Pénteki jelentés helyett

Már megint nem emlékszem, mikor mutattam hímzést utoljára, de az az igazság, hogy nem is igazán foglalkozom mostanában a hímzéssel, mert vagy a kertben vagyunk, vagy kicsit előrébb sorolom a házimunkát, vagy olvasok. :-) Nem csoda, ha nem haladok, de nem is érzem most égető szükségét a haladásnak, bár jó lenne minél több dologgal készen lenni, ha meg szeretném valósítani a terveimet, de majd eljön mindennek a maga ideje. Mint annak is, hogy úgy néz ki, virágozni fog a frissen szerzett liliomfánk... nagyon-nagyon örülök neki és ha tényleg virágot bont, majd hozok képet is róla.

Egyik reggel bevittem a munkahelyemre a fényképezőgépet, és készítettem néhány fotót a szobámban, most már kezd nagyon otthonos lenni...


És az e heti hímzésem, egy RR kendő Dorottyának, pótolom a leggyengébb láncszem által keletkezett hiányosságot. Már kicsit előrébb járok vele, de a minta nem éppen egy hálás darab, sokszor kétszer is meg kell néznem, hogy milyen jel jön és pontosan hány darab. De nem adom fel! :-)))

Rózsaszín párduc

Na nem a rajzfilmfiguráról szeretnék itt most írni, hanem az egyik kedvenc koktélomról, ha jól tudom, az unokatesóm kreálmánya. Mivel a recept talán nem titkos, ezennel közzéteszem.

Hozzávalók 1 pohárhoz (kb. 3,5 dl):
- 4 cent tequila,
- 1 öntet grenadin szirup,
- 1-2 cent tejszín,
- darált jég,
- 1,5-2 dl meggylé.

Az elkészítése rendkívül egyszerű, mivel a hozzávalókat egy mixerpohárba töltjük, jól összerázzuk, hogy elkeverdjen és már tölthetjük is a koktélpohárba. Díszítés gyanánt használhatunk koktélcseresznyét, na meg a szívószálat se hagyjuk le. :-) Szerintem akár alkohol nélkül is fogyaszthatjuk, de úgy már nem az igazi...

Kötőtűk

Sokat gondolkoztam rajta, hogy jelentkezzek-e mindenféle játékokra, ahol nyerni lehet valamit, de emelett hírdetni is kell a játékot. Mivel veszíteni valóm nincs és szeretném belevetni magam a kötés világába is, úgy gondoltam, próbára teszem a szerencsémet Gabriellánál. Egy 3 darabos kötőtűcsomagot lehet nála nyerni, a jelentkezési határidő május 3-a éjfél. A teljes kiírás itt olvasható.

Poszeidon

Na nem a tenger istenéről van szó, hanem az új iktatási programról a hatóságunknál. Eddig igyekeztem a lehető legtávolabb tartani magam tőle, de most már semmi sem mentesít a használata alól, ugyanis az elektronikus iratkezelés miatt minden ügyintézőnek dolga lesz ezzel a programmal. Egyik kollégamőm a Neptunhoz hasonlította, azt sikerült megúsznom, mi még csak kísérleti nyuszik voltunk a bevezetés idején, hála istennek nem ettől függött, hogy mi kerül a leckekönyvünkbe. Biztosan nem olyan vészes kezelni, csak így első ránázésre a leírásból nem teljesen világos, hogy mit miért kell csinálni. Majd belejövök előbb-utóbb remélhetőleg, aztán meg elmegyek babázni. Legalábbis terveim szerint... a főnökönek is kezdem adagolni a dolgot. Úgy beszélt róla tegnap, mintha ez még fényévnyi távolságban lenne, vagy legalábbis bízik benne, hogy nem neki kell majd kezelnie a pótlásommal járó herce-hurcát. Ez azonban még a jövő zenéje, csak az angyalok tudják mennyire. :-)

Legújabb szenvedélyem

Legalábbis most úgy érzem, hogy nagyon szeretni fogom a hastáncot. Múlt héten csütörtökön láttam az öltözőben kiírva a szokásos ugri-bugri után, hogy kezdő tanfolyam indul és az első alkalom ingyenes. Többször próbáltam már belefogni, de csak nem akart összejönni a dolog, pedig Dunakeszi azért nincs olyan égbekiáltóan messze tőlünk, Fóton meg sehogysem találtam a lehetőséget. Lefelé jövet még Orsival is találkoztam, aki az órákat tartja és nagyon szimpatikus volt, tehát biztos voltam benne, hogy eljött az én időm. Megkérdeztem gyorsan Dórit is, hogy van-e kedve csatlakozni, és nem tiltakozott. :-) Egyeztetett Péterrel, és tegnap találkoztunk a terem előtt, szinte elsőnek érkeztünk, az óra végére meg lettünk vagy nyolcan.

