10 szó

Dóri játszani hívott a szavakkal, arra kíváncsi, hogy mire asszociálok a következők láttán:

- tudás: információ
- film: vígjáték
- erő: kitartás
- nyelv: angol
- nyár: kirándulás
- játék: Carcassone
- íz: joghurt
- boldogság: összebújás, szeretgetés
- hagyomány: hímzés
- víz: szomjoltás, élet

Az tetszik ebben a játékban, hogy nincs benne semmi kötöttség és egy kicsit azért az önismeretet is erősíti. :-)

És bár továbbadni sem kötelező, és az sincs megadva, hogy hány embernek kell, én szeretném játékba hívni Miát, Mártit, Ritát, Orsit, Csillát, Zsuzsit, CsacskaMacskát, Krisztit, Barbit és Dettit. Ráadásként megjelölném a sárkányhatos tagjait is, de sokukhoz már eljutott ez a kérés, aki kedvet érez hozzá lányok, várom a válaszokat. :-)
Íme az én szavaim: erdő, csillag, könyv, humor, tűz, fény, nyugalom, utazás, tavasz, érzés.

Ha már tavasz...

Eredetileg csak a kész képet akartam mutatni, de ma reggel megint keresztbe tett a MÁV a terveimnek, ugyanis kimaradt egy vonat, ami jött, arra meg nem fértem fel, ígyhát az Árpád-hídig fehér lovon jöttem. És fejlődik ám a vasút, most már a jegypénztár is teljesen zárva - állítólag ideiglenesen - tehát még meg sem lehet kérdzeni, hogy hány vonat maradt ki eddig és mikor jön a következő, aki meg jegyet akar venni, vegyen a kalauznál. Ez az akció viszont kb. egy óra hímzéskiesést jelent mára és valószínűleg nem is fogom ma folytatni, mivel este tornázom, aztán meg pakolunk a hétvégére, hogy holnap munka után indulni tudjunk anyáékhoz. :-)

Szóval két nap után itt tartok a tavaszommal:

Várom a tavaszt

Ugyan még hatalmas hókupacok tornyosulnak az udvarunkon és környékén, a kertünk is csupa fehér még, de most már nagyon várom a tavaszt. Nagyon várom, hogy kezdjenek kipattani a kis rügyek a fákon és bokrokon, hogy tehessünk-vehessünk végre kinn a kis kertünkben, hogy a tulipánok is kidugják a leveleiket, hogy minél többet süssön a nap és hogy világosban érjek végre haza.
Tegnap benéztem az Éva Kézimunkába, természetesen nem csak úgy céltalanul, mert annak mindig költekezés a vége, a tervem az volt, hogy veszek két motringgal a DMC 4150-es színéből (bézses colour variation, nagyon megtetszett, amikor a gyűrűpárnát készítettem a sógoromék esküvőjére). Ez a szín természetesen pont nem volt, viszont Anikó bekérte nekem a Soroksári úti üzletből és már kaptam is értesítést, hogy megérkeztek. Picit beszélgettünk, ha már így összeakadtunk, aztán amíg telefonozott pár percet nekiálltam nézelődni. Természetesen a Riconál is tavaszodik én meg nem tudtam ellenállni két munkafüzetnek és egy faliakasztós készletnek. :-) Anikó megkérdezte, hogy rögtön a vonaton nekilátok-e, mondtam, hogy nem, mert azt azért elő kell készíteni. Hát ehhez képest tényleg nekiálltam és szerintem a hét végére készen is leszek vele, csak a kiegészítőket kell majd elgyártani hozzá a tavasz érkeztéig. :-)

Ő a legújabb szerzeményem:

