírom szerintem. Vannak dolgok, amit nem szeret a szervezetem a diéta óta, ilyen például a krumpli és az egyik rágcsálnivalós kukorica, ezek hirtelen emelkedést/esést generálnak a szervezetemben és szédülni kezd a fejem tőle. A bort még nem próbáltam, de egy decit azért lehet időnként étkezéssel egybekötve, szóval valamelyik vacsorához kipróbálom majd. Kezd idegesíteni az időre evés... viszont igényli is a szervezetem, azt hiszem, elkezdtem átállni. A mozgás egyelőre az ide-oda pakolásban merül ki, de már hiányzik a tánc, úgyhogy jó lesz visszaszoknom és újra rá kellene állnom emellett majdnem minden nap az ellipszisre is. 

No de festésre visszatérve, kiválasztottuk a színeket mikor elhoztuk a csempét a szappansarokhoz, úgyhogy azzal már nem volt probléma, csak ki kellett kevertetni. Eddig úgy tűnik, hogy egy színt alul saccoltunk, egyet meg egész biztosan felül saccoltunk, a többit nem tudjuk, mert még folyamatban van ugye a dolog. A múlt héten keddtől péntek délig tudtak maradni, így a felső szint teljes egészében készen lett, plusz a garázs és a kamra is, a hétvégén szereltünk még egy kicsit a mosdóban, így ott nem ártana még egy sor fehér a biztonság kedvéért. Végre lesz szellőzője a mosdónak, kivezetjük a szabadba a páraelszívó levegőjét és a szaunában is lesz friss levegőnk, de még pár alkatrész hiányzik hozzá és hát őszintén szólva fáj a szíven huszonezret adni egy csőventilátorért, de akárhogy számolom egyik megoldás sem olcsóbb a másiknál, mert vagy a cső drága és olcsóbb a ventilátor, vagy a cső olcsó, de drága hozzá a ventilátor. Ez van, kell nekünk ennyit levegőt venni. :)

Imádom az új színeket!!! A kisszoba klasszisokkal világosabb és annyira jó lett a tejeskávé és a világoskék együtt, a háló zöldje pedig olyan friss tavaszt idéző és annyira jól mutat hozzá a fa ágykeret és a többi fa bútor. A csokibarna is nagyon tetszik, kiemeli a bútorokat a falon, bár a nappali még nem végleges formátumban van, mert a tapétacsíkot csak most fogják feltenni és a klíma is a garázsban várja jobb sorsát. A könyvszekrényt kapkodásban tették vissza a festők és sikerült lezuhannia, úgyhogy kitört a jobb hátsó sarka, az egyik festőnek meghúzódott a dereka, apának meg megsérült a keze mikor megpróbáltak utána kapni és még a falat is lehetett egy újabb sorral festeni. Na én ezért nem szeretek kapkodni, ha Andris az apjával együtt tette volna vissza a szekrényt nyugiban, akkor most minden ép lenne és elég lett volna két sor festék a falon. Most meg javíttathatjuk meg a szekrényt is ráadásul... csak remélni merem, hogy fogunk találni ugyanilyen mintázatú vasalható élfóliát vagy valakit, aki meg tudja ezt csinálni. Az ebédlőben viszont nagyon jó lett a hímzéses falam, majd szépséges napsütéses időben készítek róla képet, mert a vakus azért mégsem az igazi. Az előszobát is teljesen átrendeztük, felkerült a házi áldás is a helyére, a két tükör helyett már csak egy van és a fogast is áthelyeztük, így most ki lehet nyitni rendesen a mosdó ajtaját. Apropó, a mosdóban is megjavították a wc mögötti falat, nem volt rendesen kitámasztva a gipszkarton váz, nem is csoda, hogy elkezdett befelé dőlni az egész, el is volt már törve a gipszkarton és csak a csempe tartotta egyben. A lépcsőház kicsit sötét lett, de csak megszokás és 100-as izzó kérdése a dolog, mert a szín továbbra is nagyon tetszik. Jut is eszembe, vissza kellene szereznem Mónikától a Trick or Treat Fairy-met, már biztosan megjavította a hölgy, fel is hívom valamikor.

Ma visszajött a csapat és folytatják az alsó szinttel, meg az ajtók újrafestésével, hogy ne legyen tiszta rücskös az egész. Aztán ha minden igaz, a hétvégén burkolás következik és aztán jöhet vissza a vízvezetékszerelő bekötni a csapjaimat, ami elvileg már mi is meg tudnánk csinálni, csak már kifizettük a hozzá való anyagokat, amit nem hagyott ott, na meg ugye a munkadíját is, szóval jöjjön csak ki még egyszer, még így is a vakolást is nekünk kellett végül helyette elvégezni.

Az alagsori wc-vel kapcsolatban vannak nézeteltéréseink Andrissal és a szüleimmel is (de ez ugye kevésbé érdekes), mert én utálom az ott lévő csempéket és ki szeretném cseréltetni, ami majdnem meg is valósult, mert azt hittük, le kell verni a salétromosodás miatt. Erre viszont nem került sor, aminek részben örülök, viszont így nézhetem továbbra is ezeket a csempéket egy darabig. Pedig már kinéztem egy lehelethalvány zöldet és csak 1500 ft/m2, vagyis a hülyének is megéri. A harcművészet az harcművészet, és igazából csak részben indok a cserére a feng shui, hogy oda zöld illene vagy kék vagy fekete, DE egyik csempét sem szeretem ami azokon a falakon van. Erre persze jön a válasz, hogy úgyis olyan ritkán használjuk, nem mindegy, hogy milyen az a csempe? Hát nekem kérem szépen, nem mindegy. Erre apa kitalálta, hogy használjuk fel a megmaradt csempéket a padlásról, minek újra költeni, ki lehet azt sakkozni, hogy jó legyen. Biztosan van benne igazság és szeretem is azt a csempét, ami a fürdőszobában van, de valószínűleg nem lenne elég, a többiből meg nem maradt annyi, hogy elég legyen bármire is, csak 1-2 darab maradt tényleg, az meg bármikor kellhet, mint most a mosdójavítás miatt is. Lesz még ennek folytatása, azt hiszem... legfeljebb később kerül fel a falra az a zöld csempe. :)

Az egész heti pakolásban annyira kifáradtunk, hogy tegnap csak semmittenni tudtunk, pedig annyi mindent terveztem tegnapra is... porcelánrendezgetés a tálalószekrényben, virágátültetés, maradék apróságok visszapakolása a nappaliba, esetleg vasalás. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a világ egyik legutálatosabb dolga a függönyvasalás, amit úgy szoktam elkerülni, hogy még a mosógépből a sínre akasztom őket, így viszonylag tűrhető állapotba kerülnek. Na ez most elmaradt, mert csak teregetni lehetett a festés és ablakpucolás miatt, amiért végtelenül hálás vagyok anyának, hogy megcsinálta, mert az sem tartozik egyébként a kedvenceim közé. Szóval teáztunk egy rendeset, nagy kedvencünkre a Gyokurora esett a választás, aztán főztem egy bolognai spagettit, magamnak durumtésztával és igen, képes voltam két külön adag tésztát főzni. :) Először azt hittem, hogy ennyi tésztával jól lehet lakni, ez hülyeség, de tényleg, a végén már azon gondolkoztam, hogy meg bírom-e enni az egészet és ami a legjobb volt benne, hogy nem volt rögtön egy fél órával utána éhes. Ha már be tudom majd lőni az adagokat és elfogy a többi tészta, akkor azért nem fogok külön főzőcskézni, Andrisnak sem árt a lassan felszívódó szénhidrát a gyors helyett. Aztán filmet is néztünk, Az őslakót. Mindenképpen érdemes megnézni, érdekes kérdéseket taglalnak benne és észre sem vettem, úgy eltelt a majdnem másfél óra. És már csak azért is jó volt ez a film, mert tudunk ám olyat találni, amit mindketten szívesen megnézünk... valahogy rendszeresíteni kellene ezt, jó lenne. Végül összefirkáltuk a falakat, hogy melyiket milyen színűre szeretnénk és hogy hová fog kerülni csempe meg szekrény és beestünk az ágyba.

