Túra Mátrafüredről Mártarfüredre :)

Régen írtam már kirándulás bejegyzést, pedig a leugótti ilyen óta egészen biztosan sok helyen jártunk. Most azonban még frissiben mutatok néhány képet, hogy merre jártunk tegnap... az idő gyönyörűen tiszta volt, a társaság remek, mi kell ennél több? :)

 Szabadtéri ökumenikus istentiszteleti hely

A repülőtér (ide fogunk költözni egyszer Dorottyáékkal együtt :-))

 Vadászles valahol útközben

 A távolban a Kékes környéke, a közelben meg elég nagy volt a mocsár...

 Szent Anna-kápolna

 Szent Anna-tó

 Én

 Látkép a kápolnától, de igazából a felhők tetszettek

 Jövök :-)

 Egyik patak

 Másik patak

Csepegő-forrás

 

Mert adni jó

Talán nem is tettem említést a kecsketejes-sheavajas-körömvirágos szappanjaimról, pedig már alig van belőle néhány darab, ideje lesz nekem is kipróbálnom. :) Többek között azért is szerettem volna elkészíteni ezt a szappant, mert a tanfolyamon nagyon megtetszett és mivel nem én készítettem, csak mintát kaptam belőle, abból az agyagos változatból. Így lett a sajátom.

Szilvi barátnőmmel végre eljutottunk oda, hogy le tudtunk ülni egy órácskát beszélgetni, mert mostanában a kozmetikában erre nem sok lehetőség van a tanuló lányok miatt és többek között szóba kerültek a mindenféle mesterséges anyagot nélkülöző tisztálkodó és tisztítószerek, mint kiderült mindketten órákig tudnánk beszélgni a témáról, úgyhogy a lényegre tértünk. Megkért, hogy készítsek szappant a kislányának, hogy enyhíteni tudják az ismeretlen eredetű piros pöttyök irritációját. A kecsketejes szappanom pedig pont illett a képbe, még a doktornő is ezt ajánlotta nekik, így esett, hogy adtam nekik egyet. A szombat délutánt náluk töltöttük a telken egy vályogház hűvösében és nagyon jót beszélgettünk. Zina kicsit szégyellős volt, meg a melegtől nyűgös és álmos, úgyhogy vele nem is sokat találkoztunk, mert átaludta az esétbe nyúló késő délutánt. Tíz óra tájban értünk haza, de mindketten legszívesebben ott aludtunk volna Andrissal, úgyhogy a következő összejövetelt megpróbáljuk úgy szervezni, hogy ez megvalósítható legyen és akkor Andris sem marad ki a borozásból. Azért otthon ittunk egy pohárkával, hogy neki is meglegyen az élmény.
Másnap délelőtt Szilvi üzent, hogy nagyon jó a szappan és szeretne egy másikat is, aztán hétfőn gyantázás közben elmesélte, mennyire tetszett Zinának a szappan. Egész este azt emlegette, hogy beszélgettünk az anyukájával, aztán Szilvi elmesélte neki, hogy én hoztam a szappant, akkor már azt is belefűzte és mutogatta, hogy hol ültünk a szobában előző délután, miközben a néni, bácsi, szappan szavakat ismételgette. Imádta a szappant is, Szilvinek úgy kellett kimenekítenie a kezei közül, különben egy fürdéssel eljátszotta volna az egészet.

Ez az a fajta léleksimogató történet, amiért érdemes szappant készíteni és adni, talán még attól is többet ad, mint magát a szappant elkészíteni.

Boldog szülinapot cica :)

Ági barátnőm macska rajongó, ezért születésnapjára megleptem őt egy Tilda féle cicával. Épségben odaért, így most már itt is megmutathatom (bár nem tudok róla, hogy olvasná a blogomat vagy akkor nagyon-nagyon jól titkolja).

Nevet az új gazdijától fog kapni, aki egyelőre még gondolkozik a megfelelő választáson.

