...olajsütő ügyben, mert most hirtelen úgy határoztam, hogy lehetetlen nélküle élni. Ki is néztem egyet, olyan kis pofás szerintem:
Álmodozni persze mindig lehet, na meg a kék aligha illik a konyhánkba, és hová fogom tenni, amikor nem használom? Pedig az ötlet olyan jónak tűnt, ezen muszáj még gondolkoznom.
3 gondolat:
Az ötlet jó, csak takarítani ne kellene! Az enyém már a padláson van. Ha meg nagy ritkán bő olajban kell sütnöm, inkább előveszek egy lábost :)
Igen, ezek a képek is beugrottak, hogy mennyire macerás ezt takarítani, legalábbis anyáéknál mindig borzalmasan nézett ki. Az anyósoméknál viszont teljesen rendben van, szóval rájöttem, hogy gazdafüggő.
Elvileg ez olyan, mint a legó, teljesen részekre szedhető. :-) Na majd megvizslatom élőben is, meg Andris még nem tudom, mit fog rá mondani, csak fél mondatban említettem neki.
ezzel én is mindig úgy vagyok, hogy mikor épp macerásat sütök nagyon jól jönne egy olajsütő, de aztán lelki szemeim előtt látom, ahogy tisztára összefröcsögte az olaj és inkább mégsem kell :o)
Azt már eldöntöttem, hogyha elvesztem az eszem, akkor csakis olyat, aminek kivehető és fém tartálya van, de az sem baj, ha a többi része sem tiszta műanyag:D
Klaudia, nálunk a padláson a kenyérpirító és a morzsaporszívó lakik:D:D:D
Megjegyzés küldése