Így indult a mai nap

Elég vegyesen, mert nehezemre esett kikelni az ágyból, akár én is írhattam volna Dóra bejegyzését, csak nálunk még nincsenek gyerekek. Viszont Andrissal együtt keltem, ami még hétvégéken sem fordul elő, ugyanis ő már rég kipattant az ágyból, mikor én egyáltalán kinyitom a szemeimet. :-) Egyébként pedig már 6-kor nekiindul, hogy 7-re beérjen dolgozni, én meg valamikor fél hét körül kecmergek ki az ágyból jó esetben. Simán elértem a vonatot, és még ülőhelyet is találtam, tehát végig hímeztem. Ennek a darabnak is története van, de ezt majd akkor, ha mutatom a hímzést, villámmunka lesz és imádom csinálni. :-)
A meglepetés akkor ért, amikor felértem a negyedik emeletre, hihetetlenül nagy volt a sürgés-forgás, kiderült, hogy az éjjel betörtek az épületbe és jó néhány irodából elvittek laptopot, monitort, ilyesmit. A mi szobánkból szerencsére nem tűnt el semmi és úgy vettem észre a szomszéd szobából sem, pedig annak az egyik ablaka nem is záródik rendesen, tehát azt még betörniük sem kellett volna. Mindenesetre most majd jönnek megjavítani egyszer.
Van még néhány percem, aztán Outlook Express oktatásra kell mennem, amit már hónapok óta használok, de kötelező a megjelenés meg valami tesztet is ki kell tölteni...
Lépkedni nem igazán bírok, mert a hétfői ugri-bugri megtette a hatását és jókora izomlázam van a vádlimban, holnap megyek rádolgozni, remélem, addigra képes leszek ismét rendesen járni.

Különleges barát díj

Azaz Special Friends Award from Maria and Dora and Dorottya and Miaa. :-)

Miröl is van szó? Egy újabb játékról, mely útjára indult a blogolók világában. Magának a kezdeményezésnek nem igazán értem a célját, minden a barátság jegyében fogalmazódott a dolog. Íme:

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

A blogolásnak nagyon sok új ismeretséget köszönhetek, ezért midenképpen örülök, hogy belevágtam és amíg van rá lehetőségem, biztosan folytatni fogom. Akiket én szeretnék jelölni, mindegyikőjüket személyesen is ismerem és azt hiszem, kicsit több köt össze minket, mint a közös hobbi... Ők pedig Ági, Dóra, Dóri, Dorottya, Évi, Klaudia és Szilvi. Biztosan írtam már ilyesmit korábban, de talán nem haragszik meg egyikőtök sem, ha megismétlem, nagyon örülök, hogy vagytok nekem. :-)))

Számvetés

Már ami a terveimet illeti, azt hiszem, nem ártana erre a blogra is egy összegzést írnom, hogy miket is tervezek elkészíteni 2009-ben, és mi az, ami megvalósult a decemberben készített listámról.

A decemberi lista:
- 23. zsoltár - kész
- angyalkás faliakasztó - kész, még mindig kinn díszeleg, lassan cserélem valami tavaszira :-)
- Aum jel - kész
- kézimunkatáska - nem tudom, valaha elkészül-e, most mindenesetre szünetel
- Mary Poppins - ez is kényszerpihenőn van, de lassan megint előveszem vonatos hímzésnek
- BC Snappers - elkészült, a keretezést várja
- tulipános terítő - még nem vitt rá a lélek, pedig egy hét alatt készen lehetnék vele és akkor lehetne egy tavaszi sk. terítőm
- Tulip Trio - félretettem pihenni
- Petal fairy - még mindig csak terv, de már tudom, hogy imádni fogom hímezni
- Always and forever - a szöveget magyarítottam, a hímzés még odébb van
- A betű Nora Corbettől - megérkeztek hozzá a fonalak, a hímzés még később
- Sárkány SAL (Trick or Treat Fairy az LHN csészék helyett) - nos ez most az aktuális kedvencem
- Mirabilia SAL - az anyag és a többi hozzávaló megvan, már azt is kitaláltam, miből lesz a keret a nőcik köré, úgyhogy lehet, hogy ebbe is belekezdek hamarosan

És akkor amivel bővült a kör:
- Holly és Tigerlily a Petal Fairy mellé, ők a hálószobát fogják díszeteni majd egyszer az IKEÁ-s képek helyett, amiket egyébként szeretek, csak már jó négy éve ezeket nézzük és elég unalmas már...
- a hortenzia, amit karácsonyra kaptam,
- PIF ajándékok, egy már készülget nagyon, a többire meg megvan az ötletem (ezeket júliusig el kell készítenem),
- mütyür Dorottyának, neki még mindig tartozom karácsony óta, nagyon itt az ideje varrógépet ragadni.

A mérlegem nem is olyan rossz, de azért van még bőven tennivalóm az idei évre, és már majd két hónap eltelt.