Az utolsó levél Dorottyányak ;)

Méghozzá a gyógynövényes RR utolsó növénykéjének utolsó levelei (bár nekem erről mindig Ákos jut eszembe, mármint az utolsó levélről), szóval elkészültem a cikóriával. Ezzel pedig véget ért számomra életem első és talán utolsó RR-je... szerettem nagyon ezt a mintát, jó volt a lányoknak hímezni, de ez a kötelezősdi nem az én világom. Még akkor se, ha a kötelezettséget én magam vállaltam.

Jó volt Dorottya anyagára hímezni, csak úgy siklott benne a tű és a fonal, talán ezért is lettem készen vele olyan hamar (bár a növény nem lesz a kedvencem, annak marad a kakukkfű). Addig is, amíg a remekművet meg nem kaparintod, mutatok néhány képet:

Sok szeretettel! :)

Dőzsöltünk :)

Az úgy volt, hogy a decemberi dumaszínház nagyon jó volt, de beszélgetésre nem sok lehetőségünk adódott, így szerveztünk egy közös délutánt a túrás pajtásokkal. Dórát szokás szerint nem tudhattuk körünkben, ő kifogások gyártása terén szerintem már Nobel díjat érdemelne... most kivételesen tényleg indokolt lehet az eset, mert babát vár és a nőgyógyász pihenésre intette. Szóval már nekik is! Miért van az, hogy az utóbbi időben a környezetemben a legtöbb nő gyereket vár, vagy már éppen meg is született neki, nekem meg jut a várakozás, mindig csak újabb és újabb hónapok. Biztosan megvan ennek az oka, csak egyelőre még nem értem és sokszor eléggé neki tudok keseredni mikor meglátom a gömbölyödő pocakokat vagy az édes ki picúrokat.

De eredetileg nem erről akartam írni, úgyhogy vissza is kanyarodok a kitérő után. Szóval a bandából Dani és Zsolt jött el, így négyen tudhattunk magunkénak egy igen kellemes délutánt. :) Mivel még ebéd előtt jöttek a fiúk, arról is gondoskodnunk kellett, persze nem estünk túlzásokba, kitaláltuk, hogy a saját készítésű pizza éppen megfelelő lesz. Az adagon sokat filozofáltunk, de végül csak elkészült a tészta 1 kiló lisztből (legközelebb már tudjuk, hogy a fele is bőven elég négy ember számára) bár a kenyérsütő gép kicsit megküzdött vele, később én is, mert annyi eszem volt, mint egy marok káposztalepkének, de biztosan ettől lett olyan jó a tésztája. A fiúk a vastag tésztás alapra szavaztak, viszont én még mindig soknak találtam a tésztát, ezért egy kisebb adagot félre tettem ínségesebb időkre, így legalább látni fogom, hogy miként bírja a kelesztett tészta a fagyasztást. Sütés után a pizza jó két ujjnyi vastagságú lett, jól megpakolva feltéttel:

méretes adagok lettek :)

Volt még az ebéd mellett koccintás pezsgővel újév köszöntő gyanánt, beszélgettünk sokféléről és persze nem hagytuk ki a Carcassone kört sem, ami most már közel 2 óra játékidőre rúg a sok-sok kiegészítővel - a legújabbat, a katapultot karácsonyra kaptuk Petiéktől. Megkóstoltuk Dúzsi Tamás 2010-es szekszárdi rozéját, náluk még mindig ő viszi a pálmát, annyira finom az a bor, hogy kevés jobbat tudok elképzelni. Egyedül a tervezett kisebb kirándulás maradt el, amit az időjárási körülményekre való tekintettel elnapoltunk bizonytalan időre, de legkésőbb tavaszra.

Gógynövényes RR kendőm

Már hónapokkal ezelőtt visszakaptam Dorától, de azóta is várja szegény a sorsát, hogy végleges formájára igazítsam. Talán majd a január-februári hosszabb pihenőm alatt.

