Endokrinológus és nőgyógyász - ismételt kontrollok

Igazából dolgoznom kellene, de ha most nem írom ezt le, akkor ki tudja mikor legközelebb.

Már magáért a vérvételes beutalóért is megdolgoztam, ugyanis az első egyeztetett időpontban a doktornő betegség miatt nem rendelt a kórházban, csak következő héten tudtam hozzá elmenni. Sikerült majdnem a rendelés végét elkapni, így nem sokat kellett várnom, de a nyomtató nem akarta az igazságot és kis híján magában tartotta a beutalót. Ekkor már felvetettem a doktornőnek, hogy mondja meg miket szeretne ellenőrizni és elmegyek egy magánlaborba, mint utóbb kiderült tényleg jobban jártam volna a magánlaborral. A pajzsmirigykezelésemet elfelejtette, de aztán azokat is behúzta, hogy nézzük meg, illetve a progeszteront meg a D-vitamint. Otthon filóztam rajta, hogy ne húzzam-e be az ösztradiolt is, de csak nem tettem, nem önállóskodok itt a szakállára.

A megbeszélt napon hajnalban megjelentem a Fehérvári úti rendelőben, hogy megcsapoljanak, emiatt korán keltünk mind a ketten és igyekeztem minél hamarabb végezni, mert inkább éhgyomorra csináltattam a vizsgálatot. Mivel egy elég gonosz vírussal küzdöttem, hazafelé a háziorvost is útba ejtettem, aki felvett táppénzre és feküdtem otthon szinte egész héten. Így az eredményért sem tudtam visszamenni csak egy hét elteltével és akkor láttam, hogy csak ösztradiolt néztek progeszteront nem. Nagyon sajnálják, aznap reggel nehezen működött a gép, előfordul... megismétlik, ha kérjük. Hét nappal később progeszteront nézni, hát nem sok értelme van, hacsak nem terhes az ember lánya, de mint a másnap kezdődő vérzésből kiderült, nálam nem ez volt a helyzet. Aztán konzultáltam telefonon a doktornővel, hogy mi legyen, ekkor már azt mondta, hogy mindkettőre szükség lett volna, minden esetre a többi beszéljük meg, ha megyek hozzá szerdán.

Ez így is lett, megint nagyon kedves volt, még mindig lehet tőle akármit kérdezni és mindig türelmesen válaszol. Az Ancika hangzatú becézésért annyira azért nem vagyok oda, én Anita vagyok és kész, na de neki elnézem már csak azért is, mert valahogy passzol a stílusába. És akkor a helyzet: diéta és merckformin marad ahogy eddig is, a pajzsmirigyem kicsit túlműködik, úgyhogy valamivel kevesebbet kell ezután szednem, a D-vitamin szintem olyannyira jó, hogy most már nem is kell szednem egyáltalán. Kicsit még túl is lőtt a doktor úr a célon a vigantollal, na de én nem bánom, mivel sokkal jobban vagyok. Az ösztrogénem és a prolaktinom magasabb az eddiginél egy kicsit, azzal azonban egyelőre nem foglalkozunk, most a progeszteront szeretné látni a doktornő, hogy hol tart. Éppen ezért 8. és 20. napi vérvételt javasolt, de már nem bízza a rendelőintézetre, ő maga vette le a vért a Szent Imre kórházban ma reggel is és jövő vasárnap is hozzá kell majd bemennem. Ha ezek megvannak, akkor őszig békén hagy, cukorterhelés is legközelebb szeptemberben lesz (én titokban bízom benne, hogy erre vagy nem lesz szükség vagy már kismama leszek addigra).

A mai vérvételnek talán péntekre lesz eredménye, akkor kell majd hívnom a doktornőt.

Tegnap voltam a nőgyógyásznál is, ahogyan megbeszéltük, persze nem emlékezett rám, de gondolom minél többször lát, annál inkább tudni fogja, hogy a páciense vagyok. Még továbbra is szimpatikus, mindent elmond, amit tudnom kell és nem csinál feleslegesen semmit, persze ez itt ugye nézőpont kérdése, de ha nem muszáj, nem bolygatja a szervezetemet. Végignézte a doktornő ambuláns lapját, megörült, hogy ilyen szép lett a D-vitamin értékem és ő is megerősítette, hogy most pihentessem a napozást és a cseppeket. Mondta, hogy a pecsételést és a múltkori mintavételkori vérzést is okozhatta a hormonzavar, ugyanis a cytilógiám teljesen rendben van, nincs gyulladásom szerencsére. Azt is hozzátette, hogy alapvetően most már jók a hormonjaim (szerinte az ösztradiol és a prolaktin is rendben van, nem gond ha az eddigihez képest emelkedett) és ha a jó isten is úgy akarja, jöhet a baba. Sőt, elmondta, hogy az eddigi zűrzavar akár akadályozhatta is a beágyazódást, szóval szerinte nem kell sok a jövevény érkezéséhez. 

