Könyv, hétvége, miegymás

Jól el vagyok maradva az írással, de valahogy mostanában nem igazán volt hozzá kedvem, valami midig megelőzte ezt a tevékenységet. Otthon továbbra sem szívesen ücsörgök hosszú ideig a monitor előtt, akkor is javarészt blogokat olvasgatok, ami napközben kimaradt és egyékbént is olyan rövidnek érzem az estéket és a hétvégéket. A munkahelymen pedig nem hagynak ilyen irányban érvényesülni, pillatnyilag utijelentések írásában töltöm ki grafomán hajlamaimat. :-)

Azt hiszem, nem is kísérlem meg részletesebben leírni az elmúlt két hét eseményeit, inkább csak néhány soros összefoglalót készítek, hogy valami azért mégis legyen.

Az utóbbi időben jó sokat jártam Dóriéknál, meg aztán ők is voltak nálunk, és még hétfőnként táncolni is együtt járunk, szerintem lassan az agyára fogok menni. :-)))) Szóval náluk töltöttem a július 1-je nagy részét, engem várt ugyan Dóri elsőnek, de végül én érkeztem utolsónak, már Dorottya is ott volt Ágnessel, meg Judit egész családostól. Én meg azért érkeztem kicsit megkésve, mert propagáltam a varrógépemet, és mint beigazolódott, nem volt elfecsérelt időtöltés. Judit az expresszen feladott hírdetésemre jelentkezett és mivel teljesen kezdő a varrásban, még életében nem látott varrógépet, megmutattam neki, hogyan is működik, meg mit is tud, végül is nem árultam zsákbamacskát. Kicsit kevesebbért sikerült végül eladnom, mint szerettem volna, de azt gondolom, hogy a jelenlegi új varrógép árak mellett azért korántsem jártam rosszul. Múlt héten szerdán meg már el is vitték a kicsikét, Judit (ő másik, mint aki blogol azóta is lelekesen gyakorol több-kevesebb sikerrel. A postát meg már nem is említem, mert két postán nem tudtam elintézni, hogy feladjak 3 levelet, 2 csekket és legyen bubis boríték is, ezért az utolsó darab az múlt péntekre maradt. (Valika, lassan meg kell, hogy érkezzen! :-)) De visszatérve a vendégségre Dóriéknál, nagyon örülök, hogy megint összejöttünk egy kicsit többen és személyesen is találkozhattam Judittal. Hihetetlen mennyi tudást szedett össze egy fél év alatt a keresztszemezésről és szerintem szépen is hímez, na meg jól válogatja a mintákat. Kár, hogy ennyire messzire költöztek, de hátha nyaranta néha-néha tudunk majd máskor is találkozni. A gyerekek marha jól elvoltak, igaz akadt némi nézeteltérés időnként Kolos és Barna között, de azt elintézték rövid úton, a végére pedig Lilivel egész jól összehaverkodtunk. Ágnes megbabonázta Botondot, azóta egyfolytában szégyenlős még velem is... bár a gyerekeknek amúgy is van egy ilyen korszakuk, igaz a fiúknál nem tudom, ez mennyire szokott jelentkezni.

Aztán csütörtök-pénteken megjártam Brüsszelt, kellett is a szombat meg a vasárnap, hogy újra magamhoz térjek. A hétvégén nem csináltam semmi extrát, leginkább hímeztem, még főznöm sem kellett, mert valahol mindig vendégségben voltunk (Csomádon, na meg Andris szüleinél). Vasárnap megnéztük hogyan alakul anyósomék leendő otthona, nagy felújítási munkákba kezdtek egy örökölt lakásban Óbudán. Nagyon alakul és biztos vagyok benne, hogy szép lesz, kár, hogy ennyire be kell ezt is zsúfolni, mint a mostanit. Igaz én már kedzek klinikai eset lenni, mert lassan a saját nappalinkat is zsúfoltnak érzem, holott alig van benne egy-két bútordarab. :-) A hétfői napot megkaptam szabadnak a péntek éjszakáért cserébe, de mivel nem sok kedvem volt otthon leledzeni, ismét átugrottam Dórihoz, aztán onnan együtt mentünk a hastánc órára. Kolos is az én autómmal akart jönni, de mondtam, hogy az nem lenne egy nyerő megoldás és még a vacsoráról is lemaradna. De erről mintha már írtam volna...