Addig is nagyon-nagyon köszönöm lányok, hogy veletek hímzhettem és persze azt is, hogy mindenki gondos és aprólékos munkát végzett. Ígérem, hogy mutatom majd a végeredményt, ha elkészül.

Zina

Ő tegnap készült, hirtelen felindulásból esett a választásom erre a figurára, szerettem volna valami újat kipóbálni. Rövid pihenő után indul is leendő otthonába, hogy ott aztán vigyázzon a leendő szülőkre és a születendő kislányra. :)

Bemutatom Olgát

Nem tudom, mennyire passzol hozzá ez a név, de nekem ez jutott róla eszembe. És most már vitathatatlanul is Tilda függő lettem nem csak a könyvek lapozgatásában, hanem a figurák varrásában is.

Szóval szerdán Olga új otthonra talált Orsinál, bízom benne, hogy jól fogja magát érezni. :)

A képek minősége miatt már nem is szabadkozom... viszont ami a képeken nem látszik, hogy az angyal szárnya lecsatolható, ha épp úgy hozza a kedve.

PIF II/3.

Elkészültem utolsó PIF ajándékommal, Vikinek készítettem őket sok szeretettel. A színe felől leheletnyi kétségem sem volt, csak meg kellett találnom a megfelelő anyagot, na ez nem is volt olyan egyszerű, szinte utoljára is maradt... viszont a hímzés részénél gyorsan jött az ihlet, aztán már az is, hogy mi készüljön belőlük végül pedig nem maradt más hátra, mint a megvalósítás. A múlt héten ezt szintén kipipálhattam, így történhetett, hogy ma megérkezett Vikihez a várva várt csomag. :)

Őket rejtette magában:

(Most már csak fényképeznem kellene megtanulni...)

Metélőhagyma Annának

Kicsit előre dolgoztunk, hogy legyen ideje Dórának a négy gyerkőc mellett nyugodtan meghímezni a növénykéket, így most Anna kendőjére elkészítettem a metélőhagymát. Ez a minta is tetszik, bár kicsit hosszadalmasabb volt a hímzése, mint a kakukkfűnek, de a végeredmény ugye most is megéri a fáradozást. Az anyag nagyon tetszik, viszont hímezni nekem nem volt olyan jó rá, folyton attól tartottam, hogy összehúzom a szálakat, így túlságosan is lazák lettek sok helyen az x-eim... talán azért elég szép lett így is.

Itt még kontúr nélkül.

Itt már készen kontúrral és nevemmel (nem volt egyszerű kisakkozni, hogy hová fog kiférni, de sikerült).

Hagymavirágok közelről...

... és a teljes kendő.

Kakukkfű ZDórának

Néhány hete megkaptam ZDóra kendőjét Dorától, de a Rómát be szerettem volna fejezni, mielőtt ezt elkezdem. Két délelőtt alatt sikerült elkészítenem, nem tudom fog-e még változni, de most ez a kedvenc mintám a növénykék közül. :)

Mutatom is végeredményt, ZDórának sok szeretettel!

Itt még kontúr nélkül...

Itt már kontúrral, készen.

Egyben az egész kendő.

A virtuális kávé

Mit mesélnék el egy kávé mellett?

Sárgavirág tette fel a kérdést a bartánőinek, mit mesélnének el egy kávé mellett. Azt hiszem, bőven lenne megbeszélnivalónk, mert már hű de sok ideje nem találkoztunk.
Mindent elmesélnék, amiről az előző bejegyzésben irogattam, de mesélnék még apáról és arról, hogy milyen nehezen viselem a dolgot még mindig, mesélnék a zűrzavaros munkahelyi mindenféléről, Brüsszelről és az idiótáról, Andrisról, az ikrekről, a kertről, a hastáncról, hogy soha nem olvastam még ilyen gyorsan könyvet, mint a Hajanlahasadást és még ki tudja, mi mindenről, ami éppen eszembe jutna.

