Colette után szabadon... :) Mert hogy már megint az volt, hogy sok valamit helyettesítettem valamivel, az alma és a fahéj maradt meg, mint közös pont.
Nyüglődöm a diétával, de ezt majd egy másik bejegyzésben egyszer bővebben is kifejtem, ma viszont itthon vagyok és a holnap is, úgyhogy az unalmas tízórai változatokat lehet kicsit bolondítgatni. Az alma az egyik kedvencem, mert szinte egész évben lehet enni és csak 7g ch van 100g almában és egyébként is szeretem, a Pink Lady lett a kedvencem, de olyan drága, hogy sokszor beérem valami mással. Na de majd ültettek valakivel egyszer egy ilyen fát, mert sajnos a mi kertünkben nem fér el és nem is lenne porzótársa, szóval egyelőre kivitelezhetetlen.
Szóval ihletet merítettem és gyorsan összedobtam a tízóraimat, bár egy laktatóbb verzión még nem ártana gondolkozni...
Vettem egy almát, egy kis marék diót, 18g zabpelyhet (a két evőkanál egyébként lehet kb. itt is megállja a helyét, de még szárazon) és annyi forró vizet, hogy a zabpelyhet ellepje. Az almát felnyolcadoltam, a dióval együtt hat cikk ment az aprítóba, addig ázott a zabpehely a vízben. Került még bele fahéj (kb. egy kávéskanálnyi, de ki hogyan szereti), pár csepp citromlé és mindezt pépesre kevertem. A végén a felkockázott almát rádobáltam és már ehettem is. Tényleg pár perc elkészíteni, de egy munkahelyen ilyesmit nem lehet összedobni... persze vihetném is magammal, de akkor meg már lassan koffer kellene táska helyett.
Egyszer még ráveszem magam és csinálok granolát vagy mi a csudát, csak ugye az is tele van olyan dolgokkal, amivel számolnom kell.
Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor vagy a méz, persze adott volna neki a méz egy picit pikáns ízt, aki eheti/teheti próbálja meg biztosan nem lehet vele elrontani.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése