Találkoztunk Barbival

Mikor megtudtam, hogy Barbi nincs is elérhetetlen távolságban, ha mondjuk anyukámékhoz utazunk, gondoltam, megkérdezem, lenne-e kedve találkozni. Rögtön kaptam is választ, szívesen buszra száll a találka kedvéért. :-) Nagyon örültem neki, hogy sikerült így alakítani a hétvégét, mégha édesanyám icipicit nehezen is vette az akadályokat (ez azonban egy másik bejegyzés története lenne, ha megírnám, de talán most már szükségtelen). Szombat reggel indultunk útnak, megálltunk nagymamáméknál, ahol találkoztunk szinte az egész családdal, majd ebéd után ismét felkerekedtünk. Felszedtük Barbit a buszállomáson, nagyon izgultam, hogy megismerjem, de szerencsére nem volt nehéz... bár ő még nem annyira fanatikus, mint én, aki hímezve várja a kötéssel érkező barátnőjét a cukrászda udvarán. :)

Nem igazán ismerem már a szülővárosomat, de azt tudtam, hogy új cukrászda nyílt a Városházával majdnem szemközt, kíváncsi voltam milyen a felhozatal, így itt kötöttünk ki. Tetszett a kialakítás, a kiszolgálás és a sütemény is finom volt egytől-egyig, közben pedig Barbival jót beszélgettünk mindenféle fontos dologról, mint a hímzés, a vásznak, varrás, anyagfestés, rajzolás és miegyéb. Ééés, amire egyáltalán nem is számítottam, Barbi meglepetéssel készült nekem, kaptam egy kis szatyorkát tele mindenféle szépséggel, még este is alig tudtam betelni velük, kipróbáltam az olló helyét és simogattam a selyemfonalas x-eket. Itt is nagyon köszönöm még egyszer az igazán "Barbis" kincseket!

És hogy milyenek az igazán "Barbis" kincsek, hát ilyenek:

(Igyekszem visszatérni saját fotókkal is, ha egyszer sikerül világosban hazaérnem... ez itt most Barbitól származik.)

Azt hiszem, elmondhatom, hogy egy igazán kedves és csupaszív blogbarátnővel lettem gazdagabb, nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek!