Teázás az Európa-ligetben

Már majdnem egy hónap telt el azóta, hogy együtt teáztunk a Városjáró Teázókkal az Európa-ligetben a vár tövében.

Katasztrófa-turizmus keretében láttuk a kiáradt Dunát, jókat beszélgettünk és nagyon finom teákat kóstolhattunk, nekem a koreai téli zöld tea volt a kedvencem, az lépett a toplista tetejére. Volt rengetegféle sütemény is és hogy ne érezzem magam teljesen kiéhezettnek ezekre, sütöttem sajátot is egy almás-fahéjas muffin formájában. És volt egy gesztenyés gőzgombócnak nevezett édesség is, amit nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljak meg, de kár volt... nekem már ehetetlenül édesnek bizonyult. A többiek furcsa módon nagyon istenítették.

A csapat késő estébe nyúlóan teázott, mi viszont kora estére haza szerettünk volna érni, így az erősebb teákról már lemaradtunk, ezt én olyan nagyon azért nem bánom. Viszont legközelebb is csatlakozunk hozzájuk, ha az időnk engedi.

Túra Mátrafüredről Mártarfüredre :)

Régen írtam már kirándulás bejegyzést, pedig a leugótti ilyen óta egészen biztosan sok helyen jártunk. Most azonban még frissiben mutatok néhány képet, hogy merre jártunk tegnap... az idő gyönyörűen tiszta volt, a társaság remek, mi kell ennél több? :)

 Szabadtéri ökumenikus istentiszteleti hely

A repülőtér (ide fogunk költözni egyszer Dorottyáékkal együtt :-))

 Vadászles valahol útközben

 A távolban a Kékes környéke, a közelben meg elég nagy volt a mocsár...

 Szent Anna-kápolna

 Szent Anna-tó

 Én

 Látkép a kápolnától, de igazából a felhők tetszettek

 Jövök :-)

 Egyik patak

 Másik patak

Csepegő-forrás

 

Őszi séta

Hosszabb kirándulásra most nem futotta a hosszú hétvégén (cserében viszont egész tisztaság lett a lakószinten és főztem szappant, meg fúrtunk és faragtunk), viszont  a családi ebéd előtt sétáltunk egyet közösen anyósomékkal és sogoromékkal. Az idő rendkívül kellemes volt, szerencsére sütött a nap így szép képeket lehetett készíteni, mert azért lássuk be egy 22 hónapos fiatalemberrel még nem lehet hatalmas távokat megtenni, így talán az erdő feléig sem jutottunk, de azt legalább élveztük.Válogattam néhányat a képek közül, természetesen nem én készítettem őket, úgyhogy Andris tollával ékeskedem, de ezeket szerintem nagyon eltalálta. :)

Íme a kedvenceim:

Bánk újratölve :)

Első bánki kirándulásunk a kirándulás szempontjából nem sikerült valami fényesre, mert ugye egész idő alatt esett az eső. Most viszont megkegyelmeztek nekünk az égiek és csodás őszi időjárást kaptunk cserébe. :) Ráadásul a szálloda új szárnyában kaptunk szobát, szóval a múltkori kis lyukat is kárpótolták, bővült a medence részleg is, egyedül a szabadtéri medencébe nem tudtunk kimenni, mert azt valószínűleg nem fűtik és csak nyáron lehet használni. A gerjesztett hullámok tetszettek a legjobban, tisztára úgy érezheti ott az ember magát, mint egy hajótörött. 

Egy egész napunk volt, így aznapra terveztük a kirándulást és végül a gyadai tanösvénynél kötöttünk ki. Aztán félúton elhagytuk a zsibongó gyerektömeget és áttértünk a kéktúra útvonalára, de a Naszályra már nem mentünk fel, szóval tényleg csak kis kitérőt tettünk. Szépen kiépített egyébként a tanösvény, gyerekekkel remek célpont szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kicsiket egy óvodás erdőkerülőre invitálják, míg a nagyobbak a különböző pontoknál játékos feladatokat teljesíthetnek miközben megismerik az erdőt és annak élővilágát, mondhatni flóráját és faunáját. 

Hazafelé úton belebotlottunk a bánki szüreti felvonulásba, sajnos a műsor nagy részéről lemaradtunk, de a mustot megkóstolhattuk... mit ne mondjak, isteni volt a frissen préselt szőlőlé (otelló) rögtön meg is ittam belőle két pohárral. Tetszett az is, ahogy a kisbíró elsorolta, mi történt az évben a falu életében, na meg a sok hímzett népviselet.

Vagyis nagyon jól éreztük magunkat, várom a következő hasonló alkalmat még ha más is lesz az uticélunk.