És legfőképpen mesélnék arról, hogy már megint kettős érzések kavarognak bennem a jövő vasárnapról, mert lehet, hogy két helyen kellene lennem megint egyszerre. Apánál talán csak téged láttalak régebben... Talán van már rá esély, hogy újra együtt legyen a család, ha igen, akkor az ország másik szegletébe indulok a hétvégén és ismét mardunk a virtuális kávénál. Nem is tudom, melyiket szeretném jobban...

Barátság...

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt."

Hamvas Béla

Len Évinek

Legutóbb két kendőt is kaptam Dorától és ha már itt voltak, gyorsan meghímeztem mindkettőt, így most július 15-ig nyugodtan lógathatom a lábamat. (Bár ha jól hallottam, tegnap utánpótlás érkezett...)

Jó néhány hete már elkészültem a mintával, csak a nevemet kellett ma gyorsan ráhímeznem, mielőtt gyoran továbbadtam mindkettőt Dorottyának. :) Most viszont mutatom a len növénykét, amit szintén szerettem hímezni, mint az összes többit. Ajánlom a képet Évinek sok szeretettel, mivel neki készült ez a példány.

És íme az egész kendő egyben, már nagyon jól néz ki, csupán négy növényke hiányzik róla:

Újabb lejtő? :)

Tegnap nálunk járt Dora, eredetileg hastánc koreográfiákat akartunk gyakorolni, de ez megint a holnapi órára marad, mert nem annyira éreztük magunkat alkalmasnak a rázásokhoz. Így maradtunk a kötésnél és közben mindenféle hímzésről beszélgettünk, na jó kicsit a kötésről is. :) Ő nagyon jól haladt, én kevésbé, de nekem még nem megy a kötés közben dumálás akármennyire is könnyű a minta. Szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy befejezem a Traveling Woman kendőmet, hogy legalább egy saját kész kendőm legyen és még tudjam is hordani, mert azért elég meleg lesz ebből a fonalból és mindjárt itt a meleg, amikor meg már szükség sem lesz rá. Haladtam is vele tegnap egészen jól, 8 sort sikeresen megkötöttem így már csak 3 maradt plusz a befejezés. Nagyon várom már, de hogy mikor lesz rá időm... a héten nem valami sok.

Szóval beszéltünk mindenféle hímzésről is, de leginkább a nagyokról és már többször feltette Andris is a kérdést, hogy ha már egyszer van varrókeretem, akkor miért is nem használom. Mivel van hozzá most már anyagom, nem sok választ el tőle, hogy én is belekezdjek egy HEAD mintába, méghozzá a következőbe:

Eddig egyedül egyetlen aprócska dolog kerülte el a figyelmemet, hogy a fehérnek látszó részek mind kreinkkel lennének a minta szerint hímezve, még a hölgy karja és arca is, ha jól láttam a mintán. Látszik, hogy komolyabban nem merültem bele a témába, de most nagyon lelkes lettem és annyira kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog magával ragadni ez a nagy hímzés. Ráadásul nem is olyan kicsi a minta, mert 400x728 öltés. Minden esetre annyira tetszik, annyira én vagyok, hogy ezt az egyet mindenképpen szeretném meghímezni, remélhetőleg lesz rá elég időm.

Ha lesz valami érdemleges majd mutatom, de egyelőre Kreinik beszerző körútra kell indulnom, mert már első lapon is van belőle jó néhány x...

Kapor Klaudiának még mindig szeretettel :)

Annyira belelendültem a gyógynövényes RR hímzésébe, hogy ha már nálam volt Klaudia kendője gyorsan meghímeztem neki a kaprot. Tetszik nagyon ez a növény is, annyira jó volt hímezni és mint a villám, úgy lehet haladni vele, összességében két esténél többet nem foglalkoztam vele. Névnapi meglepetésnek szántam, de a fotózáshoz tegnap este már nem volt lelkierőm, így egy kicsit megkéstem vele...

De mutatom is a képeket:

Itt még kontúr nélkül.