Szerintem remek volt a hangulat, mindenki a maga szintjének megfelelően táncolt, mert nem mindenkinek ez volt ám az első órája. Azt hiszem, nem lesz kis munka összehangolni a mozdulatokat, én különösen a kezemet érzem bénának, de volt mikor minden felett elveszetettem az irányítást... gyakorlat teszi a mestert ebben is. Nekem tetszik nagyon, és örülök, hogy végre sikerült visszatalálnom a tánchoz mégha kicsit más formában, mint amit eddig ismertem. A társastánc ugyanis szerves része volt az életemnek úgy 5-6 évvel ezelőtt, csak aztán jött Andris és a gyakorlás elmaradt, mert ő nagyon tiltakozik ellene, nekem nem volt kedvem másik partner után nézni, amúgy is, én az a típus vagyok, aki szeret a választottja oldalán lejteni. És őrülten hiányzott az a kikapcsolódás, amit a zene és a mozgás összhangja ad, amikor megfeledkezel a külvilágról és csak a zenére figyelsz, aztán szépen lassan átadod magad neki. Ezt még gyakorolnom kell, pedig régen már egész művészi fokra fejlesztettem a dolgot. Biztosan nem véletlen, hogy most a hastánccal találtunk egymásra, annyira nőiesnek érzem az egészet, és hát van még miben fejlődnöm e téren.
Mindenképpen elkezdtem volna egyedül is, de örülök neki nagyon, hogy Dórit is sikerült belerángatnom ebbe az őrületbe. :-))) Jövő héten folyt. köv.

Olvasok

A hímzésidőm konvergál a nullához, igazából nem bánom, mert rengeteg más jó dolgok csinálok helyette a kertben, csak az a kérdés, hogy mihez kezdek majd így a terveimmel? :-) Egy biscornut már majdenem befejeztem, viszont a hátoldalának egy másik mintát szeretnék inkább, mert ami elkészült az nem annyira tetszik. Nem tudok vele nem foglalkozni sajnos, hiába lenne az az alja... majd lesz belőle valami más. :-) Az elefántról még mindig hiányoznak a kontúrok, legalábbis azt hiszem, több, mint a fele, a maradék UFO-ról meg ne is beszéljünk. Ennek ellenére olvasok a vonaton, képes vagyok cipelni egy 600 oldalas könyvet, ami alig fér bele a táskámbe, pedig nem kicsit. Igen, az Újhold a soros és egyelőre még nagyon az elején tartok, még szenvedésnek nyoma sincs. Viszont különbség az van a fordítások között, ég és föld.

Jó kis hétvége

Kezdődött már pénteken, hazafelé átmentem Dórihoz hímzést mutogatni, nézegetni. Aztán lett belőle kötés gyorstalpaló, igyekeztem feleleveníteni az alapokat és megállapítottam, hogy nem is olyan borzalmas kötni, mint én azt gondoltam. :-) Azt hiszem, szerzek kötőtűt és a héten valamikor elkezdek alkotni valamit a narancsos-rozsdás színű fonalamból... mondjuk egy nyakmelegítőt, arra biztosan elég lesz. Aztán majd folytatom valami komolyabbal, csak először szeretném gyakorolni a mozdulatokat, hogy jól rögződjenek. Láttam Dórinál a keretezett gyöngyös tündéreket, nagyon szépek lettek és hamarason felkerülnek a lépcsőházba a falra, nagyon jól fognak mutatni szerintem. :-) Nekem is bele kellene már húznom, hogy legyen valami Mirabiliám keretezve, mert olyan szépek készen...