Ui: Lehagytam a listából két RR kendőt, amit Dorottyának és Klaudiának ígértem meg, hogy befejezem a kilépett csapattagok helyett.

Tonhal saláta

Ez az utolsó receptem mára, aztán neki is látok az ebédemnek, mert nagyon megéheztem.

Ismét a könnyű ebéd kategóriába tartozik ez a kis saláta, amit akár a munkahelyemen is el tudok készíteni. Hogy mi is kell hozzá? Lássuk csak:

200 g saláta mix,
1 tonhal konzerv
kevés olaj, mert a tonhal olaját is felhasználom,
fél citrom leve,
1 tk. morzsolt kakukkfű,
só és bors ízlés szerint

Az üde zöld salátaleveleket beledobálom egy tálba, majd egy kis tálkába leszűröm a tonhal levét, hozzá facsarom a citrom levét, teszek még hozzá egy kis olajat, a kakukkfüvet is beleszórom és a fűszermalmom segétségével darálok még hozzá sót és borsot. Ezeket jól összekeverem és a salátalevelekren öntöm, aztán villával széthúzgálom kissé a tonhalat, hogy mindenhová jusson a salátában és azt is hozzáadom. A végére egy jó alapos keverés és már ehetjük is a finomságot.

Kedvenc könnyű ebédünk

Ezt nagyon-nagyon szeretjük, többek között én azért is, mert nem egyedül készítem, így mindkettőnk szíve-lelke belekerül az ételbe, lehet, hogy ezért olyan finom. :-)

Hozzávalók két személyre:

200 g saláta mix, amilyenhez éppen kedvünk van,
0,5 dl olaj (olíva, repce, stb.)
fél citrom leve
1 ág rozmaring
só, bors ízlés szerint
1 kg burgonya
50 g vaj

A krumplit megpucoljuk, majd felkockázzuk - kb. akkorára, amekkorát egyszerre szeretnénk elrágcsálni - és annyi sós vízben, ami épp ellepi megfőzzük (ez általában nem vesz igénybe 30 percnél többet). Ezalatt a salátaleveket egy tálba szórjuk (ha nem előre csomagoltat vettünk, akkor természetesen összetépkedjük a leveleket), és elkészítjük hozzá az öntetet. Az olajat, a citrom levét, az apróra vágot rozmaringot, frissen őrölt borsot, sót egy kis tálkában jól összekerverjük, hogy egy kicsit összeérjenek a finom ízek, aztán pedig a salátára öntjük és alaposan átforgatjuk a szép zöld, bordó, különböző mintázatú leveleket. Ezzel a salát készen is van, pihen egy kicsit, míg elkészül mellé a sült krumpli is.
Ha megfőtt a krumpli, a főzőlevét leöntjük (de egy keveset akár el is tehetünk kenyérsütéshez) és egy serpenyőben felforrósítjuk a vajat, ebbe dobjuk bele a krumplikockákat, majd jó néhányszor átforgatva őket aranybarnára sütjük. Már csak pohár finom bor kell az asztalra és a kész is a fenséges lakoma.

Gyors, meleg reggeli

Stahl Judit után szabadon, mert az alaprecept tőle származik, de én már változtattam rajta pár dolgot, attól függ, épp milyen kedvem van. Egy biztos, hogy amikor ezt a turmixot készítem, meleg reggelire vágyom. A hozzávalókat ne vegye épp ezért szentírásnak az sem, akinek esetleg kedve támad elkészíteni, általában én is mindent csak szemre adok hozzá, így most is igyekszem jól saccolni. :-)

Hozzaválók kb. két pohár turmixhoz:

3 dl tej
4 ek. zabpehely
1 nagyobb banán vagy 2 közepes alma
1 tk. fahéj
2-3 ek. méz

A tejet a zabpehellyel együtt felforralom, majd kihűtöm egy kicsit, hogy nyugodtan el lehessen keverni a mézzel. Ezalatt nagyobb darabokban beledobálom a banánt és/vagy az almát (az almát természetesen kicsumázva) a turmixgépbe, megszórom a fahéjjel és aranysárga mézet csurgatok rájuk. Ha megfelelő hőmérsékletűre hűlt a tejes zabpehely, akkor ráöntöm a mézes-fahéjas gyümölcsre és kissé kegyetlen módon az egészet összeturmixolom. :-) Ezután már csak pohárba kell tölteni az italt, kész is a reggeli.

