A hétvégén

Viszonylag jól telt ez a hétvége, de nagyon gyorsan. Sok mindent csináltunk is, meg nem is... fényképeket például nem, pedig lett volna miről. :)

Kezdődött a péntekkel, ami azért nem ment olyan simán, mint elsőre gondoltam, de viszonylag keveset várt rám a barátnőm (ez egy ilyen hét volt, mindig mindenki csak várt rám:)))) köszönhettük ezt a főnökömnek, aki délelőtt a minisztériumban tárgyalt, aztán onnan megérkezve egyszer csak jó kis munkát zúdított a fejünkre az utolsó pillanatok egyikében. Mert szerinte egy meglévő grafikonon csak úgy tovább kell húzni a görbéket, na sokat azért nem tévedett, leszámítva, hogy ahhoz, hogy tovább lehessen rajzolni a görbéket, számok kellenek, méghozzá nem is kevés, ami a kártyakiadást illeti, de viszonylag gyorsan készen lettem vele, plusz még szöveget is írtam hozzá valami rövidkét. Persze bőven két óra lett, mire ezzel végeztem, aztán még mosdó, meg a többiek és Anita barátnőm meg már hívott is, hogy ő megérkezett a Nagyvárad térre, én meg akkor húztam a csizmámat. Ez a kb. 20 perc azért a közös időnkből ment el, de még így dumáltunk vagy 2 órát és ettünk egy menüt a palacsintázóban. Jó volt kicsit beszélgetni, még karácsonykor megbeszéltük ugyanis, hogy havonta egyszer jó lenne összefutni valamilyen formában, na ez januárban jól kimaradt, de annyira sűrűek lettek a napjaink, hogy aligha tudtam volna bepréselni valahová a találkozót. A márciusi be van már biztosítva, mivel 7-én ünnepli a 30. születésnapját és oda ugye hivatalosak vagyunk. Kicsit tartok a nagy felhajtástól, de azért bízom benne, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Nem is gondoltam, volna, hogy kapok meglepetést, a palacsintát bőven elégnek tartottam, de még egy ajándékszatyrot is kaptam, ami egy doboz Mozartkugelt rejtett és egy szerencsehozó bambusz növénykét. :) Kíváncsi vagyok, meddig fogja nálunk bírni, egyet már eltettünk láb alól, túl szélsőségeket e növény számára nálunk a környezeti tényezők (értsd locsolás, kiszáradásveszély - amelyik növény nálunk megmarad, az mindent kibír).

Péntek este nem bírtam tovább és nekiálltam a szivecskés kirakómnak, amit még valamikor tavaly vettem, amikor ugyanígy a Lurdyban voltunk Anitával. Meglepően jól haladtam vele, szinte egy fél nap alatt elkészült az 500 darabos kép, remélhetőleg fotó is lesz róla hamarosan... jelenleg az ebédlőasztalon pihen, még nem tudom, mi lesz a sorsa, szerintem jól mutatna a falon, de ez egy olyan darab, amit lehet, hogy többször is ki tudnék rakni.

A szombat délelőtt egy részét ismét vásárlással töltöttünk, visszamentünk a Pólusba, hogy az órámon egy szemet áttegyenek a másik oldalra. Nem is értem, mit kellett ennyit püfölni az órán, komolyan mondom, olyan volt, mintha szét akarnák lapítani az egészet, meg is hajlott a csatnál az egyik oldalon. Andris meg szépen visszahajlította nekem, már az elején is rábízhattam volna az egész láncszemcserét. Persze kerülni így sem került semmibe, csak talán megkíméltem volna az órámat egy-két atrocitástól. Aztán vettünk még táskát az újdonsült netbooknak (gondolkoztam ugyan egy rövid ideig, hogy varrok neki valamit, de még nem tartok ott varrásban, hogy egy ilyennek neki merjek állni), és szert tettünk egy egérre is hozzá, mert a régi felmondta a szolgálatot, a tapipad meg hosszú távon nem az igazi, illetve szükség volt még egy fülhallgatós mikrofonra is, mert a régiről lemállott a szivacs. Hihetetlen, mennyi pénzt felemészt az informatika, pedig igyekeztünk mindenből olcsót választani, az egér pl. 900 forint volt, még a hülyének is megéri, hát még nekünk, a fülhallgató is 2500 körül volt valahol, a táska meg egy ötvenforintostétel Klaudia után szabadon. :) De ma reggel is több, mint 5000 forintot otthagytam a boltban, pedig csak reggelikre valót vettem, meg egy pár apróságot, ha salátát készítenék, mondjuk ebédre. Kell nekem egészségesebben étkezni, persze, hogy sokba kerül. :) A délutánunk a végtelenített mosás jegyében telt, egészen tegnap estig, még szerencse, hogy három ruhaszárítónk van és tudjuk is hová tenni. Hamarosan jön ennek a böjtje, a vasalás. Na erre majd írok egy külön bejezést, hátha valaki tud segíteni egy-két ötlettel a problémámon. Két adag ruha között pedig felvarrtam a gombokat a BC Snappers SAL-ra, összesen három hónaphoz kerültek patentok, olyan jól illettek a szélkakashoz, a bőröndhöz, meg a haranghoz. Kép lesz erről is, de ehhez mindenképpen Andris kell, mert én még nem tudok panoráma képet összerakni, ezt a képet meg már nem lehet egyben jól lefotózni. Nagyon jó lett, olyan büszke vagyok most magamra, ami bevallom rám is fér egy kicsit, mert az utóbbi nem mondanám, hogy az egekben járt volna az optimizmusom, az önbecsülésem és az önbizalmam. És ha már hímzés, az aum jellel is nagyon jól haladok, ami azért félig-meddig saját részre készül, hetente egyszer biztosan látni fogom. :) Holnap viszem is órára, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd Szilvinek.

Vasárnap teljesen kiütött a menzesz, még a boltba is egyedül ment Andris, aztán délben ünnepi ebédre mentünk anyósomékhoz, hát nem voltam valami aktív. Hazafelé viszont már én vezettem, így Andris ihatott mindenféle finomságot, mézesbarackot, cserszegi fűszerest, nagyapám vörös borát. Én valahogy mostanában nagyon nem kívánom az alkoholt semmilyen formában, legfeljebb egy kis rozéra vagyok vevő időnként. Anyáék készítettek az idén ismét egy néhány literrel és kaptunk is egy palackkal kóstolónak, nagyon jól sikerült, azt hiszem, fogunk még kérni belőle, amíg el nem fogy. :) Viszonylag sokáig maradtunk ebéd után, így már csak egy kis teázásra maradt időnk este, de nagyon jól esett a kanapén ücsörögve a meleg teát kortyolgatni és a virágában meg a gyertyalángban gyönyörködni.

Megkóstoltuk a frissen szerzett trüffelek egyikét, isteni finom, össze sem lehet hasonlítani az itthon forgalmazottakkal! Aztán annyi csoki gyűlt már nálunk össze az utóbbi időben, lassan édességboltot is nyithatnánk különleges csokoládékból. Jut is eszembe, nem is lenne rossz ötlet, összeállítanék egy csomagot és jelentkezhetne, aki szeretné megnyerni… most nagyon megtetszett ez az ötlet. Később jövök a részletekkel és a képekkel is.