Macik az ikreknek

Pénteken meglátogattam az unokatesómat Biatorbágyon, amolyan próbának is jó volt, hogy mennyire bírom a terhelést. Hát mit ne mondjak, rendsen lefáradtam a nap végére pedig nem maradtam túlságosan sokáig - fél 6-ra már itthon voltam. Jó volt látni az ikreket meg beszélgetni egy kicsit, bár erre a gyerekek nem sok teret biztosítottak... Boldizsár ugyanis nem volt hajlandó aludni, 25 percnyi vergődés és sírás után kimenekítettük a szobából, hogy legalább Janka aludjon. Kicsit még nehéz velük a kommunikáció, mert mindenre ugyanazt a két szótagból álló halandzsát használják, de azért az esetek nagy részében ki lehet találni, hogy épp mire gondolnak. :) 

Készítettem nekik gyorsan egy-egy macit bízva benne, hogy szeretni fogják őket.

Legnagyobb meglepetésemre nem a masnik kioldása volt az első dolguk, inkább csak nézegették őket. Janka meg is köszönte a saját kis nyelvén, picit megvariálva a mindent helyettesítő szót... azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amik mindent megérnek.

Póréhagymás, márványsajtos burgonyaleves

Ezt a levest Rachel Allen receptjei közül kölcsönöztem és szerintem az amolyan kuckós hangulatban a legjobb elkészíteni és elfogyasztani (bár ilyenkor nincs éppen szezonja a póréhagymának...). Nekem annyira ízlett, hogy az egészet megettem két adagban. Viki, neked külön ajánlom! ;)

Hozzávalók (4-6 fő részére):

• 25 g vaj
• 300 g póréhagyma
• 200 g burgonya
• 100-150 g márványsajt, plusz egy kevés a tálaláshoz
• 75 ml tejszín
• 1 liter zöldség- vagy csirkeapalé
• 2-3 babérlevél
• só és frissen őrölt bors

A póréhagymát alaposan megmossuk, majd felkarikázzuk, a burgonyát megtisztítjuk és kisebb kockákra vágjuk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát és a burgonyát, jöhet bele a babérlevél is majd sózzuk, borsozzuk és letakarva kis lángon 10 percig pároljuk, egyszer-egyszer megkavarjuk, hogy a burgonya le ne tapadjon (hasznos egy darab sütő- vagy zsírpapírral letakarni a zöldésgeket még a fedő alatt is, mert csodákra képes a párolásnál).  

A 10 perc eltelte után adjuk hozzá az alaplevet és főzzük további 8-10 percig, míg a zöldsgéket megpuhulnak. Ezután kivesszük a babérleveleket, beleöntjük a tejszínt, hozzáadjuk a sajtot és az egészet jó alaposan összepürésítjük. Egészen addig aprítsuk a darabkákat, amíg selymes állaga nem lesz a levesnek, ha ezzel megvagyunk, akkor még egyszer forraljuk össze az egészet és kóstoljuk meg, szükséges-e még bele valamilyen fűszer.

Tálaláskor a tetejére morzsoljuk a megmaradt márványsajtot.

Az utolsó levél Dorottyányak ;)

Méghozzá a gyógynövényes RR utolsó növénykéjének utolsó levelei (bár nekem erről mindig Ákos jut eszembe, mármint az utolsó levélről), szóval elkészültem a cikóriával. Ezzel pedig véget ért számomra életem első és talán utolsó RR-je... szerettem nagyon ezt a mintát, jó volt a lányoknak hímezni, de ez a kötelezősdi nem az én világom. Még akkor se, ha a kötelezettséget én magam vállaltam.

Jó volt Dorottya anyagára hímezni, csak úgy siklott benne a tű és a fonal, talán ezért is lettem készen vele olyan hamar (bár a növény nem lesz a kedvencem, annak marad a kakukkfű). Addig is, amíg a remekművet meg nem kaparintod, mutatok néhány képet:

Sok szeretettel! :)

Mirabilia - Petal Fairy (7)

Nem csak főzök ám, hanem hímzek is! Íme itt a bizonyíték:

A szoknyájával teljesen elkészültem, már csak a gyöngyök hiányoznak belőle. Most félreteszem egy kis kötelező kedvéért, gyorsan meghímzem Dorottyának a cikóriát és folytatom a szárnyával, feltett szándékom ugyanis záros időn belül befejeznem szegényt, mert ahogy visszanéztem még 2009 júniusában kezdtem bele... nem mondanám, hogy valami fénysebességgel haladok, bár a szoknyája valahogy sokszor kifogott rajtam. A gyöngyözése sem lesz piskóta és a virágban is van vagy ezer szín, de mindenképpen kitartok ez alkalommal.

