Müller Péter Gondviselés című könyvét olvasom és sok dologról szó esik benne, többek között a várakozásról is. Tegnap pedig ennek kapcsán elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tudok-e jól várni? De az is könnyen lehet, hogy a kérdést inkább úgy kellene helyesen feltenni, hogy tudunk-e jól várni? És azt hiszem, inkább ez utóbbin van a nagyobb hangsúly, mert egyedül várni könnyebb, mint együtt, a jól várakozás ugyanis nem azt jelenti, hogy ülünk és várjuk, hogy sült galamb a szánkba repüljön, hanem teszünk annak érdekében, hogy a megálmodott dolgot valóra váltsuk. Lehet, hogy sokat vártunk már együtt, de keveset tettünk a megfelelő körülmények kialakításáért... talán. De hogy mikor van a megfelelő pillanat az majd csak utólag derül ki és addig is kénytelen vagyunk várni, várni és közben alakulni, változni, tenni valamit, éberségre törekedni.
Azokon a bizonyos napokon mérhetetlen fájdalom járkál a lelkemben és még nem tudok uralkodni rajta, talán mert nem tudom, mi idézi elő. Érdemes lenne ennek néhány percet szentelni, hátha kezelhetőbb lenne és segítene más szemszögből látni a világot.
Hálás lennék annak, aki el tudja magyarázni, hogy hogyan lehet egy gyermekre váró házaspárnak nem várni a lélek érkezésére, mert én ezt nem tudom elképzelni. Szeretnék valamit, de mégsem gondolok rá, hogy szeretném? Vagy hogyan működik ez? Kétségtelen, hogy el lettünk rontva a fogyasztói társadalomban, mert ha valamit szeretnék, akkor bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem, vagy gyűjtögetek rá, majd ha összegyűlt a rávaló bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem. De egy családalapítás nem így működik, azt nem lehet csak úgy levenni a polcról, mint egy kiló cukrot vagy egy negyed kiló kenyeret, egy kisautót, egy gombolyag fonalat, egy motring cérnát vagy besétálni egy szalonba és kiválasztani a megfelelő autót. A szülői szerepre érni kell azt mondják, de akkor kérdem én 14 éves fejjel vagy sokszor még korábban mitől érett valaki a szülői szerepre és oda mégis érkezik a baba, holott nem is várják? Velük csak úgy megtörténik a csoda, amit még az is lehet, hogy nem is egyszer kidobnak a kukába? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolongnak a fejemben, de a legfőbb talán nem is az, hogy mennyit kell még várni, hanem, hogy mit kell még tenni, ha kell még várni? Már csak a biztonság kedvéért, hogy jól tudjak/tudjunk várni... erre a kérdésre viszont attól tartok, hogy magunkban kell keresni választ és alighanem ott is fogjuk megtalálni. Ez az a kérdés, amire nem várhatjuk kívülről a választ.
Tulajdonképpen nem is erről akartam írni, csak valahogy így alakult. Onnan indult az egész, hogy négy vagy öt év után végre újra virágozni fog a mini orchideám, aminek annyira, de annyira örülök! :) Már azt sem tudom, hogy milyen színű virágokat hoz majd, úgyhogy kíváncsian várom (jójó tudom, a trónörökösre is ezzel a gyermeki kíváncsisággal és csodálattal kellene várni, mai egy ideig megy, aztán már nem, aztán ha elég idő eltelik, akkor lehet megint könnyen megy majd) és ugyanúgy örülök majd a virágoknak, mint most a még üdénzöld szárának. Kitartóan gondoztam és tudtam, ha eljön az ideje virágot is hoz majd az életerős gyökerek és levelek mellett... vajon miért nehezebb egy gyermekre várni, mint az orchidea virágzására? Tulajdonképpen mindkettő akkor következik be, amikor eljött az ideje, miért nehezebb kivárni az egyiket, mint a másikat? Kevésbé számít az orchidea mint egy gyermek? Egyiküket sem birtokolhatom, csak segíthetem a fejlődését, hálás lehetek a létezéséért és viszonozhatjuk egymás szeretetét (na jó, ez a virág esetében némi túlzás, de ő is élő lény), mindkettőjükért valamilyen szinten felelősséggel tartozom. Lehet, hogy kissé gyenge lábakon áll az érvelés, de ha elvonatkoztatunk mindenféle külső tényezőtől, akkor talán nem állok olyan messze az igazságtól. Egy biztos, marad a várakozás még egy ideig.