Szilvi hívott még pénteken, hogy nem tartok-e vele szombat délelőtt Gödöllőre a kertészetbe, először gondolkodóba estem, mert megrettentett a fél nyolcas indulási idő, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy elkísérem, legalább én is kikapcsolódom egy kicsit, meg néhány növényt esetleg sikerült beszereznem a kertbe a hiányzóak közül. Az ébredéssel végül is nem volt gond, mert valamilyen rejtélyes okból kifogyólag már negyed hat után nem tudtam visszaaludni. Nem mertem elárulni Szilvinek, hogy azért a növények korátnsem olyan szépek, mint a katalógusban és őszintén szólva reménykedetem, hogy nem olyan silány lesz a kínálat, mint tavaly ősszel volt. Sajnos a kínálat nem sokat változott, a növények továbbra sem voltak olyan szépek, de azért egyet-kettőt ki lehet fogni, ha ügyes az ember (lásd a ribizli bokrunk, ősszel ületettük és már négy fürt ribizli van rajta). Már a bejáratnál leesett az állunk, ugyanis a parkolóban egy kirándulós busz állt, és megszámlálhatatlanul sok nyugdíjas néni szállt ki vagy próbált meg kiszállni a buszból... rögtön meg is ilyedtünk, hogy hogyan fogunk elférni a sok néni között, de szerintem ők is csalódtak egy jó nagyot és tulajdonképpen nyugodtan lehetett lavírozni a sorok között a nénik mellett annyira megfogyatkoztak, sőt a pénztárnál sem volt probléma, szinte rögtön sorra kerültünk. A virágládák őrült drágák voltak, ezért azokat hanyagoltam, viszont szert tettem egy liliomfára (susan fajtára, tudod Dorottya, olyan, mint amit haza szerettél volna vinni a botanikából, csak ezen nincs még virág), egy boglárak bokorra, ami már évek óta szímvem vágya, amióta megláttam a nagymarosi vasútállomáshoz közeli parkban. Na meg egy bazsalikom, mert neki meg imádom az illatát/zamatét és sajnos nem bírja ki kint a telet (nálam bent sem, mert keveset locsolom), illetve még két gólyaorr jött velem haza (egyik kék, másik lilás), mert már velük is olyan régóta szemezek, mindig csak olvasok róla az újságokban. Mivel a balkonnövények csapnivalóak voltak, ezért hazafelé bementünk Dunakeszin a virágboltba, amit Dóri fedezett fel. Szinte minden virágot náluk vettem, ami a teraszunkon van, annyira szép növényeik vannak, és már volt kúpvirág is, így csupán az őszi napfényvirág hiányzik a "jó hangulat" évelőágyásomból. :-) Szinte mindent elültettem még szombat délután, de a liliomfa félbe maradt, mert a virágföld kevésnek bizonyult, így azt vasárnapra halasztottam. A csomádi ebéd után tettünk még egy bevásárlókörutat, ezúttal Andrissal, voltunk a nagy kék-sárga áruházban, meg cipő vadászaton (sikerült megvennem a kinézett darabot), meg fűmagot venni a tecsóban, akkor persze letudtak a bevásárlást is egyúttal.

Vasárnap a kerti sütögetésre készültünk, a Váczi családot láttuk vendégül. Rendet raktam a lakásban, mert már besokalltam az összevisszaságtól, amit két hét alatt halmoztam fel, mostam, kicsit takarítottam, a teraszunk most már szinte teljesen kész egy-két növény emelvény híjján. Tegnap délátun árasztott el az az érzés, hogy végre kezd olyan igazi otthon lenni a házunkból. :) Eddig is nagyon szerettem itt lakni, de most valahogy kezd még egy kicsit jobban a miénk lenni azt hiszem. A szobanövényeket is kiválogattam és átültettem amelyiket szükséges volt, most néhányuk már az irodámat díszíti (ha nem felejtem el, hozok be egyik nap fényképezőgépet és teszek fel pár képet, mit is alkottam itt bent). Voltunk szelektív hulladékozni is, Andris nagyon felbőszült, hogy a dobozok nem férnek be a lyukon, remélem, azért nem ez volt az utolsó látogatásunk, mert sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy meggondolás nélkül mindenfélét csak úgy dobálok bele kukába. Már gondolkom valami rendszer kialakításán, hogyan lehet kicsit jobban otthon odafigyelni az ilyesmire, ugyanakkor ne okozzon nagy nehézséget a különböző hulladékok különböző helyen való tárolása... Andris is rengeteget tett-vett a kertben, teljesen előkészítette kerti sütögetést és már alig bírta kivárni, hogy gyújthassa a tüzet. Négy óra után folyton azt kérdezgette, mikor jönnek már. :))))) Két féle husit pácoltam, a csirkét citoromos-kakukkfüvesre, a tarját pedig mézes-mustárosra, finom lett mind a kettő. A salátákhoz is kétéféle öntetet készítettem, egy zsályás-fokhagymásat és egy citromos-mentásat, most valamiért ezek nem sikerültek olyan jól, a jégsalátával sokkal jobban kijön a fűszerek íze. Az almasütés is kicsit kudarcba fulladt, de közben anyával este megvitattuk, hogy elég lett volna fele olyan vastagra szeletelni az almát, mint én tettem. A krumpli is jobban szokott sikerülni, de azt hiszem, sokat is készítettem ez lehetett az alapprobléma.
Jól sikerült a délután úgy összességében, jókat beszélgettünk, örülök, hogy családostól nálunk jártak Dóriék, olyan gyorsan elrepült az a két és fél óra. Botondot megpróbáltuk megakadályozni, hogy a maradék füvünket is kitépkedje, Kolos rengeteget rohangált a kertben és segített mindenfélében Andrisnak, koktéloztunk is, és még desszertre is futotta. Dóri hozott fényképezőgépet, de az a táskában maradt, semmi bizonyíték arra, hogy tegnap nálunk jártak. :DDD Kivéve a mentás csokis Bailey's-t, kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert gonosz módon nem bontottuk ki rögtön (na de majd a sárkánytalin!:)). Kolosnak haláli szövege van! Dórival pedig megegyeztünk, hogy ma délután megyünk hastáncolni, vagy legalábbis kipróbáljuk, remélem, jó lesz.

Tervezgetek...