Abban azért megállapodtunk, hogy július 10-e körül hívom vagy a menzesz első napján és akkor konzultálunk a 20. napi progeszteron eredményről meg az átjárhatósági időpontjáról vagy pedig két csíkos teszt esetén is hívjam, mert ha kell, akkor kapok progeszteron pótlást. 

Ha az átjárhatóságinál találnak valamit, akkor laparoszkópia, ha minden rendben és nem lenne baba, akkor ősszel kezdhetjük az inszemet, de mivel nem bírtam a clostit, ezért csak tüszőrepesztőt fog adni és számlálás után beküldik a hadsereget.

Andris megúszta az újabb hadseregszámlálást, mert azt úgyis megejtik, ha sor kerül az inszemre, de addig is C és E vitamint valamint cinket javasolt neki a doktor úr.

Szóval a dokiktól zöld utat kaptunk, a nőgyógyásztól mindenképpen és nagyon-nagyon bízom benne, hogy elkerülhető lesz a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és már a két csíkos eredmény miatt hívhatom majd a doktor urat. Azt hiszem, imádkozom/zunk egyet este, hogy a jó isten is így akarja, hátha...

Még jó...

... hogy maximálisan megbíztam eddig a nőgyógyászomban, pedig lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem. Arra, hogy évente egyszer elmenjek hozzá rákszűrésre tökéletes, de a babaprojekt levezénylésében tartok tőle, hogy nem a kellő alapossággal jár el. És hogy ezt honnan veszem? Hát egyrészről nem tetszik, hogy az LH és FSH stimulálás mellett csak egyszer rendel vissza ultrahangra egy ciklusban, holott a progeszteron pótláshoz véleményem szerint minden hónapban le kellene ellenőriznie, hogy valóban megtörtén-e a tüszőrepedés és beindult-e a saját progeszteron termelés. Legalább annyit mondhatna, hogy vezessek ébredési hőmérsékletet, de nem tette... és bár nem szívesen járkálnék plusz két vizsgálatra ciklusonként, biztosabb lennék az alaposságában.

Anyukám ajánlott ugye ezt a Gynevac nevezetű injekciókúrát, amit a barcikai kórházban fejlesztett ki egy onkológus és egy nőgyógyász együttesen és igen hatékony segítséget jelent a gyulladások megszüntetésében, ezáltál a várva várt baba érkezésében. Felkerestem hát e-mailben a doktornőt, aki ezzel foglalkozik, mert nem voltam benne biztos, hogy a háziorvos önállóan is felírhatja a gyógyszert, na meg akkor már leírtam röviden az elmúlt 7-8 hónap történésiet. Kiderült, hogy azzal ahogy a progeszteronpótlás adagolását felírta, mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjak babás, ugyanis az elvonás után automatikus jön a menzesz (az eddigi tapasztalatok szerint 3 nappal az elhagyást követően). Még jó, hogy a cél az endometriózis visszaszorítására, pontosabban újbóli kialakulásának megelőzősérére az, hogy minél hamarabb jöjjön a baba. Alig észlelek itt némi ellentmondást... ráadásul tényleg kellene ellenőrzni a tüszőrepedést, legalább alaphőmérséklet méréssel (bár ezt a módszert az orvosok egy része igen elavultnak ítéli, pedig szerintem nagyon is jól követhetővé teszi a ciklus lefolyását, főleg ha más dolgokat is feljegyzünk mellé). Szóval kezdek szimpatizálni a doktornővel, tegnap megnézte a még tavalyi hormonképemet, azzal szerencsére minden rendben van, minden esetre én indokoltnak tartanám ezt megismételni tekintettel az elmúlt időszak eseményeire. Még a hőgörbéimet is megnézi, arra viszont egyelőre nem kaptam választ, de ha másért nem is, azért mindenképpen szeretnék elmenni hozzá egy rendelésre, hogy a kúrát felírja. Ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ha hozzá kerülnék, hamarabb jönne a baba természetes úton, mint a jelenlegi orvosomnál mindenféle beavatkozásokkal. Eddig ennél a nőgyógyásznál bírtam a leghosszabb ideig, de azt hiszem, a babavárás alatt sem tudnék feltétel nélkül bízni benne ezek után, azt hiszem, túl sok betege lett mostanra és a mennyiség a minőség rovására kezdett menni. Minden esetre, van még két nőgyógyász a tarsolyomban, akihez valószínűleg el fogok menni és kikérem a véleményüket, aztán majd döntök, hogy ki a legszimpatikusabb és legalaposabbnak tűnő.

