Nagyvázsony, Úrkút, Veszprém

A foltvarró tanfolyamos beszámolót egy picit felfüggesztem, mert kimondhatatlanul lusta vagyok fényképezni, ez az igazság. Kezdek lassan magamhoz térni az időhiányból, de reggelente még mindig nagyon nehezen kászálódok ki az ágyból vagy a harmadik szundi riasztás hatására (ez még 20-30 perc). Viszont tegnap este a romokat már eltűntettem, viszonylag lakhatóvá vált az ebédlő és a dolgozó szobában a kanapé is.

A csütörtöki nagy hajrá után pénteken reggel vágtunk bele a dumavölgy-humorváras hétvégébe. A postán indítottuk a napot, mert kaptam ismételt értesítőt, hogy küldeményem érkezett, Andrisnak meg megjött a nyelvvizsgabizonyítványa, szóval én a Tűvarázsos csomaggal, Andris pedig egy német alapfokú bizonyítvánnyal lett gazdagabb. Az út elég hosszúnak tűnt, mivel sok helyen dugó volt Budapesten, de még az M7-esen is baleset miatt. Én útközben hímzetem az RR kendőmet, sikerült kivégeznem a kis gonosz zöld négyzeteket az ablakok mellett, most már hálásabb részek következnek majd.

A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, a gps is segített benne, bár nem mindig lehet azért csak arra hagyatkozni, de most bevált. :-) Mivel mi érkeztünk hamarabb, választhattunk, hogy a hűvösebb vagy melegebb szobát választjuk, egyöntetűen a hűvösebbre szavaztunk... egy szépséghibája azért volt, mert a hűvös mellé dohszagot is kaptunk, de egy éjszakára azért tökéletesen megfelelt, a kiszolgálással nem volt gond, és a reggeli is elég bőséges volt. Ja és az ágyainkat egy kétajtós szekrény választotta el egymástól, ez nagyon zokon esett mindkettőnknek. Kb. fél órával később a sógorék is megérkeztek, nagy nehezen a házi néni is előkerült, és miután mindenki kipakolt és átöltözött, nekivágtunk egy kis túrának a 30 fokos hőségben. Nem gondoltam volna, de a sapka, ami rémesen mutatott a fejemen, nagyon sokat védett a nappal szemben. Úrkút felé vettük az irányt, itt egy tanösvény vezet végig az őskarszton, sok szépségben gyönyörködtethetik a szemüket az ide látogatók (emelett sajnos rengeteg szemét is akadt, no comment), de beszéljenek helyettem a képek:

Visszafelé megjártuk a Kab-hegyet és felmásztunk egy pici fa kilátóra, onnan készült a panoráma kép is, a Balaton hihetetlenül kékes-zöldesen csillogott a dombok-hegyek mögött, a völgyhíd pillérei pedig engem vitárlásokra emlékeztetettek leginkább.

Délután Nagyvázsonyban fogyasztottuk el az estebédet, ha jól emlékszem, három hely közül választhattunk, nekünk a várhoz közel eső csárda volt a legszimpatikusabb, nem is csalódtunk, mindenki elégedett volt a választásával. :-) A végén még elnyalogattunk egy csavart fagyit is, ami tényleg olyan volt, mint régen, nem ez a vizes vacak, amit itt ránk sóznak a Nyugati környékén. A településen viszonylag kevés látnivaló van, de azokat azért érdemes körbe járni, ilyen pl. a Kinizsi vár, de érdekesség képpen mi beiktattunk egy kis foltvarrás kiállítást is, aminek éppen aznap volt a megnyitója, voltak köztük szépségek!

Az előadás, amiért tulajdonképpen mentük, egészen jó volt, kürtős kalácsot majszoltunk közben, ami nagyon jól esett, mert már ezer éve nem ettem. A fellépők között Litkai Gergyely konferált, örültem, hogy őt is hallhattam végre élőben, bár csak egészen rövideket nyilatkozott, a kedvencem pedig továbbra is Kőhalmi Zoli, mert értelmes, intelligens és úgy tud előadni, hogy még sokadik meghallgatás után is tudok rajta nevetni. Aranyosit leírtam aznap este, mert másról sem tudott beszélni csak a nőkrő, piáról és szexről, na meg az urulógiát se hagyjam ki, Szőlősi-Csák Gergely pedig nem valami nagy ágyú, nála a káromkodás a végére szinte kötőszóvá vált, nem is igazán nevettem az ő szövege alatt. Szóval Zoli megint nagyon alkotott, majd lefordultam a székről az előadása közben, mert már annyira fáradt voltam, hogy nevetni nem bírtam, de valamit csinálnom kellett helyette. :-)))))

Éjszaka vihar tombolt, ez másnap reggel meg is látszott egy-két sátron, amit miszlikekre aprított az erős szél, de volt ott törött borhűtő is, amit azért meggondolatlanság volt kinn hagyni szerintem. Ezeket az élményeket a reggeli előtti séta során sikerült begyűjtenünk. Reggeli után gyorsan útnak is indultunk, és a rövid séta erejéig megálltunk Veszprémben... maga a város engem nem ejtett rabul, de kétségtelenül vannak nagyon szép épületek a belvárosban, amelyek megérnek egy-egy misét. Pl. a bazilika, ahol el is kapott minket egy lelkes néni - vélhetően a templom alkalmazottja - és Szent Istvántól egészen napjainkig elmesélte a templom történetét, ami jó egy órásra sikeredett.

A szeles séta után jól esett visszaülni a kocsiba és folytottuk utunkat hazafelé, ahol várt a kert és a többi házimunka. A kertben sokat voltunk kinn a hétvégén, de még mindig van mit tenni, ha végeztem a növények ráncba szedésével, igyekszem ott is futni egy kört a fényképezőgéppel. A hortenzia cserje és a barátcserje káprázatosan szépek, de végre kezd életre kelni a napfényes ágyásom is, most telis-tele van sárga virágokkal.
Összességében jól sikerült a hétvége, mindannyian jól éreztük magunkat, bízom benne, hogy ez a hétvége is hasonlóan jó hangulatban fog telni, szombaton ugyanis Évihez megyünk a következő Sárkánytalira. :-)