Kicsit elkezdtem nézelődni az MP képek kapcsán és nagyon sok minden megtetszett...

Ha már Mr. Powell :-)


Debbei Mumm jönne a konyhába...


és egy kis szépség.

Olvasnivaló

Megérkezett Stephenie Meyer-től az Újhold, azt hiszem, a hímzést félre is teszem majd a vonaton, ha már képes voltam ennyit várni erre a könyvre. :-)

Spanish Hilltown kiadó

Nagyon tetszenek az MP képek, de rájöttem, hogy mégsem a Spanish Hilltown első részét szereném meghímzeni tőle. A készletet viszont beraktároztam már jó régen, aki szeretne lecsapni rá féláron, az itt jelentkezzen.

PIF - azaz add tovább

Még tavaly júliusban jelentkeztem Ralinánál egy PIF körre, és akkor jó nagy meglepetésemre hamar betelelt a három kiadó helyem. :-) Az ajándékok pedig szépen lassan alakultak, először az ötletek a fejemeben, amiket aztán elkezdtem formába önteni. A hímzés részével készen vagyok a dolognak, még a varrógépemre vár egy kis munka, aztán indulhatnak is útjukra a postagalambok szerte az országban. (Remélem, hamarosan az én meglepetésem is megérkezik majd Mónitól.)
Egyelőre izgulok, hogy amiket készítettem, az elnyerje a leendő tulajdonosok tetszését és nem utolsó sorban sértetlenül megérkezzenek majd a csomagok. Aztán jön majd még egy meglepetés, de a postázásig ez maradjon titok! ;)

Lányok, Mucha, hímzés :)

Ismét pillanatok alatt eltelt a hétvége… pénteken nagyon vacak idő volt, így befejeztem az utolsó PIF hímzést is, most már csak össze kell állítani őket és mehetnek a postára. Na de ez is majd egy másik bejegyzés témája lesz.

Hirtelen ötlettől vezérelve Klaudia összerántott minket (Pest közelieket), hogy van-e kedvünk elmenni a szombati xszemes találkozóra, nekünk meg persze, hogy volt. :) Én nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen élményekkel fogok majd eljönni, mert a legutóbbi találkozó nem volt valami felemelő, mert szinte senkit nem ismertem és így beszélgetni sem nagyon volt kivel, ráadásul hiányzott a vidéki találkozók kicsit bensőségesebb hangulata.
Minden csak az utolsó pillanatban dőlt el, így azt is csak szombat reggel beszéltük meg, hogy én Dórival találkozom a Nyugatiban, Dorottya pedig Klaudiával a Keletiben és majd együtt gyülekezünk a Szépművészeti Múzeum előtt. Csomádon kezdtem a délelőttöt, és ugyan későn reggeliztünk, de nem bírtam megállni, hogy ne egyek néhány túrós és almalekváros palacsintát. Szóval Csomádról indultam vonattal, volt majdnem háromnegyed órám hímezni. Néhány percet kellett csak várnom és Dóri is befutott a szegedi vonalon, aztán elindultunk a Szépművészeti felé. Míg a múzeumhoz értünk, megvitattunk mindenféle apró-cseprő dolgot, kifaggattam, hogy vannak a fiúk, hogy viselik a bárányhimlőt, meg elmesélte, hogy majdnem maradtak még egy hetet Szegeden, de mégsem. :) Ismét levontuk a következtetést, miszerint egyikünknél sem olyan idilli a szülő-gyermek kapcsolat, és bár igyekszünk változtatni, de ez is két emberen múlik, mint olya sok minden más. Mi értünk hamarabb a múzeumhoz, vártunk egy kicsit, aztán hívtam a lányokat, hogy hol vannak, remélhetőleg nem tévedtek el, mert hogy nem kocsival jönnek és ki tudja, megtalálták-e a 79-es trolit… ekkor kiderült, hogy mégis kocsival vannak, és pár percen belül megérkeznek. Mivel Dorottyáról volt szó, ezen már meg sem lepődtem. :)))