Hétvégéről

Remek kis hétvégénk volt, egy baj volt vele, hogy a ma reggellel véget is ért. Pénteken hazarohantam, elvágtattam a postára a csomagomért (hamarosan arról is kiderül, mit rejtett) és behuppantam a fodrász székébe. A probléma akkor kezdődött, mikor rám terítette a védőleplet, hogy a lepotyogó hajszálak ne az ölembe hulljanak, ez ugyanis egy szaunázással is felért volna, meglepő módon a hajszárítást sokkal jobban bírtam és szerencsére nem bíbelődött most sokat a tépkedéssel, amúgy is olyan kevés már a hajam, nem tudom, minek ezt még ritkítani is. A fodrász után hazaszaladtam Andrisért és kimentünk Szilvihez és Zina babához Pencre, oda menekülnek ugyanis a nagy forróság elől a hűvös kis parasztházikóba. Jót beszélgettünk és nagyon gyorsan elrepült az idő, sok dolog talán még szóba sem került. Folyt. köv. annyi biztos… és várom már nagyon, hogy visszamehessek hozzá a kozmetikába. Alapvetően nincs semmi gondom Katival, de magát Szilvit és a munkáját is jobban szeretem.

A szombat volt a legsűrűbb, de sikerült mindent elintézni, amit szerettünk volna, egyedül Csomádra nem jutottunk ki ebédelni, amit azt hiszem, most vasárnap lesz alkalmunk bepótolni. Reggel gyorsan befejeztem a DIM pillangókat, aztán elrámoltam a konyhában, kitaláltam mit vegyek fel és mire ezzel minddel végeztem, már meg is érkezett a kéményseprő. Jó hír, hogy tiszta a gázkéményünk, a kazán körül is minden rendben van, sőt még a fürdőből induló kéményt is megnézte kandalló szempontjából. És lehet kandallónk, ennyi már biztos. Kibontani ugyan nem volt egyszerű a kéményajtót, meg a mögötte lapuló malter kupacot, de a kéményseprő rendes volt és elvégezte a piszkos munkát helyettünk. Szóval, ha van lakhatási engedélyünk, akkor minden további nélkül építhetjük a kandallót, ha nincs, akkor előbb bélelni kell a kéményt, ami meglehetősen húzós anyagilag, lehet, hogy többe kerülne, mint maga a kandalló. De az biztos, hogy lesz kandallónk, én nagyon szeretném, ha már idén télen pattogna benne a tűz, igaz a virágaimat át kellene hozzá telepíteni, de vállalom a kockázatot ennek érdekében. Hurrá!

Kéményseprő után kimentünk a paradicsomfesztiválra, lehet, hogy nem egészen a legjobb időpontban, mert még éppen csak elkezdtek kipakolni bizonyos sátrakban. Megkóstoltuk a paradicsom fagyit, maradjunk annyiban, hogy ez a változat érdekes volt, én kb. 5 nyalásig bírtam, Andris hősiesen lenyomta a paradicsomost is és a lecsósat is. Talán, ha kevésbé lett volna tömény… Benéztünk még Szilvihez a jógasátorba, megállapítottam, hogy egyáltalán nem tetszik a Zumba fitness, maradok a lágyabb, nőiesebb verziónál. Paradicsom félék alig voltak kint, de lehet később ez változott, viszont a melegben nem volt erőnk újra kimenni. Nem tudjuk lesz-e jövőre is, egy sétát viszont esetleg megérhet akkor is. A paradicsomok után bevágtattunk a Pestre és megvettük anyának a tisztázógépet, amit itthon persze ki kellett próbálnom, nehogy valami olyan gondja legyen, ami miatt azonnal cserélni kellene, de szerencsére nagyon szépen varr. Viszonylag könnyen kezelhető, remélem, anyának is tetszeni fog (ez a hétvégén kiderül). Kis pihenést és próbavarrást követően sütizni voltunk a lányokkal, igaz most már bővül egy kicsit a kör, de így is remekül szórakoztunk és jókat nevettünk. Nekem is van vajon színvak olvasóm? Ha igen kérdezném tőle, hogy a tölgyfalevélzöld az a színe vagy a fonákja?

Vasárnap délelőtt pihiztünk, délután pedig elmentünk kirándulni... nos a sorrendet jobb lett volna felcserélni, mert patakokban folyt rólunk a víz, de annyira szép látványban volt részünk a Hegyes-tetőn, hogy még ez is megérte a mai izomlázzal együtt.