A kivi esete a tejszínhabbal

Azt kell mondjam, eléggé a főzős műsorok hatása alá kerültem és persze desszert sem maradhat ki a sorból... Ismét Nigella és ismét másképp, igaz csak egy kicsit. Annyira megtetszett a gyömbéres passiógyümölcsös tortája, hogy valami hasonlót nekem is készítenem kellett. Passiógyümölcs persze nincs itthon, de még csak azt sem tudom, hogy hol lehetne egyáltalán beszerzni és a gyömbérbor is hiánycikk, ez azonban nem szegte kedvemet. A passiógyümölcsöt kivire cseréltem, a gyömbérbort pedig őrölt gyömbérre és a jól bevált vermutra, bár utólag meggondolva nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább egy édes fehér bort kellett volna használnom - na majd legközelebb.

Ha esetleg más is kedvet kapott hozzá, jön a módosított recept.

Hozzávalók:

• 2 dl tejszín
• 5 db kivi
• 2 teáskanál porcukor
• 2 db babapiskóta
• őrölt gyömbér
• 30 ml édes bor

A kiviket meghámozzuk és pépesítjük, néhány 1/4 részét félreteszünk a díszítéshez, majd laza habot verünk a tejszínből a porcukorral és óvatosan belekeverjük a kivit is. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy tálalunk. Egy-egy darab babapiskótát elmorzsolunk a desszertpoharakba, meghintjük a gyömbérrel, meglocsoljuk a borral és már jöhet is rá a kivis tejszínhab. Végül a félretett kivit is rákanalazzük és fogyasztásig hűtőben tároljuk.

2 adag lesz belőle. Persze ha több piskótát használunk és kevesebb krémet, akkor akár meg is lehet duplázni az adagok számát, akkor viszont érdemes a kivipépből is többet készíteni, hogy jusson mindegyik habköltemény tetejére.

Update: Ma kipróbáltam eperrel és ezerszer finomabb! :)

Nigella után szabadon II.

Megismételtem, csakhogy a maradék borsmustárlevél ne vesszen kárba és hogy legyen fénykép és recept Klaudia kedvéért. :)

Szóval íme a köményes-vermutos fehérbab alias rómaiköményes-sherrys csicseriborsó

Hozzávalók:

• 1 evőkanál olaj kevés fokhagymával és gyömbérrel
• 1 teáskanál köménymag
• 1 doboz fehérbab konzerv leszűrve és átöblítve
• fél csomag ruccola (70 g)
• 1/2 teáskanál asztali só
• 30 ml vermut

A serpenyőben felmelegítjük az olajat a fűszerekkel, majd hozzáadjuk a babot, a borsmutstárt, a sót és a vermutot majd jó alaposan összekeverjük. Addig melegítjük állandó kevergetés mellett, amíg a borsmustárlevelek megfonnyadnak és a bab átmelegszik, a lé pedig kissé besűrűsödik (kb. 3-4 perc).

Köretként (2 adag) és főételként (1 adag) is tálalhatjuk mondjuk tükörtojással.

Brokkolikrémleves

Félreértések elkerülése végett nem kívánok gasztrobloggerré avanzsálni, de ha már ilyen sok időmet elveszi a főzés valamit muszáj belőle mutatnom.

Mai finomság a brokkolikrémleves, csak mert vágyom a zöldre és persze a tavaszra is és legalább az ételbe csempéssze be az ember a színeket, ha a természet lágy öle még megfoszt minket ettől. Íme, ahogy én szeretem.

