Május közepén Szegeden jártunk az öcséméknél, hogy megnézzük a lakásukat. Hívtak már korábban is minket, de abban maradtunk, hogy megvárjuk a szép időt, amikor már érdemes esetleg a Füvészkertben is egy sétát tenni, így esett a választás erre a hétvégére (azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a hétvége volt szabad nekünk is és nekik is).
Szombat reggel indultunk és mivel nem koránkelők, éppen akkor érkeztünk, mire mindketten összeszedték magukat. Volt jó néhány tervünk, hogy mit kellene megnézni, de végül idő hiányában nem mindent jártunk be. Szombaton a vadasparkban tettünk egy látogatást, aztán megnéztük a lakásukat, mert szállásunk az Eszter szüleinek házában volt, mivel a szülők épp nyaralni voltak, ők látták el a ház felügyeletét és leginkább a házőrző óriáspamacs etetését. Nem mondom, hogy teljesen összebarátkoztunk, de egy idő után már legalább nem féltem tőle… egyedül minden esetre nem mertem kilépni az ajtón és be a kapun. A lakásnál nem értek ekkora atrocitások, mert nekik csak egy macskájuk van, aki remekül érzi magát a kertben is, szóval épp csak üdvözölte a gazdikat, aztán tovább is állt a napi rutinköreit folytatni. Eszternek persze volt egy húzása, amit nem igazán értettem, hogy miért pont akkor és ott kellett bizonyos téli holmikat kicipelni a garázsba és ott feltenni az emeletre, de azért kibírható volt, ezt leszámítva egészen normálisan viselkedett.
A vadaspark nagyon tetszett, sokféle állat lakik benne és nincsenek összezsúfolva egyáltalán. Egy-két állat nem volt csak a helyén, hiába kerestük a kiírásnál, de a vidráról például kiderült, hogy azért volt akkor éppen kilakoltatva, mert a medencéjének üvege nem volt elég törésbiztos, így várnia kellett a cserére. A zsiráfok voltak az egyik kedvenceim, ők nem olyan régen kaptam új kifutót és egészen a fejmagasságukban figyelhettük őket – egészen más volt így, mint a földről nézve. Csak néhány kép a teljesség igénye nélkül:
Mivel épp borfesztivál volt a városban, úgy döntöttünk, hogy este teszünk egy sétát a belváros felé, és belevetjük magunkat a forgatagba. Szerencsére a szülői ház csak 15-20 percnyi sétára van a belvárostól, így gyalog indultunk neki, hogy mindenki kedvére kóstolhassa a bort, na meg parkolni úgysem tudtunk volna hol és egyébként is fel volt túrva a fél város, nem lehetett a megszokott útvonalakon közlekedni. Kóstoltunk egy néhány féle bort, a bátrabbak pálinkát is, én azt inkább kihagytam. Vettünk borlekvárt, amiről még sosem hallottam eddig, de nagyon ízlett, így beruháztunk egy üvegre. Az eperbor tetszett még nagyon, de azt nem akartuk végigcipelni a városon, így arról lemaradtam, be kellett érnem a kóstolóval. Vacsora gyanánt beültünk egy olasz pizzériába, nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát! És mi tagadás, leülni is jól esett már, mert a borfesztiválon akkora volt a tömeg, hogy könnyebb lett volna egy gombostűt megtalálni, mint ülőhelyet szerezni.
Vasárnap kora délutánra terveztük a haza utat, így a Füvészkerti séta mellett döntöttünk, mint program. Lehet, hogy nem a legjobb időpontban érkeztünk, mert a tavaszi virágok már mind elvirítottak, az egy nyáriak még sehol és a rózsakert is csak bimbókkal volt zsúfolva, de azért így is láttunk szépségeket pl. az orchidea házban, a kaktuszok is hatalmasak voltak és a tavirózsák is csodás látványt nyújtottak.
A gyors ebédet követően indultunk haza és egy kellemes hétvégét tudhattunk magunk mögött.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése