Játékra hívlak Titeket

Mióta blogot írok még sosem hirdettem játékot (a PIF-et leszámítva), de mint tudjuk egyszer mindennek eljön az ideje.

Azt mondják az ebben tőlem sokkal jobban elmélyült emberek, hogy a mai nappal lezárul a Föld életében a vaskorszak és a helyét a fénykorszak veszi át a holnap naptól, melynek hála az emberek egyre inkább szeretet és harmónia központúak lesznek az eddigi anyagias központúság helyett. Hogy mennyi idő szükséges ehhez, az majd csak utólag derül ki, de a változás minden esetre bizonyára beindul egyre szélesebb körben.

Ennek jegyében ajánlom fel nektek ezt a sok szeretettel készült mézeskalács szappant, amit a fahéjra hasonlító cassia illattal bolondítottam meg. 

Ha szeretnéd kipróbálni ezt a kellemes aromájú szappant, nem kell mást tenned - miután keresel legalább egy dolgot az életedben, amiért hálás vagy és megköszönöd azt -, mint kitöltened ezt az űrlapot 2012. december 31-én éjfélig. Sorsolni az új év első napján fogok. 

Megköszönöm, de nem a játék feltétele, ha a Szappanterveim oldalon található kérdőívet is kitöltöd.

Breaking news :(

Nem bírom feldolgozni, bár lehet ettől sem lesz most könnyebb, hogy ide (is) leírom.

Már reggel volt egy furcsa érzésem a kocsival kapcsolatban, hogy a reggeli kapkodásban és szokásos rutinbán vajon tényleg bezártam-e az autót, de aztán arra jutottam magamban, hogy egészen biztosan. És tényleg, mert ha nem tettem volna valamilyen oknál fogva, akkor most bottal üthetném a fehér lovam nyomát.

Leszállva a vonatról ugyanis az a kép fogadott, hogy a vezető ülésnél a zárat szétütötték és a bal hátsó ajtó háromszök ablakát betörték. Semmi egyéb nyom, semmi nem hiányzik és minden működik a tönkretett záron kívül.

Na de akkor is, hogy jut valakinek ilyesmi eszébe? És miért pont az én autóm kell neki? És legfőképpen mit csináljak, hogy ez ne ismétlődjön meg később? Már azon is agyaltam, hogy járok Andrissal és akkor nem lesz mit elvinni az állomásról, vagy ha átköltözünk a Bajcsy-ra, akkor ott lesz garázs és járok kocsival méregdrágán, vagy átjárok Dunakeszire, ami messzebb van ugyan, de gyakrabban jár a vonat és talán forgalmasabb is az állomás környéke, mint Fóton. Bár a fene tudja.

Egyelőre még azt sem tudjuk, hogy mennyi pénzt kell most ebbe megint beleölni, már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg el kellene adni, de annyira megszerettem és olyan jó kis autó ez, hogy ha választanom kellene, akkor megint ilyen mellett döntenék. Egy harmadikat meg azért már mégsem, amivel csak állomásra járok, meg lehet a tolvajoknak teljesen mindegy, hogy mit visznek. Annyi autó áll ott nap mint nap az állomáson, miért pont ezt szemelték ki? Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló miérteket, pedig sajnos nem tudok mást tenni, mint megbarátkozom velük, mert választ sosem fogok talán kapni rájuk. Erre legfőképpen nem.

Már megint eltűntem...

Hetek, lassan már hónapok óta nincs egy értelmes bejegyzés a blogomon. Na ez sem az lesz most, de néhány dolgot szeretnék a margóra írni, hogy ne merüljön teljesen a feledés homályába.

• Fejlődik a kandallónk, múlt héten kapott gipszkarton borítást és most már formára olyan, mint ahogyan elképzeltük. Azt hiszem, nagyon fogjuk szeretni, ha felkerül rá a csempe borítás és le is festik.
• Átkerült a kamrába a mélyhűtőszekrény, ami szintén nagy előrelépés volt, mert végre oda került, ahová terveztük eredetileg is.
• Átrendeztük a hobbiszobát, kezd kialakulni annak is a végleges képe. Vagyis a hímzős és varrós cuccokat tartalmazó szekrény és a tűzhely átkerült arra a falra, ahol a mélyhűtő volt meg a nyári/téli ruháim egy akasztós állványon, a mosóporos polc átkerült a varrógép melletti sarokba, ennek az egésznek a helyére pedig bekerült a szappanozós pultom, ami még csak ímmel-ámmal van összerakva és nem is érdemes jobban, amíg nem jön vissza a vízvezeték szerelő. Tervek szerint január elején jön vissza és akkor felszereli a fürdőbe is a törölközőszárító radiátort is. Körvonalazódik a festés is, azt várhatóan februárban bonyolítjuk.
• Elkészült a három magnóliás keretezésem és a házi áldásom, de még nem akadtak lencsevégre.
• Voltam Zsuzsinál táskát varrni, amit előszeretettel hordok is, csak kellene még rajta alakítanom, mert a villamoson nem annyira nyerő egy nyitott táska. De erről könnyen lehet, hogy már írtam is.
• A kajajegyem egy részét új minihifire költöttem, a régivel még nem tudom mi lesz, mert a kazettalejátszója sem tökéletes és a CD-lejátszóját is legalább meg kellene tisztítani, de nem biztos, hogy az segít rajta.
• Végre kiszórtam a pályázatosokat és elrendeztem nagyjából az engedélyek sorsát, de még mindig van mit intézni ezzel kapcsolatban, plusz a közben beeső feladatokat is meg kell oldani, vagyis tiszta diliházban érzem magam ilyenkor. Nagyon várom már a hétvégét és bízom benne, hogy a kezdeti szivatásos ijesztgetés ellenére tényleg elenged a főnököm szabadságra arra a nyomorult két kis vacak napra karácsony és szilveszter között.
• Megyünk januárban síelni egy egész hétre, lefoglaltuk a szállást, most már csak a hó hiányzik... bár az Alpokban biztosan több esik, mint itthon.
• Megvettük a fenyőfát, amit majd csak jó későn fogunk feldíszíteni, mert az idén sorrendet cserélünk és először megyünk anyáékhoz és utána maradunk itthon. És már megint elgondolkoztunk rajta, hogy nem kellene-e egy szépséges műfenyőre váltani ezt a minden éves friss vásárlást, egy idő behozná az árát. Csak az a baj, hogy ettől még jó sokat kivágnak és tönkre is mennek, amiket nem vesznek meg. Nekem ez ilyenkor mindig egy jó nagy dilemmám.
• Viszonylag keveset hímzek, azt is leginkább a vonaton, ha épp nem valami munkát cipelek haza.
• Újra járok hastáncolni. :) Nagyon örülök, hogy végre eljutottam, még így is, hogy Mogyoródra kell érte menni és viszonylag sokba kerül. Végre dolgozik az agyam is tánc közben, annyira lekötött, hogy semmi másra nem tudtam (persze nem is akartam) koncentrálni csak a mozdulatokra és tele volt az egész óra új és újra tanult mozdulatokkal. Imádom! Alida pedig nagyon ambiciózus, februárban debütálni szeretne velünk. Szóval valamit kell kezdeni a fellépős ruhámmal is, mert a szoknya ugye biztosan jó, de a csípőövem maximum a derekamra lesz jó. Na majd meglátom.
• Megsütöttem életem első zserbóját és Pom-Pom sütéjét... egyelőre még vannak kétségeim, hogy jók-e ők ilyen állapotban, de a fogyási szintből lemérve Andrisnak nagyon ízlik, a többiek véleményét meg nem tudom. A zserbó egyelőre felvágatlan állapotban pihen.
• Még mindig agyalok a mestermunkámon, de nem jut semmi értelmes az eszembe. Tudom, hogy bármit készítek, azt elfogadják, de én akkor is szeretnék valami olyat alkotni, ami igazán jellemző rám és ezt még nem sikerült eddig kitalálni.

Erika karácsonyi játéka

Kellene saját bejegyzést is írnom, de majd annak is eljön egyszer az ideje. Most viszont még az utolsó pillanatban talán, de jelentkeztem Erikánál a karácsonyi játékra, ahol meseszép dobozt lehet nyerni. Nos, nekem ez feltett szándékom.

Ma sorsol Erika, ha megtetszik a doboz, még pár órád biztosan van jelentkezni, vagyis buzdítok mindenkit és rontom a saját esélyeimet. :)

Itt a doboz, itt pedig Erika blogja.