Itt pedig már készen.

És így fest egyben most.

Kamilla Vikinek szeretettel

Még a határidő utolsó pillanatában elkészültem Viki kendőjére a kamillával. Szokás szerint halogattam a hímzését, pedig annyira szeretem ezeket a kis mintákat készíteni, nem is tudom, miért várok mindig a következővel olyan sokat. Vikinél is az anyag elszegésével kezdtem, amiben még az elején megállapodtunk, aztán jól félretettem, hogy majd hamarosan. A cserépben a mintát párszor el is számoltam, de én inkább bontottam, mint mintát variálgassak, nem volt azért olyan eget rengető. És ebben a színben kifejezetten tetszik a kamilla kaspója, na meg persze az egész minta, annyira jók ezek a színek, imádom ezeket az árnyalatokat. :)

Mivel a hímzés java része anyukáméknál készült, ezért a kontúrozás előtti állapotról nem tudtam fotót készíteni, ráadásul itthon is felejtettem két színt a minta befejezéséhez, szóval nem ment olyan villámgyorsan, mint szerettem volna. De elkészült és nagyon szerettem csinálni!

Viki, íme:

A képek tegnap este készültek Dorottyánál, szóval nem valami jók, de a lényeg azért látszik rajta és szerintem ez a fontos. A kendő Dorottyánál van tegnap este óta, így már csak Klaudia és Évi kendője pihen nálam.

Oooolyaan, de ooolyaaan éjszakám volt... :)

Annyi mindenről írnék, de most maradok a tegnap esténél. Néha már kezdem kicsit úgy érzeni magam, mint a férj, aki folyton sörözni jár a kocsmába a haverokkal a felesége meg várja otthon, csak én éppen a feleség vagyok és cukrászdába járok a barátnőkkel és a férjem vár otthon. Alapvetően nem zavar a dolog, de valahogy mégis kicsit sántának érzem. Annak viszont nagyon örülök, hogy találkoztam a lányokkal, most már el sem tudnám képzelni nélkülük az életemet. :)

Szóval tegnap Andris céges vacsorázni volt, mint főszervező és mivel nem lehetett előre tudni, hogy mikor vetnek véget zabálásnak, ezért úgy készült, hogy nem jön haza éjszakára. Én meg persze melyik nap megyek hastáncolni és kozmetikushoz? Hát amikor lenne egy szabad estém. Aztán nagggyon fontos ügyben beszélnem kellett Dorottyával és végül abban maradtunk, hogy attól, hogy későn végzek, még lehet nála pizsiparti. Egyszer élünk gondoltam és a vonaton megírtam, hogy megyek. Kivételesen pontos volt a vonat, így volt időm még tánc előtt hazaugrani és összeszedni a fontosabb dolgokat, mint pl. Viki RR kendője. A tánc szokás szerint jó volt, érdekes volt az új ruhában táncolni, még szokni kell azért az övet és a szoknyát is, nekem a fátylamról meg nem is beszélve. Van egy mozdulat, ami semmiképpen nem akart tegnap sikerülni, azért még nem adom fel, hátha, mert ha nem muszáj, nem vágnék le a fátyolból. (Aki kíváncsi, annak súgom, hogy lesz kép is ha egyszer hazajutok.) Most el tudnék képzelni még egy órát a héten, de legfeljebb otthon gyakorolhatok... Tánc után jött a kozmetikus, ahonnan Dora majdnem meglépett, de csak nekem volt kulcsom a kocsihoz, így kénytelen volt maradni. Szerintem nem bánta meg, minden esetre túlélte és azt mondta, nem is volt olyan szörnyű, mint amire emlékezett. :) Ez persze jól elhúzódott, már majdnem negyed 10 volt, mire eljöttünk Szilvitől, onnan hazavittem Dorát és indultam Dorottyához. A tervemhez képest csak fél órát késtem, de legalább megkóstolhattam egy újabb muffin változatot. A rendkívül fontos dolgok megvitatását kb. fél 3-kor felfüggesztettük és megpróbáltunk aludni egészen reggel hatig. Elég sokat forgolódtam, de talán az volt az oka, hogy melegem volt, a hirtelen rögtönzött szivacs ugyanis tökéletesen megtette ágynak. Ja igen, és Sarolta is folyton szöszölt valamit, ami nekem azért új volt. :) Reggel megpróbáltam valami emberi alakot formálni magamból és elindultam dolgozni. Útközben minden terv szerint alakult, a vonat is csak pár percet késett, azt meg délután úgyis behozom.