Fárasztó Dunakeszire járni az államosára, lehet vissza fogok szokni Fótra több okból is. Egyrészt időben és távban is a fele az út az állomásig és az állomásról haza, a vonat viszont kb. ugyanannyi idő alatt ér be innen is és onnan is. A 7:05-ös vonathoz sokkal könnyebb odaérnem Fóton, mint Dunakeszin a 7:08-ashoz vagy a 7:15-öshöz és ugyanúgy késnek a vonatok, tehát nem érek be hamarabb, csak 8 után tudok reggelizni, ami már kicsit későn van, mert az összes többi étkezés is tolódik ezáltal. Haza is később érek, mert csak később induló vonatot érek el, mint Fót felé és hosszabb az út haza. Szóval kénytelen leszek kockáztatni és otthagyni a kocsit Fóton és bízni benne, hogy minden alkalommal ott lesz, amikor délután megyek haza.

Nem volt olyan rossz egyébként, hogy a múlt héten nem volt sem tv sem internet otthon, de hosszú távon nem tudom, hogy bírnám azért. :) Igaz most 50MB helyett lesz 500MB a telefonomon, így nem lesz gond, ha napközben néha rápillantok a fészbukra, mi is történik arrafelé. 

Update, mert még pár dolgot elfelejtettem az előbb... érik a nyomtatócsere, mert a tintasugarasban folyton beszárad a festék és hát már nem is mai a kicsike, bár ezen kívül teljesen jól működik. Szóljon valaki, ha igényt tart rá, egy bontatlan színes festékkazetta is van hozzá, de már azt is cserélni kell, mert kifogyott/beszáradt és a fekete sem az igazi már. Típusa HP PSC 1410. Szeretnék hangszórót is cserélni, mert már olyan csúnyák a régiek, pár tökéletesen működnek (jó tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak). Az olajsütő is úgy tűnik, hogy bemondta az unalmast és sajnos már nem garanciális, de szeretném, ha meg lehetne javítani, mert ahhoz elég drága volt, hogy csak ennyi ideig bírja.

Csempe dilemma

Útban hazafelé beugrottam a festékboltba és bár már zárófélben voltak, Alíz gyorsan mutatott nekem csempéket a röviden felvázolt elképzeléseim alapján. Az a baj, hogy mindegyik burkolólap szép náluk és elég nehéz választani általában, de amint megláttam ezt a virágmintás kékeset, azonnal tudtam, hogy ő kell nekem.

Jogos lehet a kérdés, hogy akkor most hol itt a dilemma. Nos, a dilemma abból adódik, hogy azért ez a csempe nem a nagyon olcsó kategóriába tartozik és ha egy sor virágost teszünk a falra a többi egyszínű, akkor 3 doboz kell belőle, de ha két sor virágos kerül a falra szintén két sor egyszínűvel, akkor szinte darabra elég a 2 doboz. Bár egyébként csak halkan jegyzem meg, valamiért az az érzésem, hogy ennek a hobbiszobának a költségvetés egyébként már réges-régen túlszárnyalta a tervezettet, szóval nem ezen az egy dobozon fog múlni a mintázat kiválasztása (kaptam hozzá halk támogatást is).

Íme a szívemcsücske csempe-kombináció dilemmája:

A színüket a kép nem igazán adja vissza, de a helyben készített telefonos fényképpel sem lennék beljebb, úgyhogy a célnak megfelel így is. Ja és volt még hozzá virágkék színű csempe is, de aztán úgy döntötem marad a világos és a fal lesz ilyen szépsége kék.

Az illesztések persze nem tökéletesek és nem látszik az sem, hogy az első sor fölött közvetlenül fognak elhelyezkedni a konnektorok, a második verzió esetében belelógnak a virágmintába, ez nem tudom, mennyire lenne zavaró.

Szerintetek? :-)

A mesteremberek világában

Na ott minden másképp van, mint ahogy azt a halandó ember elképzeli...

Mivel a festők bemondtak egy február közepi kezdést, arra gondoltunk, hogy megcsináltatjuk a vízvezeték szerelést a hobbiszobában és akkor minden klappolni fog, mire megszáradnak a falak, mehetek a boszorkánykonyhámba kotyvasztani. 

A kiszemelt vízvezeték szerelő már december közepén járt nálunk, még mikor a kandallót felépítményét csinálták a szintén mesterek, persze ez sincs azóta sem befejezve, de sokkal hatékonyabb fűtés szempontjából mióta bekerült a kályha a dobozába, szóval nem volt azért teljesen felesleges a munka, csak nem olyan túlságosan szép a natúr gipszkarton látványa. Azonban mindennek eljön a maga ideje, elvileg festéskor ez is megszépül és állítólag a csempe is felkerül rá. El is kellene zarándokolnom a közeli festékboltba és kinézni valami szép csempét a boszorkánykonyhámba, hogy azokat a csempéket is fel tudja rakni a falra a burkolásban is jártas házi kőművesünk.

Kicsit eltértem a tárgytól, úgyhogy visszakanyarodok a vízvezeték szerelésre, szóval december közepén abban maradtunk, hogy nem égetően sürgős a munka, az ünnepek után jön és megcsinálja, majd ő keres minket. Teltek a hetek, emberünk nem jelentkezett, aztán meg közbejött a síelés is és majdnem február lett, mire ismét találkoztunk vele. Pontosabban én találkoztam vele, csak és kizárólag miatta kivettem egy nap szabadságot, mert ugye jön szerelni, amire rá is kérdeztem a telefonban, hogy biztosan elkezdi-e a munkát még pénteken, mert egyébként felesleges otthon lábat lógatnom. Na hát ebből az lett, hogy háromnegyed egy körül megjelent, újra és egy kicsit alaposabban felmérte a terepet, sőt még azt is kinyögte, hogy mennyiért csinál meg egy kiállást/lekötést bánom is én hogyan hívják. Konklúzió, hogy jön szombaton reggel fél 9-9 tájban. Nos, azóta is várjuk, pontosabban már nem várjuk, mert nekem ez itt az utolsó csepp volt a pohárban ugyanis még felhívni sem lehetett, hogy fog jönni vagy sem aznap.

Ezen felbuzdulva rákerestünk az interneten vízvezeték szerelőre és találtunk is egyet Fóton meg Gödöllőn, de talonba tettük. Aztán vasárnap délutánra eljutottam oda, hogy megvizsgáljam a helyzetet közelebbről is, mert egy szakember korrekt munkájához az is hozzátartozik szerintem, hogy akkor jön, amikor megígérte, ő pedig nem jött, nekünk meg készen kell lennie a szerelésnek két héten belül. Addig keresgéltem, míg a pozitív vélemények alapján kiválasztottam egy zuglói srácot és írtam neki megkeresést. 2 óra telt csak el és már hívott is a srác, hogy mikor tud kijönni megnézni, adjon-e egy hozzávetőleges ajánlatot a munkadíjra mielőtt kijönne, stb. Ez volt vasárnap este, hétfőn délután már ki is jött megnézni, kedden reggel már megkaptam e-mailben az árajánlatot és tegnap el is fogadtuk. Mivel a héten nem tudok újabb szabadságot kivenni, ezért abban maradtunk, hogy összekötik egy másik fóti munkával és egy délután alatt felszerelik a törölköző szárító radiátort is a fürdőszobában és megcsinálják a vízvezeték szerelést is, aztán ha kész festés kijön majd még egyszer összekötni a dolgokat, hogy a festőknek egyszerűbb dolga legyen a szekrény mögött (addig ugyanis lehet tologatni ide-oda korlátozott keretek között). Nem hiába váltottunk úgy gondolom, még ha drágább is lesz valamivel, mint az eredeti ember lett volna, ha időben jön. A harmadik opciót meg már számba sem veszem, mert az már úgyis veszett fejsze nyele, de legjobban akkor jártunk volna, ha a kandalló építéskor hoz magával apa vízvezeték szerelőt is és azok potom pénzért megcsinálnak mindent, az útiköltség meg egyébként is adott lett volna nekik.