Te az enyém, én a tiéd

Ezt a képet valamiért újra akartam gondolni és másik keretet adni neki, túlon túl zöld volt...

 Ilyen volt...

...és ilyen lett.

A fénykepeken talán nem látszik nagy különbség, de élőben sokkal jobban kiemelkedik a minta keretei közül.

Dimensions - Serenity Prayer (3)

Még tavaly áprilisban elkészültem vele, aztán voltak vele terveim párnahuzat ügyileg, amit végül elvetettem és ő is a keretezőnél kötött ki. Nem bátam meg, mert nagyon tesztik!

Ezt a háttér azért nem olyan előnyös neki, majd egy fehér vagy világoskék falon fog díszelegni a hobbiszobában, ha készen lesz.

Házi Áldás

Kicsit visszatért a hímzős kedvem, de tulajdonképpen az lehet a fő gond, hogy most már nem nagyon van kedvem csak úgy céltalanul hímezgetni, hogy majd lesz vele valami, hanem készen kell lennie a tervnek, hogy mi lesz a sorsa, ha elkészül. Hiába, változnak az idők... pedig néhány évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a hörcsögláz is elmúlhat egyszer. :) Nem is tudom, melyik állapot a jobb, de nem érzem egyiket sem középutas megoldásnak. Minden esetre ez így most nekem megfelel (a gyűjtögetést meg átörökítettem a szappanöntő formákra).

Szóval, az úgy volt, hogy a nagy lakberendezési harcművészet egy békés pillanatában megállapodtunk Andrissal, hogy szükségünk van egy házi áldásra a falra kilógatott formában. És ami falon lóg, arról nekem a hímzés jut eszembe, ebből már nem fogok kinőni, de nem is bánom. :) Sokat gondoltam a mintán, hogy milyen lenne jó, milyen színekben kellene elkészíteni és végül Barbi mintájára esett a választásunk. Amit aztán én egy kicsit átalakítottam, mert ovális keretbe álmodtam meg az áldásunkat és ha már hozzányúltam, akkor a keretet is újragondoltam. És hogy ne kelljen annyi színt variálni maradtam az egyszínű mintánál és a répatorta névre hallgató selyemfonalnál. A vásznat sajnos nem sikerült beszereznem, amit szerettem volna, mert megszüntették és a maradék kevésnek bizonyult, így az otthon felhalmozott készletből választottam egy hozzá illőt.

Íme, ezt lett belőle:

Lámpafénynél készült a kép, most már egyre kevesebb esélyem lesz napsütésben bármit is megörökíteni sajnos, de a színek kivételesen egészen hasonlítanak a valósághoz. Eredeti terv szerint ma vittem volna a keretezőhöz, azonban közbejött egy kis malőr, úgyhogy kénytelen vagyok péntekre halasztani a dolgot.

Őszi séta

Hosszabb kirándulásra most nem futotta a hosszú hétvégén (cserében viszont egész tisztaság lett a lakószinten és főztem szappant, meg fúrtunk és faragtunk), viszont  a családi ebéd előtt sétáltunk egyet közösen anyósomékkal és sogoromékkal. Az idő rendkívül kellemes volt, szerencsére sütött a nap így szép képeket lehetett készíteni, mert azért lássuk be egy 22 hónapos fiatalemberrel még nem lehet hatalmas távokat megtenni, így talán az erdő feléig sem jutottunk, de azt legalább élveztük.Válogattam néhányat a képek közül, természetesen nem én készítettem őket, úgyhogy Andris tollával ékeskedem, de ezeket szerintem nagyon eltalálta. :)

Íme a kedvenceim:

Könyvek - aki kapja marja 1. rész

Megkezdtem a kiválogatott dolgok továbbpasszolását és a könyvek is sorra kerültek. Felteszem őket, hátha valaki valamelyikhez kedvet kap hozzájuk. 

1. Moldova György: Éjféli napsütés
2. Karinthy Frigyes: Betegek és orvosok
3. J. T. Williams: Micimackó és a pszichológusok
4. Tolvay Ferenc: Tibetben a lélek
5. Márai Sándor: A szegények iskolája
6. Benjamin Hoff: Malacka és a Tao
7. Jane Austen: Pride and Prejudice
8. Jane Austen: Sense and Sensibility
9. Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyv
10. Nagy süteménykönyv (Szalay Kiadó)
11. Jamie Oliver: Jamie konyhája
12. Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
13. Petrik Adrienn: Asszony és háza
14. Pállfy: 222 szó az utazásról
15. Henry Kissinger: Diplomácia
16. D. Tóth Kriszta: Lolával az élet
17. Házi hidegkonyha
18. Görög konyha
19. Gyümölcsös ételek
20. Görög ételek
21. 100 legjobb jéghideg nyalánkság
22. 100 legjobb recept szárnyasokból
23. Saláták
24. Tészták

Na és az áruk? H. Kissinger és J. Oliver könyveiért 2000 forintot szeretnék kapni, a receptesekért 100 forintot, a maraéknak pedig 500 forintot kérnék darabjáért, plusz postaköltséget, ha nem tudjuk megoldani a személyes átvételt.

Ui.: Kérlek itt hagyj üzenetet a megjegyzésnél, a részleteket úgyis e-mailben tisztázzuk. A már elkelt könyveket áthúzással jelölöm.

Keresek...

Lányok, ha esetleg valakinek lenne egy 40x50 centis darabkája 32ct Belfast Vintage Country Cream névre hallgató vászna, akkor azt szívesen átvenném. Természetesen kifizetném, sőt meg is venném, de már sajnos nem lehet kapni.

Új hobbi

Legújabb hobbim az olvasás lett, mostanában valahogy könnyebb leemelni egy könyvet a könyvespolcról és bedobni a táskámba, mint a hímzést előkészíteni és teljesen kikapcsol. Kivéve persze ha olyasmit olvasok, ami elindít bizonyos vezérhangyákat az agyamban, de olyankor váltok egy könnyedebb olvasmányra.

Müller Péter könyvei kifejezetten ilyen vezérhangya indítók, úgyhogy a Gondviselés a Szerelemről, szeretetről, szeretkezésről után választottam egy kevésbe "beszélgetős" könyvet, ahogy ezt MP nevezi. A Boldogságterv volt a következő, ami kicsit szintén gondolkoztatott, de nem is ártott helyre tenni néhány dolgot magamban, azt hiszem, időnként elő fogom venni, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy saját magamnak ne nehezítsem meg a mindennapokat. :)

Most pedig a Dívák nem kötnek van soron, ami egy igazán könnyed olvasmány csak a szereplőket nehéz időnként követni, hogy ki kicsoda és az elején kissé nehézkes volt az indulás, de most már kíváncsian várom az eseményeket. Egy hét alatt a felénél tartok a könyvnek!!! 

Szóval arra jöttem rá - bár mintha korábban is jutottam volna már hasonló felfedezésre -, hogy alapvetően nem az olvasással van nekem gondom, hanem azzal, ha kötelezővé teszik és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen könyv kerül a kezembe. És fontos, hogy papír alapú könyv legyen, bármennyire elterjedt is, én nem tudok elektromos könyvből olvasni.

Lehet, hogy az is segített, hogy rendbe szedtük a könyvszekrényt és nem borul rám egy-két valami, ha ki szeretnék venni egy könyvet valahonnan és átlátom, hogy milyen könyveink vannak és melyiket olvastam, melyiket nem, melyik legyen a soron következő. Ha így haladok, hamarosan lesz is megint következő, azt hiszem, átrágom magam a Mesemaraton emlékfutamon, mert azt csak kölcsön kaptam és nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy záros határidőn belül visszakerül a gazdájához.

Kamillás szappan

Az a helyzet, hogy dolgoznom kellene, mert amellett, hogy át kellene olvasnom az albániai kirándulás hatalmas anyagát, még egy prezentációt is kell készítenem úgy a felettes vezetőmnek, hogy fogalma sincs a témáról. Megjegyzem nekem sem sok, így nem is én írtam meg a háttéranyagot csak abból próbálok valami okosat alkotni, de nagyon nehezen megy és egyáltalán nem jó, hogy közben internetet is tudok használni a szótárazást leszámítva.