Ja igen, és befejeztem a Daisy Lane Cottage hímzését, amíg Dorottya a tetves medvével szöszölt meg lyukasztgatta az ujjait. Jó volt, majd biztosan lesz még hasonló. ;)

Ismét díjak :)

Két díjat is kaptam egyszerre Barbitól! :) A napfényesnek külön örülök, mert már nagyon hiányzik a napsütés, ráadásul ez nem csak tőle érkezett, hanem Miától és Klaudiától is (meg gyűjtőnéven Dorottyától). Köszönöm lányok!

Szokták mondani, hogy párosan szép az élet, hát én is párosan küldöm tovább a díjakat Ritának, Vikinek, Fanninak, Marcsinak és Zsófinak szeretettel.

Még egy kis hastánc :)

Hát ha ma reggel valaki azt mondja nekem, hogy Dorával hastánc ruhákat fogunk próbálni és lesz olyan, amibe beleszeretünk, akkor jól kinevettem volna. :DDD

Szóóval az úúúgy volt... hogy már többször is beszéltünk róla, hogy kellene valamit szerezni a májusi bemutatóra, én meg most elkezdtem körbenézni a neten, aztán küldtem linkeket Dorának. Aztán felvetettem az ötletet, hogy vágjunk neki a városnak, ha vége lesz ennek a vacak hóesésnek. Először a jövő hetet vettük célba, de sorra estek ki a napok, míg végül a mai maradt, de a hóesést mindenképpen ki akartuk kerülni. Dora maradt bent 5-ig, én úgyszintén próbáltam valami hasznossa eltölteni addig az időt, ami csak részben sikerült, de majd holnap befejezem a nyomtatványrendeléses levelet. És láss csodát, mire Dora megérkezett a villamosmegállóba, a hósesés szinte teljesen elállt, teljesült a kívánságunk. Egy megállóra igénybe vettük a BKV szolgáltatását és beszabadultunk az Oktogonnál lévő boltocskába, ahol az eladó hölgy nagyon készségesen segített a választásban. Jó jó, tudom, hogy ez a dolga, de akkor is, ritkán találkozik hasonlóval manapság az ember. Én kezdtem a próbát egy rózsínes összeállítással, de a felső is és az öv is nagynak bizonyult, úgyhogy másodiknak a lehető legkisebb darabot próbáltam fel, ami csodák csodájára mindenhol passzolt. Végül ennél a türkizes-ezüstös-fehéres kombinációnál maradtam, annyira de annyira tetszik, még itthon is ellébecoltam benne vagy egy órát, mindenféle mozdulatokat próbálgattam fátyollal és a nélkül is és nem is lesz olyan nagy ez a fátyol, csak meg kell szokni. :) Dorának is sikerült választania, a fehér-rózsaszín összeállítás neki sem jött össze, viszont ez a sötéttürkizes-rózsaszínes állati jól áll neki. Nem sokáig gondolkoztunk, lecsaptunk a szépséges darabokra, minek következtében hatalmas mennyiségű boldosághormon szabadult fel bennünk. Meg is gyártottuk az ideológiát hozzá (mert ennyit azért elsőre nem szerettünk volna költeni), hogy a pénz nem boldogít, a ruha viszont IGEN! :))))

Most már csak a betáncolás van hátra, na meg a koreográfiák rögzítése a kis fejünkben... várom nagyon a május 7-ét!