Folyt. köv. ha jönnek szerelni.

Haditerv - státuszjelentés II.

Avagy kalandozásaim az egészségügyben. :) Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az ilyen témájú bejegyzésem (sajnos).

Na már most a doktornő akihez elmentem a Szent Imre kórházban dolgozik és kiírta nekem a beutalót a Fehérvári úti rendelőbe, hogy ott megcsinálják tb-re a vérvételeket. Először nem is gondoltam, hogy ezzel bármi probléma lenne, biztosan nem én vagyok az első olyan betege, akivel ugyanezt csinálja, viszont a rendelőintézet alkalmazottai enyhén szólva is megvetéssel néztek rám, meg gondolták mi a fenét keresek én ott. Aztán jött a következő ellenszenv kiváltó dolog, a vércukor-terheléses vizsgálat. Náluk ugyanis az a módi, hogy egyik nap leveszik a vért az éhgyomri vércukor méréshez, annak kielemzik az eredményét és csak akkor mehetek vissza másnap terheléses vizsgálatra, ha ők ezt jóváhagyják. DE!!! ha kismama lettem volna, akkor szó nélkül megitatják velem a cukros löttyöt, nem kell többször rohangálni hozzájuk. Azt hittem, eldobom az agyam, aztán a nő felajánlotta, hogy saját felelősségemre megcsináltathatom a terhelést, ráíratta velem a beutalóra, dátum, aláírás, minden ami kell. Sorra kerültem a vámpíroknál, ott sem volt valami kedves az idős hölgy, de aztán végül csak belement, hogy igyam meg az előre bekevert cukros vizet és két óra múlva menjek vissza újabb vérszívásra. Amúgy meg sem nézték, hogy tényleg megiszom-e, azt meg főleg nem tudják, hogy mit iszom... no comment, mert még mindenféle következtetéseket vonnék le és nem vagyok benne biztos, hogy az célszerű lenne. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak azért aggódnak, nem fogok-e összeomlani ott a váróteremben, mert akkor nekik kell felvakarni és észhez téríteni, ezt a kockázatot meg nem akarják vállalni, ezért ilyen elővigyázatosak.

Elsősorban azért, hogy megnyugodjak, hogy simán túl fogom élni éhgyomorra azt a 75g cukrot, felhívtam a nagynénémet, aki asszisztens egy háziorvos mellett, hogy mi ez a módi. Mondta, hogy ő még nem hallott ilyet, hogy ezzel náluk vacakolnának, de az ugye B-A-Z megye, másképp működnek a dolgok, mint a 11. kerületben. És egyébként pedig a 10 feletti cukorral bírókat nem szokták terhelni, mert azoknak már enélkül is elég magas, de ha nekem normál érték szokott lenni az éhhomi, akkor minden rendben lesz. És tényleg rendben is volt, egyedüli panaszom a gyomorégés volt, bár még mindig érzem, hogy kicsit sok a savam a cukormennyiségtől. Vagy nem is attól, mert már tegnap délután és estefelé is éreztem.

Szóval vérvétel megvolt, kb. 2 hét mire kiadják az eredményeket, azért én majd bepróbálkozom jövő pénteken, hátha mégis elkészülnek vele hamarabb, mert jó lenne minél hamarabb visszamenni kontrollra a doktornőhöz. Még így is érdekes lesz a történet, ha akkor már készülünk majd a festésre.

Válaszoltak az Istenhegyi genetikusok is, célszerűnek tartják mindkettőnk vizsgálatát, ha már ilyen régóta nem jön a baba. Egy vérvétel az egész, bármelyik munkanap mehetünk (azt azért még meg akarom kérdezni, hogy időpontot ettől függetlenül kell-e kérnünk) és kb. három hét alatt van eredmény. Nem olyan vészes összeg és legalább nyugodtak lehetnénk, hogy minden rendben, vagy tudjuk milyen irányba menjünk, ha mégis gond lenne.

Francia kapcsolatok

Az úgy volt, hogy karácsonyra hangverseny jegyeket kaptunk Andris tesójáéktól, mert a színdarabokat nem jó időpontban játszották, amik tetszettek volna. Karácsonykor még olyan messzinek tűnt a február 2-a, de aztán persze szokás szerint hirtelen elrepült az idő.

A koncertet egy beszélgetés előzte meg a karmesterrel és Kováts Péter orgonaművésszel, ahol inkább érdekességeket tudtunk meg róluk, mintsem az eljátszandó művekről esett volna szó. Persze érintőlegesen azokat is beleszőtte beszédébe a riporter, de emelett sokat beszéltek magukról a szerzőkről is, főleg Lajtha Lászlóról. Két dolgot is megállapítottam, az első, ami rögtön az első percben világos volt és egyébként is tudtam, hogy nem vagyunk elég jártasak a komolyzene világában, mert a Bizet művet úgy emlegették, mint bárki, aki ott volt álmából felébresztve is eldúdolja. A másik, hogy egészen jó fej is lehet egy orgonaművész és egy színházigazgató és egyben karvezető meg karmester, nagyon tetszett minden ellenére az a fél órás beszélgetés a hangverseny előtt.

Ezeket hallgattuk meg, ha valaki esetleg jártasabb a témában, mint én:

• Bizet: Az arles-i lány - II. szvit
• Dupré: g-moll szimfónia orgonára és zenekarra, op. 25
• Lajtha László: Mise fríg hangnemben, op. 50

Nekem személy szerint a Bizet mű tetszett a legjobban, no meg az a Bach francia tánc, amit meglepetésképpen játszott el a közönségnek az orgonaművész. Csodálatosan játszott a hangszeren, órákig el tudtam volna hallgatni.

A mise sem volt igazán az én stílusom, vagyis inkább szombat este nem egészen arra vágytam, de voltak abban is olyan részek, amik felemeltek egy kicsit. És hát a kórus nagyon szépen énekelt, bármi is volt a latin szöveg. Nekem olybá tűnt, mintha az öt alaptételt folyamatosan énekelnék, persze mindig a megfelelő tételt csak és azt az egy-két szót rengeteg féle variációban egymás után.

Egyébként pedig ez a hangverseny terem is jól kitalált darab, rendkívül jó az akusztikája, gyönyörűen szólalnak meg benne a hangszerek. Egyszer ajánlom mindenki figyelmébe a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet.

Haditerv - státuszjelentés I.

Legnagyobb szerencsére az endokrinológusom nem esett pánikba velem ellentétben. Ugyanis a gyér progeszteron termelésnek köszönhetően, hosszú pecsételést követően sikerült egy 24 napos ciklust generálnom. Ennek persze voltak előnyei, minthogy enyhe lefolyású volt a vérzés, nem kellett a sípályán betétet cserélgetnem, de ez körülbelül ennyiben ki is merül. Mindennek következtében múlt hét csütörtökön már vérvételen kellett volna megjelennem, ehelyett élveztük az osztrák sívidék adta összes lehetőséget, úgy mint síelés, séta a hóesésben és hóesés nélkül, fürdőzés az alpesi levegőn, gőzgombóc, sajtos nokedli, amarettós forrócsokoládé tejszínhabbal.