Szóval vasárnap a kamra kitakarítása után, ami azt jelentette, hogy a szappanos dolgaimat is összekupacoltam és egybe rendeztem, készítettem egy szappant. Hogy gyorsabban haladjak Andris is segített egy kicsit. :)

Új receptet próbáltam ki és nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. A forma már most is nagyon tetszik, ezért kénytelen vagyok közkinccsé tenni legújabb teremtményeimet.

Impozánsabb környezet és részletek az összetevőkről később, ha már alkalmam adódott kipróbálni őket.

Egy kis emlékeztető

Ezt most kivételesen csak a magam kedvéért írom, mert jó érzés néhány dolgot kihúzni a listáról, olyanokról nem is beszélve, amik eleve rajta sem voltak és megcsináltuk, vagy nincsenek rajta, de szükséges lenne megcsinálni/megcsináltatani.

Most így áll a lista:

• Nappali: végső simítások, az asztalon lévő kupacok helyükre csoportosítása.
• Padlás: egyszer ezt is át kell nézni, mert ugye sok minden van oda eltéve, hogy időnként szükség lehet rájuk, de nem tudom, hogy a karácsonyfa díszeken kívül bármit is elő szoktunk-e onnan venni. Azon kívül le kellene ellenőrizni, hogy mennyi fürdőszobás csempe maradt meg, mert a mosdóban elvált a wc-t tartó gipszkartonfal a helyéről és ez így nem igazán jó azt hiszem. (Jó hír, festők vállalják a javítást, de kell talonba egy vízvezeték-szerelő is, ha nem tudják megoldani.)
• Konyha és ebédlő: ezeket lehetetlen külön kezelni, mert nem tudnék hol határvonalat húzni és ha pakolni kell egyik szekrényből a másikba, nem is lehet. Nehéz feladat lesz, mert át kell rendezni a porcelánokat és meg kell válni a kristályoktól, na meg át kell nézni az összes szekrényt edényestől, tányérostól, poharastól és evőeszközöstől együtt. Erre biztosan kelleni fog egy teljes hétvége vagy nagyon sok délután, ha darabokban csináljuk, amit nem tudom, hogy szeretnék-e, mert elég nagy felfordulással tud járni, mint azt az előző napok bizonyítják. Már csak az ablakpucolás maradt és a függönyfrissítés.
• Kerti helyiség alias sufni: lesz innen is mit kirámolni, mert rengeteg kaspót halmoztam fel korábban és szerszámos fogasunk is 2-3 használat után tönkrement, szóval cserélni kellene. Ja és valahogy le kellene vakarni a koszt a mosdókagylóról, az eddig próbálkozások közül csak a hígító hozott eredményt (sajnos nem tudjuk, hogy mi került itt leöntésre anno a festők által, de szörnyen néz ki, az biztos), emellett falat is kell javítani.
• Mosókonyha és egyben varrószoba: itt is lesz mit rámolni, mert tüzetesen szeretném átnézni a hímzős és varrós cuccokat, hogy tényleg csak olyasmi maradjon, amit majd fel fogok használni és igyekszem majd úgy elpakolni, hogy semmi ne boruljon rám, ha kinyitom a szekrényajtókat. (Bár már belekezdtem, kihúzni még nem nagyon tudok sajnos mit.)
• Garázs: itt a szekrény nagy falat lesz, de máshol is előszeretettel halmoztunk fel dolgokat, úgyhogy jó pár órát itt is el fogunk tölteni.
• Kamra: Sok-sok apróság és nem használt valami gyűjtőhelye, lesz mit válogatni. 
• Szauna sarok: itt talán lomtalanítani még nem kell, de azért nem árt átnézni ismét az autós kupacot, amit a függöny mögé rejtettünk.
• Terasz és hátsó lépcső: ugyan igyekszünk itt is rendet tartani, de egy ellenőrzést megér a dolog, mert már most tudom, hogy lenne mit legalább rendbe rakni, ha kitoloncolni nem is kell.
• Előszoba: végül, de nem utolsó sorban, a cipős szekrényt még nem válogattuk át, ez talán gyorsan menne. (Nem lenne nagy munka, de valamiért halogatom.)

A felgyülemlett dolgokat több kupacra szedtük és jó részüknek meg is van a helye, egyedül néhány alkalmi ruhadarabnak, a Skoda alkatrészeknek és egy-két dísztárgynak nem tudom még, hogy mi lesz a sorsa (plusz még ami a garázsból és a sufniból kerül majd elő). Remélhetőleg, sikerül rajtuk túladni. A kihímzett készleteimet is kiválogattam legutóbb, úgyhogy jönnek majd ide a blogba és aki kapja marja alapon lehet őket vinni. Hamarosan szánok időt a feltöltésre, csakúgy, mint a könyvlistára is, amit már lejegyzeteltem.

Lanarte - Magnolia Flower

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer sorozat magnólia virágokból én pedig elkezdtem kihímezni őket. Egyenként bökögettem őket nagy-nagy szeretettel és el nem múló lelkesedéssel, így történhetett hát, hogy a harmadik csupaszirom virág is megszületett. Teltek múltak a napok, mígnem egyszer csak megválhatott az út porától és vászon ráma által megtört szálai kiegyenesedhettek. Megszépült és megpihent, várta a tökéletes pillanatot a megörökítésre, azonban ez egyre reménytelenebbnek látszott. Csak várt és várt, mígnem egy napsütéses nap lemenő fényében lencsevégre kaptam... a megfelelő pillanat elszaladt ugyan, de képet digitálisan is sikerült megörökítenem, íme:

Most pedig tovább várakozik sorsa beteljesülésére, vagyis hogy elegáns keretben csodaszép színekkel a másik két virággal együtt a falaink egyikén találjanak otthonra. Aki nem hiszi, járjon utána! ;)

Változások

Vannak dolgok, amiket nem értek saját magamban, ilyan most például a blog szinte teljes elhanyagolása, egyáltalán nem hiányzik az írás és ez furcsa, nem vagyok hozzászokva... pedig lett volna rá időm, mert már jó ideje csak egy-két bejegyzést írok havonta és azok sem feltétlenül szószátyárok.

Alig-alig hímzek és érdekes módon ez sem hiányzik olyan nagyon, amikor öltögetek, akkor persze szívesen teszem, éppen ezért csak szívem csücske minták kerülnek a kezembe, lehet, hogy ez az egyik fő gond, hogy mostanság egyik itthon lévőhez sincs hangulatom, vagy túl nagy a vonatos cipeléshez. A magnólia virágot sikerült befejeznem már vagy két hete, ha kezembe akad a fényképezőgép és sütni fog a nap, eme szerencsés együttállás esetén készítek róla fotókat a végleges formába öntés előtt. Ezt jelenleg még homály fedi, mert volt már tervben egyben keretezve a három kép, de díszpárna is, meg külön a három kép is, meg csak két kép is és akkor a harmadikkal fogalmam sincs mi lesz is, egyszóval bonyolódok.

Talán a lomtalanítás teszi, amit még mindig kilátástalannak érzek, bár most már majdnem készen vagyunk a lakószinttel. Majdnem, vagyis hátra van még az előszobában a cipőválogatás, a konyhában az ablakpucolás, meg a sós-cukros-egyebes üvegibrikek kimosása és a nappaliban némi por és piszokmentesítés. Ja és szőnyegtisztítás, de azt nem sk. tervezzük, hanem rábízzuk valakire jópénzért és nagyon bízom benne, hogy el tudják esetleg tűntetni a régi foltokat is belőle.

A kukatelítés első alkalommal volt a legdurvább, azóta alább hagyott a dolog, kevesebb kidobásra ítélt holmi akadt, inkább továbbadjuk hátha másoknak hasznára válik majd... ezek viszont a pincében gyűlnek és elég hamarosan ez a szint fog következni. A hétvégén viszont szünet, meglátogatjuk anyáékat, mert régen voltunk már. Igaz a szüretről lecsúsztunk, de nem lett valami fényes a termés, gyorsan lekapkodták a tőkéről még a seregélyek és darazsak, ne meg a fonnyadás elől. Nem tudom, milyen bort lehet majd az idén ebből a szőlőből készíteni.