Hozzávalók:

• 500 g brokkoli
• 5 dkg vaj
• 1 kis fej vöröhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl tej
• 1 dl tejszín
• 8 dl víz vagy zöldség alaplé
• só
• bors
• szerecsendió

A brokkolit megmossuk és rózsákra szedjük, a szárát viszonylag kis darabokra aprítjuk, hogy egyszerre puhuljon meg a rózsákkal. A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, majd a felhevített vajban a hagymát és a brokkolit néhány perc alatt megpároljuk. Ekkor jöhet rá a fokhagyma, ennek is hagyunk 1-2 percet aztán hozzáöntjük a vizet (ez esetben én bele szoktam dobni egy zöldséges leveskockát, így a só el is hagyható) vagy a zöldség alaplevet, a tejet és a tejszínt és 15 percig főzzük. Ha nincs itthon tej bátran bele szoktam önteni az egész doboz tejszínt is.

Amikor megfőtt a brokkoli, elzárjuk alatta a gázt és botmixerrel vagy a turmixgépben pépesítjük, majd fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval.

Tálaláskor a tányér aljára füstölt sajtot teszünk és erre merjük a forró levest, sajtos pirítóst kínálunk még hozzá.

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (1)

És ha már elővettem a fényképezőgépet és ilyen gyönyörűen süt a nap, akkor lencsevégre kaptam a készülődő sellőt is. A ruhájától ennek a falnak megyek, de már nincs sok belőle (mármint az x-ekből) hátra, mert valahová annak a 600 gyöngynek is el kell férnie. Jut is eszembe, valaki varrt már fel olyan kis virágokat, mint ami ehhez is kell? Laposak és egyetlen lyuk van a közepükön, hogyan lehet ezt értelmesen az anyagra varázsolni? Ha valakinak van ötlete írjon nyugodtan! :)

Imádom, ahogy megcsillan a napfény a fémes fonalakon és legfőképpen a különleges alakú gyöngyökön... attól tartok, magukkal ragadtak ezek a nőszemélyek pedig most nem is ezzel szerettem volna folytatni, hanem a tulipános terítőmet kellene befejezni, de ahogy elővettem majdnem elment tőle a kedvem. Borzasztóan rondák az x-eim rajta és össze-vissza állnak a felső száraik, messziről ez persze nem fog látszani remélhetőleg, de mégis olyan lehangoló most közelről a látvány. És még 12 egyforma tulipán van hátra, viszonylag kis minta jó sok színnel és kontúrral, csak azért is igyekszem majd megküzedeni vele.

Csokis gesztenyés torta

Na tessék, most pontosan követtem a recept leírásait és mondhatni ronda de finom kategória lett a végeredmény... vagy csak még sütnöm kellett volna, ezt nehezen tudom megítélni ezeknél az angol kevet tésztás cuccoknál. Legközelebb lehet kipróbálom muffin formába töltve, nagyon nem lőhetek mellé azt hiszem. De az is lehet, hogy csak nem vártam elég ideig azzal a kihűtéssel... elképzelésiem szerint tálaláskor kerül majd mellé egy kis vanília fagylalt is.

A recept most Hugh (Hugh Fearnley-Whittingstal) repertoárjából való, akinek kedve tartja, próbálja ki mert megéri, ha nem zavarja, hogy hasonlóan repedezett halmot kap végeredményképpen (vagy ügyesebb a sütésben, mint én voltam ez alkalommal).

Hozzávalók:

• 250 g vaj
• 250 g étcsokoládé
• 250 g főtt, hámozott gesztenye (szerintem megteszi bőven a püré is, csak legyen magas a gesztenyetartalma)
• 250 ml tej
• 125 g cukor
• 4 db tojás

A sütőt előmelegítjük 170°C-ra, majd kizsírozunk és lisztezünk egy 23cm átmérőjű hőálló tálat.

Kis lángon olvasszuk meg a vajat és a csokoládét. Egy másik edényben forraljuk össze a gesztenyét és a tejet, majd törjük át alaposan krumplinyomóval.

Válasszuk szét a tojásokat, a sárgákat keverjük ki a cukorral és keverjük bele a csokoládémasszába, majd következik a gesztenye is, amíg egy sima kevert tésztát kapunk.

A tojásfehérjéből kemény habot verünk és óvatosan a tésztához keverjük és végül a tésztát a kizsírozott, lisztezett formába töltjük, és 25-30 percig sütjük, míg meg nem szilárdul, de még kocsonyás marad kicsit.

Ha melegen szeretnénk tálalni a süteményt, akkor várjunk pár percet és csak azután vegyük ki a formából a tésztát és óvatosan szeleteljük, mert lágy és habos még ilyenkor. Vagy várjuk meg míg teljesen kihűl, és akkor teljesen megszilárdul.