Szóval a 7. napi hormonsoros vérvétel elmaradt, helyette megyek 21. napon azaz jövő csütörtökön vagy szerdán a doktornő utasítása szerint. Megküldte postán a beutalót, jó sok dolgot bejelölt rajta, úgyhogy gondolom jól meg fognak csapolni, na meg ugye a terheléses vizsgálat miatt többször is szúrni fognak. Ebbe eddig bele sem gondoltam, mert a bal kezemen alig érezhető a vénám, az meg legutóbb sem volt a legkellemesebb, mikor kétszer szúrták rövid időn belül ugyanazt a vénámat. Na de hátha itt ügyesebbek lesznek az asszisztensek, ebben az intézetben még úgysem jártam.

Írnom is kellene a doktornőnek, hogy mi a teendő a csapolás után, mikor menjek vissza az eredménnyel, meg idő közben fogalmazódtak meg kérdések a fejemben.

Az Istenhegyi útról még a mai napig nem kaptam választ, úgyhogy azt hiszem, fel fogom őket hívni. Holnap úgyis otthon leszek, mert várom a vízvezeték szerelőt, aki mint kiderült csak 1 körül fog jönni, de jól fog jönni ez az egy nap szabad, legalább kicsit megpróbálom utolérni magam háztartás szinten. Tartok nagyon a vizsgálat eredményétől, viszont ez egy újabb olyan bizonytalansági tényező, ami most már nem hagy nyugodni, befészkelte magát a kisördög az agyamba, ezért pontot kell tenni a dolog végére.

Egyelőre ennyi ezen a fronton. Azért reménykedek ebben a hónapban is, hátha mégis sikerülne. A harmincharmadikra kiderül vagy majdnem.

A haditerv további része lett, hogy minden olyan dolgot elajándékozok vagy máshol helyezek letétbe, amit azért vettem, hogy egyszer majd jó lesz a gyerekünknek/gyerekeinknek vagy azért hoztam el, mert milyen jó emlék a baba korszakomból. Ilyen pl. az első kispárnám és egy pici pulóver, ezeket visszaviszem anyáéknak, úgyis többet jelent nekik, mint nekem. Na meg ott van néhány pici ruha, amit nem is tudom, kinek vettem ajándékba, de aztán valamiért nem adtam oda és azt gondoltam, nekünk majd jó lesz, meg aranyos gyerek evőeszközök, amik egyre csak porosodnak, valamit azokkal is kitalálok. Fogalmam sincs, hogy ezek mit fognak elindítani, vagy elindítanak-e egyáltalán valamit bennem, de legalább nem emlékeztetnek arra, hogy még mindig nem tudtam őket használatba venni és csak feleslegesen állnak a szekrény alján/mélyén.

Valami véget ér...

Olyan furcsa ezt elírni, hogy lezárul egy korszak az életemben. Tulajdonképpen semmi különös, de mégis megfogalmazhatatlan és furcsa érzések kavarognak bennem annak ellenére, hogy tudtam, ez egyszer be fog következni. Csak mindig azt hittem, hogy én leszek az, aki előbb el tudja hagyni a süllyedő hajót... nekem persze kényelmesebb lett volna, ha az elképzeléseim szerint történnek a dolgok, de nem így lett.

Már hónapok óta sejtettük, de teljesen bizonyosság csak néhány hete vált, hogy egykori főnököm a jogszabályi háttér változása miatt nem maradhat tovább a hatóságnál. Ő persze készült már erre lassan mondhatom, hogy évek óta és mindig az éppen aktuális körülményektől tette függővé, hogy marad-e még. Most pedig eljött a pillanat, hogy nem marad tovább és akárhogy is vesszük üresség marad a helyén. Sokszor legszívesebben lecseréltem volna, főleg amikor szinte könyörögnöm kellett, hogy elengedjen szabadságra, vagy nagy mértékben ütköztek a nézeteink. Alapvetően azonban nagyon megkedveltem és hiányozni fog... a szakértelme és kapcsolati tőkéje mellett emberileg is. Azt mondják, senki sem pótolhatatlan... nekem erről kezd alapvetően megváltozni a véleményem, bár nem is tudom, hogy egyet értettem-e ezzel valaha, de a jövőben biztosan nem fogok. Mert jöhet bárki a helyett az adott személy helyett, aki ellátja ugyanazokat a feladatokat, teendőket, de belőle csak az az egy van és az már nem ugyanaz, sosem azt az űrt fogja betölteni, hanem egy másik zugot váj magának benned (ha érdemesnek tartod rá) és ha egyszer elhagyja azt, az ugyanolyan üresen fog ott tátongani.

Nem fokozom tovább az önsajnálatot, mert azt hiszem, ez alapvetően erről szól, ő ugyanis teljesen jól érzi magát szabadúszóként, megszabadult egy olyan béklyótól, amihez önmaga ragaszkodott sokáig talán már kicsit túlhaladottan is. 

Ma délután búcsúzunk el tőle, de bízunk benne, hogy látjuk még a későbbiekben is. Én egészen biztosan szívesen. :)

Endokrinológus I. felvonás

Megkezdtem a haditerv kivitelezését, bár bonyolultabb lesz, mint gondoltam.

Első pont kipipálva, miszerint 16-án látogatást teszek a doktornőnél. Örülök, hogy neki szavaztam bizalmat, eddig nagyon pozitív összkép alakult ki bennem róla, bár ugye nyugtával dicsérjük a napot. :) Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem sokat számít az orvos személye maga (biztosan vannak, akiket ez hidegen hagy, én azonban a másik táborba tartozom). Ez a doktornő meg egy tündér, de tényleg. Kedves, aranyos, mosolygós, alapos és teljes higgadtsággal és nyugalommal válaszol az összes kérdésemre, azokra is, amiket én totál idiótának érzek. És mindent megmagyaráz. És nem akar vagyonokat leakasztani a pácienseiről, szóval a hivatásának tekinti hála Istennek a munkáját. Na már csak egy ugyanilyen kaliberű nőgyógyászt kellene találnom és akkor egészen nyugodt lennék.

Amit megtudtam, hogy alapvetően rendben vannak az értékeim a másfél és kétévvel ezelőtti vérvételek alapján, de ugye ezekre nem adunk és a helyzet tényleges tisztázása és feltárása érdekében kapok beutalót 7. és 21. napi vérvételre a szokásos nőgyógyászati hormonsor, plusz vércukor és inzulin mérés terheléssel és a pajzsmirigy hormonok ellenanyag szűréssel. Csak a hetedik nap lesz egy kicsit necces, mert voltam szíves egy extra rövid luteálist produkálni és tegnap már enyhén véreztem a jövő hét hétfő helyett, a havas lankákról meg nehéz lenne hazaruccanni. Minden esetre megküldtem a beutalót a doktornőnek és vázoltam neki a krízishelyzetet, majd megmondja, hogy ennek tükrében mi legyen a vérvétellel. 

A pecsételéssel kapcsolatban egyértelműen progeszteron hiányra voksolt, amit azért eddig is tudtam, csak nem sikerült eredményesen helyre állítani sajnos és nem igazán repdesek a boldogságtól, hogy vegyileg előállított mesterséges hormonokat kapok esetleg, de ez már így nem állapot, ezzel valamit kezdeni kell és ez a következő lépés. A sárgatest elégtelenség meg viszonylag egyértelmű a sok pecsételésből és a rövid luteálisból.

A hormonokról és a kezelésükről meg majd konkrétabban akkor beszélgetünk, ha meglesznek a friss eredmények és eldől, hogy hol a porszem a gépezetben, de kérdésemre elmondta, hogy a TSH tényleg 1-1,5 között ideális, úgyhogy azt kezelni fogja, ha magasabb. Én azért reménykedem benne, hogy a pajzsmirigy helyes működésével be fog állni a többi hormonom is normál szintre és nem lesz szükség a petefészkek stimulálására. Azért azt hozzátette, hogy értékes petesejtek vesztek el a műtét alkalmával, tehát ezzel is csökkentették a teherbeesés esélyét sajnos. Ennek kapcsán még gondolkozom további vizsgálatokon, mint az AMH, meg lehet valami immunológiát is kellene vizsgálni, de majd ezekkel megvárom a következő konzultációt.