Zöldborsó főzelék, ahogy én szeretem

Mi tagadás, válogatás vagyok, és nekem a zöldborsó főzelék sem jó akárhogyan, szeretem érezni a zöldborsó ízét benne, nem pedig a rántásét vagy habarásét. :-)

Ha épp nincs kéznél friss zsenge zöldborsó, akkor bevallom, konzervet használok, mert ez jelentősen lerövidíti a főzés időtartamát, bár lehet, hogy a mirelitet is érdemes lenne kipróbálni, akkor viszont be kellene spajzolni még a nyáron.

A kis adaghoz a következő hozzávalók kellenek:

200g zsenge zöldborsó konzerv
kb. 1/2 dl víz,
200 ml tejszín,
2 csapott evőkanál liszt,
1-2 ek. cukor,
pici só

A konzerv borsót beleöntöm mindenestől egy lábasba és felengedem annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a zöld kis gömböket, aztán tűzhelyre teszem és felforralom. Beleteszem a cukrot és a sót, amíg pedig felfő a borsó, addig habverővel csomómentesre keverem a lisztet a tejszínnel. Amikor felfőtt a borsó beleöntöm a kikevert tejszínt is a lábasba és állandó kevergetés mellett felforralom, majd addig főzöm, míg kellően be nem sűrűsödik.
Általában türkörtojást készítek még hozzá, mivel nem szeretem, amikor kifolyik a tojás sárgája, ezért a tojás mind a két oldalát alaposan megsütöm és már kanalazhatjuk a finom, ínycsiklandó zöld golyókat a szánkba.

Semmittevés

Na igen, kb. ennek a jegyében telt a vasárnapunk. A házimunka egy fikarsznyit sem haladt előre, bár én becsületesen elkészítettem az ebédet és a vacsorát, ebédre borsófőzeléket tükörtojással, vacsorára pedig palacsintát sütöttem, ami a szokásos adag duplájára sikeredett, úgyhogy valószínűleg holnap rakott palacsintaként fogja végezni. Gondolkoztam rajta, hogy csináljak-e külön a főzős blogot, de ennyi felé semmiképpen nem szeretnék szakadni, úgyhogy ha épp kedvem tartja, majd itt megosztok veletek egy-két receptet. Meg is írom gyorsan mindjárt, hogy milyen én kedvenc zöldborsó főzelékem, a kedvenc könnyű szombati ebédem, a kedvenc salátám, egy gyors , melengető reggelim.
De előbb még néhány szót a tegnapról. A mosást és a takarítást jól kihagytuk, de semmi gond, mert tutira megvár, konyhában viszont rendet tettem egy kicsit. :-) Rögtön hímzéssel kezdtem a napomat, aztán készítettem egy meleg tejes turmixot reggeli gyanánt, majd visszatértem a hímzéshez és már huss, el is telt a délelőtt. Végre készítettünk képeket a hímzésiemről és fel is kerültek a blogba. Közben Andris megszállottan nyomogatta a telefonomat, mígnem rábeszélte(m) saját magát, hogy neki is szüksége lenne egy ilyenre, mert amit most telefonnak használ, az azért alapvetően nem arra való, a régijét meg nagyon szerette, de az nem kezeli a névjegyeket. Szóval megszületett a döntés, egyforma telefonunk lesz, tehát kell szereznem rá egy fityegőke-lógókát, a pingvint csak azért nem szeretném rátenni, mert a krisztályok teljesen összekarcolnák a kijelzőjét (mint a mostani telefonomon), azt pedig nem szeretném.
Délután még újabb hímzés roham, aztán irány a konyha, a palacsintasütés jó sokáig tartott. Aztán meg már kezdhettem összeszedni a cuccaimat a mai napra, táska pakolás, hátizsák pakolás a délutáni tornára, vonatos hímzés előkészítése... Talán ezért nem is érdemes tervezni, mert utána meg jó kis lelkiismeret furdalása van az embernek, hogy már megint nem csináltuk meg ezt sem, azt sem, amazt sem.
A sok hímzős órának köszönhetően viszont még jobban áll a tündérkém, mint a tegnapi képen mutattam, de most még azért várok egy keveset az újabb fázisfotóval, mert szeretnék minél több iksszel meglenni az első lapon.