8 gondolat:
Tudom Anita, hogy tök nehéz!
És azt is tudom, hogy talán szövegnek hangzik a részemről, de tényleg annyi az egész, hogy azt kell elfogadnod, hogy ha lesz, jó lesz, ha nem, az sem baj.
Szerintem csak ennyit tehetsz. Például ha nem szereted a munkád, fogd magad és keress másikat is. És akkor is ha most babaprojekt van. Ne számítson. Akkor majd ott leszel terhes próbaidő alatt, na és. Akkor majd kezelitek azt a helyzetet, úgy ahogy azt lehet. Tedd boldoggá az életed többi részét, és ne úgy, hogy belekalkulálod a babát. Majd akkor tedd ha már ott van a pocakodban.
Szerintem akik 14 évesen terhesek lesznek azok is pont azért, mert nem félnek görcsösen, hogy terhesek lesznek, és nem is várnak rá. Csak élvezik az életet, a párjukat.
Pl emlékszem Botond sem akart összejönni. Folyton az volt a fejemben, hogy vissza kell mindjárt mennem dolgozni, és hogy már csak 4 hónap van, és már csak 3 addig, és már csak 2... és akkor 2-nél az jutott eszembe, hogy oké, leszarom. Akkor megyek vissza dolgozni, akkor ennek kell jönnie. És terhes lettem a következő hónapban. Tudom az agyat nehéz megerőszakolni, de a lelked legyen úgy, hogy örülj az életnek bármit is ad, és bárhogy is. És akkor minden rendben lesz hidd el. Akár így, akár úgy.
5 éve gondolok erre minden hónapban én is, azokon a napokon. Mintha az én fejembe láttál volna bele. :-(
Mindenki arról beszél, hogy "le kell mondani róla", könnyű mondani, ez nem megy varázsütésre. Viszont pár hete kezdek érezni olyan jeleket, hogy örülök annak, amim van, és féltem is, hogy megváltozik, ha gyerekünk lenne... szóval, még csöndben, de mintha elindultam volna a változás útján... mintha el tudnám képzelni az életet gyerek nélkül is?? Ez még nagyon törékeny érzés, de mégis érzés.
Dora, nem csak szöveg. :) Alapvetően sikerül is ehhez tartani magam a ciklus 98%-ban, csak az első 2-3 nap nehéz, ilyenkor amúgy is kibírhatatlan vagyok a hormonváltozások miatt és ilyenkor mindig jobban foglalkoztatnak ezek a gondolatok is, de aztán elfelejtem őket. Még ha az írásokból nem is ez tűnik ki, mert hajlamos vagyok csak a nyavalygásaimat megörökíteni, a jó részeket meg megtartani magamnak. És mostanában egyre több mindenben látom a jót és már nem annak rendelem alá az életemet, hogy babát szeretnénk. Legalábbis én így érzem, nem tudom, kívülről ebből mi látszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztat a gondolat, de már más a vezérfonal. :)
A munkahelyen meg rengeteget rágódtam már, de aztán valahogy mindig arra jutottam, hogy maradok. Mert amit igazán szeretnék csinálni, ahhoz nincs meg a hátterem egyelőre, az meg majdnem mindegy, hogy melyik irodában ülök, ha tudom kezelni az azzal járó sallangot.
Szóval próbálom megvalósítani az általad vázolt életfilozófiát. :)
Nóra, egy biztos, amíg nincs baba, fogalmunk sincs, milyen az élet vele, csak azt tudjuk, hogy milyen nélküle. Tehát azt nem is olyan nehéz elképzelni, mert benne élünk. :) De tréfát félre téve tudom, miről beszélsz. Tulajdonképpen mintha ehhez a fajta lemondáshoz közelednék én is. Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem mintha felszabadítana, mintha engedne szárnyalni, ha teljesen átadnám magam végre az érzésnek. Mindig mindennek megvan az ideje, ennek biztosan most van, mert eddig nem éreztem ezt. Aztán majd valami másnak... ha már felkészültünk rá.