Ami teljesen az újdonság erejével hatott az a kromoszóma analízis javaslat volt tekintettel a jobb hüvelykemen növekedett plusz ujjamra. Jó néhány pácienssel volt már dolga a doktornőnek és mikor mondtam, hogy ő az első aki ezt javasolja, azt mondta, hogy tapasztalatok alapján indokoltnak tartja, hogy ki lehessen zárni a génmutációt, mert ugye ez nem egy normális állapot, ami nálam keletkezett. Szóval újabb vizsgálat a listán, már felkerestem az Istenhegyi úti géndiagnosztikát, de még nem kaptam választ a levelemre, gondolom neki is kell egy-két nap átfutási idő. Nincs mit tenni, ezt ki kell deríteni, mert ha van valami gubanc, az azt jelenti, hogy a babának csak 20-30% esélye van arra, hogy egészséges legyen és ezen az arányon a lombik sem javít. Megoldás azért van, még visszaültetés előtt megvizsgálják a "gyerekeket" és csak az egészségeseket ültetik vissza.

Eddig nem is gondoltam erre, hogy egy ilyen kis testi hiba akár ekkora galibát is okozhat és kezdem egyre selejtesebbnek érezni magam... mert valljuk be, ez azért elég gáz, hogy a természetes kiválasztódás gyakorlata szerint pont én vagyok az, akinek nem születik gyermeke. Persze nem akarom előre az ördögöt a falra festeni, de még a lehetőség is igencsak rosszul esik az ember lelkének. És akkor ne veszítsem el a hitet, hogy legalább egyszer átélhetem majd az anyaság élményét és az azzal járó minden örömöt, küzdelmet, nehézséget és szépséget. Arról meg nem is beszélve, hogy Andrist is megfosztom az apaság hasonló tulajdonságokkal rendelkező élményétől.

A vágányról B vágányra

A fehér lovamat ért támadást követően úgy döntöttem, hogy átpártolok Dunakeszi-Gyártelep vasútállomásra az eddig fóti helyett. Ugyan még csak egy hete használom ezt az útvonalat, de máris vannak tanulságos megfigyeléseim, miszerint:

• a vonatok ezen a vonalon is késnek, csak általában nem viszik túlzásba
• az utazásra kb. ugyanannyi időm megy el, csak többet autózom és kevesebbet ülök a vonaton
• a Szobról érkező vonatra nem érdemes felszállni, mert nagyon sokan vannak és alig ér be hamarabb, mint az utána következő sima váci személy (persze lehet csak a leesett hó mennyisége zavarta meg ma reggel a forgalmat, majd még teszek egy próbát, hogy megéri-e)
• az ülések itt sem tisztábbak, mint a másik vonalon, viszont reggelente nem kell az ülőhelyért megverekedni, mert olyan hosszú a szerelvény, hogy alig látni az egyik végéből a másikat az állomáson
• rendes parkolóban tudom hagyni az autót és elvileg kamerázott is a terület, szóval kicsit biztonságosabb, mint a kihalt fóti állomás
• a buszmegállók egész Dunakeszin balesetveszélyes helyen vannak és esély sincs a busz megelőzésére, a busz pedig az úton kénytelen megállni, mert nincs öböl kialakítva
• nagyobb rugalmasságot ad, hogy reggel kb. 10 percenként jön vonat 7 óra és fél 8 között, illetve hazafelé sem csak bizonyos időszakokban van vonat félóránként oda-vissza
• időben le kell tennem a tollat, ha hamar akarok hazaérni, de mégsem kell munkaidő vége előtt eljönnöm.

Összességében tehát egyelőre jobbnak tűnek ez a megoldás, még ha pár centis hóban a hazavezető út végtelen hosszúnak tűnik is. Bár sötétben még nem mindig ismerem fel az egyes állomásokat, úgyhogy nagyon kell figyelnem, hogy ne maradjuk egy megállóval tovább a vonaton, mert akkor már Gödön kötök ki. És tulajdonképpen szerencse, hogy van lehetőségem választani. :)

Haditerv

Tulajdonképpen dolgoznom kellene, de az autluk nem válaszol az archiválási kísérletemre, úgyhogy amíg észhez tér írok egy keveset. Állítólag eltűntem, ami egyébként nem igaz, csak kicsit kizártam a virtuális világot, mert nem szeretek monitort bámulni még mindig. Itt ugye muszáj, de nincs fb, blogot írni meg vagy van ihletem vagy nincs.

Szóval sok jó dolgot kaptam a Jézuskától, de egy dologban még mindig cserben hagyott vagyis karácsony estére zebrás teszt helyett vérzést hozott. Már megint rosszul küldhettem valami üzenetet vagy az ő dekóderükkel van gond, így az áhított gyermekáldás továbbra is várat magára.

Mivel akárhogy próbálkozunk nem tudjuk elfojtani a gyerek utáni vágyunkat, a ragaszkodás pszichikai korlátja mellett úgy döntöttem meg szeretném tudni, hogy van-e valami más oka is a késlekedésnek. Első körben egy endokrinológust környékezek meg, mert nőgyógyászatilag elvileg rendben vagyok, legalábbis a legutóbbi vizsgálatok nem mutattak kizáró okot... az átjárhatósági vizsgálatra pedig még mindig nem vettem rá magam. Így hát irány a hormonrendszertan, mert folyton olyasmit kérdezgetnek tőlem az orvosok az általános vizsgálatok alkalmával, hogy van-e pajzsmirigy vagy cukorbetegségem, mert az vitiligo esetében ki szokott alakulni. Eddig nem tudtam róla, most viszont szeretnék utána járni, hogy tényleg így van-e vagy csak az orvosok eddig nem értettek a hormoneredményeimhez. Ráadásul nem is olyan régen olvastam, hogy a pajzsmirigy hormon határértékeit anno úgy határozták meg, hogy a kísérleti alanyok között bizony voltak betegek is, tehát a TSH vonatkozásában igencsak csalóka a referenciatartomány. 

Valami hormonális gubancom egészen biztosan van, mert ugyan kevesebb a vérzés előtti barnázás, de még mindig nem szűnt meg teljesen. A peteérést egyre kevésbé érzem és a menstruációs görcseim is enyhültek, csak éjszakára kell csillapítanom kicsit, hogy tudjak aludni, nappal viszont sokszor észre sem veszem a fájdalmat. 

Tehát a terv a következő: január 16-án endokrinológus látogatás, meglátjuk ott mit mond a doktornő. Valószínűleg jól megcsapolnak majd újra, hogy ellenőrizzék a hormonszintjeimet. Ha ismét vérzés lesz a ciklus vége, akkor gáz van, mert a 3. napi vérvételt nem fogom tudni megcsináltatni tekintve, hogy az Alpok hófödte hegycsúcsain fogunk csúszkálni, szóval a kivizsgálás elkezdődik, de csúszni fog. Emellett felkeresek egy újabb nőgyógyászt, hogy nézzen meg a biztonság kedvéért és fel kell vállalnom az átjárhatósági vizsgálatot is. Na de majd meglátjuk, mit mond akkor a doki.

További lépések eredmények függvényében. Hát egyelőre ennyi... bár tervek vannak egyéb területeken is, de azt majd máskor.

Breaking news :(

Nem bírom feldolgozni, bár lehet ettől sem lesz most könnyebb, hogy ide (is) leírom.

Már reggel volt egy furcsa érzésem a kocsival kapcsolatban, hogy a reggeli kapkodásban és szokásos rutinbán vajon tényleg bezártam-e az autót, de aztán arra jutottam magamban, hogy egészen biztosan. És tényleg, mert ha nem tettem volna valamilyen oknál fogva, akkor most bottal üthetném a fehér lovam nyomát.