Szíves kirakó

Múlt hétvégén ezzel szöszmötöltem egy kicsit, viszonylag gyorsan készen lett, igaz csak 500 darabból áll. Azt hiszem, hamarosan visszakerül a dobozába, ez ugyanis egy olyan darab, amit akár még egyszer-kétszer szívesen kiraknék, korántsem volt olyan bonyolult, mint amit Dórának adtam kölcsön.

Kék tulipán

Ez egy titkos hímzés, de szerintem nem olvassa, akinek készült. Aztán legfeljebb majd csak a keretezett lesz neki meglepetés. Nagyon egyszerű, gyors kis minta volt a KM-ben, de igen mutatós, azt hiszem.

Sárkány SAL - III.

Tegnap este és ma délelőtt ebbe a képbe tettem pár ikszet, természetesen ez sem lesz hibátlan, de semmi kedvem nem volt kibontani, mivel jelentősége a dolognak. (Aki észreveszi kap egy mezei pirospontot!:)))) A vászon anyaga még mindig nem olyan színű, mint élőben, de szerintem ezt sosem lehet majd olyanra fotózni, egyszerűen képtelenség.

Ez pedig itt a mai állapot:

BC Snappers SAL - készen

Még a múlt héten szombaton felvarrtam a gombocskákat a BC Snappers képemre, de az öblítésig, vasalásig, fényképezésig csak most jutottam. Ezt a képet is nagyon szerettem hímezni és a végeredménnyel is elégedett vagyok. :-))) Már csak a keretezés van hátra, de még fogalmam sincs, hogy fogom elvinni a keretezőhöz, ezt ugyanis nem itt Fóton szeretném csináltatni... természetesen a keretezett műről is mutatok majd képet.

És akkor itt egy kép róla:

Aum, Aum, Aum

Elkészültem egy újabb hímzéssel, nagyon-nagyon tetszik, legalább annyira, mint amennyire szerettem hímezni és amennyire örül neki a tulajdonosa. :-))))) Holnap megy vele a keretezőhöz, így még lesz alkalmam lefotózni a keretezett állapotot, pillanatnyilag mosás-vasalás-keményítés után így néz ki:



Szilvivel szinte az egész napot együtt töltöttük, nagyon jól sikerült. Reggel kezdtünk egy jógaórával, aztán én maradtam nála masszírozásra, délután pedig ő jött át hozzánk egy teára, de közben csináltunk új ruhát a blogjának (ugyan apróbb simítások még szükségesek, azt viszont már ő is meg tudja csinálni), és elkezdtem megtanítani hímezni. Rájöttem, hogy nem tudok magyarázni, bár az lapvető probléma ott lehetett, hogy az alapfogalmakat nem tisztáztuk és így kezdtem el mondogatni, hogy mikor hová szúrja a tűt, stb. Ez kb. olyan lehetett, mintha ő meg akarná tanítani a trikon ászanát, de nekem fogalmam sem lenne, hogyan kell terpeszállást csinálni, és nem is mutatná meg, szóval jól feladtam neki a leckét. Mindenesetre jó sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. :-)))

Költői kérdés

A mai reggelem viszonylag normálisan indult, kb. időben felkeltem, működött a kertkapu (csak a kukások tartottak fel röpke 5 percig) és még a vonatközlekedés is majdnem visszaállta a menetrend szerintire. Aztán kinyitottam a hűtőt (ami sajnos kikerült a közös konyhába) és legnagyobb meglepetésemre a joghurtomnak hűlt helyét találtam. Nem igazán érdekel, hogy ki volt, de az erkölcsi normáit igencsak kérdőre vonom, mellesleg a megbontott csokimból is falatozott valaki időnként, de a kedvencemet meghagyta, meg aztán kulcsoltam a fiókomat és nem izgatott tovább a dolog. Nem is értem, hogy jut valakinek ilyesmi eszébe? Most kiragasztottam egy fecnit, hogy ugyan hozza már vissza. Reggeli nélkül szerencsére nem maradtam, mert nem az volt az egyedüli, csak már úgy elképzeltem, hogy mit mivel fogok összekeveni, szóval duplán is jó nagyot csalódtam. Na meg közben valaki még jól fel is forralta a gyümölcseimet a mikróban, tutira nem vette észre, hogy valami van benne, vagy csak nem érdekelte és ezzel együtt melegítette meg a kávéját. Kinek ártottam én ennyire, hogy folyton elvesznek vagy ellopnak tőlem valamit?
Egyre jobban érik bennem a gondolat, hogy munkahelyet kellene váltani, de a mai helyzetben nem hinném, hogy ez egy bölcs döntés lenne...

