Eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a végén még irodai végelgyengülésben fogok kipurcanni, arról nem is beszélve, hogy már megint alig jön rám a ruháim nagy része. Arról meg nem is beszélve, hogy előbb-utóbb most már jöhet a baba, akkor meg úgyis leszenk még rajtam plusz kilók, egy kicsit kevesebbről szeretnék indulni, mint amennyi most vagyok. Szóval száműzöm a csokik egy részét itthonról, muszáj jelentősen csökkenteni a készleteket, de azért a legjavát megtartjuk, hogy mégis legyen mihez nyúlni, ha olthatatlan vágyat érzünk az édesség után. Nálam ilyen ritkán szokott azért lenni, Andris sokkal gyakrabban és sokkal több csokit eszik, mint én. Szóval szanálom a csokik jó részét, ez már biztos.
Megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy mit eszem, bár ez elég nehéz addig, amíg nem minden étkezésre a saját főztömet eszem, ezek a kifőzdék ugyanis nem annyira az egészséges táplálkozás hívei és sokkal több kalóriát súvasztanak bele egy adag ebédbe, mint amennyire egy irodai dolgozónak szüksége lenne. Mostanában rájöttem, hogy nem is olyan nagy baj, ha elhagyom a vacsorát, nem mindig hiányzik.
És a lényeg, elkezdek mozogni... mert valljuk be őszintén, jó, hogy közel került a munkahelyem a Nyugatihoz, de így még azt az egy buszmegállónyi távolságot sem sétálom le, amit eddig a Baross utcában megtettem naponta kétszer. Ez a mozgásszegény életmód pedig semminek nem kedvez, de az erőnlétemnek, ellenállóképességemnek és a hangulatomnak egyáltalán nem, a heti egy jóga óra pedig édes kevés mindezek feltúrbózására, bár hozzá kell tennem, hogy ha nem tudunk minden héten menni, akkor hiányzik. Kozmetikus barátnőm felbiztatott, hogy járjunk együtt spinningre, ő is belevág, most hogy letette az államvizsgát, nekiáll visszaszerezni a régi alakját, mert a stressz bizony rajta is látható nyomokat hagyott. Mondanom sem kell, hogy ő már négy hete jár, én meg négy hete folyamatosan külföldön vagyok, tehát nem tudtunk együtt kezdeni, aminek többek között az idétlen időpontok is okai voltak, délután 5-re ugyanis én képtelen vagyok hazaérni, és minden óra akkor kezdődött. Most picit változtattak az órarenden, így most úgy tűnik, hogy én fogok megfelelő időpontokat találni, azt majd meglátom, hogy melyik lesz a nyerő, azt hiszem, most csütörtökön rögtön ki is próbálom ezt a fajta (lendkerekespulzusmérős) kerékpározást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e tetszeni egyáltalán, remélem, hogy igen, mert muszáj kezdenem magammal valamit. Úgyhogy most heti kétszer kb. másfél órát az erőnlétem javítására szentelek, plusz még másfél óra jóga a lélek karbantartására. :-)
Megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy mit eszem, bár ez elég nehéz addig, amíg nem minden étkezésre a saját főztömet eszem, ezek a kifőzdék ugyanis nem annyira az egészséges táplálkozás hívei és sokkal több kalóriát súvasztanak bele egy adag ebédbe, mint amennyire egy irodai dolgozónak szüksége lenne. Mostanában rájöttem, hogy nem is olyan nagy baj, ha elhagyom a vacsorát, nem mindig hiányzik.
És a lényeg, elkezdek mozogni... mert valljuk be őszintén, jó, hogy közel került a munkahelyem a Nyugatihoz, de így még azt az egy buszmegállónyi távolságot sem sétálom le, amit eddig a Baross utcában megtettem naponta kétszer. Ez a mozgásszegény életmód pedig semminek nem kedvez, de az erőnlétemnek, ellenállóképességemnek és a hangulatomnak egyáltalán nem, a heti egy jóga óra pedig édes kevés mindezek feltúrbózására, bár hozzá kell tennem, hogy ha nem tudunk minden héten menni, akkor hiányzik. Kozmetikus barátnőm felbiztatott, hogy járjunk együtt spinningre, ő is belevág, most hogy letette az államvizsgát, nekiáll visszaszerezni a régi alakját, mert a stressz bizony rajta is látható nyomokat hagyott. Mondanom sem kell, hogy ő már négy hete jár, én meg négy hete folyamatosan külföldön vagyok, tehát nem tudtunk együtt kezdeni, aminek többek között az idétlen időpontok is okai voltak, délután 5-re ugyanis én képtelen vagyok hazaérni, és minden óra akkor kezdődött. Most picit változtattak az órarenden, így most úgy tűnik, hogy én fogok megfelelő időpontokat találni, azt majd meglátom, hogy melyik lesz a nyerő, azt hiszem, most csütörtökön rögtön ki is próbálom ezt a fajta (lendkerekespulzusmérős) kerékpározást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e tetszeni egyáltalán, remélem, hogy igen, mert muszáj kezdenem magammal valamit. Úgyhogy most heti kétszer kb. másfél órát az erőnlétem javítására szentelek, plusz még másfél óra jóga a lélek karbantartására. :-)
6 gondolat:
Hát mindent bele, a testmozgás kell!!!
Csütörtökön kezdem, már megbeszéltem Szilvivel, hogy a bejáratnál találkozunk. Igaz nem spinning lesz, hanem zsírégető torna, viszont jövő héten kipróbálom azt is. Csak azt sajnálom, hogy egyedül kell majd járnom, ha mindkét mozgásfajtát be akarom iktatni.
Minden tiszteletem a Tiéd! Én még csak odáig jutottam el, hogy valamit kezdeni kellene magammal. Ha jobban belegondolok, suli, gimi, iroda - tul.képp 30 éve ülő foglalatosságaim vannak. Csak mire melóhelyről hazaesek, nemigen van energiám másra.
Ezzel én is hasonlóképpen vagyok, épp ezért jutottam arra, hogy el kell kezdeni valami mozgást a jóga mellett. Sokszor én is legszívesebben otthon maradnék, de mikor végigcsinálom az órát, mindig nyugtázom magamban, hogy jól tettem, hogy nem maradtam otthon. Most az edzésre meg közvetlenül munka után fogok menni, tehát nincs meg az a veszély, hogy otthon maradjak. :-)))
Kezdtem úgy érezni, hogy belekerültem egy ördögi körbe, mármint, hogy minél többet ülök otthon annál kevesebb energiám lesz valami másra. A mozgással igyekszem most megtörni a monotonitást és plusz energiát nyerni, meg egy kicsit oldani a stresszt. Azt hiszem, elértem azt a pontot, amikor azt mondja, az ember, hogy ez így nem mehet tovább, tennem kell valamit, nem csak várni a sült galambot. :-)))
Anita, mindent bele! Drukkolok, hogy sikerüljön kitartani! Jucus, kihagytál egy tevékenységet: a hímzést:-DDD Sajnos a hobbink is rátesz még egy lapáttal az ülésre:-D Nekem is el kéne kezdenem újra tornázni, de minden nappal csak elodázom - majd holnaptól. Persze, így semmi sem lesz belőle - pirulós szmájli:-D
Na igen, a hímzés sem valami átmozgató hobbi, bár a karom időnként szerintem erősödik, ha túl nehéz a ráma, vagy hosszúra hagyom a fonalat. :-)))
Évi, azt én is remélem, hogy a lelkesedésem megmarad, mert akkor annyi az egésznek.
Megjegyzés küldése