Jó kis hétvége

Kezdődött már pénteken, hazafelé átmentem Dórihoz hímzést mutogatni, nézegetni. Aztán lett belőle kötés gyorstalpaló, igyekeztem feleleveníteni az alapokat és megállapítottam, hogy nem is olyan borzalmas kötni, mint én azt gondoltam. :-) Azt hiszem, szerzek kötőtűt és a héten valamikor elkezdek alkotni valamit a narancsos-rozsdás színű fonalamból... mondjuk egy nyakmelegítőt, arra biztosan elég lesz. Aztán majd folytatom valami komolyabbal, csak először szeretném gyakorolni a mozdulatokat, hogy jól rögződjenek. Láttam Dórinál a keretezett gyöngyös tündéreket, nagyon szépek lettek és hamarason felkerülnek a lépcsőházba a falra, nagyon jól fognak mutatni szerintem. :-) Nekem is bele kellene már húznom, hogy legyen valami Mirabiliám keretezve, mert olyan szépek készen...

Szilvi hívott még pénteken, hogy nem tartok-e vele szombat délelőtt Gödöllőre a kertészetbe, először gondolkodóba estem, mert megrettentett a fél nyolcas indulási idő, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy elkísérem, legalább én is kikapcsolódom egy kicsit, meg néhány növényt esetleg sikerült beszereznem a kertbe a hiányzóak közül. Az ébredéssel végül is nem volt gond, mert valamilyen rejtélyes okból kifogyólag már negyed hat után nem tudtam visszaaludni. Nem mertem elárulni Szilvinek, hogy azért a növények korátnsem olyan szépek, mint a katalógusban és őszintén szólva reménykedetem, hogy nem olyan silány lesz a kínálat, mint tavaly ősszel volt. Sajnos a kínálat nem sokat változott, a növények továbbra sem voltak olyan szépek, de azért egyet-kettőt ki lehet fogni, ha ügyes az ember (lásd a ribizli bokrunk, ősszel ületettük és már négy fürt ribizli van rajta). Már a bejáratnál leesett az állunk, ugyanis a parkolóban egy kirándulós busz állt, és megszámlálhatatlanul sok nyugdíjas néni szállt ki vagy próbált meg kiszállni a buszból... rögtön meg is ilyedtünk, hogy hogyan fogunk elférni a sok néni között, de szerintem ők is csalódtak egy jó nagyot és tulajdonképpen nyugodtan lehetett lavírozni a sorok között a nénik mellett annyira megfogyatkoztak, sőt a pénztárnál sem volt probléma, szinte rögtön sorra kerültünk. A virágládák őrült drágák voltak, ezért azokat hanyagoltam, viszont szert tettem egy liliomfára (susan fajtára, tudod Dorottya, olyan, mint amit haza szerettél volna vinni a botanikából, csak ezen nincs még virág), egy boglárak bokorra, ami már évek óta szímvem vágya, amióta megláttam a nagymarosi vasútállomáshoz közeli parkban. Na meg egy bazsalikom, mert neki meg imádom az illatát/zamatét és sajnos nem bírja ki kint a telet (nálam bent sem, mert keveset locsolom), illetve még két gólyaorr jött velem haza (egyik kék, másik lilás), mert már velük is olyan régóta szemezek, mindig csak olvasok róla az újságokban. Mivel a balkonnövények csapnivalóak voltak, ezért hazafelé bementünk Dunakeszin a virágboltba, amit Dóri fedezett fel. Szinte minden virágot náluk vettem, ami a teraszunkon van, annyira szép növényeik vannak, és már volt kúpvirág is, így csupán az őszi napfényvirág hiányzik a "jó hangulat" évelőágyásomból. :-) Szinte mindent elültettem még szombat délután, de a liliomfa félbe maradt, mert a virágföld kevésnek bizonyult, így azt vasárnapra halasztottam. A csomádi ebéd után tettünk még egy bevásárlókörutat, ezúttal Andrissal, voltunk a nagy kék-sárga áruházban, meg cipő vadászaton (sikerült megvennem a kinézett darabot), meg fűmagot venni a tecsóban, akkor persze letudtak a bevásárlást is egyúttal.

Vasárnap a kerti sütögetésre készültünk, a Váczi családot láttuk vendégül. Rendet raktam a lakásban, mert már besokalltam az összevisszaságtól, amit két hét alatt halmoztam fel, mostam, kicsit takarítottam, a teraszunk most már szinte teljesen kész egy-két növény emelvény híjján. Tegnap délátun árasztott el az az érzés, hogy végre kezd olyan igazi otthon lenni a házunkból. :) Eddig is nagyon szerettem itt lakni, de most valahogy kezd még egy kicsit jobban a miénk lenni azt hiszem. A szobanövényeket is kiválogattam és átültettem amelyiket szükséges volt, most néhányuk már az irodámat díszíti (ha nem felejtem el, hozok be egyik nap fényképezőgépet és teszek fel pár képet, mit is alkottam itt bent). Voltunk szelektív hulladékozni is, Andris nagyon felbőszült, hogy a dobozok nem férnek be a lyukon, remélem, azért nem ez volt az utolsó látogatásunk, mert sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy meggondolás nélkül mindenfélét csak úgy dobálok bele kukába. Már gondolkom valami rendszer kialakításán, hogyan lehet kicsit jobban otthon odafigyelni az ilyesmire, ugyanakkor ne okozzon nagy nehézséget a különböző hulladékok különböző helyen való tárolása... Andris is rengeteget tett-vett a kertben, teljesen előkészítette kerti sütögetést és már alig bírta kivárni, hogy gyújthassa a tüzet. Négy óra után folyton azt kérdezgette, mikor jönnek már. :))))) Két féle husit pácoltam, a csirkét citoromos-kakukkfüvesre, a tarját pedig mézes-mustárosra, finom lett mind a kettő. A salátákhoz is kétéféle öntetet készítettem, egy zsályás-fokhagymásat és egy citromos-mentásat, most valamiért ezek nem sikerültek olyan jól, a jégsalátával sokkal jobban kijön a fűszerek íze. Az almasütés is kicsit kudarcba fulladt, de közben anyával este megvitattuk, hogy elég lett volna fele olyan vastagra szeletelni az almát, mint én tettem. A krumpli is jobban szokott sikerülni, de azt hiszem, sokat is készítettem ez lehetett az alapprobléma.
Jól sikerült a délután úgy összességében, jókat beszélgettünk, örülök, hogy családostól nálunk jártak Dóriék, olyan gyorsan elrepült az a két és fél óra. Botondot megpróbáltuk megakadályozni, hogy a maradék füvünket is kitépkedje, Kolos rengeteget rohangált a kertben és segített mindenfélében Andrisnak, koktéloztunk is, és még desszertre is futotta. Dóri hozott fényképezőgépet, de az a táskában maradt, semmi bizonyíték arra, hogy tegnap nálunk jártak. :DDD Kivéve a mentás csokis Bailey's-t, kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert gonosz módon nem bontottuk ki rögtön (na de majd a sárkánytalin!:)). Kolosnak haláli szövege van! Dórival pedig megegyeztünk, hogy ma délután megyünk hastáncolni, vagy legalábbis kipróbáljuk, remélem, jó lesz.