Voltunk Mátraházán a Lifestyle hotelben, leánykori nevén Bérc szálló, amit szerintem gyönyörűen felújítottak. Eleinte kicsit tartottam is tőle, mert láttam már nem túl jól sikerült felújításokat, de itt remek munkát végeztek, mindennel elégedettek voltunk. És még a kispárnámat is felesleges volt vinnem, mert párnamemüből lehetett választani, ha nem volt a szobában olyan, amit megfelelőnek találtam volna. A kirándulásokon jól megizzadtunk, de megjártuk a Kékest, jártunk több forrásnál noha nem mindegyikben volt víz és bejártuk Eger belvárosát és tettünk egy kitérőt a Siroki várhoz is. A szállóban a sós-mézes szauna szeánsz és a szőlőmagőrleményes testkezelés vitte nálam a pálmát, imádtam, hogy egyik puhábbá varázsolta a bőrömet, mint a másik. 

Gyorsan elszállt az egy hét szabadság, szinte meg sem éreztem, de már nagyon kellett, mert sok volt a folyamatos benti és itthoni felfordulás és káosz. Bent azóta sem javult a helyzet, viszont nem is tudom már hány év alatt végre sikerült elérnem, hogy legyen aki helyettesít és átlátja legalább nagyjából, hogy mit csinálok heti 40 órában és ha gond van, én meg nem vagyok, akkor hatékonyan megoldja és nem kell napokat eltöltenem a szabadság után azzal, hogy helyrehozom amit elrontottak. Szóval javul valamennyire a helyzet, bár az új kabinet, ahogy újabban hívják magukat egyre magasabbra teszi a lécet határidő és teljesítmény szintjén.

Kitaláltam, hogy amint befejeztük a lomtalanítást nekiállok szappant főzni, mert már hiányzik és legfőképpen mert a kecsketejes-sheavajas változatból olyannyira kifogytam, hogy még ki sem próbáltam. És ha már ilyen szép rendet csináltunk a konyhában, akkor leköltöztetem a szappanfőzést a mosókonya/varrószoba/kazánház kombi helyiségbe, pont el fog férni (ha a mélyhűtő átkerül a kamrába és az őszi/téli vagy tavaszi/nyári ruháim elférnek a jelenleg rendelkezésre álló szekrényekben) és tervek szerint imádni fogom. Fehér, világoskék, fekete és csokoládébarna színeket tervezek a szobába, aztán lehet bekerül még napsárga is, hogy ne legyen túl hideg vagy ilyesmi, de ez még képlékeny. Most nagyon tetszik a fehér-világoskék tiszta és ártatlan hatást keltő házasítása, amit egy kis csokibarna biztosan nem ronthat el. A kis sarokhoz le is csaptam egy használt villanytűzhelyre, mert gáztervet már mégse módosítsunk, elég lesz majd, ha kipurcan a kazán, szerintem jó vétel volt, bár van mit rajta takarítani. Hozzávetőlegesen megvan a pult többi része is tervben a fejemben, ez azonban még változhat annak függvényében, hogy mi és hová fog véglegesen kerülni.

Legújabb terv, hogy ellátogatok Tiranába. Persze nem az én kis buksimból pattant ki az isteni szikra, hanem munka ügyben kell mennem és kettős érzésekkel vagyok tele. A munka része kivételesen érdekel is, talán még hasznos is lesz és hát már tavasszal is terveztem ezt a munkacsoportot látómezőbe fogni, de akkor túl későn kaptam visszajelzést a minisztériumtól. Az ország maga vonz is meg nem is, szívesebben mentem volna Lipcsébe, mert ott még ismerőseim is vannak, itt viszont egy teljesen ismeretlen világgal fogom teljesen egyedül szembe találni magam. Tartok tőle, ugyanakkor kíváncsi is vagyok... jobb lenne nem egyedül menni. Brüsszelt már egészen megszoktam, ez meg mégis csak a Balkán és ki tudja, milyen nyelven lehet ott emberekkel szót érteni, és legfőképpen mennyire könnyen lehet ott eltévedni, mert nekem az többször sikerülni szokott.

A fehér ló jobb oldala megújult, na meg azóta jóval elővigyázatosabb vagyok még itthon is a kereszteződésekben. Egyszer, ha nyerünk a lottón még az első és hátsó lökhárítót is megcsináltatom, mert azok nem komoly hibák ugyan, de ha már lúd, legyen kövér. Egy darab Fabia jobb visszapillantóért és ajtózárért lehet nálam jelentkezni, megmaradtak az ajtócseréből.

Eljött az időszak, hogy itthon fázom, bent melegem van, ugyanis itthon még nincs szükség fűtésre, de ez pont olyan határeset hőmérséklet nekem, már sok réteget kellene felvennem, ahhoz meg nem füllik a fogam. Bent meg átkapcsolták a légkondit hűtésről fűtésre... no komment, bár a hét második felében lehet jól fog jönni, de ma délutánra már jócskán meleg lett az irodánkban. Az esetleges jövő heti 30 fokra meg nem is merek gondolni.

Lakberendezési harcművészet

Nagyon-nagyon régen írtam már hosszabb beszámolót bármiről is, de valahogy nincs hozzá kedvem esténként... napközben meg amikor esetleg lenne, dolgoznom kell bármilyen meglepő is ez egy munkahely tekintetében. Hímzést se nagyon tudok mutatni, mert szinte csak a vonaton hímzek és ha már eddig nem készítettem fázisfotókat az utolsó magnóliámról, akkor most már marad a kész virágról a fotó. A héten nagy valószínűséggel elkészül, de ha mégsem, akkor jövő hét végére egészen biztosan.

És hogy mivel is foglaljuk le magunkat mostanában? Egyrészről a szappantábor óta hatalmas szappanlázban égek és szövöm a gondolataimat a témában, mert a főzésre még nem szántam időt azóta sem, pedig neki kellene vágni, mert a végén még semmire nem fogok emlékezni, hogy mit mikor és hogyan csináltunk annak ellenére, hogy a receptek megvannak.

Másrészről  tervezzük ugye a kandallóbeépítést (amit csak a jó Istenke tudja, hogy mikorra fog megvalósulni, mert már megint szülői segítséget veszünk hozzá igénybe és arra bizony várni kell, mert most minden a földmunkák körül forog, ez persze érthető is), amivel egybe kellene kötni a különböző szellőzők beszerelését a konyhába a páraelszívónak, a mosdóba a wc-nek, a garázsnál a szaunának, szeretnének egy törölközőszárító radiátort is a fürdőbe felszereltetni, tegnapra majdnem teljesen megadta magát a klíma is és ha ezekkel mind megvagyunk, akkor jöhet a festés. Na meg a hátsó tárolóban jó lenne megszabadulni a salétromosodástól vagy legalább újravakolni és festeni a falat, meg hiányoznak még takarólécek két ajtó körül is, végre meg kellene csináltatni az előtetőt is, ha meg szappanműhelyet szeretnék, akkor arról már nem is beszélek. Amiért ebbe belekezdtem az ugye a festés, ami sok helyen időszerű mindenhol kicsit másért... és ha már festünk, legyenek összhangban a színek a természettel na meg annak rendjével a feng shuihoz fordultunk segítségért.

Először csak a színek miatt érdekelt az egész, aztán elkezdtem elmerülni benne és átesni a ló túloldalára. Merthogy, a feng shui szerint arra a helyre, ahová tervezzük a kandallót egyáltalán nem célszerű tenni, le kellene festeni a nappaliban a szekrénysort és ideális esetben még a konyhát is, meg egyébként a háló kivételével mindent, ami fából készült. Át kellene helyezni a szeletelőspultot, megválni a kristálypohár készlettől és a hálószobában még a lélegzetünket is zöldre festeni. Aztán ahogy elmerültem az olvasásban, kiderült, hogy az ágyunk sem jó helyen van, a kanapét is szerencsésebb lenne másképp fordítani, az alagsori wc-t gyakorlatilag jobb lenne megszüntetni, mert a hálószoba alatt nem szerencsés, a fürdőben el kellene falazni a wc-t és a bidét a többi résztől, de leginkább ki kellene telepíteni a wc-t a kertbe. :) Andris próbál két lábbal a földön tartani, de mivel nem hagyom magam meggyőzni nincs valami könnyű dolga. Végkövetkeztetésként pedig azt hiszem, igyekszem magam ahhoz tartani, hogy harmóniát és egységes egészet árasszon a ház, ha teljesen rendbe tesszük, a többivel pedig nem foglalkozom, mert akkor egyébként is bele kellene vágnunk az építkezésbe, azt meg egyikünk sem szeretne, bár szívesen eljátszanánk egy ilyen gondolattal a tervezés erejéig. Erről jut eszembe, még befejezésre vár a kerítésen lévő oszlopfő is, mert olyan ronda ebben a formában ez a beton és szeretnénk egy könnyebb lejutási lehetőséget a lépcső bal oldalára, amihez apa kitalálta, hogy vágjuk ki a korlátot és könnyedén megoldható, hogy arrafelé is legyen egy néhány fokos lépcső. Szóval van megoldás. És a kertet is át kell kicsit alakítani, mert szeretnénk ehető zöldségeket jövőre, a barátcserje és a füge sem a legjobb helyen van és elég kétséges, hogy az újonnan beültetett hortenziaborok bírni fogja-e a strapát.