Zsírégetés

Na ez most megint csak duma lesz, akit nem érdekel, szkippelhet. :-)

Ma délután zsírégetni voltam, és még mindig tart a folyamat, állítólag egészen este nyolcig dolgozik még a szervezetem a témán (legalábbis az oktató szerint). Úgy volt, hogy nem egyedül megyek, de Szilvi mégis rám telefonált, hogy nem jön, ezt az üzenetet szerencsére már csak akkor olvastam, amikor már a kulcsot is megkaptam a szekrényhez, ha hamarabb olvasom, nem biztos, hogy ekkor önbizalommal érkezem. Elsőre nem találtam el, hogy melyik ajtón kell bemenni, de ez azért nem volt olyan nagy probléma, komoly befektetésként egy kétalkalmas bérletet váltottam, hátha nem tetszik alapon nem bukhatok rajta olyan nagyot.
Jó sokáig tartott mire átöltöztem, de szerencsére volt rá elég időm. Volt jó néhány gyerekes anyuka is, rájuk - mármint a gyerekekre - egy kedves fiatal hölgy vigyázott, míg a mama a teremben égette a zsírt. :-) Egy törölköző a végefelé nagyon hiányzott volna, de majd legközelebb viszek magammal azt is, na meg több vizet, mert a fél liter elég kevésnek bizonyult. Saját magamhoz képest egészen jól bírtam az órát, bár időnként egy kis friss levegő nagyon jól jött volna. Csak a súlyzóemelgetés és a sok hasizom a végén nem ment már, ott feladtam a harcot, csak minimális mennyiséget csináltam a gyakorlatokból. Összességében nem volt rossz, azt hiszem, folytatni fogom, mert mindenképpen jót tesz a közérzetemnek és ez hosszútávon elég sok mindenre kihat, ha jól sejtem. :-) A jóga is nagyon jó, de kell másfajta mozgás is a rengeteg ülőmunka meg ülőhobbi mellett. Még a spinninget is ki akarom mindenképpen próbálni, jó lehet az is, valahogy csak kibírnám az egy óra tekerést. Tehát folytatom a jövő héten, ha már így belevágtam, és legközelebb nem csak két alkalmas bérletet fogok azt hiszem váltani. :-)

Ui: Csak hogy a bűnözés se maradjon le, sajnos nem tudtam ellenállni a firss zsemlének, amiból az Andris tízóraija is készült, egyet kénytelen voltam megenni... ez még hátha belefér.

csütörtököt mondok

Na ez a nap sem egészen úgy indult, mintha az enyém lenne... kezdődött rögtön azzal, hogy alig bírtam kikelni az ágyból, kevés nekem ez a 6 óra alvás. Az aligbírtamkikelni dolognak meg egyenes arányú következménye lett, hogy nem értem el a szokásos vonatot, de még a következőt sem, igaz, az már csak két percen múlott. Vártam türelmesen hát a kocsiban, hogy megyek majd a 8:04-essel, hát ehelyett jött egy valamikor 7:55 körül, de mire bezártam a kocsit és kiértem a vágányhoz, addigra elhúzott a vonat az orrom előtt. Mert bemondani ugye nagy teher szegény vasutas kollegának, azt hiszem, túl sokat várok tőlük. Persze tudom, én vagyok a hibás, miért nem ácsorogtam a -9 fokos hidegben a peronon, kellett nekem a meleg kocsiban hímezgetni. Egy kedves leszálló utastól megtudtam, hogy ez a vonat még csak fél nyolcas volt ám, és a 8 órásra ne is számítsak, majd egy óra múlva talán lesz következő. Vagyis nem állt helyre még tegnap délután óta a vasúti közlekedés a veresi vonalon. Ekkor úgy döntöttem, hogy irány a Váci út és viszonylag nagy forgalomban beautóztam az Áprád-hídig, itt egyedül a parkolóhely miatt izgultam, de simán meg tudtam állni nem is olyan messze a mertótól. Talán hazafelé is szerencsésebb lesz, ha kocsival megyek, mert hatkor kezdődik a zsírégető tornám. :-) És még kenyeret is vennem kell, hogy Andrisnak legyen miből tízórait készítenem holnapra.