Pénteken délután hazafelé ismét beugrottam egy rövid technikai egyeztetésre a szombati sütögetéssel kapcsolatban, jól gondoltam, hogy inkább készülje virslivel is a gyerekeknek. :-) Andrist nem volt nehéz meggyőzni, hogy a takarítás érdemi részét tegyük át vasárnapra, úgyis rohangálni fogunk ki-be mi is, meg a gyerekek is, nem sok értelme lenne. A szombatot bevásárlással kezdtük, megtelt a csomagtartó rendesen, aztán otthon rögtön nekiálltam a főzésnek. Már ha ezt annak lehet nevezni, mert egyelőre csak húspácolásról volt szó, mert tortaösszeállításról. A menü egy részét ismét Dolcevita oldaláról kölcsönöztem, és most a keksz alapú tortával sem vallottam kudarcot. Igaz, kicsit megemltem az olvasztott vaj mennyiségét, 80 g helyett tettem bele 120-at, de így príma lett a sütemény. :-) Andris idő közben rendezkedett az udvaron, meg fát aprított, és néha nekem is besegített, így mindennel készen lettünk időre és még olvasni is maradt egy kis időm. És hogy mi volt menü? Hát ezek: sertés tarja mézes-mustáros és kefíres-fűszeres pácban szabad tűzön sütve, vajban sült burgonya, saláta zöldfűszeres dresszinggel, fetás lepény, grillezett alma, paradicsom és cukkini, sült virsli magában és baconbe tekerve, na és a desszert a tejcsokoládés málnatorta. A gyerekzsúros bejegyzésben van még egy kukoricás-cukkinis fasírtgyolyó, na azt is elkészítettem (ebédnek szántan volna, a felénél azonban abbahagytam a sérülés miatt), de legközelebb tetőtől talpig védőruhába burkolózom, ha hasonló ételt tervezek elkészíteni, mert alaposan meg is égettem magam a kifröccsenő zsírnak köszönhetően. Egyébként szerintem finom volt, csak ehhez jó lenne mondjuk egy olajsütő, és akkor mindenki sérülésmentesen kerülne ki a párviadalból, a fasírt meg egyenletesebben átsülne.
Elsőként Dóriék futottak be, bár Andris már így is be volt sózva, hogy most mi van, jönnek a vendégek vagy mégsem, biztos meggondolták magukat, én meg igyekeztem megnyugtatni, hogy gyerekekkel azért nem olyan kiszámítható az élet, mint nélkülük, tuti, hogy jönni fognak. És nekem lett igazam. :-) Nekem ismét a "hálátlan" háziasszony szerep jutott, vagyis Dórinak és Áginak szerveztem egy szombat délutáni dumapartit. Azért én is bekapcsolódtam ám a beszélgetésbe, mikor befejeződött a sütögetés (Andris kinn a husit, én meg bent a krumplit). Örülök, hogy átjöttek a lányok egész családostól, mi jókat nevettünk, meg dumáltunk, hímzést mutogattunk - Ági és én leginkább -, a fiúk söröztek, a gyerekek meg rohangáltak, játszottak, szomszádoltak, erdőt felfedeztek, ilyesmi. Óriási meglepetésemre, szinte minden kaja elfogyott, épp csak annyi maradt, hogy vasárnap megússzam a főzést, és azért csak kisütöttem a maradék fasirtot, ezt már egy kicsit elővigyázatosabban, de még mindig az olajsütőre szavaznék legközelebb. Nagyon hamar elszállt a délután (bár a sör így is szinte kevés lett, végén kénytelenek voltak a fiúk áttéreni a borra), remélem, lesz még folytatás. Este összepakoltunk, mint a villám, és bedőltünk az ágyba őgy fél 10 körül, mint egy darab fa.

Vasárnap befejeztem a könyvet, most Julie Garwood Jutalom c. regénye volt soron. Kíváncsi voltam, mi lesz a vége ennek az ismét tökéletes szereplős regénynek... maga a történet érdekes volt, Angliában játszódik a normann hódítás idején, amikor is vannak sebesültek, ellenállók, árulók, behódolók, cselszövők, de a szerencse itt is a jó oldalára szegődik természetesen. Jókat derültem helyenként a történeten, kissé azonban hiányoltam az írónő választákosságát helyenként. Lehet, hogy ez egyszűren csak a normmannok nyers mivoltának köszönhető volt? Minden esetre kítűnő szórakozást nyújtott a repülőútjaim alkalmával.

Közben készülök a jövő heti foltvarró tanfolyamra is, tegnap beszereztem jó néhány méternyi vásznat az elkészítendő művekhez, nagyon bízom benne, hogy élvezni fogom. Bár kétség sem fér hozzá, hogy fárasztó lesz egy hétbe besűrítve az öt alkalom, de bizakodó vagyok, többek között abban is, hogy nem lesz túl nagy a városban a forgalom, és nem kell majd órákat dugóban ülnöm reggel és este... a ritkított járatoknak köszönhetően ugyanis csak óránként vannak vonatok, és ha 8-ast lekésem csak 9-kor indul legközelebb, bár ilyenkor már egyéként sincs gyorsított járat rendes menetrend szerint sem. A pénteki alkalommal még nem tudom, mi lesz, mert ugye Nagyvázsonyba megyünk dumaszínházazni, úgy várom már!
Tervezgetjük a nyaralást is, visszatérünk a tavalyi szállásunkra, igaz csak egy nappal rövidebb időre tudtunk szobát foglalni, de mégis úgy döntöttünk, elindulunk már vasárnap, legfeljebb megszállunk útközben valahol (itt, itt vagy itt). Csak ne lenne olyan messze az a szeptember eleje...