Na de vissza a harcművészethez... jelenleg a lomtalanításnál tartunk, eddig 4-5 napot áldoztunk erre, nekem nagyon-nagyon kimerítő, mert szinte mindent én válogatok át (értsd sajátom és közös cuccok egyaránt) na meg én vagyok a drasztikusabb kidobáló. Eddig legkönnyebb a ruhásszekrény volt, abban már van rutinom, de az iratok átválogatása az egy borzalmas valami, senkinek nem kívánom még ha a végeredmény pozitív kicsengésű is, vagyis megéri. A fürdő és a nappali csak hosszadalmas, de gyanítom a nappali kirámolását megnehezítette, hogy kezdünk fáradni és nem utolsó sorban megtelni a lomokkal, mert ugye nem mindent akarunk kidobni. Van ami visszamegy anyáékhoz, van amit árvaháznak szánunk, van amit megpróbálunk eladni vagy csak úgy odaadni annak, aki úgy érzi szüksége van rá. Úgyhogy jönnek majd ide is képek, mert több szem többet lát, hátha valakinek megtetszik valami. Azt hiszem, a kristályokat is megpróbálom eladni, mert kezdem egyre terhesebbnek érezni a jelenlétüket, mintha ólomként nehezednének rám. Lehet, hogy ez hülyeség, de végre sikerült megfogalmaznom azt az érzést, amit velük kapcsolatban érzek, attól függetlenül, hogy szépek és nagyon tetszenek, de mintha megbéklyóznának. Még az írásban is elakadtam... lesz néhány hímzett képem is eladó, mert nem fogok tudni úgysem mindent kitenni vagy elajándékozni. Hosszú menet lesz már látom, de ha új életszakaszt szeretnénk nyitni, akkor erre óhatatlanul szükségünk van.

Néhány dolog pozitív átalakuláson megy keresztül, ilyen például a nagy halom vasalni való, ami persze azóta újra teremtődött, a meglévő kupacot eltüntettem szombat hajnalban ahelyett, hogy álmatlanul forgolódtam volna az ágyban. Új helyre költöztek a vázák, a térképek, a mackók (amiből nem tudom, nincs-e túl sok, de egyelőre maradnak) és a könyvek egy része is, a ruháim elférnek a szekrényben, még a fehérneműs fiókban is katonás rend van (na jó, a zoknik még nincsenek teljesen kipipálva). Az ékszeres dobozkám új színt kapott, most már csak egy jobban bele illő képeslapot kellene találnom, de egyelőre nincs meg a megfelelő. a mostani nagyon szeretem, de nem szeretném kettévágni. A nyakláncoknak kell még sürgősen valamit kitalálnom, mert a jelenlegi doboz+kalaposnő párost kinőttem a válogatás ellenére és egy baleset során a hölgy meg is sérült sajnos. De ami a leginkább hihetetlen, hogy a táskáim is egy helyen  - na jó, egy szekrényben - gyülekeznek. Rögtön fel is merült bennem egy kérdés, hogy mi lesz a rómás táskával lányok???

És ami még hátra van a lomtalanításból: 

• Nappali: végső simítások, az asztalon lévő kupacok helyükre csoportosítása.
• Padlás: egyszer ezt is át kell nézni, mert ugye sok minden van oda eltéve, hogy időnként szükség lehet rájuk, de nem tudom, hogy a karácsonyfa díszeken kívül bármit is elő szoktunk-e onnan venni. Azon kívül le kellene ellenőrizni, hogy mennyi fürdőszobás csempe maradt meg, mert a mosdóban elvált a wc-t tartó gipszkartonfal a helyéről és ez így nem igazán jó azt hiszem.
• Konyha és ebédlő: ezeket lehetetlen külön kezelni, mert nem tudnék hol határvonalat húzni és ha pakolni kell egyik szekrényből a másikba, nem is lehet. Nehéz feladat lesz, mert át kell rendezni a porcelánokat és meg kell válni a kristályoktól, na meg át kell nézni az összes szekrényt edényestől, tányérostól, poharastól és evőeszközöstől együtt. Erre biztosan kelleni fog egy teljes hétvége vagy nagyon sok délután, ha darabokban csináljuk, amit nem tudom, hogy szeretnék-e, mert elég nagy felfordulással tud járni, mint azt az előző napok bizonyítják.
• Kerti helyiség alias sufni: lesz innen is mit kirámolni, mert rengeteg kaspót halmoztam fel korábban és szerszámos fogasunk is 2-3 használat után tönkrement, szóval cserélni kellene. Ja és valahogy le kellene vakarni a koszt a mosdókagylóról, az eddig próbálkozások közül csak a hígító hozott eredményt (sajnos nem tudjuk, hogy mi került itt leöntésre anno a festők által, de szörnyen néz ki, az biztos), emellett falat is kell javítani.
• Mosókonyha és egyben varrószoba: itt is lesz mit rámolni, mert tüzetesen szeretném átnézni a hímzős és varrós cuccokat, hogy tényleg csak olyasmi maradjon, amit majd fel fogok használni és igyekszem majd úgy elpakolni, hogy semmi ne boruljon rám, ha kinyitom a szekrényajtókat.
• Garázs: itt a szekrény nagy falat lesz, de máshol is előszeretettel halmoztunk fel dolgokat, úgyhogy jó pár órát itt is el fogunk tölteni.
• Kamra: Sok-sok apróság és nem használt valami gyűjtőhelye, lesz mit válogatni. 
• Szauna sarok: itt talán lomtalanítani még nem kell, de azért nem árt átnézni ismét az autós kupacot, amit a függöny mögé rejtettünk.
• Terasz és hátsó lépcső: ugyan igyekszünk itt is rendet tartani, de egy ellenőrzést megér a dolog, mert már most tudom, hogy lenne mit legalább rendbe rakni, ha kitoloncolni nem is kell.
• Előszoba: végül, de nem utolsó sorban, a cipős szekrényt még nem válogattuk át, ez talán gyorsan menne.

Az eddigi tempónkat ismerve elleszünk ezzel még egy darabig attól tartok. Lehet, hogy addigra a kandallóépítésre is sor kerül, ha nem vigyázunk...

Szappansuli tábor beszámoló képekben

Ezen a héten keddtől szombatig végigjártam a szappansulit tábor formájában. Örülök, hogy ezt választottam, mert nagyon jó kis csapat jött össze és így nem aprózódott el hétvégékre az iskolapadban ücsörgés. Rengeteg információ cikázik folyamatosan még mindig a fejemben, kell neki jó néhány nap, hogy letisztuljon és jó lenne legalább egyszer megcsinálni itthon is a tanfolyamon elkészített dolgokat, hogy ne felejtsem el, de elég sok alapanyagom hiányzik, úgyhogy ez egészen biztosan későbbre fog tolódni. 

Egyelőre nem a szappansuli tábor alatt készült képeket teszem fel ide, hanem az elkészült szappanok és egyebekről készülteket. Na nem azért, mert a tábor alatt nem készítettünk képeket, de azok közül még csak néhányat kaptam meg szóval később majd még lehet, hogy válogatok. 

Átlátszó szappanok alkohollal, glicerinnel, gyantával és nélkülük négyféle kombinációban.

 Habszappanok, ezekből az elején még tortát készítettünk, aztán a végén a többiek más irányzatot választottak.

 A hibajavítós szappanok a gyurmakölteményeket leszámítva, mert azok azért elég érdekesre sikeredtek.

Krémszappanok

Melegen készült szappanok

A melegen készült szappanokkal együtt csináltuk őket, de ezek balról jobbra sorrendben: mosószer, mosószer, mosogatószer, tusfürdő és sampon.

Nemezelt szappanjaim, két féle technikával készültek: a felső a simogatós módszerrel, a másik tűnemezeléssel (a sztárfotó óta kicsit átsimogattam a tűset is, azóta sokkal jobban fest) ezen a technikán van még mit fejlesztenem, de nem sok időm maradt a gyakorlásra a párhuzamos készülődések miatt.