Megörültünk neki, hogy mindenki megvan, és egyben van, aztán nekiláttunk sütit csipegetni a múzeum lépcsőjén, lefotóztattuk magunkat, mintha turisták lennénk. A kiállítást is nagyon élveztem, azt hiszem, ezzel a többiek is így vannak, annyira jó képeket láttunk, néhányat szívesen haza is vittem volna, néhányat meg szívesen látnék kihímezve. :) Szinte végig röhögcséltünk az egész teremben, jól elmentünk művelődni… ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a túrás pajtásokkal a kínai teázóba mentünk, jó kis zajt csaptunk, ki-be kapcsolgattunk minden elektromos dolgot (lásd cd lejátszó, akvárium), nekem meg még a falon lógó bambusz tekercses képet is sikerült levadásznom valahogyan. Ja igen, Alfonz Mucha műveibe nyerhettünk bepillantást A nő dicsérete címmel, örülök, hogy eljutott Budapestre ez a kiállítás. Meg voltam róla győződve hogy Mucsának kell ejteni, de sajnos tévedtem, és Muhának kell mondani, lehet, hogy nekem eztán is Mucsa marad. A kiállítás után még egy kép a tulipánokkal, aztán megkezdődött a dilemma, egyikünk sem tudta, hová kell menni pontosan az xszemes találkozóra, hol is van az Erzsébetvárosi Művelődési Ház. Egyben biztosak voltunk, hogy valahol a körútról nyílik az utca, tehát visszamentünk az Oktogonig és beültünk egy ebédre a Burger Kingbe (csak azért nem a Mekibe mentünk, hogy Klaudiának legyen is változatosság, mert otthon náluk ilyen nincs, alapvető különbség egyébként nincs a kettő között, majdnem ugyanazt adják mindkét helyen, csak picit másképp hívják a szendvicseket). Mire megebédeltünk, kitaláltuk, hogy a Wesselényi utca lesz a nyerő, így belevágtunk a sétába, és tényleg, megtaláltuk. :)

Hihetetlen, mekkora különbség úgy találkozóra menni, hogy már vannak ismerősök és nem klikkesednek az emberek, így személyesen is találkozhattam Tündérkével, akinek annyira szép lett a pillangós biscornuja, Györgyivel, akinek eddig csak a blogját olvasgattam, Unda-Brigivel, akivel a nagytopikon indult az ismeretségünk és ő volt az egyetlen mentsváram a legutóbbi budapesti találkozón. Aztán ott volt még Macsi, Huligánlány, Adél, Blidy, Ildib, Nina, Nyuli Betti, Szisze munkáit is láttam és még biztosan sorolhatnám, csak nem tudtam mindenkit megjegyezni. Volt egy nagyon lelkes nagymama is, aki nem régen kezdett el keresztszemezni és próbált mindenféle jó tanácsot begyűjteni, igyekeztünk neki segíteni. Úgy négy óra körül (de fogalmam sincs, mennyi volt az idő pontosan) ismét nekivágtunk a nagyvilágnak, Dorottya jobbra, mi balra indultunk hármasban tovább. A Blaha és a Wesselényi utca között ültünk le egy padra, ahol még folytattuk az építő jellegű eszmecserét. Szegény Klaudia teljesen magán kívül volt, mert a szomszédjuk kis híján eltette a macskájukat láb alól, Dóri nagyon jól bírta ahhoz képest, hogy alig aludt a héten a fiúk miatt. Aztán 6 körül elkísértük Klaudiát a Rákóczi útig, ahonnan már látszott a Keleti, mi meg visszavillamosoztunk Dórival a Nyugatihoz, Andris pedig átjött értem Dunakeszire a csillogó-villogó fehér lóval. :)

Jó volt ez a kis villámtalálkozó, nagyon jól éreztem magam, hála nektek, most megint kicsit rózsaszínűbbnek látom a világot. Köszönöm! :))))

Előbb a képek

A beszámolót még halogatom egy kicsit, lévén nem ártana dolgoznom, most csak annyit, hogy a képeket megtalálhatók itt a hétvégi keresztszemes találkozóról. Nem teljes a repetoár, de sok szép munkát lattunk. :-)

Koktéloztunk

Először a tengnapi napról illene megírnom a bejegyzést, de az nagyobb lélegzetvételű lesz, és inkább holnapra halasztom, amikor egybként is a monitor előtt kell ülnöm, mert most nagyon nem esik jól a szemeimnek az egész napos kertészkedés után. Rengeteg virágot ültettem, meg kicsit rendezkedtem a teraszon, de erről is majd csak később. :-)

Miközben összedobtam egy gyors paradicsomos tésztát ebédre, Andris elkészítette a húsvétkor kóstolt epres koktélt, nagyon finom lett. Megosztom a receptet, hogy ne csak mi élvezzük ezeket a jó kis ízeket.

Strawberry dream (a név saját találmány)

Hozzávalók négy pohár italhoz:

- 500 g fagyasztott eper,
- 3 evőkanál barnacukor,
- 1 dl fehér rum,
- 1 lime leve,
- annyi szódavíz, hogy ellepje az epreket.

Az összes hozzávalót a turmixgépbe tesszük, és fél perc alatt pépesre turmixoljuk, aztán már mehet is a pohárba a szívószállal együtt és lehet kortyolgatni.

Fontos, hogy az eper fagyasztott legyen, mert ettől lesz hideg, és megfelelő az állaga. Készülhet friss eperből is, akkor jég is kell hozzá, így picit más lesz az összhatás, de úgy is nagyon finom! :-)

Tavasz a javából

A mi kertünket sem kerülte el szerencsére a tavasz szele, így egyre több növényünk bontott rügyet és virágot:

A futórózsák is hozzák a szépséges kis leveleiket, már alig várom, hogy belekapaszkodjanak a futtatóba és virágozzanak.

