Még a múlt héten mondta apa, hogy elég nagy valószínűséggel kedden vagy szerdán nálunk fognak aludni, de anya legalábbis biztos, mert neki valami programja lesz Pesten. Ez aztán annyiban is maradt, mert mindenfélék történtek időközben, rengeteg minden megváltozott az egy hét alatt, így nem is számoltam vele, hogy tényleg jönni fognak. Aztán tegnap négy óra körül csörög a telefonom és apa semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy elindultak elindultak, mintha tudnék mindent, aztán azért kaptam választ a kérdéseimre és ekkor megtudtam, anya nálunk fog aludni. Apa persze csak öt percre jött be, mert már késésben volt, szóval vele nem sokat találkoztunk.
Anyával azért jót beszélgettünk, olyanokról is, amiről máskor ritkán szoktunk, egészen 11-ig tartott a dumaparti, aztán ágyba vonultunk. Közben megpróbáltam bevezetni az iwiw világába, kíváncsi vagyok, mekkora sikerrel... az emileket azért időnként ellenőrzi, hogy ne vesszen el a postafiók, de az utóbbi két hétben tuti nem nézett bele, mert kapott képeket az újdonsült családtagokról is, csak nem tudott róla. :-) Nem annyira szeret a monitor előtt ülni, bevallom én is szívesebben csinálok bármi mást főleg a hétvégén, de a munka miatt ide vagyok kötve ehhez a nyavajáshoz. Ma meglepetésszerűen meglátogatják az unokatesómékat, kíváncsi vagyok, mi lesz a végkimenetel, mert ugye eddig határozatlan időre mindenkit lepasszoltak. Pedig én akár még szívesen segítenék is, amit tudnék, és ahogy hallom, de mivel senkire nem óhajtom ráerőltetni magamat, visszavonulót fújtam. Így könnyen lehet, hogy hónapokig nem látom még az ikreket, meg az újdonsült szülőket, de ha nekik ez kell a lelki nyugalmukhoz, akkor ám legyen, tiszteletben tartom a döntésüket. Bár megjegyzem, ritka alkalmak egyike, de most anyával értek egyet, hogy sok kicsi öröm és boldogság összeadódik, amivel csak támogatjuk őket. És nagyon-nagyon remélem, hogy ez a két apróság egy picit átformálja főként az apuka nézeteit bizonyos tekintetben, mert náluk vendéget fogadni csak tökéletes körülmények között lehet, ami innentől kezdve egy jó darabig nem fog fennállni, az biztos. Na majd délután kifaggatom anyát a látogatás eredményeiről. :-) A picik egyékbént édesek, néhány képet azért csempésztek a világhálóra a rokonok.
És ami igazán meglepett, hogy anyának tetszettek a foltvarrásos alkotásaim. :-))) Na meg azért a Trick or Treat Fairy-t is megdícsérte, szóval az is tetszett neki, de a foltvarrás mellett elég sokat elidőztünk. Úgy látszik, a varrás még mindig közelebb áll hozzá, mint a hímzés, talán mert azt még ő is gond nélkül tudja csinálni, a hímzést már nem bírják az ujjai a különböző meszesedések miatt. Nagyon tetszett neki a csillag, meg a nesszeszer is, nekem is azok a kedvenceim, annyira jól passzolnak azok az anyagok egymáshoz (lesz kép és beszámoló is, csak még mindig nem jutottam a fotózásig).