Tudom, tudom, én is általában a nyavalygásaimat írom meg. Lehet hogy haladsz már efelé, amit mondasz, de valamiért én azért ebből az írásból úgy éreztem, hogy még mindig nem :) Csak az olyanokból, hogy feltetted a kérdést, hogy más meg 14 évesen nem is akarja és teherbe esik... szóval ezek úgy érzetem akkor foglalkoztatják az embert, ha határozottan nincs kibékülve a jelen helyzetével.
A munkával meg ilyen szempontból akkor igazad van, megértem. Viszont ha esetleg van gondolatod más munkához, amihez ugyan még nincs háttered, akkor azért tegyél valamit. Hogy mielőbb lehessen esetleg belőle valami :) De akkor sem kell feladni, és kibékülni a nem tetsző melóval!
Abban igazad van, hogy ott még tényleg nem tartok/tartunk, hogy abszolút nem érdekel, hogy van-e vagy nincs, mert szeretnénk, ha lenne. Ugyanakkor nem érzem azt, hogy a gondolataim folyton e körül forognának. Persze vannak dolgok, amik felkavarnak, de ezek csak rövid ideig tartanak, aztán túllépek rajtuk. És tényleg lehet, hogy nem vagyok kibékülve a jelenlegi helyzettel, ha ezt a miértek és hogyanok jelenlétét tekintve nézzük. De ettől függetlenül örülök annak, amim van és hálás vagyok azért, ami idáig megadatott. A kérdés inkább az, hogy mekkora súllyal esnek ezek latba... valószínűleg kellene még erősíteni az utóbbi súlyán és akkor közelebb kerülnék a minden így jó, ahogy most van állapothoz. Az biztos, hogy ha elégedett lennék a helyezettel, akkor nem tartanék itt, ahol most tartok. Szóval kell valami motiváció a fejlődéshez. :) Persze lehet nem a legjobb módszert választottam, de valamiért szeretem túlbonyolítani a dolgokat.
A munkával kapcsolatos váltás is egy hosszú folyamat, mert még csak keresgélem önmagam, de biztos vagyok benne, hogy megtalálom majd az utamat. Addig meg építgetem a hátteremet. :)
Persze, hogy szeretnétek hogy lenne. Nem is erről az érzésről kell lemondani. De ettől még lehet úgy gondolkodni, hogy akkor is vannak jó dolgok az életben, ha épp nem jön össze. És akkor is boldog vagy.
Az egyébként már szerintem nagyon jó, ha nem folyton-e körül járnak a gondolataid. Az már közelíti a célt :)
Szóval én drukkolok, hogy bárhogy is, de boldog legyél! Mert ez a legfőbb lényeg!
Szeretem Müller Pétert én is.
Több ismerősöm is van, aki várt és várt a babyre, jó sokáig várt és a végén meglett! Hiszem, hogy amikor eljön az ideje, jönni fog az a pici! Türelem, kitartás, csak gondolom, hogy nem lehet egyszerű.
Az én orchideám is így néz ki, az akkor azt jelenti,hogy virágozni fog? Vagy azt honnan lehet tudni? Én már egy éve várom a virágait:o)
A türelem talán a legnehezebb, aztán meg ebből fakadóan a kitartás, de azt hiszem, egyre könnyebben megy. Tudom és érzem, hogy nincs már olyan messze, de addig is hálás vagyok azért, amink van és igyekszünk élvezni is azt. :)
Igen, ha a tiéden is nő olyan hajtás, ami nem hasonlít a léggyökérre, akkor virágozni fog. :) Az enyémen talán nem sokára már nyílni fognak a virágok, izgatottan várom, mert már fogalmam sincs, milyen színűek voltak. Én öt évet vártam ezekre a virágokra, de a kitartás és a türelem itt is meghozta a gyümölcsét. ;)
Megjegyzés küldése