Házi Áldás

Kicsit visszatért a hímzős kedvem, de tulajdonképpen az lehet a fő gond, hogy most már nem nagyon van kedvem csak úgy céltalanul hímezgetni, hogy majd lesz vele valami, hanem készen kell lennie a tervnek, hogy mi lesz a sorsa, ha elkészül. Hiába, változnak az idők... pedig néhány évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a hörcsögláz is elmúlhat egyszer. :) Nem is tudom, melyik állapot a jobb, de nem érzem egyiket sem középutas megoldásnak. Minden esetre ez így most nekem megfelel (a gyűjtögetést meg átörökítettem a szappanöntő formákra).

Szóval, az úgy volt, hogy a nagy lakberendezési harcművészet egy békés pillanatában megállapodtunk Andrissal, hogy szükségünk van egy házi áldásra a falra kilógatott formában. És ami falon lóg, arról nekem a hímzés jut eszembe, ebből már nem fogok kinőni, de nem is bánom. :) Sokat gondoltam a mintán, hogy milyen lenne jó, milyen színekben kellene elkészíteni és végül Barbi mintájára esett a választásunk. Amit aztán én egy kicsit átalakítottam, mert ovális keretbe álmodtam meg az áldásunkat és ha már hozzányúltam, akkor a keretet is újragondoltam. És hogy ne kelljen annyi színt variálni maradtam az egyszínű mintánál és a répatorta névre hallgató selyemfonalnál. A vásznat sajnos nem sikerült beszereznem, amit szerettem volna, mert megszüntették és a maradék kevésnek bizonyult, így az otthon felhalmozott készletből választottam egy hozzá illőt.

Íme, ezt lett belőle:

Lámpafénynél készült a kép, most már egyre kevesebb esélyem lesz napsütésben bármit is megörökíteni sajnos, de a színek kivételesen egészen hasonlítanak a valósághoz. Eredeti terv szerint ma vittem volna a keretezőhöz, azonban közbejött egy kis malőr, úgyhogy kénytelen vagyok péntekre halasztani a dolgot.