Mivel tegnap este jó sokáig fenn maradtunk, ma reggel megint alig bírtam kivakarni magam az ágyból reggel, szívesen jöttem volna 1-2 vonattal később, és akkor a postára is bemehettem volna, ugyanis megérkezett Ritától a dobozom. Hipphipphurrá! Talán majd holnap reggel kések egy picit, vagy legkésőbb péntek délután beugrom érte munka után, nagyon várom már, hogy nyithassam azt a borítékot. :-)
Anyával azért jót beszélgettünk, olyanokról is, amiről máskor ritkán szoktunk, egészen 11-ig tartott a dumaparti, aztán ágyba vonultunk. Közben megpróbáltam bevezetni az iwiw világába, kíváncsi vagyok, mekkora sikerrel... az emileket azért időnként ellenőrzi, hogy ne vesszen el a postafiók, de az utóbbi két hétben tuti nem nézett bele, mert kapott képeket az újdonsült családtagokról is, csak nem tudott róla. :-) Nem annyira szeret a monitor előtt ülni, bevallom én is szívesebben csinálok bármi mást főleg a hétvégén, de a munka miatt ide vagyok kötve ehhez a nyavajáshoz. Ma meglepetésszerűen meglátogatják az unokatesómékat, kíváncsi vagyok, mi lesz a végkimenetel, mert ugye eddig határozatlan időre mindenkit lepasszoltak. Pedig én akár még szívesen segítenék is, amit tudnék, és ahogy hallom, de mivel senkire nem óhajtom ráerőltetni magamat, visszavonulót fújtam. Így könnyen lehet, hogy hónapokig nem látom még az ikreket, meg az újdonsült szülőket, de ha nekik ez kell a lelki nyugalmukhoz, akkor ám legyen, tiszteletben tartom a döntésüket. Bár megjegyzem, ritka alkalmak egyike, de most anyával értek egyet, hogy sok kicsi öröm és boldogság összeadódik, amivel csak támogatjuk őket. És nagyon-nagyon remélem, hogy ez a két apróság egy picit átformálja főként az apuka nézeteit bizonyos tekintetben, mert náluk vendéget fogadni csak tökéletes körülmények között lehet, ami innentől kezdve egy jó darabig nem fog fennállni, az biztos. Na majd délután kifaggatom anyát a látogatás eredményeiről. :-) A picik egyékbént édesek, néhány képet azért csempésztek a világhálóra a rokonok.
És ami igazán meglepett, hogy anyának tetszettek a foltvarrásos alkotásaim. :-))) Na meg azért a Trick or Treat Fairy-t is megdícsérte, szóval az is tetszett neki, de a foltvarrás mellett elég sokat elidőztünk. Úgy látszik, a varrás még mindig közelebb áll hozzá, mint a hímzés, talán mert azt még ő is gond nélkül tudja csinálni, a hímzést már nem bírják az ujjai a különböző meszesedések miatt. Nagyon tetszett neki a csillag, meg a nesszeszer is, nekem is azok a kedvenceim, annyira jól passzolnak azok az anyagok egymáshoz (lesz kép és beszámoló is, csak még mindig nem jutottam a fotózásig).
Mivel tegnap este jó sokáig fenn maradtunk, ma reggel megint alig bírtam kivakarni magam az ágyból reggel, szívesen jöttem volna 1-2 vonattal később, és akkor a postára is bemehettem volna, ugyanis megérkezett Ritától a dobozom. Hipphipphurrá! Talán majd holnap reggel kések egy picit, vagy legkésőbb péntek délután beugrom érte munka után, nagyon várom már, hogy nyithassam azt a borítékot. :-)
2 gondolat:
Anita,szerintem fogod még ezt a gyerekdolgot újraértékelni :) Amikor az első 6 hétben örülsz, ha felveszel valami normális ruhát a hálóingen kivül. Nem véletlen gyermekágyas időszak a neve :), csak ha már az emberne a többedik gyereke van,akkor nem tudja ezt betartani. Én sem fogadnék szivem szerint senkit az első 6 hétben, még akkor sem, ha rokonok. Nálam sem volt senki az első 6 hétben, még Botondnál sem, ha jól emlékszem. Bár én a 2. héten már mentem sétálni Botonddal, de csak hogy elszabaduljak ;)
Ez könnyen lehet, és tulajdonképpen nem is a gyermekágyas időszakkal van az alapvető bajom, hanem, hogy Kinga nagyon sokat változott nem feltétlenül jó irányba, én meg szeretném visszakapni a régi Kingát. Erre valószínűleg elég kevés az esély, úgyhogy kénytelen leszek elfogadni az új szitut.
Rájöttem ám, hogy nekünk is jobb, hogy akkor megyünk, amikor már felkészültnek érzik rá magukat, csak ezt meg kellett emésztenem, meg kiírni magamból a gondolataimat.
Megjegyzés küldése