Hol volt, hol nem volt, volt egyszer sorozat magnólia virágokból én pedig elkezdtem kihímezni őket. Egyenként bökögettem őket nagy-nagy szeretettel és el nem múló lelkesedéssel, így történhetett hát, hogy a harmadik csupaszirom virág is megszületett. Teltek múltak a napok, mígnem egyszer csak megválhatott az út porától és vászon ráma által megtört szálai kiegyenesedhettek. Megszépült és megpihent, várta a tökéletes pillanatot a megörökítésre, azonban ez egyre reménytelenebbnek látszott. Csak várt és várt, mígnem egy napsütéses nap lemenő fényében lencsevégre kaptam... a megfelelő pillanat elszaladt ugyan, de képet digitálisan is sikerült megörökítenem, íme:
Most pedig tovább várakozik sorsa beteljesülésére, vagyis hogy elegáns keretben csodaszép színekkel a másik két virággal együtt a falaink egyikén találjanak otthonra. Aki nem hiszi, járjon utána! ;)
0 gondolat:
Megjegyzés küldése