Sószappanok, rájuk nagyon kíváncsi leszek, sanszos, hogy kedvencek lesznek.

És végül a szappanmentes tisztálkodószerek, kétféle sampon és kétféle intim lemosó készült (az alapvető különbség a tenzidek mibenlétében rejlik).

Köszönöm, jól vagyok! :)

Kata, csak itt, csak most, csak neked: Épségben hazaértem, minden rendben. :) Ja és légyszi írd meg a postacímedet, mert szeretnék küldeni neked valamit! A többi meg majd megbeszéljük... tudom a dobozok titkát is. ;)

A többieknek, akinek esetleg hiányoztam volna, szappansuli táborban voltam és majd lesz beszámoló is képekkel. Egyszer valamikor... :)

Debbie Mumm - Kitchen Collection - Easy as Pie

És akkor a sorozat utolsó tagja, tehát bátran ígérhetem, hogy nem lesz több ilyen bejegyzés (kivéve, ha keretezőhöz jutok velük és felöltik végleges ruhájukat). Ő szintén egy olyan darab, amit egyben mutatok meg és szintén egy vasárnap délután végeztem a gyöngyözésével már-már rutinszerűen. De tényleg! :)

Debbie Mumm - Kitchen Collection - I'm Jammin'

Hiába kerestem róla olyan bejegyzést, amin gyöngyök nélküli állapotban leledzik, nem találtam... vagyis a sorozat újonnan kedvencévé előlépett dzsemes kép most így csupaszon és a teljes pompjában egyszerre debütál. Kicsit több, mint fél év telt el (egészen pontosan 8 hónap) a gyöngy nélküki állapottól a feldíszítésig, nem kapkodtam el na. Pedig igazán nem volt nagy munka, egyik vasárnap délután kicsit estébe nyúlóan sikerült teljesen befejeznem.

És akkor íme, hogyan lett a bábból pillangó:

Kecsketejes-körömvirágos szappan

Már nagyon régen főztem ezt a szappant, nagy adag készült belőle ennek ellenére már csak képen látható példányokkal rendelkezem, de már mindegyikre van jelentkező, úgyhogy ezt legközelebbi főzéskor biztosan keverek. Annyira finom illata van és remekül táplálja a bőrt!

Kókuszolaj, pálmaolaj, shea-vaj, napraforgó olaj, olívaolaj és kecsketej keverékéből készült szárított körömvirágot hozzáadva, 5% olajtöbbletet tartalmaz. Az olívaolaj és a shea-vaj bőrtápláló, a napraforgóolaj bőrvédő és enyhén antibakteriális hatása mellett a kecsketej nyugtatja, regenerálja és táplálja a bőrt, gyengéd hámlasztó hatása a körömvirág darabkáival együtt segítenek az érzékenyebb bőrfelületek ápolásában. Érzékeny bőrűeknek és babáknak is ajánlható a kecsketej gazdagsága és a shea-vaj ápoló hatása miatt.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a csomagolás már hasonlít a végleges elképzelésemhez, aztán az idő múlásával ez még bizonyára változni fog, amíg el nem jutok az igazihoz.)

Debbie Mumm - Kitchen Collection - Lil' Cupcake (2) kész

Sokáig nem volt kedvem gyöngyözni, ha jól látom az előző bejegyzésből, akkor több, mint fél évig. Most viszont a nagy melegben valahogy eszembe jutott, hogy ezeket az apróságokat jó lenne befejezni, hogy készen legyen a konyhás sorozat. 

Íme az eredmény, az első darab készen:

Továbbra is tetszik, de azt hiszem idő közben a tegnap elkészült I'm Jammin került az első helyre. :) Hamarosan azzal is jövök.

Mert adni jó

Talán nem is tettem említést a kecsketejes-sheavajas-körömvirágos szappanjaimról, pedig már alig van belőle néhány darab, ideje lesz nekem is kipróbálnom. :) Többek között azért is szerettem volna elkészíteni ezt a szappant, mert a tanfolyamon nagyon megtetszett és mivel nem én készítettem, csak mintát kaptam belőle, abból az agyagos változatból. Így lett a sajátom.

Szilvi barátnőmmel végre eljutottunk oda, hogy le tudtunk ülni egy órácskát beszélgetni, mert mostanában a kozmetikában erre nem sok lehetőség van a tanuló lányok miatt és többek között szóba kerültek a mindenféle mesterséges anyagot nélkülöző tisztálkodó és tisztítószerek, mint kiderült mindketten órákig tudnánk beszélgni a témáról, úgyhogy a lényegre tértünk. Megkért, hogy készítsek szappant a kislányának, hogy enyhíteni tudják az ismeretlen eredetű piros pöttyök irritációját. A kecsketejes szappanom pedig pont illett a képbe, még a doktornő is ezt ajánlotta nekik, így esett, hogy adtam nekik egyet. A szombat délutánt náluk töltöttük a telken egy vályogház hűvösében és nagyon jót beszélgettünk. Zina kicsit szégyellős volt, meg a melegtől nyűgös és álmos, úgyhogy vele nem is sokat találkoztunk, mert átaludta az esétbe nyúló késő délutánt. Tíz óra tájban értünk haza, de mindketten legszívesebben ott aludtunk volna Andrissal, úgyhogy a következő összejövetelt megpróbáljuk úgy szervezni, hogy ez megvalósítható legyen és akkor Andris sem marad ki a borozásból. Azért otthon ittunk egy pohárkával, hogy neki is meglegyen az élmény.
Másnap délelőtt Szilvi üzent, hogy nagyon jó a szappan és szeretne egy másikat is, aztán hétfőn gyantázás közben elmesélte, mennyire tetszett Zinának a szappan. Egész este azt emlegette, hogy beszélgettünk az anyukájával, aztán Szilvi elmesélte neki, hogy én hoztam a szappant, akkor már azt is belefűzte és mutogatta, hogy hol ültünk a szobában előző délután, miközben a néni, bácsi, szappan szavakat ismételgette. Imádta a szappant is, Szilvinek úgy kellett kimenekítenie a kezei közül, különben egy fürdéssel eljátszotta volna az egészet.

Ez az a fajta léleksimogató történet, amiért érdemes szappant készíteni és adni, talán még attól is többet ad, mint magát a szappant elkészíteni.

Sárinak szeretettel

Orsi Ági barátnője megkért, hogy hímezzem bele a lánya mesterének nevét a neki szánt takaróba. Megnéztem és kicsit meggondolatlanul elvállaltam. Magát a minta kiválasztását is rám bízta, sőt még a Sára és Sári között is választhattam, szóval szabad kezet kaptam. Találtam megfelelő színű fonalat, kiválasztottam a megfelelő betűtípust és nekiláttam. Megküzdöttem a kis szőrszálakkal, de gyorsabban készen lettem vele, mint először gondoltam, csak a végeredmény nem lett az én elvárásaim szerint egészen tökéletes. Szerettem volna szebb munkát kiadni a kezemből, de ebből a takaróból nem tudtam többet kihozni.

Szerencsére Áginak tetszett és remélem a lánya mesterének szívébe is belopta magát a személyre szabott pihe-puha takaró.

Ribizli dzsem málnával

Megfigyeltem, hogy mióta szappanozok, folyton párosítgatok valamit valamivel. :) De ez a fenti páros amúgy is a véletlen műve, mert a ribizlit már muszáj volt leszedni, a málnát meg szintén, csak az még terem valamennyit szerencsére, de az idén jól kitoltunk magunkkal, hogy ellustultuk kicsit a szüretelést, mert így kevesebb terem rajta sajnos és a hőség sem tesz jót neki.

Vasárnap este már csak arra volt energiám, hogy leszedjem a gyümölcsöket, ráadásul a hangyákat is likvidálni kellett, szóval vártam. Tegnap viszont már nem várhattam tovább, kezdenem kellett velük valamit, mielőtt dobhatom ki az egészet, így jutott eszembe a lekvár, mivel a málna elég dzsamiszkás állapotba került. Ehhez pedig csak egy kis cukor kellett és már kész is... hát majdnem, csak fogalmam sem volt, hogy mikor van kész egy dzsem, arról meg végképp, hogy mennyire kell passzírozni a ribizlit (a málnával meg nem is foglalkoztam, az ment bele egészben), lehet még nyomogathattam volna egy kicsit, de feladtam elég gyorsan.

