Lassan már egy hónapja, hogy egy soron következő munkacsoporti ülés keretében Brüsszelben jártam, pontosabban jártunk, mert egy kollégám is velem tartott. Szakmailag sajnos nem annyira érte meg a kiutazás, ugyanezt el tudtam volna képzelni egy telekonferencia keretein belül, de akkor hol maradna a városnézés és a belga sör.
Sokat köszönhetek ennek a másfél napnak, kicsit kiszakított a gödrömből, mert akár beismerem, akár nekem az utóbbi hónapokban én is elég szép kis gödröt ástam magamnak. Az ásót nem Dorottya kezéből kaptam ki, szereztem sajátot. :) Szóval kiszagoltam kicsit a gödörből és jól éreztem magam, olyannyira, hogy sokszor vissza is vágyom, de tudom, nem megoldás, hogy mindent a hátam mögött hagyok, mert a probléma előbb vagy utóbb úgyis visszatalál. Megkóstoltam a sört, én, aki még a szagát is nehezen viseltem eddig... na akármit azért ezentúl sem fogok meginni, tartom magam a minőséghez. :) Megtudtam, hogy már rendes pohár bor még mindig a fejembe száll, és a viszonylag rövid meetingnek köszönhetően sétáltunk egyet a belvárosban. Már vagy ötször biztosan jártam Brüsszelben, de eddig még sosem sikerült megnézni a főteret és a pisilő kisfiút, most viszont igen! A főtér tetszett, olyan szép épületek voltak ott is és a környező kis utcákban is, azért egy rövid látogatást mégis megérne ez a város, de az EU központos irodaházaktól nem igazán esek hasra. Ja és nem szeretem, hogy mindenhol szinte minden francia. Olasz étterem annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, mást szinte nem is láttunk, pedig szívesen megkóstolnék néhány helyi specialitást. A csokijuk viszont még mindig isteni, a trüffel a gyengém, annak még én sem tudok ellenállni, pedig nem vagyok édességmániás, tőlem simán megromolhat a csoki a szekrényben.
Hazafelé elkezdtem olvasni a Tizedik felismerés c. könyvet, és legalább annyira tetszik, mint a Mennyei Prófécia, csak emésztenem kell az olvasottakat, így most pihen egy keveset a drága. Sok mindenen elgondolkodtam a könyv kapcsán és rájöttem, hogy valakit régebbről ismerek, mint hinném.
Legközelebb áprilisban ugyanitt...
Sokat köszönhetek ennek a másfél napnak, kicsit kiszakított a gödrömből, mert akár beismerem, akár nekem az utóbbi hónapokban én is elég szép kis gödröt ástam magamnak. Az ásót nem Dorottya kezéből kaptam ki, szereztem sajátot. :) Szóval kiszagoltam kicsit a gödörből és jól éreztem magam, olyannyira, hogy sokszor vissza is vágyom, de tudom, nem megoldás, hogy mindent a hátam mögött hagyok, mert a probléma előbb vagy utóbb úgyis visszatalál. Megkóstoltam a sört, én, aki még a szagát is nehezen viseltem eddig... na akármit azért ezentúl sem fogok meginni, tartom magam a minőséghez. :) Megtudtam, hogy már rendes pohár bor még mindig a fejembe száll, és a viszonylag rövid meetingnek köszönhetően sétáltunk egyet a belvárosban. Már vagy ötször biztosan jártam Brüsszelben, de eddig még sosem sikerült megnézni a főteret és a pisilő kisfiút, most viszont igen! A főtér tetszett, olyan szép épületek voltak ott is és a környező kis utcákban is, azért egy rövid látogatást mégis megérne ez a város, de az EU központos irodaházaktól nem igazán esek hasra. Ja és nem szeretem, hogy mindenhol szinte minden francia. Olasz étterem annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, mást szinte nem is láttunk, pedig szívesen megkóstolnék néhány helyi specialitást. A csokijuk viszont még mindig isteni, a trüffel a gyengém, annak még én sem tudok ellenállni, pedig nem vagyok édességmániás, tőlem simán megromolhat a csoki a szekrényben.
Hazafelé elkezdtem olvasni a Tizedik felismerés c. könyvet, és legalább annyira tetszik, mint a Mennyei Prófécia, csak emésztenem kell az olvasottakat, így most pihen egy keveset a drága. Sok mindenen elgondolkodtam a könyv kapcsán és rájöttem, hogy valakit régebbről ismerek, mint hinném.
Legközelebb áprilisban ugyanitt...
8 gondolat:
Kit ismersz régebbről, mint hitted?
Én egyik könyvet sem olvastam, a Mennyei Próféciát sem. Igazándiból még azt sem tudom mi fán teremnek...
Hát, ha jók a megérzéseim, G-t. :)
Akár kalandregény is lehetne, főleg a Mennyei Prófécia, de van benne spirituális töltet is. Nekem nagyon tetszett, szintén a letehetetlen kategória nálam, szó szerint energiát merítettem az olvasásából.
Ja, és elírtam a címet, ez még csak a Tizedik felismerés, a tizenegyediknek más címe is van. :)
Ezt majd részletesebben is elmesélhetnéd, hogy miért G :) Mármint ugye én nem tudom a könyvet, tehát nem tudom, hogy honnan jöttek a gondolataid :)
Ez amolyan megérzésesféle, de majd kifejtem bővebben. :)
Dorottya, értem én, hogy örülsz, de melyik résznek? ;)
az elottem szolok eszmecserejehez nem tudok hozzaszolni ;)
csak annyit, h en mar hany eve itt lakom, es Brusszelben csak 1x jartam ugy igazan, h korbenezzek a foteren. ;)
Judit, jó jó, nem egy nagy szám, csak mégis olyan furcsán jön ki, hogy már hányszor jártam ott és még nem láttam a konferenciatermeken meg a repteren kívül semmit. De gondolom, Antwerpent azért ismered. ;)
Megjegyzés küldése