Leszállva a vonatról ugyanis az a kép fogadott, hogy a vezető ülésnél a zárat szétütötték és a bal hátsó ajtó háromszök ablakát betörték. Semmi egyéb nyom, semmi nem hiányzik és minden működik a tönkretett záron kívül.

Na de akkor is, hogy jut valakinek ilyesmi eszébe? És miért pont az én autóm kell neki? És legfőképpen mit csináljak, hogy ez ne ismétlődjön meg később? Már azon is agyaltam, hogy járok Andrissal és akkor nem lesz mit elvinni az állomásról, vagy ha átköltözünk a Bajcsy-ra, akkor ott lesz garázs és járok kocsival méregdrágán, vagy átjárok Dunakeszire, ami messzebb van ugyan, de gyakrabban jár a vonat és talán forgalmasabb is az állomás környéke, mint Fóton. Bár a fene tudja.

Egyelőre még azt sem tudjuk, hogy mennyi pénzt kell most ebbe megint beleölni, már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg el kellene adni, de annyira megszerettem és olyan jó kis autó ez, hogy ha választanom kellene, akkor megint ilyen mellett döntenék. Egy harmadikat meg azért már mégsem, amivel csak állomásra járok, meg lehet a tolvajoknak teljesen mindegy, hogy mit visznek. Annyi autó áll ott nap mint nap az állomáson, miért pont ezt szemelték ki? Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló miérteket, pedig sajnos nem tudok mást tenni, mint megbarátkozom velük, mert választ sosem fogok talán kapni rájuk. Erre legfőképpen nem.

Egy kis emlékeztető

Ezt most kivételesen csak a magam kedvéért írom, mert jó érzés néhány dolgot kihúzni a listáról, olyanokról nem is beszélve, amik eleve rajta sem voltak és megcsináltuk, vagy nincsenek rajta, de szükséges lenne megcsinálni/megcsináltatani.

Most így áll a lista:

• Nappali: végső simítások, az asztalon lévő kupacok helyükre csoportosítása.
• Padlás: egyszer ezt is át kell nézni, mert ugye sok minden van oda eltéve, hogy időnként szükség lehet rájuk, de nem tudom, hogy a karácsonyfa díszeken kívül bármit is elő szoktunk-e onnan venni. Azon kívül le kellene ellenőrizni, hogy mennyi fürdőszobás csempe maradt meg, mert a mosdóban elvált a wc-t tartó gipszkartonfal a helyéről és ez így nem igazán jó azt hiszem. (Jó hír, festők vállalják a javítást, de kell talonba egy vízvezeték-szerelő is, ha nem tudják megoldani.)
• Konyha és ebédlő: ezeket lehetetlen külön kezelni, mert nem tudnék hol határvonalat húzni és ha pakolni kell egyik szekrényből a másikba, nem is lehet. Nehéz feladat lesz, mert át kell rendezni a porcelánokat és meg kell válni a kristályoktól, na meg át kell nézni az összes szekrényt edényestől, tányérostól, poharastól és evőeszközöstől együtt. Erre biztosan kelleni fog egy teljes hétvége vagy nagyon sok délután, ha darabokban csináljuk, amit nem tudom, hogy szeretnék-e, mert elég nagy felfordulással tud járni, mint azt az előző napok bizonyítják. Már csak az ablakpucolás maradt és a függönyfrissítés.
• Kerti helyiség alias sufni: lesz innen is mit kirámolni, mert rengeteg kaspót halmoztam fel korábban és szerszámos fogasunk is 2-3 használat után tönkrement, szóval cserélni kellene. Ja és valahogy le kellene vakarni a koszt a mosdókagylóról, az eddig próbálkozások közül csak a hígító hozott eredményt (sajnos nem tudjuk, hogy mi került itt leöntésre anno a festők által, de szörnyen néz ki, az biztos), emellett falat is kell javítani.
• Mosókonyha és egyben varrószoba: itt is lesz mit rámolni, mert tüzetesen szeretném átnézni a hímzős és varrós cuccokat, hogy tényleg csak olyasmi maradjon, amit majd fel fogok használni és igyekszem majd úgy elpakolni, hogy semmi ne boruljon rám, ha kinyitom a szekrényajtókat. (Bár már belekezdtem, kihúzni még nem nagyon tudok sajnos mit.)
• Garázs: itt a szekrény nagy falat lesz, de máshol is előszeretettel halmoztunk fel dolgokat, úgyhogy jó pár órát itt is el fogunk tölteni.
• Kamra: Sok-sok apróság és nem használt valami gyűjtőhelye, lesz mit válogatni. 
• Szauna sarok: itt talán lomtalanítani még nem kell, de azért nem árt átnézni ismét az autós kupacot, amit a függöny mögé rejtettünk.
• Terasz és hátsó lépcső: ugyan igyekszünk itt is rendet tartani, de egy ellenőrzést megér a dolog, mert már most tudom, hogy lenne mit legalább rendbe rakni, ha kitoloncolni nem is kell.
• Előszoba: végül, de nem utolsó sorban, a cipős szekrényt még nem válogattuk át, ez talán gyorsan menne. (Nem lenne nagy munka, de valamiért halogatom.)

A felgyülemlett dolgokat több kupacra szedtük és jó részüknek meg is van a helye, egyedül néhány alkalmi ruhadarabnak, a Skoda alkatrészeknek és egy-két dísztárgynak nem tudom még, hogy mi lesz a sorsa (plusz még ami a garázsból és a sufniból kerül majd elő). Remélhetőleg, sikerül rajtuk túladni. A kihímzett készleteimet is kiválogattam legutóbb, úgyhogy jönnek majd ide a blogba és aki kapja marja alapon lehet őket vinni. Hamarosan szánok időt a feltöltésre, csakúgy, mint a könyvlistára is, amit már lejegyzeteltem.

Változások

Vannak dolgok, amiket nem értek saját magamban, ilyan most például a blog szinte teljes elhanyagolása, egyáltalán nem hiányzik az írás és ez furcsa, nem vagyok hozzászokva... pedig lett volna rá időm, mert már jó ideje csak egy-két bejegyzést írok havonta és azok sem feltétlenül szószátyárok.

Alig-alig hímzek és érdekes módon ez sem hiányzik olyan nagyon, amikor öltögetek, akkor persze szívesen teszem, éppen ezért csak szívem csücske minták kerülnek a kezembe, lehet, hogy ez az egyik fő gond, hogy mostanság egyik itthon lévőhez sincs hangulatom, vagy túl nagy a vonatos cipeléshez. A magnólia virágot sikerült befejeznem már vagy két hete, ha kezembe akad a fényképezőgép és sütni fog a nap, eme szerencsés együttállás esetén készítek róla fotókat a végleges formába öntés előtt. Ezt jelenleg még homály fedi, mert volt már tervben egyben keretezve a három kép, de díszpárna is, meg külön a három kép is, meg csak két kép is és akkor a harmadikkal fogalmam sincs mi lesz is, egyszóval bonyolódok.

Talán a lomtalanítás teszi, amit még mindig kilátástalannak érzek, bár most már majdnem készen vagyunk a lakószinttel. Majdnem, vagyis hátra van még az előszobában a cipőválogatás, a konyhában az ablakpucolás, meg a sós-cukros-egyebes üvegibrikek kimosása és a nappaliban némi por és piszokmentesítés. Ja és szőnyegtisztítás, de azt nem sk. tervezzük, hanem rábízzuk valakire jópénzért és nagyon bízom benne, hogy el tudják esetleg tűntetni a régi foltokat is belőle.

A kukatelítés első alkalommal volt a legdurvább, azóta alább hagyott a dolog, kevesebb kidobásra ítélt holmi akadt, inkább továbbadjuk hátha másoknak hasznára válik majd... ezek viszont a pincében gyűlnek és elég hamarosan ez a szint fog következni. A hétvégén viszont szünet, meglátogatjuk anyáékat, mert régen voltunk már. Igaz a szüretről lecsúsztunk, de nem lett valami fényes a termés, gyorsan lekapkodták a tőkéről még a seregélyek és darazsak, ne meg a fonnyadás elől. Nem tudom, milyen bort lehet majd az idén ebből a szőlőből készíteni.