Ráadásul miért ne ebben a ciklusban késne a tüszőrepedésem, amikor nem mentem vissza kontrollra a doktor úr szabadságolása miatt, már a 31. napon tartok, szerencsés esetben egy héttel a tüszőrepedés után. Bízzunk a legjobbakban.

Kíváncsi voltam...

Mialatt az ember lánya próbálkozik a más állapot elérésével sok elvetemültségre képes... sosem gondoltam, hogy ez egyszer be fog következni, mindig is azt hittem, hogy leendő gyermekem apjának elég lesz rám néznie és máris növekedésnek indul valami odabent. Ehhez képest most ott tartok, hogy a mai kontrollon már az inszeminációt emlegett a doktor úr, ha a nyár végéig várat magára a baba. Annyira, de annyira szeretném ezt elkerülni. Annyira boldog lennék, ha végre az lh teszt mellett a terhességi teszten is láthatnék két kis csíkot! Azt hiszem, kezdek megint kétségbe esni, pedig ezt sokkal jobb lenne elkerülni. Ha a rengeteg meditációban és egyebekben látott kép végre valósággál válna...

De vissza az eredeti témához, ugyanis patikák és drogériák polcain fellelhető ovulációs teszteket már végigpróbáltam - a törpemikroszkóp kivételével, arra ugyanis hatással van a bogyó, amit szedek, ezért nem lenne értelme -, így az intenet útvesztője következett. A témában jártasak már biztosan tudják, hogy vannak ilyen tesztek fillérekért és vagyonokért egyaránt, nos a filléresből előző hónapban kifogytam, most gondoltam, kipróbálom a piacon kapható legdrágábbat. Digitális kijelzővel rendelkezik, de mikor kihúzzuk a tesztcsíkot a kütyüből, akkor látható a hagyományos tesztfelület is. Üres kör jelzi a negatív, szmájli pedig a pozitív eredményt. Nagy meglepetésemre ma a szmájlival találkoztam, az eredményt a doktor úr is megerősítette, közeleg a tüszőrepedésem, megkaptuk a házi feladatot. ;) Újabb próbálkozások egy új élet teremtésére... bárcsak lehetne ezt egy kicsit kötetlenebbül, mindenféle orvosi beavatkozás és asszisztáció nélkül.

Ez megint nem a mi hónapunk...

… vagyis még mindig nincs itt az ideje a pocaklakó beköltözésének. Pedig már egészen kezd kikupálódni a ciklusom, na meg a szervezetem. Persze azért akadnék még apró bibik, mint az egyre több plusz kiló és ezáltal egyre kevesebb ruhámba férek bele (persze, persze szokjam a gondolatot, de nem kellene ilyen látványosan szemléltetni már a beköltözés előtt), a petefészkeim is fájnak még időnként és a nyák-helyzeten is lehetne még javítani, de ami késik, nem múlik. Szűrés eredményem még mindig nincs, lassan már 3 hete voltam, kezdek aggódni.

A második bogyós hónapom egyébként kellemesebb volt, mint az első, csak egy-két hőhullám kapott el, azon kívül másra nem igazán emlékszem. PÉ-m viszont később volt az előző ciklushoz képest, viszont csak egy petesejt indult növekedésnek. Sajnos túl hamar volt jelenésem a dokinál, mert Brüsszelbe kellett mennem aznap, mikor pont jó lett volna… azért elég jól saccolt a doktor úr, hogy mikorra kell időzítenünk. Lényegesen könnyebben megy a dolog, ha szabadságon van az ember, de annyi szabadság a földön nincs, hogy ezt minden hónapban el tudjuk játszani. Na jó, nekem lenne, de én ugye egyedül kevés vagyok hozzá és nem szeretném ennyire elaprózni a szabadnapokat.

Szóval még várunk, hol türelmesen, hol kicsit kevésbé türelmesen, de már semmiképp sem kétségbeesetten. Még szabadságolást is nehéz így tervezni/szervezni, pontosabban nyaralást, mert amikor jó lenne, ha elvonulnánk a világ elől, na nekem pont akkor van jelenésem a doktor úrnál. Szeretném már, ha ennek a megfigyelősdinek vége lenne, ami két módon lehetséges:

a) Szinte kizártnak tartom, mert ugye a betegség miatt elég irányított vonalat képvisel a pocaklakó-teremtés, de mondjuk előbb-utóbb szünetet kell tartani ebben a gyógyszerszedésben egyszer, mert elvékonyítja a méh nyálkahártyáját (nem mellékesen pedig kíváncsi lennék rá, hogy mondjuk egy fél évvel a műtét után tudok-e már magamtól is rendesen működni… gyanítom, hogy igen).
 

b) Marad a megfigyelősdi, de már valakit figyelgetünk, ami mégiscsak egészen más lenne.

