Legalábbis most úgy érzem, hogy nagyon szeretni fogom a hastáncot. Múlt héten csütörtökön láttam az öltözőben kiírva a szokásos ugri-bugri után, hogy kezdő tanfolyam indul és az első alkalom ingyenes. Többször próbáltam már belefogni, de csak nem akart összejönni a dolog, pedig Dunakeszi azért nincs olyan égbekiáltóan messze tőlünk, Fóton meg sehogysem találtam a lehetőséget. Lefelé jövet még Orsival is találkoztam, aki az órákat tartja és nagyon szimpatikus volt, tehát biztos voltam benne, hogy eljött az én időm. Megkérdeztem gyorsan Dórit is, hogy van-e kedve csatlakozni, és nem tiltakozott. :-) Egyeztetett Péterrel, és tegnap találkoztunk a terem előtt, szinte elsőnek érkeztünk, az óra végére meg lettünk vagy nyolcan.
Szerintem remek volt a hangulat, mindenki a maga szintjének megfelelően táncolt, mert nem mindenkinek ez volt ám az első órája. Azt hiszem, nem lesz kis munka összehangolni a mozdulatokat, én különösen a kezemet érzem bénának, de volt mikor minden felett elveszetettem az irányítást... gyakorlat teszi a mestert ebben is. Nekem tetszik nagyon, és örülök, hogy végre sikerült visszatalálnom a tánchoz mégha kicsit más formában, mint amit eddig ismertem. A társastánc ugyanis szerves része volt az életemnek úgy 5-6 évvel ezelőtt, csak aztán jött Andris és a gyakorlás elmaradt, mert ő nagyon tiltakozik ellene, nekem nem volt kedvem másik partner után nézni, amúgy is, én az a típus vagyok, aki szeret a választottja oldalán lejteni. És őrülten hiányzott az a kikapcsolódás, amit a zene és a mozgás összhangja ad, amikor megfeledkezel a külvilágról és csak a zenére figyelsz, aztán szépen lassan átadod magad neki. Ezt még gyakorolnom kell, pedig régen már egész művészi fokra fejlesztettem a dolgot. Biztosan nem véletlen, hogy most a hastánccal találtunk egymásra, annyira nőiesnek érzem az egészet, és hát van még miben fejlődnöm e téren.
Mindenképpen elkezdtem volna egyedül is, de örülök neki nagyon, hogy Dórit is sikerült belerángatnom ebbe az őrületbe. :-))) Jövő héten folyt. köv.
Szerintem remek volt a hangulat, mindenki a maga szintjének megfelelően táncolt, mert nem mindenkinek ez volt ám az első órája. Azt hiszem, nem lesz kis munka összehangolni a mozdulatokat, én különösen a kezemet érzem bénának, de volt mikor minden felett elveszetettem az irányítást... gyakorlat teszi a mestert ebben is. Nekem tetszik nagyon, és örülök, hogy végre sikerült visszatalálnom a tánchoz mégha kicsit más formában, mint amit eddig ismertem. A társastánc ugyanis szerves része volt az életemnek úgy 5-6 évvel ezelőtt, csak aztán jött Andris és a gyakorlás elmaradt, mert ő nagyon tiltakozik ellene, nekem nem volt kedvem másik partner után nézni, amúgy is, én az a típus vagyok, aki szeret a választottja oldalán lejteni. És őrülten hiányzott az a kikapcsolódás, amit a zene és a mozgás összhangja ad, amikor megfeledkezel a külvilágról és csak a zenére figyelsz, aztán szépen lassan átadod magad neki. Ezt még gyakorolnom kell, pedig régen már egész művészi fokra fejlesztettem a dolgot. Biztosan nem véletlen, hogy most a hastánccal találtunk egymásra, annyira nőiesnek érzem az egészet, és hát van még miben fejlődnöm e téren.
Mindenképpen elkezdtem volna egyedül is, de örülök neki nagyon, hogy Dórit is sikerült belerángatnom ebbe az őrületbe. :-))) Jövő héten folyt. köv.
2 gondolat:
Hm Hastánc:) Egyszer megnéztem egy bemutatót, aztán próbálgattam otthon a mozgásokat. Valami hasonlóra jutottam, mint Miranda a Szex és NY-ban.
- Nem megy a risza, pasi vagyok:-DDD
Szerintem ez csak gyakorlás kérdése, meg hogy mennyire tudsz ellazulni és átadni magad a zenének. Nekünk Dórival sok mozdulatot még nem is engedett Orsi, mert látta, hogy nem elég laza hozzá a csípőnk. És nem utolsó sorban van hová fejlődni. :))))
Megjegyzés küldése