A munkahelyemen is kész a káosz, egy főosztályon belül sem tudnak megegyezni az emberek, nem még hogy két főosztály között közös nevezőre lehessen jutni, de mindezt úgy, hogy külsősök számára is világos legyen a belső cirkusz. Ez már nagyon megy, az hogy haladjuk a dolgokkal már nem annyira, de nekem végül is nem fontos a számlázás, a kártyaadatokat enélkül is fel lehet venni.
Aztán jártak nálunk házalók is ismét, a múltkor ugye egészséges reggelit osztogattak, most meg ingyen olasz ebédet akartak ránk sózni 4000 forintért. Először megörültem, hogy de jó, nem kell ebédért menni, lesz olasz ebéd, aztán egy fél percen belül kiderült, hogy az étterem a Baross téren van és a csak kuponokat kapunk 50%-os kedvezménnyel meg valami egyet fizet kettőt vihet házhozszállítással, a legvégén pedig az is kiderült, hogy ez pénzbe kerül. Konkrétan az is kiderült, hogy a reklámköltséget akarják a leendő vendéggel megfizettetni, ami alapvetően nincs gond, de hogy ennyire nyíltan az orrom elé rakják. Szóval fuccs az olasz ebédnek... helyette kaptunk egy marék maradék pogácsát egy délelőtti értekezletről. Mind tepertős, hagyhattak volna sajtosat is. :-)

Na megyek dolgozni egy kicsit.

Ui: bocsánat, hogy folyton csak írok és írok, de legalább írok (még ha jó unalmas is), ha már képeket nem mutatok...

Ma este

Van egy szabad estém, és hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek... csak kapdosok össze-vissza, kicsit netezek, kicsit telefonálok, aztán kicsit hímezek, de sehogy nem találom a helyemet, pedig itthon vagyok. Elég sűrű volt a mai napom, és mivel nem igazán van kivel megosztanom élőszóban, ezért megörökítem írásban. :-)