Kis mennyiség készült csak, két kis üvegbe belefért, bár magunkat ismerve egész évben elég lesz. Kivéve, ha joghurtba kavargatom, mert tegnap este a maradékkal kipróbáltam ám, hogy belekevertem egy pohár joghurtba és túlzás nélkül állíthatom, hogy közelítette a cserpesékét. Igaz joghurtot még nem készítek házilag, mert nem fogy olyan sok, így be kellett érnem a boltival, de a végeredménnyel tökéletesen elégedett voltam.

Uborkás-kakukkfüves szappan

Ez a legújabb szappanom (persze csak ha leszámítjuk a szombaton elrontottat), amit leginkább azért készítettem, mert ki kellet próbálnom az új formáimat és a pecsétemet. Ez utóbbi majdnem a Zöld Híd Régiónál végezte, de szerencsére nincs olyan sok szemetünk, hogy minden héten ki kelljen tenni a nagy zöld edényt, így vissza tudtam halászni. Mindez az én hatalmas naívságom eredménye, mert azt hittem, hogy a pecsét az olyan valami, aminek van "fogantyúja" ez meg csak egy kis műanyag téglatest, buborékos nejlonba csomagolva érkezett jól átcelluxozva, én meg azt hittem, hogy helykitöltő és gondosan visszatettem a borítékba. Nos maradjunk annyiban, hogy nem erre a célra szánták a gombócot. De lényeg a lényeg, hogy meglett és remekül használható így nyél nélkül is, tetszik. A formák is tetszenek és gondolkodom a többszörösítésükön is záros határidőn belül.

Visszatérve a szappanhoz, remélhetőleg használható darabok lesznek (kicsit lassan szilárdultak, amit az uborka magas víztartalmának tudok be), mert az illatuk az nagyon tetszik, legközelebb talán még annyit módosítok rajta, hogy teát főzök a kakukkfűből és teszek bele frisset is, ebbe most csak a friss növény került.
Kókuszolaj, pálmaolaj, napraforgó olaj és olívaolaj keverékéből készült friss uborkát és kakukkfüvet hozzáadva, 5% olajtöbbletet tartalmaz. Az olívaolaj bőrtápláló, a napraforgóolaj bőrvédő és enyhén antibakteriális hatása mellett az uborka fiatalítja, frissíti és méregteleníti a bőrt, a kakukkfűnek jó hatása van az aknéra, a zsíros és pattanásos bőrre. Az illatként csekély mennyiségben hozzáadott bergamott olaj pedig dezodoráló, fertőtlenítő és antimikrobiális tulajdonságokkal bír.

Július végére, augusztus elejére fog beérni, akkor lehet majd az első próbát tenni vele.

Lanarte - Magnolia twig with flower (2)

Elkészültem vele már korábban, szinte csak a vonaton készült vagy valamilyen más utazás közben, megjárta Brüsszelt is áprilisban, meg májusban is azt hiszem, de akkor nem jutottam a hímzésig. Imádom, hogy nincs rajta kontúr, de magát a virágot és annak a színeit is nagyon szeretem. Ha már bokruk nem lehet, legalább ilyen formában gyönyörködjek benne, még ha kettőt aligha lehet összehasonlítani is...

Közben pedig már készülget a sorozat harmadik darabja is, jó lesz őket egyben látni majd.

Ribizlis joghurttorta

Bemutatom őkelmét, a ribizlis joghurttortát... tulajdonképpen lehetne bármilyen gyümölcsből, de nálam ez lesz a befutó azt hiszem. És a legjobb benne, hogy a ribizli a saját kertünkből származik. A receptet már több ponton is módosítottam, írom a variációkat is.

Hozzávalók a piskótalaphoz (ami eredetileg forralt, kihűtött tejben megforgatott babapiskóta, de nekem nagyon nem vált be):

• 3 tojás
• 3 evőkanál cukor
• 3 evőkanál liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzávalók a krémhez:

• 2,5 dl növényi tejszín (Hulala)
• 2 pohár natúr joghurt (nálam krémes Activia)
• 5 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag habfix
• 2 ek. lekvár a piskóta megkenéséhez
• 1 csomag tortazselé
• annyi gyümölcs, hogy a torta tetejét befedje

A piskótához kivajazunk egy 24 cm-es tortaformát, meglisztezzük és elkészítjük a tészát. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a cukor harmadával és csipet sóval kemény habot verünk, a maradék cukorral pedig habosra keverjük a sárgáját, majd belekeverjük a kakakót is. Harmadonként hozzákeverjük a habot és a sütőporral elkevert lisztet a tojássárgákhoz keverjük, a tortaformába töltjük és 180 fokon kb. 20 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt és visszakerült a formába, a tetejét megkenjük lekvárral.

Közben elkészítjük a krémet, melyhez a tejszínt, a porcukrot és a vaníliás cukrot félkemény habbá verjük, ekkor hozzáadjuk a habfixet és amennyire lehet kemény habbá verjük, majd a habhoz keverjük a joghurtot és a piskóta tetejére simítjuk. (Készíthetjük zselatinnal is, ebben az esetben 2 teáskanál zselatint kell 1 dl vízzel hevíteni és lehűteni, majd a végén a krémhez adni.)

A habot megszórjuk gyümölccsel, ebben az esetben ribizlivel és ízlés szerint leöntjük zselével. Én egy kevés ribizlit összeforraltam egy evőkanál cukorral és egy kevés vízzel, majd a leszűrtem és a ribizlit átpasszíroztam a szűrőn és ehhez adtam még hozzá a zseléhez szükséges vizet és egy kevés cukrot.

14-16 szelet lesz belőle. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Egy, megérett a meggy...

...valahol persze biztos, de nekünk ugye nincs meggy fánk. Van viszont ribizli bokrunk és málnánk is, a ribizli felét vasárnap már lelegeltük az össznépi dszámborin, de maradt még rajta azért, amit a hétvégén le kellene szedni, mert ettől aligha tudnak pirosabbak lenni a szemek. Aztán ha elég türelmem lesz hozzá, akkor leszedegetem róla az elérhető pajzstetveket is, amitől jó ideje nem tudjuk megszabadítani, ahhoz képest nagyon jól muzsikál. De ami sokkal jobban vonz, az az éppen érő málnarengeteg. Annyi málna van a vesszőkön és olyan nagyok és olyan finomak, tegnap alig bírtam abbahagyni a csipegetést. Csak ámultam és bámultam és örültem, mert imádom! Egy része meg már átlóg a szomszédhoz, amit Andris nagy kegyesen felajánlott nekik, de szerintem ez elég könnyelmű kijelentés volt. Igen, a málnáimra irigy vagyok és nem szívesen ajánlom fel önként másoknak. Főleg most, hogy ilyen gyönyörűek. Tövet adok szívesen, mert már a fű között is nő és ültessenek maguknak, de az érett málnáimat nehéz szívvel adom, még ha belátom is, hogy ez nem valami nemes tulajdonság. 

Lesz nekem ilyenem:

 

Meg szeretnék ilyeneket, de nem tudom, mikor fogják itthon kiadni... vagy ki fogják-e egyáltalán.

Éééés megyünk Velencére, már olyan régen szeretném kipróbálni azt a szállodát, remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönhetjük mindezt (az eddigi hétvégi kiruccanásokkal együtt) a munkahelyem tavalyi nagyvonalúságának a SZÉP kártyával, szóval az anarchia mellett  kapnak időnként jó pontot is. Várom nagyon!

Végül, de nem utolsó sorban

Bár őt kaptam utoljára lencsevégre, ez még korántsem jelenti azt, hogy kevésbe szeretném őt. Sőt!!! Illik hozzá is az ovális keret és tetszik körülötte ez a hűvösebb színösszeállítás. Szóval őt is szeretem és várom, hogy a falon lehessen majd a maga idejében.