Voltunk Mátraházán a Lifestyle hotelben, leánykori nevén Bérc szálló, amit szerintem gyönyörűen felújítottak. Eleinte kicsit tartottam is tőle, mert láttam már nem túl jól sikerült felújításokat, de itt remek munkát végeztek, mindennel elégedettek voltunk. És még a kispárnámat is felesleges volt vinnem, mert párnamemüből lehetett választani, ha nem volt a szobában olyan, amit megfelelőnek találtam volna. A kirándulásokon jól megizzadtunk, de megjártuk a Kékest, jártunk több forrásnál noha nem mindegyikben volt víz és bejártuk Eger belvárosát és tettünk egy kitérőt a Siroki várhoz is. A szállóban a sós-mézes szauna szeánsz és a szőlőmagőrleményes testkezelés vitte nálam a pálmát, imádtam, hogy egyik puhábbá varázsolta a bőrömet, mint a másik. 

Gyorsan elszállt az egy hét szabadság, szinte meg sem éreztem, de már nagyon kellett, mert sok volt a folyamatos benti és itthoni felfordulás és káosz. Bent azóta sem javult a helyzet, viszont nem is tudom már hány év alatt végre sikerült elérnem, hogy legyen aki helyettesít és átlátja legalább nagyjából, hogy mit csinálok heti 40 órában és ha gond van, én meg nem vagyok, akkor hatékonyan megoldja és nem kell napokat eltöltenem a szabadság után azzal, hogy helyrehozom amit elrontottak. Szóval javul valamennyire a helyzet, bár az új kabinet, ahogy újabban hívják magukat egyre magasabbra teszi a lécet határidő és teljesítmény szintjén.

Kitaláltam, hogy amint befejeztük a lomtalanítást nekiállok szappant főzni, mert már hiányzik és legfőképpen mert a kecsketejes-sheavajas változatból olyannyira kifogytam, hogy még ki sem próbáltam. És ha már ilyen szép rendet csináltunk a konyhában, akkor leköltöztetem a szappanfőzést a mosókonya/varrószoba/kazánház kombi helyiségbe, pont el fog férni (ha a mélyhűtő átkerül a kamrába és az őszi/téli vagy tavaszi/nyári ruháim elférnek a jelenleg rendelkezésre álló szekrényekben) és tervek szerint imádni fogom. Fehér, világoskék, fekete és csokoládébarna színeket tervezek a szobába, aztán lehet bekerül még napsárga is, hogy ne legyen túl hideg vagy ilyesmi, de ez még képlékeny. Most nagyon tetszik a fehér-világoskék tiszta és ártatlan hatást keltő házasítása, amit egy kis csokibarna biztosan nem ronthat el. A kis sarokhoz le is csaptam egy használt villanytűzhelyre, mert gáztervet már mégse módosítsunk, elég lesz majd, ha kipurcan a kazán, szerintem jó vétel volt, bár van mit rajta takarítani. Hozzávetőlegesen megvan a pult többi része is tervben a fejemben, ez azonban még változhat annak függvényében, hogy mi és hová fog véglegesen kerülni.

Legújabb terv, hogy ellátogatok Tiranába. Persze nem az én kis buksimból pattant ki az isteni szikra, hanem munka ügyben kell mennem és kettős érzésekkel vagyok tele. A munka része kivételesen érdekel is, talán még hasznos is lesz és hát már tavasszal is terveztem ezt a munkacsoportot látómezőbe fogni, de akkor túl későn kaptam visszajelzést a minisztériumtól. Az ország maga vonz is meg nem is, szívesebben mentem volna Lipcsébe, mert ott még ismerőseim is vannak, itt viszont egy teljesen ismeretlen világgal fogom teljesen egyedül szembe találni magam. Tartok tőle, ugyanakkor kíváncsi is vagyok... jobb lenne nem egyedül menni. Brüsszelt már egészen megszoktam, ez meg mégis csak a Balkán és ki tudja, milyen nyelven lehet ott emberekkel szót érteni, és legfőképpen mennyire könnyen lehet ott eltévedni, mert nekem az többször sikerülni szokott.

A fehér ló jobb oldala megújult, na meg azóta jóval elővigyázatosabb vagyok még itthon is a kereszteződésekben. Egyszer, ha nyerünk a lottón még az első és hátsó lökhárítót is megcsináltatom, mert azok nem komoly hibák ugyan, de ha már lúd, legyen kövér. Egy darab Fabia jobb visszapillantóért és ajtózárért lehet nálam jelentkezni, megmaradtak az ajtócseréből.

Eljött az időszak, hogy itthon fázom, bent melegem van, ugyanis itthon még nincs szükség fűtésre, de ez pont olyan határeset hőmérséklet nekem, már sok réteget kellene felvennem, ahhoz meg nem füllik a fogam. Bent meg átkapcsolták a légkondit hűtésről fűtésre... no komment, bár a hét második felében lehet jól fog jönni, de ma délutánra már jócskán meleg lett az irodánkban. Az esetleges jövő heti 30 fokra meg nem is merek gondolni.

Lakberendezési harcművészet

Nagyon-nagyon régen írtam már hosszabb beszámolót bármiről is, de valahogy nincs hozzá kedvem esténként... napközben meg amikor esetleg lenne, dolgoznom kell bármilyen meglepő is ez egy munkahely tekintetében. Hímzést se nagyon tudok mutatni, mert szinte csak a vonaton hímzek és ha már eddig nem készítettem fázisfotókat az utolsó magnóliámról, akkor most már marad a kész virágról a fotó. A héten nagy valószínűséggel elkészül, de ha mégsem, akkor jövő hét végére egészen biztosan.

És hogy mivel is foglaljuk le magunkat mostanában? Egyrészről a szappantábor óta hatalmas szappanlázban égek és szövöm a gondolataimat a témában, mert a főzésre még nem szántam időt azóta sem, pedig neki kellene vágni, mert a végén még semmire nem fogok emlékezni, hogy mit mikor és hogyan csináltunk annak ellenére, hogy a receptek megvannak.

Másrészről  tervezzük ugye a kandallóbeépítést (amit csak a jó Istenke tudja, hogy mikorra fog megvalósulni, mert már megint szülői segítséget veszünk hozzá igénybe és arra bizony várni kell, mert most minden a földmunkák körül forog, ez persze érthető is), amivel egybe kellene kötni a különböző szellőzők beszerelését a konyhába a páraelszívónak, a mosdóba a wc-nek, a garázsnál a szaunának, szeretnének egy törölközőszárító radiátort is a fürdőbe felszereltetni, tegnapra majdnem teljesen megadta magát a klíma is és ha ezekkel mind megvagyunk, akkor jöhet a festés. Na meg a hátsó tárolóban jó lenne megszabadulni a salétromosodástól vagy legalább újravakolni és festeni a falat, meg hiányoznak még takarólécek két ajtó körül is, végre meg kellene csináltatni az előtetőt is, ha meg szappanműhelyet szeretnék, akkor arról már nem is beszélek. Amiért ebbe belekezdtem az ugye a festés, ami sok helyen időszerű mindenhol kicsit másért... és ha már festünk, legyenek összhangban a színek a természettel na meg annak rendjével a feng shuihoz fordultunk segítségért.

