Veresegyházán jártunk

Tegnap este néhányszor eszembe jutott, hogy mit is csináltam a hétvégén, és először semmi nem ugrott be a péntekkel és a szombattal kapcsolatban, aztán rájöttem, hogy hímeztem. :-))) Na meg aztán figyeltük a nagy vihart, ami sajnos a fiatal nyírfánk törzsét tőből kicsavarta (nincs még minden veszve, mert a két mellékága elég rugalmas volt ahhoz, hogy megmaradjanak), és a paradicsomokat is karózni kellene, ez most már világos. A kertről kb. ennyi, pedig lenne munka benne bőven, de ebben a melegben valahogy nem sok kedvem van a növények babusgatásához, közben meg még a szúnyogok is támadnak tizesével. Egy-két virág azért mindig virágzik, ha lesz lelkierőm körbesétálni a fotómasinával, majd hozok képet is. Pénteken délutánra jegeskávét terveztünk Dorottyával, de sajnos el kellett halasztanunk bizonytalan ideig, így maradt helyette a hímzés, ami kis rész bontást is magában foglalt, na nem ám amiatt, hogy elnéztem a mintát, nem két szál helyett egy helyen háromba böktem az x-et. Lehet, hogy el kellene mennem szemészetre? Bár ritkán szokott ilyesmi előfordulni velem, ennél a mintánál valahogy mégis gyakrabban... az algír szemeknél viszont lehet az a gond, hogy a 3 szál annyira összehúzza az anyagot, hogy nem is látok egy szálat. A sok-sok hímzésnek viszont meglett az eredménye, már majdnem elkészültem a felső sor ablakkal az RR kendőmön, egyedül a kontúr hiányzik a középső egy részén, meg még oldalt a feliratok, de az már apróság. :-) Legrosszabb hímezni a kis négyzeteket a növények nevei alatt, valahogy nekem nagyon nem esik kézre, viszont nagyon jól mutat. Kép majd lesz a mostani állásról is egyszer, de odáig már nem vetemedtem. A Mary-vel is jól állok, már szinte csak zöldek vannak hátra a 3. lapról, szóval előbb-utóbb az is csak készen lesz végre. :-) A többiek éppen pihennek, de nagyon rá kellene vennem magam a Trick or Treat fairy gyöngyözésére, mert így nem leszek készen vele a következő találkozóig, ami vészesen közeleg.

És hogy a tárgyra térjek... ;) Igyekszünk a túrás pajtásokkal viszonylag gyakran programot tervezni, de valahogy a teljes társaság sosem akar összejönni, mondanom sem, hogy már tudjuk, ki a leggyengébb láncszem. Mióta Dóra balján egy focistát tud maga mellett, nem igazán élveztük a társaságát, de valószínűleg ők sem élvezhetik a miénket, mert valami idióta kifogással jönnek elő, amikor rákérdezünk, hogy jönnek-e velünk vagy sem és szerintem 10 év múlvára sem tudna egy olyan időpontot mondani, mi neki megfelelne a velünk való találkozásra. Hát ennyi, ezt muszáj voltam leírni, de már nem sok híjja van, hogy vele is tudassam a véleményemet, mert ez engem felháborít, hogy folyton csak hiteget minket. Viszont Dani és Zsolt benne volt a medvés buliban, úgyhogy kis csúszással (Zsoltnak fél percen múlott, hogy elréje a 9 órás vonatot, sajnos a kalauz kegyetlen volt, a vonat pedig az orra előtt kisiklott a Nyugatiból) mindketten megérkeztek Fótra, ahonnan kocsival mentünk tovább Veresegyházára. Először a medvéket látogattuk meg, számomra elég lehangoló volt a látvány, meg aztán nem is értettem, mit keresünk ott mi, csak felnőttek, szinte mindenki gyerekkel/unokával jött ketrecbe zárt állatokat nézni. Szerintem a medvék nem voltak valami boldogok, napi fő mulatságuk, hogy a gyerekek hosszú fakanálon mézet nyújtanak be nekik a kerítésen keresztül. Jut is eszembe, Dóri, Andris mondta, hogy kérdezzelek meg titeket is, hogy eseteleg szeretnétek-e jönni, mondatam neki, hogy ahhoz most kicsit messze vagytok... ;) A medvék mellett voltak más érdekes medvék is, ahogy Dani fogalmazott, ezek voltak pl. a vadmalacok, farkasok, őzek és hirdették a rénszarvast is, de azzal nem találkoztunk. Volt egy dilis farkas is, annak már a szemén is látszott, hogy valami nem stimmel vele és egyfolytában csak ugyanazokat a nyolcasokat rótta fülét, farkát behúzva. Minden esetre a gyerekek nagyon élvezték, akik arra jártak, na meg az őzikék nekem is nagyon tetszettek.

A medvék után átmentünk megnézni a tavakat, amelyet elméletileg tanösvény vesz körül, időnként azért láttunk erre utaló jeleket is. :-) A környék nagyon impozáns volt, a Pamut tó nekem különösen tetszett, legközelebb azt fogjuk körbejárni. Az időjárás pedig jól megtréfált bennünket, mert a nap végére jó kis piros foltokat szereztem az arcomra, még most is izzik rendesen a szemeim alatt.
A kellemes séta után pizza lájttal (fetás-paradicsomos lepény, Andris után szabadon) és pizzával jutalmaztuk magunkat, majd ez egészet a Jungle Juice nevű koktéllal koronáztuk. A társasozás elmaradt, de a fiúk jót beszélgettek az ebéd után, nekem meg maradt a hímzés ismét... este még besűrítettünk egy kis házimunkát és levágtam az anyagaimat a mai első foltvarró órámra, izgulok, hogy milyen lesz.