És íme az ágyás, amit tegnap ültettem be (a napfényes ágyást már tavaly ősszel elkezdtem, de még mindig hiányzik néhány növény belőle, remélem, ma sikerül beszerezni őket). A kerítés mellett közvetlenül babérmeggy bokrok sorakoznak, talán egyszer sövény lesz belőlük... előrébb pedig árnyékliliomok, páfrány, floks, és sokan mások. :-) A napfényes részre a liliomok kerültek be tegnap a fügebokor mögé. A török pipacs már nagyon szép, a sásliliomok is alakulnak, de a menyecskeszem nem valami lelkes, abból az egyiket pótolnom is kell, nagyon úgy tűnik ők szinte nem is látszanak a képen).

Húsvétról...

... címszavakban.
Nagypénteken böjtöltem egy kicsit, és hirtelen felindulásból körözötett készítettem, isteni finom lett (recept itt). A délután itthon nagyon gyorsan eltelt, szombaton reggel pedig indultunk anyáékhoz egész hétvégére. Anya rengeteg félével készült, minden napra jutott valami más finomság, nekem pedig rengeteg időm volt hímezni. :-) Ennek eredménye kicsit később, szeretném a fotózás előtt befejezni a kontúrozást (ez lassabban megy, mint gondoltam...). Vasárnap este vettem egy kis horgolás leckét anyától, tényleg nagyon egyszerű, elsőre tetszik a dolog. Kellene szereznem némi fonalat és gyakorolni. Hipp-hopp lehetne az ebédlő asztalunkra is terítőt varázsolni például. Elhervadni nem fogok, mert a család összes férfitagja meglocsolt a szombattól hétfőig terjedő időintervallumban. Hétfőn hazafelé még egy utolsó nagy családi ebédet beiktattunk Andris rokonságával, aztán jöttünk haza kertészkedni. A kerítésen túli terület ugyanis még mindig nincs teljesen rendezve és anyáéktól rengeteg növényt hoztunk, amit sürgősen be kellett ültetni, ahhoz pedig talajt kellett rendezni. A műletet sikeresen teljesítettük, így tegnap délelőtt a helyükre kerültek a szépséges növények, hamarosan megyek és készítek néhány fotót a kertben.

Meglepetés Manyesznak

Még jó régen, a freeblogon ígértem meg, hogy az 1980. látogatóm ajándékot kap tőlem. Manyesz volt az a szerencsés, akik épp jókor volt jó helyen. :-)))

Ma megérkezett hozzá a borítékom, így mutathatom, mit alkottam:

Anyag: Feinfloba 25ct
Fonal: DMC
Minta: Rico Design és Modern Keresztöltés

Tavaszi képek

Ezek a hímzések díszítik most az otthonunkat, de hamarosan lesz még ajtódíszünk előkerülnek az egyéb húsvéti kellékek is a dobozok mélyéről...

Mindegyik hímzés még tavaly készült, de sajnos nem sikerült húsvétig befejeznem őket, készre varrás, keretezés is mind az én mind az én művem. :-)

Jóga képekben

Egy hete volt Szilvivel az utolsó jógaóránk, legalábbis egy jó ideig. Azt hiszem, jól elkényeztetett minket, ami az óra stílusát illeti, bár még nem voltunk máshol, hogy legyen összehasonlítási alapunk, de arra figyelmeztett minket, hogy ne várjuk ugyanazt, mint nála. :-) Ez csak természetes, mert minden oktatónak más a stílusa, nem vagyunk egyformák, a jógában sincs ez másképp, ha jól gondolom.

Talán visszaad valamit a hangulatból ez az összeállítás:

Kertünk

Ezek még nem egészen azok a képek, amiket én szerettem volna készíteni, de mégis jobb, mintha semmi sem lenne. Az aranyeső sárga szirmai már rajta vannak képen, a másikon pedig a rózsafuttató a lényeg, nagyon várom már, hogy fusson is rajta az a rózsa. :-)

Mindkettőn látszik a rész, amit még szeretnénk egy kicsit rendbe tenni. Na nem nagy munkáról csak néhány növényről, ágyásszegélyről és füvesítésről van szó. :-)

