Na igen, kb. ennek a jegyében telt a vasárnapunk. A házimunka egy fikarsznyit sem haladt előre, bár én becsületesen elkészítettem az ebédet és a vacsorát, ebédre borsófőzeléket tükörtojással, vacsorára pedig palacsintát sütöttem, ami a szokásos adag duplájára sikeredett, úgyhogy valószínűleg holnap rakott palacsintaként fogja végezni. Gondolkoztam rajta, hogy csináljak-e külön a főzős blogot, de ennyi felé semmiképpen nem szeretnék szakadni, úgyhogy ha épp kedvem tartja, majd itt megosztok veletek egy-két receptet. Meg is írom gyorsan mindjárt, hogy milyen én kedvenc zöldborsó főzelékem, a kedvenc könnyű szombati ebédem, a kedvenc salátám, egy gyors , melengető reggelim.
De előbb még néhány szót a tegnapról. A mosást és a takarítást jól kihagytuk, de semmi gond, mert tutira megvár, konyhában viszont rendet tettem egy kicsit. :-) Rögtön hímzéssel kezdtem a napomat, aztán készítettem egy meleg tejes turmixot reggeli gyanánt, majd visszatértem a hímzéshez és már huss, el is telt a délelőtt. Végre készítettünk képeket a hímzésiemről és fel is kerültek a blogba. Közben Andris megszállottan nyomogatta a telefonomat, mígnem rábeszélte(m) saját magát, hogy neki is szüksége lenne egy ilyenre, mert amit most telefonnak használ, az azért alapvetően nem arra való, a régijét meg nagyon szerette, de az nem kezeli a névjegyeket. Szóval megszületett a döntés, egyforma telefonunk lesz, tehát kell szereznem rá egy fityegőke-lógókát, a pingvint csak azért nem szeretném rátenni, mert a krisztályok teljesen összekarcolnák a kijelzőjét (mint a mostani telefonomon), azt pedig nem szeretném.
Délután még újabb hímzés roham, aztán irány a konyha, a palacsintasütés jó sokáig tartott. Aztán meg már kezdhettem összeszedni a cuccaimat a mai napra, táska pakolás, hátizsák pakolás a délutáni tornára, vonatos hímzés előkészítése... Talán ezért nem is érdemes tervezni, mert utána meg jó kis lelkiismeret furdalása van az embernek, hogy már megint nem csináltuk meg ezt sem, azt sem, amazt sem.
A sok hímzős órának köszönhetően viszont még jobban áll a tündérkém, mint a tegnapi képen mutattam, de most még azért várok egy keveset az újabb fázisfotóval, mert szeretnék minél több iksszel meglenni az első lapon.
De előbb még néhány szót a tegnapról. A mosást és a takarítást jól kihagytuk, de semmi gond, mert tutira megvár, konyhában viszont rendet tettem egy kicsit. :-) Rögtön hímzéssel kezdtem a napomat, aztán készítettem egy meleg tejes turmixot reggeli gyanánt, majd visszatértem a hímzéshez és már huss, el is telt a délelőtt. Végre készítettünk képeket a hímzésiemről és fel is kerültek a blogba. Közben Andris megszállottan nyomogatta a telefonomat, mígnem rábeszélte(m) saját magát, hogy neki is szüksége lenne egy ilyenre, mert amit most telefonnak használ, az azért alapvetően nem arra való, a régijét meg nagyon szerette, de az nem kezeli a névjegyeket. Szóval megszületett a döntés, egyforma telefonunk lesz, tehát kell szereznem rá egy fityegőke-lógókát, a pingvint csak azért nem szeretném rátenni, mert a krisztályok teljesen összekarcolnák a kijelzőjét (mint a mostani telefonomon), azt pedig nem szeretném.
Délután még újabb hímzés roham, aztán irány a konyha, a palacsintasütés jó sokáig tartott. Aztán meg már kezdhettem összeszedni a cuccaimat a mai napra, táska pakolás, hátizsák pakolás a délutáni tornára, vonatos hímzés előkészítése... Talán ezért nem is érdemes tervezni, mert utána meg jó kis lelkiismeret furdalása van az embernek, hogy már megint nem csináltuk meg ezt sem, azt sem, amazt sem.
A sok hímzős órának köszönhetően viszont még jobban áll a tündérkém, mint a tegnapi képen mutattam, de most még azért várok egy keveset az újabb fázisfotóval, mert szeretnék minél több iksszel meglenni az első lapon.
0 gondolat:
Megjegyzés küldése