Rögtön látszik is, hogy hazajöttem, egyből nincs újabb bejegyzés a blogomban. :) Itthon azért mindig akad valami jobb elfoglaltság, mint a monitornézegetés. Tegnap például Csomádon voltunk ebédelni (ennek célja részben családlátogatás, részben lustaság a részemről, mert egy napi főzést kihagyhatok), aztán nekivágtunk a városnak. Először a Duna Plazaban álltunk meg, hogy végre találjak vasalót magamnak, mert a prototípust már kinéztem, csak a fél világot tűvé kellett tenni érte, viszont megérte a fáradtságot, elsőre nagyon jó választásnak tűnik. Tegnap este alig bírtam letenni, pedig ennyire azért nem szeretek vasalni, de ez pillanatok alatt eltűnteti a gyűrődéseket az anyagról, szinte öröm nézni, hogy milyen hamar simák lesznek a ruhák alatta. És ami a legjobban tetszik benne, az a plusz talp, aminek köszönhetően nyugodtan tudok nadrágot vasalni vasalóruha nélkül. Egyszerűen imádom!
A vasaló feletti örömöm azonban hamar megbosszulta magát, a Fabia ugyanis nem volt hajlnadó elindulni a garázsban, hiába próbálkoztunk vele számtalanszor. Végül betolással sikerült életre keltni a drágát, szerencsére akadt hozzá segítség a garázsban. Most már semmi kétség, muszáj lesz szerelőhöz vinni, mert valami nagyon nem stimmel az indítómotorral. :(
A malőr ellenére nem sokat késtünk, pár percet várt ránk csak Dani és bevetettük magunkat a Hanami teaházba. Miután a Tea Útja Teázó bezárt ez lett a kedvencünk, nagyon hangulatos, a fiúk nagyon értekenek a teákhoz ráadásul igazán ízletes teáik vannak a gyümölcsös-gyógynövényes ízesítettől kezdve át a fehéren, zöldön, sárgán, vörösön egészen a feketéig. Észre sem veszi az ember és máris eltöltött 2-3 órát tea mellett ücsörögve és beszélgetve. Jó volt.
Aztán hazafelé még benéztünk az Évába, mert hogy akció van még a héten, hogy kárpótlásul a Rómáért beszerezzem a Párizst, de egyszem Rómájuk volt ott éppen akkor, de szerencsére ebből várható még készlet, azt egyelőre nem szüntették meg. Azért nem jöttem el üres kézzel, szeretem egy ollót a Perminem helyett, mert kezd rozsdásodni és eléggé kilazult, amit nem tudom, lehet-e még orvosolni, na meg egy kis falra való anyagot szereztem, hogy a virágoknak lehessen szivecskés, pillangós és madárkás párja. Jut is eszembe, pont ideje lenne a virágokat a falra akasztani.
És ha már hímzés, haladok a Rómával, már tényleg csak egészen kevés van hátra, lehet mégis teszek fel róla képet még mielőtt teljesen készen lenne, viszonylag kultúráltan sikerült összefoltoznom a kutya rágtra lyukat. Valamivel azért muszáj lesz eltakarni, mert tartok tőle, hogy a vatelines újrahímzős megoldás nem lenne az igazi így, hogy táskának szeretném használni, félek, hamar megadná magát azon a részen a hímzés.
2 gondolat:
Én azért tudnék mondani ellenérvet, ellenpéldát. ;-) Én hangulatember vagyok, így vasalni is akkor szoktam ált. mikor kedvem van hozzá...és akkor órákon át nyomom. :-D Most is már alig fér be a szekrénybe, ahová el szoktam dugni... de amikor 30 fok volt bennt a lakásban nemigazán tudtam rávenni magam, most pedig anyuéknál vagyunk, így azért nem fogy... :-)
Na jó, azért 30 fokban valószínűleg én sem álltam volna neki vasalni, de már nagyon furdalt a lelkiismeret mert az én gyűjtőm teljesen túlcsordult. Komolyan úgy érzem, hogy új ruhatáram van. :) És másfél nap vasalás után még mindig van!!! Szörnyű!
Megjegyzés küldése