Hétvége - képek nélkül

Balga módon megint azt hittem, hogy lesz kedvem fényképezni, de nem volt, így fotók nélküli beszámoló következik ismét. A héten viszonylag keveset volt internet közelben, mert megszaporodott a munka mennyisége (milyen felháborító körülmény is ez egy munkahelyen), a hétvégén pedig olyan gyönyörű idő volt, hogy a gép közelébe sem mentem. Több szempontból is felborultak a terveim, egyáltalán nem bánom, egyedül azt sajnálom, hogy Ági lebetegedett és nem tudott jönni a hétvégén. Tavaszi nagytakarítást terveztünk a hétvégére, de elhalasztottuk, az időnk jelentős részét ugyanis a kertben töltöttük, és olyan jó volt. Ennek ellenére maradt még teendő a teraszon és környékén, de most már nyugodtan ülhetünk a teraszon és élvezhetjük a kert szépségeit. Kinyílt ugyanis az aranyeső, és a többiek kezdenek zöldülni és rügyet fakasztani, szóval kezdődik a virágparádé. :-) Ültettem, kapáltam egy keveset, Andris befejezte a kertkaput (festés, drótozás) és összeraktuk meg lecövekeltük a rózsafuttató boltívet. Nekem ez az egyik szívem csücske a kertben, és most már egyre jobban érzem, hogy igen ez a mi kertünk… és nem csak azért, mert a mi házunkhoz tartozik, mi gondoskodunk róla, hanem mert kezdi lassacskán megvalósítani az álmainkat. Van még teendő bőven, de ez már javarészt a kerítés túloldalát jelenti, ott szeretnénk még rendezgetni egy kicsit a terepet, ültetni néhány növényt, de remélem, hogy hamarosan azzal is végzünk, és akkor már tényleg csak ülünk és gyönyörködünk benne. Némi túlzással azért, ezt csak zárójelben jegyzem meg, mert munkát mindig ad annak ellenére, hogy magas fokú és széles skálájú a növényeink tűrőképessége. Nem gondoltam volna, de a csüngő begóniák is elkezdtek hajtani, sőt a pünkösdi rózsa is kidugta a hajtásit, és egyre több tulipán levél kukucskál ki a virágládákból, szóval mégiscsak szeretnek nálunk lenni a növényeink. :-)))

Csak gyors ebédeket készítettünk, de annyira más a saját főztünket enni, mint itt a környéken elmenni valahová és enni valamit ebédre. Nem az igazi. De az újramelegítés sem, ezért nem hozok sokszor magammal, pedig még lehet, hogy mindig jobb íz maradna a számban utána.

Jártunk az unokatesóméknál is, most már nagyon jól viseli a kismamalétet. Rengeteget hímez és szépen is, az ízlésünk elég hasonló, ahogy elnéztem. :-) Adtam neki egy két jótanácsot, hagytam ott neki egy normális méretű hímzőtűt, mert az szörnyű, amit a készletekhez adnak és megtanítottam francia csomót készíteni. Mivel nem beszéltük meg, hogy meddig maradunk, vacsorával is készültek, de sajnos vissza kellett utasítanunk, mert már az anyósomékhoz is bejelentkeztünk vacsorára. A meggyes pite viszont megint nagyon finom volt.

Nem is tudom, mikor hímeztem utoljára a tegnap estét és a ma reggeli vonatot leszámítva, viszont olvastam, meg egyéb hasznos elfoglaltságokat találtam magamnak. Kinn olvasni a napsütötte teraszon, mennyei volt… Andris meg élvezte mellettem a semmittetvést. :-) Elolvastam a herceges történetet, reméltem, hogy happiend lesz a vége, nagyon kíváncsi voltam, főleg az utolsó 50 oldalnál. Néhány dolog azért felmerült bennem a könyvvel kapcsolatban, például hogy Taylor és Lucas tulajdonképpen rokonok voltak, vagy sem, de rájöttem, ezeknek semmi jelentősége. Jót tett a lelkemnek ez a szerelmi történet. Klaudia, köszönöm még egyszer a könyvet! :-) Szeretnék még olyan reggeleket, mint a tegnapi… napsütéses közös ébredés, édeskettes, reggeli… ebéd a teraszon egy pohár finom rozéval, aztán szieszta.

Andris csak rábeszélt egy biciklizésre is, és nem gondoltam volna, de hamarabb mondta, hogy elfáradt, mint én! Mégiscsak ér valamit az ugri-bugri az edzőteremben. Igaz, ha marad a jó idő, hamar elvesztem az előnyömet, mert biztosra veszem, hogy minden délután nyeregbe pattan, amíg én hazaérek. A mai nap még tudom, hogy kivétel lesz.

Sárkány SAL

A héten nem hímeztem még semmit, helyette viszont olvastam. :) Még blogokat is csak felületesen olvastam, szóval le vagyok maradva, mint a borravaló...

Viszont, hogy mutassak egy kis hímzést is, itt a Trick or Treat Fairy múltkori és jelenlegi állása:

Lesz még majd tavaszi ízelítő is, mert már a falon van a tavaly hímzett nyuszis falikép, illetve keretbe tettem a Rico kakasokat és a szomszédból átnyúló aranyeső gallyak is kinyíltak. :) És továbbra is tervben van a rügyriport, talán holnap délelőtt azokat is fotózom.

Gépírás

54 words

Itt a teszt

Mivel megtetszett és kíváncsi voltam, én is kipróbáltam. 334 karakter, 54 helyes szó és 3 hibás... na erre nem vagyok valami büszke, de sosem tudtam hibátlanul írni, még mikor tanultam sem, szóval magamhoz képest nem is olyan rossz ez az eredmény.

