Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni...

Annyira örülök, hogy ezt most muszáj megírnom! :-)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mániákusan gyűjtöm a Tilda könyveket, időnként el is készítek belőlük valamit, de engem már a puszta lapozgatás is feltölt, sőt a nyugalom, az izgalom és a lelkesedés egyfajta érdekes elegyével tölt el. Tehát jó, hogy vannak, ezt mindenképpen szögezzük le. Idővel rájöttem, hogy a kiadónál a boltitól jóval kedvezőbb áron lehet ezeket a szépségeket beszerezni és mivel nincsenek is teljesen elérhetetlen távolságban, személyesen szoktam átvenni a könyveket. A legutóbbi rendelésnél valamiért tényleg le is adtam a rendelést, nem csak besétáltam a kiadóba, kaptam egy halom matricát (a többit is ideje lenne már összeszedni, ha még nem dobtam ki őket) és boldogan cipeltem haza a kis híján tucatnyi könyvet.

Kivételesen nyereményjáték is csatlakozott a Tilda alkotóműhelye című könyvhöz, de alapvetően nem is foglalkoztam vele, mert a könyv volt a lényeg. Ma viszont keresett egy hölgy a kiadóból, először el sem tudtam képzelni, miért, de gyorsan a lényegre tért: szappankészítő tanfolyamot nyertem itt. Hozzátette még, hogy reméli olyan valakihez került az ajándék, akit érdekel a tanfolyam, erről természetesen többször is biztosítottam. Semmi kétség tehát, szappant fogok készíteni, úgyhogy mostan boldog vagyok! :-)

Majd beszámolok, hogy milyen volt mindenképpen! Addig is örülök, hogy én nyertem meg a fődíjat... salalala. Talán általános iskolás koromban nyertem utoljára tombolán fődíjat az öcsémmel együtt, én a felsőset az öcsém az alsósat, így két tortát vittünk haza. De most ezt csak én nyertem, ő meg legfeljebb majd "eheti", amit főztem, igaz sem rossz, ha mi esszük, amit ő főz.

Miciségek

Bizony, bizony, nem bírtam tovább és beszereztem egy Miciséget, még hozzá egy angyalka személyében. Picit váratott ugyan magára, de megérte, mert nagyon tetszik minden egyes apró részlete. 

Az angyalka elsődleges feladata a babásodásom elősegítése, aztán annak támogatása, majd a picur védelmezése, de természetesen bármilyen más kéréssel is forulni lehet hozzá.

Vasalni mentem...

Rögtön látszik is, hogy hazajöttem, egyből nincs újabb bejegyzés a blogomban. :) Itthon azért mindig akad valami jobb elfoglaltság, mint a monitornézegetés. Tegnap például Csomádon voltunk ebédelni (ennek célja részben családlátogatás, részben lustaság a részemről, mert egy napi főzést kihagyhatok), aztán nekivágtunk a városnak. Először a Duna Plazaban álltunk meg, hogy végre találjak vasalót magamnak, mert a prototípust már kinéztem, csak a fél világot tűvé kellett tenni érte, viszont megérte a fáradtságot, elsőre nagyon jó választásnak tűnik. Tegnap este alig bírtam letenni, pedig ennyire azért nem szeretek vasalni, de ez pillanatok alatt eltűnteti a gyűrődéseket az anyagról, szinte öröm nézni, hogy milyen hamar simák lesznek a ruhák alatta. És ami a legjobban tetszik benne, az a plusz talp, aminek köszönhetően nyugodtan tudok nadrágot vasalni vasalóruha nélkül. Egyszerűen imádom!

A vasaló feletti örömöm azonban hamar megbosszulta magát, a Fabia ugyanis nem volt hajlnadó elindulni a garázsban, hiába próbálkoztunk vele számtalanszor. Végül betolással sikerült életre keltni a drágát, szerencsére akadt hozzá segítség a garázsban. Most már semmi kétség, muszáj lesz szerelőhöz vinni, mert valami nagyon nem stimmel az indítómotorral. :(

A malőr ellenére nem sokat késtünk, pár percet várt ránk csak Dani és bevetettük magunkat a Hanami teaházba. Miután a Tea Útja Teázó bezárt ez lett a kedvencünk, nagyon hangulatos, a fiúk nagyon értekenek a teákhoz ráadásul igazán ízletes teáik vannak a gyümölcsös-gyógynövényes ízesítettől kezdve át a fehéren, zöldön, sárgán, vörösön egészen a feketéig. Észre sem veszi az ember és máris eltöltött 2-3 órát tea mellett ücsörögve és beszélgetve. Jó volt. 

Aztán hazafelé még benéztünk az Évába, mert hogy akció van még a héten, hogy kárpótlásul a Rómáért beszerezzem a Párizst, de egyszem Rómájuk volt ott éppen akkor, de szerencsére ebből várható még készlet, azt egyelőre nem szüntették meg. Azért nem jöttem el üres kézzel, szeretem egy ollót a Perminem helyett, mert kezd rozsdásodni és eléggé kilazult, amit nem tudom, lehet-e még orvosolni, na meg egy kis falra való anyagot szereztem, hogy a virágoknak lehessen szivecskés, pillangós és madárkás párja. Jut is eszembe, pont ideje lenne a virágokat a falra akasztani. 

És ha már hímzés, haladok a Rómával, már tényleg csak egészen kevés van hátra, lehet mégis teszek fel róla képet még mielőtt teljesen készen lenne, viszonylag kultúráltan sikerült összefoltoznom a kutya rágtra lyukat. Valamivel azért muszáj lesz eltakarni, mert tartok tőle, hogy a vatelines újrahímzős megoldás nem lenne az igazi így, hogy táskának szeretném használni, félek, hamar megadná magát azon a részen a hímzés.

Újdonsült anyagiam

Én sem tudtam ellenálni a Nina által festett anyagoknak és gyorsan le is csaptam ké darabkára. Tegnap már a postaládámban landoltak, köszönöm még egyszer Nina, ha olvasol.