Először csak a színek miatt érdekelt az egész, aztán elkezdtem elmerülni benne és átesni a ló túloldalára. Merthogy, a feng shui szerint arra a helyre, ahová tervezzük a kandallót egyáltalán nem célszerű tenni, le kellene festeni a nappaliban a szekrénysort és ideális esetben még a konyhát is, meg egyébként a háló kivételével mindent, ami fából készült. Át kellene helyezni a szeletelőspultot, megválni a kristálypohár készlettől és a hálószobában még a lélegzetünket is zöldre festeni. Aztán ahogy elmerültem az olvasásban, kiderült, hogy az ágyunk sem jó helyen van, a kanapét is szerencsésebb lenne másképp fordítani, az alagsori wc-t gyakorlatilag jobb lenne megszüntetni, mert a hálószoba alatt nem szerencsés, a fürdőben el kellene falazni a wc-t és a bidét a többi résztől, de leginkább ki kellene telepíteni a wc-t a kertbe. :) Andris próbál két lábbal a földön tartani, de mivel nem hagyom magam meggyőzni nincs valami könnyű dolga. Végkövetkeztetésként pedig azt hiszem, igyekszem magam ahhoz tartani, hogy harmóniát és egységes egészet árasszon a ház, ha teljesen rendbe tesszük, a többivel pedig nem foglalkozom, mert akkor egyébként is bele kellene vágnunk az építkezésbe, azt meg egyikünk sem szeretne, bár szívesen eljátszanánk egy ilyen gondolattal a tervezés erejéig. Erről jut eszembe, még befejezésre vár a kerítésen lévő oszlopfő is, mert olyan ronda ebben a formában ez a beton és szeretnénk egy könnyebb lejutási lehetőséget a lépcső bal oldalára, amihez apa kitalálta, hogy vágjuk ki a korlátot és könnyedén megoldható, hogy arrafelé is legyen egy néhány fokos lépcső. Szóval van megoldás. És a kertet is át kell kicsit alakítani, mert szeretnénk ehető zöldségeket jövőre, a barátcserje és a füge sem a legjobb helyen van és elég kétséges, hogy az újonnan beültetett hortenziaborok bírni fogja-e a strapát.

Na de vissza a harcművészethez... jelenleg a lomtalanításnál tartunk, eddig 4-5 napot áldoztunk erre, nekem nagyon-nagyon kimerítő, mert szinte mindent én válogatok át (értsd sajátom és közös cuccok egyaránt) na meg én vagyok a drasztikusabb kidobáló. Eddig legkönnyebb a ruhásszekrény volt, abban már van rutinom, de az iratok átválogatása az egy borzalmas valami, senkinek nem kívánom még ha a végeredmény pozitív kicsengésű is, vagyis megéri. A fürdő és a nappali csak hosszadalmas, de gyanítom a nappali kirámolását megnehezítette, hogy kezdünk fáradni és nem utolsó sorban megtelni a lomokkal, mert ugye nem mindent akarunk kidobni. Van ami visszamegy anyáékhoz, van amit árvaháznak szánunk, van amit megpróbálunk eladni vagy csak úgy odaadni annak, aki úgy érzi szüksége van rá. Úgyhogy jönnek majd ide is képek, mert több szem többet lát, hátha valakinek megtetszik valami. Azt hiszem, a kristályokat is megpróbálom eladni, mert kezdem egyre terhesebbnek érezni a jelenlétüket, mintha ólomként nehezednének rám. Lehet, hogy ez hülyeség, de végre sikerült megfogalmaznom azt az érzést, amit velük kapcsolatban érzek, attól függetlenül, hogy szépek és nagyon tetszenek, de mintha megbéklyóznának. Még az írásban is elakadtam... lesz néhány hímzett képem is eladó, mert nem fogok tudni úgysem mindent kitenni vagy elajándékozni. Hosszú menet lesz már látom, de ha új életszakaszt szeretnénk nyitni, akkor erre óhatatlanul szükségünk van.

Néhány dolog pozitív átalakuláson megy keresztül, ilyen például a nagy halom vasalni való, ami persze azóta újra teremtődött, a meglévő kupacot eltüntettem szombat hajnalban ahelyett, hogy álmatlanul forgolódtam volna az ágyban. Új helyre költöztek a vázák, a térképek, a mackók (amiből nem tudom, nincs-e túl sok, de egyelőre maradnak) és a könyvek egy része is, a ruháim elférnek a szekrényben, még a fehérneműs fiókban is katonás rend van (na jó, a zoknik még nincsenek teljesen kipipálva). Az ékszeres dobozkám új színt kapott, most már csak egy jobban bele illő képeslapot kellene találnom, de egyelőre nincs meg a megfelelő. a mostani nagyon szeretem, de nem szeretném kettévágni. A nyakláncoknak kell még sürgősen valamit kitalálnom, mert a jelenlegi doboz+kalaposnő párost kinőttem a válogatás ellenére és egy baleset során a hölgy meg is sérült sajnos. De ami a leginkább hihetetlen, hogy a táskáim is egy helyen  - na jó, egy szekrényben - gyülekeznek. Rögtön fel is merült bennem egy kérdés, hogy mi lesz a rómás táskával lányok???

És ami még hátra van a lomtalanításból: 

• Nappali: végső simítások, az asztalon lévő kupacok helyükre csoportosítása.
• Padlás: egyszer ezt is át kell nézni, mert ugye sok minden van oda eltéve, hogy időnként szükség lehet rájuk, de nem tudom, hogy a karácsonyfa díszeken kívül bármit is elő szoktunk-e onnan venni. Azon kívül le kellene ellenőrizni, hogy mennyi fürdőszobás csempe maradt meg, mert a mosdóban elvált a wc-t tartó gipszkartonfal a helyéről és ez így nem igazán jó azt hiszem.
• Konyha és ebédlő: ezeket lehetetlen külön kezelni, mert nem tudnék hol határvonalat húzni és ha pakolni kell egyik szekrényből a másikba, nem is lehet. Nehéz feladat lesz, mert át kell rendezni a porcelánokat és meg kell válni a kristályoktól, na meg át kell nézni az összes szekrényt edényestől, tányérostól, poharastól és evőeszközöstől együtt. Erre biztosan kelleni fog egy teljes hétvége vagy nagyon sok délután, ha darabokban csináljuk, amit nem tudom, hogy szeretnék-e, mert elég nagy felfordulással tud járni, mint azt az előző napok bizonyítják.
• Kerti helyiség alias sufni: lesz innen is mit kirámolni, mert rengeteg kaspót halmoztam fel korábban és szerszámos fogasunk is 2-3 használat után tönkrement, szóval cserélni kellene. Ja és valahogy le kellene vakarni a koszt a mosdókagylóról, az eddig próbálkozások közül csak a hígító hozott eredményt (sajnos nem tudjuk, hogy mi került itt leöntésre anno a festők által, de szörnyen néz ki, az biztos), emellett falat is kell javítani.
• Mosókonyha és egyben varrószoba: itt is lesz mit rámolni, mert tüzetesen szeretném átnézni a hímzős és varrós cuccokat, hogy tényleg csak olyasmi maradjon, amit majd fel fogok használni és igyekszem majd úgy elpakolni, hogy semmi ne boruljon rám, ha kinyitom a szekrényajtókat.
• Garázs: itt a szekrény nagy falat lesz, de máshol is előszeretettel halmoztunk fel dolgokat, úgyhogy jó pár órát itt is el fogunk tölteni.
• Kamra: Sok-sok apróság és nem használt valami gyűjtőhelye, lesz mit válogatni. 
• Szauna sarok: itt talán lomtalanítani még nem kell, de azért nem árt átnézni ismét az autós kupacot, amit a függöny mögé rejtettünk.
• Terasz és hátsó lépcső: ugyan igyekszünk itt is rendet tartani, de egy ellenőrzést megér a dolog, mert már most tudom, hogy lenne mit legalább rendbe rakni, ha kitoloncolni nem is kell.
• Előszoba: végül, de nem utolsó sorban, a cipős szekrényt még nem válogattuk át, ez talán gyorsan menne.

Az eddigi tempónkat ismerve elleszünk ezzel még egy darabig attól tartok. Lehet, hogy addigra a kandallóépítésre is sor kerül, ha nem vigyázunk...