Megint foltvarrok

Na még ez előző tanfolyamról sem fejeztem be a beszámolót és máris folytatom a tanulmányaimat. Sokat filóztam rajta, hogy menjek-e a foglalkozásra vagy sem, mert nem voltam tegnap valami fényes állapotban, de végül csak bevállaltam és megérte (több szempontból is). Találkoztam újra a lányokkal, sőt most már 7 tagúra bővült a csapat, szerintem jó kis társaság keveredett ki a két kezdő csoportból. Aztán a fülem ugyan javarészt be volt dugulva, az orrom meg folyt, de kiizzadtam magamból a betegség egy jó részét, mert a galérián ismét borzalmas időjárás uralkodott. :) És végül de nem utolsó sorban megtanultam a zsenília technikát, nagyon jópofa dolgokat lehet vele alkotni szerintem és nem hinném, hogy macerásabb lenne a többinél. Sajnos most sem volt időnk befejeznia megkezdett neszeszert, de ez még a javamra is vált, mert itthon megszállt az ihlet és végre pontot tettem a zsenília és a szeminol neszeszer végére is. A cipzárt sehogy sem sikerült géppel bevarrni, így többszöri próbálkozás után maradtam a kézi öltéseknél, ezzel a ferdepántos elszegéssel nincs más megoldás sajnos. Ja és az elmúlt hétvégén nagymama virágoskertjét is hasznosítottam, cipőszsák lett belőle - hastánc órákra ugyanis szereztem egy pár balettcipő félét, neki készült.

És akkor hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

A zsenília technikával készült ollótok, mert itthon rájöttem, hogy ha nem hosszában, hanem a rövidebb oldalánál hajtom félbe, ideális ollótok válik belőle a szabóolló és cikk-cakk olló számára, ráadásul ha vinnem kell valahová nem sért meg semmit az olló.

Ő itt a cipőszsákon, kicsit túlméretes a cipőhöz képest, de bármi másra is hasznáható, tegnap pl. a tanfolyam kellékeit gyömöszöltem bele. :-) És a virágoskert közepében a jojó is helyet kapott, az applikálást pedig kézzel készítettem.

Végül pedig a szeminol technikával készült neszeszer, amibe végre belekerült a cipzár és amit természestesen hímzős tatyónak használok, most a BC évszakai költöztek bele az összes tartozékukkal együtt.