Morzsák

Morzsák, ami kellenek és melegséggel töltik el az ember szívét-lelkét. :) Összegyűjtöttem most párat, amit mindenképpen le szerettem volna jegyezni.

Talán már egy hónapja is van vagy még több is, hogy a vonaton egy lány mellé ültem le, aki babát készített és az utolsó simításokat a vonaton végezte. Teljesen lenyűgözött, még a kis nemezkabátkát is ő készítette, egész idő alatt lopva néztük egymás munkáit, mert én meg ugye hímeztem, aztán a végén nem bírtam megállni és szóltam pár szót. Azt hiszem, mindkettőnknek jól esett. :)

Tegnapelőtt mentem a kanalaimért a keretezőhöz, ilyenkor végigvillamosozok a Mester utcáig, de általában nem olyan nagyon kellemes élmény ez az emberek miatt sajnos. Most viszont volt mellettem egy anyuka 3-6 hó körüli babájával, akit kenguruban hordozott, a szerintem kislány pedig itta a vizet rendületlenül. Párszor elkaptam a tekintetét és kacsintott kétszer is, mintha üzenni akarna valamit. Imádom, amikor ennyire tisztán tudnak még mézni a gyerekek, hogy mindent ki lehet olvasni a szemükből, legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Nálunk nagy szokás a májuskosár készítettése május elsejére, amit az udvarló fiú visz a lánynak, akinek szeretné elnyerni a kegyeit. Vágytam én is mindig ilyenre, de Andrisnak fogalma sem volt erről, hogy ez egyáltalán létezik, aztán később kaptam is, azonban azt egy kicsit úgy éreztem, hogy nem szívből jön neki, ha nem  mert én szeretném, túlságosan idegen volt neki ez az egész. Az idén viszont kaptam tőle egy májusvirágot, mert ugye már eladósorban sem vagyok, meg a kosár az továbbra is távol áll tőle, de ennek az egy virágnak sokkal "jobban" örültem mint annak idején az egész kosárnak.

És ha már szóba kerültek a kiskanalak, nekem ugyan csak a válogatás az érdemem, de jól esett, hogy mindenki a csodájára járt a keretezőnél is. Egyedül az ír kanál nem saját szerzemény, oda viszont szeretnék egyszer eljutni, hátha sikerülni fog.