Kirándulásbeszámoló VI. - Vácrátóti Botanikus Kert

Időnként ellátogatunk a Vácrátóti Botanikus kertbe, hogy feltöltődjünk színekkel, virágokkal, illatokkal, bogarakkal, begyűjteni az éves szúnyogcsípéseket… de bárhogy is, szeretünk sétálni kertben. Mire hazaértünk, én lettem az igazi, mert annyi szúnyog megtalált, hogy nem győztem a piros pöttyeimet számolgatni és a viszketést csökkenteni, persze mindettől függetlenül megérte a kellemes séta.

Néhány hete egy esti koncentre is visszatértünk, nagyon tetszett a zenekar játéka és az énekkaros rész is remek volt, sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam, legkedvesebb a tenor és a bariton duettje (remélem, nem rontottam el a hangnemeket) volt számomra. Ha lesz még ilyen, biztosan ott leszünk.

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni  Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy

kilátás a Vaskaputól

 

  Esztergomi vár

 a kupolán

Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…

A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.

Kirándulásbeszámoló V. - Szeged

Május közepén Szegeden jártunk az öcséméknél, hogy megnézzük a lakásukat. Hívtak már korábban is minket, de abban maradtunk, hogy megvárjuk a szép időt, amikor már érdemes esetleg a Füvészkertben is egy sétát tenni, így esett a választás erre a hétvégére (azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a hétvége volt szabad nekünk is és nekik is).

Szombat reggel indultunk és mivel nem koránkelők, éppen akkor érkeztünk, mire mindketten összeszedték magukat. Volt jó néhány tervünk, hogy mit kellene megnézni, de végül idő hiányában nem mindent jártunk be. Szombaton a vadasparkban tettünk egy látogatást, aztán megnéztük a lakásukat, mert szállásunk az Eszter szüleinek házában volt, mivel a szülők épp nyaralni voltak, ők látták el a ház felügyeletét és leginkább a házőrző óriáspamacs etetését. Nem mondom, hogy teljesen összebarátkoztunk, de egy idő után már legalább nem féltem tőle… egyedül minden esetre nem mertem kilépni az ajtón és be a kapun. A lakásnál nem értek ekkora atrocitások, mert nekik csak egy macskájuk van, aki remekül érzi magát a kertben is, szóval épp csak üdvözölte a gazdikat, aztán tovább is állt a napi rutinköreit folytatni. Eszternek persze volt egy húzása, amit nem igazán értettem, hogy miért pont akkor és ott kellett bizonyos téli holmikat kicipelni a garázsba és ott feltenni az emeletre, de azért kibírható volt, ezt leszámítva egészen normálisan viselkedett.

A vadaspark nagyon tetszett, sokféle állat lakik benne és nincsenek összezsúfolva egyáltalán. Egy-két állat nem volt csak a helyén, hiába kerestük a kiírásnál, de a vidráról például kiderült, hogy azért volt akkor éppen kilakoltatva, mert a medencéjének üvege nem volt elég törésbiztos, így várnia kellett a cserére. A zsiráfok voltak az egyik kedvenceim, ők nem olyan régen kaptam új kifutót és egészen a fejmagasságukban figyelhettük őket – egészen más volt így, mint a földről nézve. Csak néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Mivel épp borfesztivál volt a városban, úgy döntöttünk, hogy este teszünk egy sétát a belváros felé, és belevetjük magunkat a forgatagba. Szerencsére a szülői ház csak 15-20 percnyi sétára van a belvárostól, így gyalog indultunk neki, hogy mindenki kedvére kóstolhassa a bort, na meg parkolni úgysem tudtunk volna hol és egyébként is fel volt túrva a fél város, nem lehetett a megszokott útvonalakon közlekedni. Kóstoltunk egy néhány féle bort, a bátrabbak pálinkát is, én azt inkább kihagytam. Vettünk borlekvárt, amiről még sosem hallottam eddig, de nagyon ízlett, így beruháztunk egy üvegre. Az eperbor tetszett még nagyon, de azt nem akartuk végigcipelni a városon, így arról lemaradtam, be kellett érnem a kóstolóval. Vacsora gyanánt beültünk egy olasz pizzériába, nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát! És mi tagadás, leülni is jól esett már, mert a borfesztiválon akkora volt a tömeg, hogy könnyebb lett volna egy gombostűt megtalálni, mint ülőhelyet szerezni.

Vasárnap kora délutánra terveztük a haza utat, így a Füvészkerti séta mellett döntöttünk, mint program. Lehet, hogy nem a legjobb időpontban érkeztünk, mert a tavaszi virágok már mind elvirítottak, az egy nyáriak még sehol és a rózsakert is csak bimbókkal volt zsúfolva, de azért így is láttunk szépségeket pl. az orchidea házban, a kaktuszok is hatalmasak voltak és a tavirózsák is csodás látványt nyújtottak.

A gyors ebédet követően indultunk haza és egy kellemes hétvégét tudhattunk magunk mögött.