Hétvégéről

Remek kis hétvégénk volt, egy baj volt vele, hogy a ma reggellel véget is ért. Pénteken hazarohantam, elvágtattam a postára a csomagomért (hamarosan arról is kiderül, mit rejtett) és behuppantam a fodrász székébe. A probléma akkor kezdődött, mikor rám terítette a védőleplet, hogy a lepotyogó hajszálak ne az ölembe hulljanak, ez ugyanis egy szaunázással is felért volna, meglepő módon a hajszárítást sokkal jobban bírtam és szerencsére nem bíbelődött most sokat a tépkedéssel, amúgy is olyan kevés már a hajam, nem tudom, minek ezt még ritkítani is. A fodrász után hazaszaladtam Andrisért és kimentünk Szilvihez és Zina babához Pencre, oda menekülnek ugyanis a nagy forróság elől a hűvös kis parasztházikóba. Jót beszélgettünk és nagyon gyorsan elrepült az idő, sok dolog talán még szóba sem került. Folyt. köv. annyi biztos… és várom már nagyon, hogy visszamehessek hozzá a kozmetikába. Alapvetően nincs semmi gondom Katival, de magát Szilvit és a munkáját is jobban szeretem.

A szombat volt a legsűrűbb, de sikerült mindent elintézni, amit szerettünk volna, egyedül Csomádra nem jutottunk ki ebédelni, amit azt hiszem, most vasárnap lesz alkalmunk bepótolni. Reggel gyorsan befejeztem a DIM pillangókat, aztán elrámoltam a konyhában, kitaláltam mit vegyek fel és mire ezzel minddel végeztem, már meg is érkezett a kéményseprő. Jó hír, hogy tiszta a gázkéményünk, a kazán körül is minden rendben van, sőt még a fürdőből induló kéményt is megnézte kandalló szempontjából. És lehet kandallónk, ennyi már biztos. Kibontani ugyan nem volt egyszerű a kéményajtót, meg a mögötte lapuló malter kupacot, de a kéményseprő rendes volt és elvégezte a piszkos munkát helyettünk. Szóval, ha van lakhatási engedélyünk, akkor minden további nélkül építhetjük a kandallót, ha nincs, akkor előbb bélelni kell a kéményt, ami meglehetősen húzós anyagilag, lehet, hogy többe kerülne, mint maga a kandalló. De az biztos, hogy lesz kandallónk, én nagyon szeretném, ha már idén télen pattogna benne a tűz, igaz a virágaimat át kellene hozzá telepíteni, de vállalom a kockázatot ennek érdekében. Hurrá!

Kéményseprő után kimentünk a paradicsomfesztiválra, lehet, hogy nem egészen a legjobb időpontban, mert még éppen csak elkezdtek kipakolni bizonyos sátrakban. Megkóstoltuk a paradicsom fagyit, maradjunk annyiban, hogy ez a változat érdekes volt, én kb. 5 nyalásig bírtam, Andris hősiesen lenyomta a paradicsomost is és a lecsósat is. Talán, ha kevésbé lett volna tömény… Benéztünk még Szilvihez a jógasátorba, megállapítottam, hogy egyáltalán nem tetszik a Zumba fitness, maradok a lágyabb, nőiesebb verziónál. Paradicsom félék alig voltak kint, de lehet később ez változott, viszont a melegben nem volt erőnk újra kimenni. Nem tudjuk lesz-e jövőre is, egy sétát viszont esetleg megérhet akkor is. A paradicsomok után bevágtattunk a Pestre és megvettük anyának a tisztázógépet, amit itthon persze ki kellett próbálnom, nehogy valami olyan gondja legyen, ami miatt azonnal cserélni kellene, de szerencsére nagyon szépen varr. Viszonylag könnyen kezelhető, remélem, anyának is tetszeni fog (ez a hétvégén kiderül). Kis pihenést és próbavarrást követően sütizni voltunk a lányokkal, igaz most már bővül egy kicsit a kör, de így is remekül szórakoztunk és jókat nevettünk. Nekem is van vajon színvak olvasóm? Ha igen kérdezném tőle, hogy a tölgyfalevélzöld az a színe vagy a fonákja?

Vasárnap délelőtt pihiztünk, délután pedig elmentünk kirándulni... nos a sorrendet jobb lett volna felcserélni, mert patakokban folyt rólunk a víz, de annyira szép látványban volt részünk a Hegyes-tetőn, hogy még ez is megérte a mai izomlázzal együtt.