Elkezdtem hőmérőzni is, ez most már a harmadik ciklusom lesz, amit mérek, bár a gyógyszerek mellett fogalmam sincs, hogy van-e értelme. Nem tudom, így mennyire kapok valós képet a ciklusról és mondjuk kell-e foglalkoznom azzal, hogy viszonylag magas az ébredési hőmérsékletem. Ugyanis valahol azt olvastam, hogy a nagyon magas ébredési hő utalhat pajzsmirigy túlműködésre, bár az enyém szerintem inkább alulműködik sokszor (a tünetek teljesen erre illenek) és tartok tőle, hogy a kilók is ezért ragadnak rám részben. Lehet meg kellene ismételtetnem a vizsgálatot valamikor, na majd megemlítem a doktor úrnak. Persze én nem vagyok endrokrinológus csak hipochonder.

Lehet, hogy túlságosan előre haladunk, de lassan lesz fiúnevünk is a tarsolyban végre, nem csak lány, ami azért megnyugtató érzés, mert mi van, ha mégis fiú lesz, valahogy hívni kell majd őt is. Aztán persze ha már bent lesz, lehet felborít minden eddigi tervet és elképzelést. :) Mennyivel egyszerűbb lenne csak úgy próbálkozni, mondtam már, hogy legszívesebben hagynám az egészet a csudába és hagynám, hogy menjen csak minden a maga útján? Kezdek a dologba belefáradni, azt hiszem. Fogalmam sincs, ez jó-e vagy sem, de az az érzésem, hogy könnyebb lenne a témától elvonatkoztatni, ha nem kellene bogyózni meg kontrollokra járkálni. Most viszont ezt kell(ene) szeretni, ha már egyszer így alakult. És csak türelemmel várni és kicsit talán még le is mondani…

Hurrá!

Nem gondoltam volna, de a hétfői kontroll egészen pozitív eredményeket hozott. Ami az egyik legfontosabb, hogy eltűnt a cisztám, vagyis ténylegesen csak a tüszőrepedés hiánya okozta a jelenlétét. Produkáltam viszont két érett tüszőt, amik elvileg meg is repedtek valamikor tegnap vagy tegnapelőtt (egyelőre bizonyítékom nincs rá, de nagyon bízom benne, hogy ez a része is kezd helyreállni a ciklusomnak). Legközelebb azért kérdezek a dokinál, hogy ha egyébként nincs jele, akkor honnan tudhatom, hogy bekövetkezett-e. A pluszos LH teszten kívül ugyanis semmilyen jel nem mutat erre, bár a petefészkeim eléggé szurkáltak tegnap és még ma is érzem hol egyiket, hol másikat.

Mivel egyszerre egy érett tüsző is bőven elég, következő hónapban csökkentem a bogyóadagomat és talán a pecsételő vérzésem is megszűnik a progeszteron utánpótlástól. Az esélyt persze azért megadjuk ebben a hónapban is a babának, aztán néhány hét alatt kiderül, hogy élt-e a lehetőséggel.

A petevezetékek átjárhatóságáról nem esett szó, nem is jutott nekem sem eszembe, de nem forszíroztam most a dolgot, hátha sikerül megúsznom. Mert nem muszáj, minek terheljük feleslegesen röntgen sugárral meg mindenféle kontrasztanyaggal és eszközökkel a reproduktív szerveimet; nem hinném, hogy bárki önként ebbe belesétálna.

Hímzés: Gyöngyözöm az Enchanted Mermaid-et, nagyon tetszik, de az érzésem, hogy sosem érek a 600 darab gyöngy végére. Ha vele végeztem, jön az Easter Fairy gyöngyözése, rajta legalább csak egy színű gyöngy van, viszont őt még vasalni kellene gyöngyözés előtt (mekkora feladat! :)) A vonaton természetesen újba kezdtem, pontosabban újra kezdtem elszámolás miatt a Dimensions Butterly Vignette nevű szösszenetét. Na nem sokat kellett bontani, csak olyan nehezen szántam rá magam, hogy kibogozzam mit és hol rontottam el, de már nagyon haloványan körvonalazódik az első pillangó. Ha lesz értelme, csinálok képet is… egyébként pedig ilyen lesz, ha készen lesz.