Nigella után szabadon

Elméletileg ez egy kreatív blog is, de az utóbbi napokban komolyan elgondolkodtam rajta, hol is található ez igazán benne. Mert az, hogy meghímzek egy mintát a mintaív alapján még alapjában véve csak kézimunka, a kreativitásnak egy falatnyi köze sincs hozzá, legfejlebb a kézügyességnek. Egy babát megvarrni a megadott szabásminta alapján még mindig nem olyan nagy művészet, úgy értem ebben sincs semmi olyan, amit én találnék ki saját magamtól. A foltvarrásban már látok némi fantáziát ilyen térem, a különböző techninák elsajátításával és ötvözésével, az anyagok kiválasztásával már igenis lehet valami újat vagy legalábbis valami újszerűt alkotni. De vajon el fogok-e én valaha jutni odáig? Netán odáig is, hogy az eddig kipróbált és megkedvelt technikák ötvözésével valami egyedit hozzak létre, ami igazán rám jellemző? Azt hiszem, erre a kérdésre még nem mostanában fogom megtalálni a választ, mert még magam is keresem azoknak a jellemzőknek az összeségét, vagy még inkább összeérését, amitől rögtön tudni lehet, hogy igen, ezt én alkottam. (És ki tudja, bekövetkezik-e ez még ebben az életemben...)

A főzésben is hasonlót érzek, általában ragaszkodom a recpetekhez és nehezen találok ki valami újat, mert nem igazán tudom, hogy mit mivel érdemes összeházasítani... a gyakorlat mellett azt hiszem, ehhez is kell valamiféle érzék. Ma viszont, mondjuk, hogy szabadjára engedtem a fantáziámat, tehát jó néhány összetevőt arra cseréltem, ami volt itthon. Azt hiszem, a són és a ruccolán kívül nem is igen volt más, ami receptben szerepelt, így a rómaiköményes sherrys csicseriborsó helyett köményes vermuthos fehérbabot készítettem. Könnyen elképzelhető, hogy az eredeti recept jobb lett volna, de így egészen passzoltak egymáshoz az ízek. :) Biztosan lesznek még próbálkozásaim, ettől most kevésbé érzem magam elveszettnek.

Mirabilia SAL - Queen of Peace (3) kész

Elkészültem vele, bár a ruháján lévő gyöngyözéshez kellett egy kis kitartás, néhányszor majdnem félre tettem... mit ne mondjak, kár lett volna érte. :) Az eredmény viszont mindent megért és magáért beszél, íme: 

Mirabilia SAL - Queen of Peace (2)

Még tart a fejezzük_be_megkezdett_hímzéseinket lázam és ennek keretében a Mirabilia SAL első királynőjét vettem ismét kézbe, majd meg sem álltam, míg el nem készültem az összes x-el és kontúrral. Most már csak a gyöngyök vannak hátra, de ehhez fel kell kutatnom egy gyöngyvarró tűt, mert a legutóbb sikerült szépen meghajlítanom egyet, és ahogy a készleteimet elnéztem, nem ez volt az első ilyen alkalom. Remélem, a hétvégén sikerül a gyöngyöket rávarázsolni.

A következő nőcinek nem tudom, mikor fogok nekiesni, de az biztos, hogy gyöngyözős kedvemben kell lennem, mert vagy 600 db gyöngy kerül majd rá és viszonylag sok kreinik is.

Julcsi, a parasztlány

Azt hiszem, a country girl nem kaphatott volna jobb fordítást, hacsak nem parasztjány lenne, de akkor meg nem passzol a Julcsi... :)

Ő volt az eddig legmunkásabb darabom, kicsit pihentetem is az ujjaimat, mert a jobb középső lassan szitaként üzemel a sok szurkálástól. De még mindig szeretem készíteni ezeket a babákat, mert annyira tetszik a végeredmény!

És akkor most Julcsi:

A leírás szerint a ruháját és a kötényét is össze kellett volna "koszolnom", hogy autentikusabb legyen, én viszont úgy gondoltam, hogy lehet ez a leányka tiszta ruhában is mit sem veszítve fényéből és jellegéből.

Babanézőben

Szombaton babanézőben jártunk, Andris két hetes unokaöccsét látogattuk meg. Nekem még fárasztó volt a kiruccanás, de megérte, mert zabálnivaló a fiatalember. :)