Könyvek és filmek (is)

Írtam már, hogy átköltöztem, velem határozottan jót tett, legalábbis eddig úgy érzem. Bár lehet, hogy a tavasz is közre játszik, de kezd egyre jobban érdekelni, hogy mit veszek fel és az egy kicsit nőies is legyen. Az iroda egyre hangulatosabb, már amennyire egy iroda lehet, naptárak és virágokat ábrázoló képek kerültek a falra, és a térkép sem maradhatott le. Egy szóval berendezkedtem, ráadásul akkor nyitok ablakot, amikor kedvem tartja, és nem fagyok meg reggelente, mikor bejövök az irodába. Most a férfi mosdóval szemben van az ajtóm (eddig a nőivel szemben volt) hihetetlen, hogy micsoda forgalmat bonyolítanak a férfiak ezen a téren. :-) Igaz az ajtót is kevesebbet zárom, úgyhogy jobban megfigyelhető, hogy kik mászkálnak a folyosón, kicsit azt hiszem, kezdek megint előbújni a csigaházamból. Viszonylag hosszabb hallgatásom oka pedig, hogy valami víruskeresés miatt letiltottak minden internethasználatot a cégnél, így eléggé megkötötték a kezemet, rendesen le is vagyok maradva az olvasással, vár rám vagy 50 bejegyzés és gyanítom, hogy ezek száma csak nőni fog, mert ma megyek megint tornázni egy kicsit. A héten eddig egyedül hétfőn délután voltam otthon, azt is kinn töltöttem a kertben, annyira jó a növényeink közelében lenni.

(Ági barátnőm épp most hívott, hogy mégsem jön a hétvégén, mert lebetegedett… pedig már annyira készültem a beszélgetésre, mert ugye két éve nem találkoztunk, na de majd megoldjuk valahogy ezt a személyes találkozót, ha már ennyire be vagyunk sózva mindketten.)

De igazából nem is erről akartam írni, hanem a könyvekről, meg a filmekről. Egyik sem az a dolog, amiért a rajongásig lettem volna ezidáig, de ennek a Twilight őrületnek nem tudok kikerülni a bűvöletéből. Megfogadtam ugyanis, hogy megvárom a második rész nyomtatott kiadását és addig nem olvasom újra a könyvet, mit ne mondjak, nem sikerült betartani. És ami a legrosszabb, hogy tényleg olyan, mint egy függőség, mert egyre többet és többet szeretne belőle az ember. Lehet, hogy újra olvasom az első részt, még mielőtt megjelenne a második… Közben pedig az Álmaim hercegét olvasgatom a vonaton, ami szintén nagyon tetszik, írtó kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a történet, még akkor is, ha szirupos limonádéról van szó. :-)))) Vagyis ezt a könyvet is nehezemre esik letenni, amikor bérkezek az épp aktuális állomásra.

Filmek… egy-két hete, mikor kicsit lerobbantam egy hétvégre, úgy döntöttem, megnézem Bridget Jones naplójának második részét és elhímezgetek közben. A filmen jókat nevettem, ilyenkor Andris érdeklődve kérdezte, hogy min is, mert ő nem nézte ezt a romantikus valamit, hanem a számítógép bűvkörében ücsörgött, sajnos nem igazán volt időm ilyesmit a film közben elmagyarázni neki. Azt gondolom, nem is kell mondanom, hogy ha 10 xet haladtam a tündéremmel, akkor sokat mondok, mert ez nem az a film volt, ami közben bökögetni lehetne. Aztán Andrisnak volt egy kívánságfilmje, ez a Legényanya volt, szerintem elmebeteg film, na eközben nyugodtan lehetett hímezni, semmi pénzért nem nézném meg még egyszer, ettől még Monthy Pyton és az ő repülő cirkusza is jobb John Clease-el az élen.

Annyit hallottam, olvastam az Igazából szerelem című filmről, hogy vasárnap utána néztem, hogy tényleg megvan-e otthon a cd-k között és megtaláltam a listán. Nagyon nem lepett meg a dolog, mert úgy emlékeztem, hogy már láttuk egyszer ezt a filmet és oltárira nem tetszett. Viszont megnéztem belőle egy jó 20 percet és egyetlen filmkockája sem rémlett, ráadásul elkezdett érdekelni is a szereplők sorsa, úgyhogy biztosan folytatni fogom. És nem ártana lassacskán a Jane Austen klasszikusokat sem felvennem a listára. Jó elültettük a bogarat Zsófival egymás fülében, mert ajánlottam neki egy jó könyvet, így most rástartolt az Alkonyatra és egy nap alatt kiolvasta, úgyhogy kezdi újból, nekem ezek a filmek ütöttek szöget a fejemben, ha már beszéltünk róluk egyébként is olyan sokat emlegetik a lányok őket.