Mirabilia: Miss New Year's Fairy

Azt az egyet bánom, hogy a ruháján a szalagok nem ütnek el túlságosan, hiába próbáltam ügyeskedni a sötétebb fonalrészek helyezgetésével, nem sikerült megoldanom. Ettől még persze nem veszít értékéből és szépségéből. :)

Várakozás

Müller Péter Gondviselés című könyvét olvasom és sok dologról szó esik benne, többek között a várakozásról is. Tegnap pedig ennek kapcsán elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tudok-e jól várni? De az is könnyen lehet, hogy a kérdést inkább úgy kellene helyesen feltenni, hogy tudunk-e jól várni? És azt hiszem, inkább ez utóbbin van a nagyobb hangsúly, mert egyedül várni könnyebb, mint együtt, a jól várakozás ugyanis nem azt jelenti, hogy ülünk és várjuk, hogy sült galamb a szánkba repüljön, hanem teszünk annak érdekében, hogy a megálmodott dolgot valóra váltsuk. Lehet, hogy sokat vártunk már együtt, de keveset tettünk a megfelelő körülmények kialakításáért... talán. De hogy mikor van a megfelelő pillanat az majd csak utólag derül ki és addig is kénytelen vagyunk várni, várni és közben alakulni, változni, tenni valamit, éberségre törekedni. 

Azokon a bizonyos napokon mérhetetlen fájdalom járkál a lelkemben és még nem tudok uralkodni rajta, talán mert nem tudom, mi idézi elő. Érdemes lenne ennek néhány percet szentelni, hátha kezelhetőbb lenne és segítene más szemszögből látni a világot. 

Hálás lennék annak, aki el tudja magyarázni, hogy hogyan lehet egy gyermekre váró házaspárnak nem várni a lélek érkezésére, mert én ezt nem tudom elképzelni. Szeretnék valamit, de mégsem gondolok rá, hogy szeretném? Vagy hogyan működik ez? Kétségtelen, hogy el lettünk rontva a fogyasztói társadalomban, mert ha valamit szeretnék, akkor bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem, vagy gyűjtögetek rá, majd ha összegyűlt a rávaló bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem. De egy családalapítás nem így működik, azt nem lehet csak úgy levenni a polcról, mint egy kiló cukrot vagy egy negyed kiló kenyeret, egy kisautót, egy gombolyag fonalat, egy motring cérnát vagy besétálni egy szalonba és kiválasztani a megfelelő autót. A szülői szerepre érni kell azt mondják, de akkor kérdem én 14 éves fejjel vagy sokszor még korábban mitől érett valaki a szülői szerepre és oda mégis érkezik a baba, holott nem is várják? Velük csak úgy megtörténik a csoda, amit még az is lehet, hogy nem is egyszer kidobnak a kukába? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolongnak a fejemben, de a legfőbb talán nem is az, hogy mennyit kell még várni, hanem, hogy mit kell még tenni, ha kell még várni? Már csak a biztonság kedvéért, hogy jól tudjak/tudjunk várni... erre a kérdésre viszont attól tartok, hogy magunkban kell keresni választ és alighanem ott is fogjuk megtalálni. Ez az a kérdés, amire nem várhatjuk kívülről a választ.

Tulajdonképpen nem is erről akartam írni, csak valahogy így alakult. Onnan indult az egész, hogy négy vagy öt év után végre újra virágozni fog a mini orchideám, aminek annyira, de annyira örülök! :) Már azt sem tudom, hogy milyen színű virágokat hoz majd, úgyhogy kíváncsian várom (jójó tudom, a trónörökösre is ezzel a gyermeki kíváncsisággal és csodálattal kellene várni, mai egy ideig megy, aztán már nem, aztán ha elég idő eltelik, akkor lehet megint könnyen megy majd) és ugyanúgy örülök majd a virágoknak, mint most a még üdénzöld szárának. Kitartóan gondoztam és tudtam, ha eljön az ideje virágot is hoz majd az életerős gyökerek és levelek mellett... vajon miért nehezebb egy gyermekre várni, mint az orchidea virágzására? Tulajdonképpen mindkettő akkor következik be, amikor eljött az ideje, miért nehezebb kivárni az egyiket, mint a másikat? Kevésbé számít az orchidea mint egy gyermek? Egyiküket sem birtokolhatom, csak segíthetem a fejlődését, hálás lehetek a létezéséért és viszonozhatjuk egymás szeretetét (na jó, ez a virág esetében némi túlzás, de ő is élő lény), mindkettőjükért valamilyen szinten felelősséggel tartozom. Lehet, hogy kissé gyenge lábakon áll az érvelés, de ha elvonatkoztatunk mindenféle külső tényezőtől, akkor talán nem állok olyan messze az igazságtól. Egy biztos, marad a várakozás még egy ideig.

Nem az én napom...

Olyan régen nyavalyogtam már itt, meg úgy általában is, hogy talán éppen itt az ideje. Néha ez is kell és bízom benne, hogy segít a lelkemnek kicsit helyre billenni.

Nem voltam két hétig dolgozni az nagyon jó volt, még ha kiküldetés is volt benne, most viszont hétfő óta robotolok és nagyon rossz. Utálom, hogy a főnökeim (volt és jelenlegi) nem képesek valakit kijelölni a helyettesítésemre és aztán meg hozhatom helyre, amit elkavarnak amíg nem vagyok. A papírkupac meg újrateremtődik, amit eltüntettem korábban. Nem az én világom ez a mókuskerekesdi, de ugye valamiből meg ki kell fizetni a számlákat, meg hímzéshez és szappanozáshoz alapanyagokat venni. Úgyhogy ez van, de attól még nem szeretem. Jó lenne olyan munkát találni, amit tényleg szeretek csinálni...

Ma már megint egy óra alatt volt képes a vonat 16 kilométert megtenni, így jócskán elkéstem reggel. De nem hiányoztam senkinek ez a alatt a röpke fél óra alatt, úgyhogy hurrá. Otthon hagytam a telefonomat, persze a céges nálam van, de azt meg senki nem tudja... ezt meg most így mondom, mintha naponta 50-en hívogatnának. A családon kívül nem is szokott szinte senki hívni, így gondolom ma sem fogok azoknak hiányozni, akik egyébként nem szoktak hívni.

A május már megint nem a mi hónapunk volt és ilyenkor mindig azt érzem, hogy eljön-e egyáltalán valaha az, amelyik a miénk lesz. Belefáradtam azt hiszem, nem vagyok már türelmetlen, azon régen túl vagyok, de nem akarok már több ilyen hiába hónapot aminek mindig ugyanaz a vége. Vagy ne adjunk esélyt és akkor tudom biztosan, hogy mi lesz a vége, vagy sikerüljön már végre, hogy legyen végre értelme az erőfeszítéseinknek. Azt mondják az okosok, hogy fejben dől el minden... itt akkor biztosan az én fejemmel van a baj vagy nem tudom, mi mást csinálunk rosszul. Ebben a hónapban ideje rákszűrésre mennem, úgyhogy kipróbálok egy újabb orvost, bár egy porcikám sem kívánkozik nőgyógyászhoz annyira kiábrándultam már belőlük. Talán ez a mostani körültekintőbb lesz és emberibb, már épp ideje lenne megtalálni a nekem megfelelőt, mert egy idő mindegyikben csalódnom kellett.

Tegnap voltam egyébként foglalkozás egészségügyi vizsgálaton és mindent rendben találtak, nincs cisztám sem a hasi uh szerint (erre azért kíváncsi voltam, mert lassan egy éve nem látott nőgyógyász) ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy egészen jól működök a maradékkal is. A pajzsmirigy hormon vizsgálatot többen is javasolták ellenőrzésképpen a vitiligo miatt, arra majd lehet valamikor a közeljövőben benevezek megint. Mindegyik doki kedves volt és alapos, de a foglalkozásegészségügyis fogott meg a legjobban. Szerinte ideális korban vagyok az anyasághoz és júliusban már úgy megyek a dokihoz, hogy más állapotban leszek. Hátha úgy lesz!

Mirabilia SAL keretben

Lesz még keretezés, mert írnom ugyan lenne miről, de nincs ihletem hozzá. Szóval mielőtt kihalna a blog, néha felteszek egy fényképet. :) Most például tényleg csapnivalókat, mert egyszerűen nem lehetett jól lefényképezni a hölgyeket... vagy a paszpartu nem lett jó színű vagy a hímzés, úgyhogy kárpótlás képpen mutatok több pocsék képet is. :) Vagy aki gondolja, megtekintheti nálunk személyesen, csak szóljon előtte, hogy jön. :)

Itt a keret a legjobb...

itt a gyöngyöknek kellene jól látszani elvileg...

 

itt pedig a paszpartu színe majdnem olyan, mint az igazin.

Egy mondattal összefoglalva: ez a kép a másik nagyon-nagy kedvencem és élőben csodálatos szerintem.