Egyszer ma már írtam Dorottyánál, hogy ez nem az én napom, nos igen, kezdődött már jobban is a szerda eddigi életem során. Piszok rosszul aludtam/aludtunk, csak forgolódtam egész éjjel és persze éreztem, hogy majd kiesik a szívem a helyéről, Andris az utazás miatt volt ideges, én meg szépen átvettem tőle. Nem mondanám, hogy ez egy jó szokás, de meglehetősen érkények vagyunk egymásra, és sajnos nem annyira sikerült az esti nyugtatgató hadműveletem. Szóval nem valami kipihenten ébredtünk, nem is igazán bírtam már azután visszaaludni, hogy elment, így felkeltem és korábban elindultam, ami annyit jelentett, hogy ellapátoltam a havat a kocsi útjából az udvaron. Ezt még élveztem is, kis reggeli mozgás a friss levegőn, aztán mikor beszálltam a kocsiba, jött a feketeleves: nem záródott a kapu, de még ez előtt, miközben álltam ki a garázsból, sikerült eltalálnom a falat a bal oldali tükörrel, így annak most elég rendesen elrepedt a műanyag része (apósom szerint akár még ragasztani is lehet, de én ugye ekkor már nem valami rószaszínben láttam a világot). A kapu természetesen befagyott és nem igazán érdekelte, hogy nyomkodom a gombot, mint az őrült, tehát maradt, hogy garázsajtó kinyit, riasztó kikapcsol, mechanikára váltó kulcs elő (ez sem lett meg elsőre persze), miközben a kezem odafagyott a kapuhoz, kulcs elfordít mindkét szárnynál, kaput betuszkoltam, mechanika vissza, hogy ne lehessen nyitni és ekkor indulhattam az állomásra. Teljes nyugalommal, mert ekkor már réges régen lekéstem a 7 óra 5-ös vonatot, persze nem is lett volna indokolt elérnem, mert az egész kulcscsomómat benthagytam az íróasztalom fiókjában, így tuti nem tudtam volna bejutni az irodába, hacsak el nem kérem a portán a kulcsot. De csodák-csodája, a MÁV-nak is gondot okozott az éjjel lehullott csekély 15 centi hó és héthúszkor már indult is a vonat, én meg szépen elértem. :-) A hónak egyébként nagyon örülök, olyan szép volt reggel az a sok-sok fehérség, a napsütés és a kék ég! Ilyennek szeretem a telet, de azért már jöhetne a tavasz lassan. A késésnek hála, halál pontosan 8-ra értem be a helyemre, és volt kb. két és fél órám, hogy valami maradandót alkossak, nem túl sok mindenre futotta. Fél tíz körül megérkezett a telefonom, ja igen, mert vasárnap hirtelen felindulásból rákerestem a készülékre, amit elloptak még júliusban és találtam, és nem is túl drágán, úgyhogy meg is rendeltem, ma meg kihozták. Aggódtam, hogy nem érnek oda 11-ig és akkor kérhetem a futárt, hogy jöjjön még tovább egy kicsit a körúton, de ezt így megúsztam. Megint van egy Sony Ericsson z310i-m! :-)) Annyira szerettem ezt a telefont és mostanában egyre többet hiányzott, úgyhogy most nagyon örülök, hogy újra van. Lesz még dolgom vele bőven, mert rengeteg dolgot kell átmásolnom bele a másikból és persze rendszerezni, de megéri a fáradtságot.
11-re mentünk a központba, merthogy megbeszélés van a táblázatokkal kapcsolatban. Azt hittem, ezeket már rég elfelejtettük és sosem látjuk őket viszont, de jó nagyot tévedtem. Szerencsére, mint kiderült a mi részünkkel nem volt túl nagy hiba, csak néhány kódot hibásan írtam be, de kérdem én, hogy ki a csudát érdekeltek a kódok, mikor ezek már legalább a tizdikek voltak és a létszám sem egyezett elég sokáig, azt is vagy háromszor átdolgoztuk legalább. Na mire mindez kiderült, máris fél 5 lett, tehát túlóráznom nem kellett, de ha nincs ma ez a találkozó, akkor már 1 óra körül simán itthon lehettem volna, ugyanis bombariadó miatt kiürítették az egész épületünket (vissza is kellett menni a cuccunkért a megbeszélés közepén, aztán ebéddel szakítottuk meg, nem csoda, hogy így eltelt az idő). A vonatok persze még nem indultak rendesen, úgyhogy kihasználtam az apósom ajánlatát és hazahozattam magam vele. :-)

A hímzéssel nem sokat haladtam, mert a vonaton vettem észre, hogy itthon maradt az aum jelem, benne a jógás táskában, tegnap ugyanis elvittem Szilvinek megmutatni. Nagyon tetszett neki, de ez csak az egyik ok, amiért szeretném minél hamarabb befejezni. A körbemintával már készen vagyok, most már magát a jelet hímzem, nagyon jó lesz szerintem. :-) Tegnap rettenetesen magam alatt voltam, mikor megtudtam, hogy Szilvi, a jógaoktatónk átteszi székhelyét frank honba. Egyik szemem sír, a másik meg nevet... az önzőbbik felem sír, mert a kb. másfél év alatt nagyon jól összebarátkoztunk és egyébként is szeretünk az órájára járni, amit már csak szűk két hónapig élvezhetünk, aztán fogalmunk sincs, mi lesz. Az itthon gyakorlástól tartok egy kicsit, mert azt túl könnyű elszabotálni, de hátha menni fog, és hátha találunk a közelben valamit számunkra elfogadhatót. Azért bízom benne, hogy egyszer hátha visszaköltöznek és visszatér hozzánk. Persze az is lehet, hogy elértünk valamit és már máshol kell keresnünk az utunkat, nekünk is váltani kell. A másik felem pedig nagyon-nagyon örül, mert tudom, hogy megtalálta az ő boldogságát. Jógát oktatni meg persze külhonban is lehet, és még az is lehet, többre viszi majd, mint itthon. Bár szerettem volna hozzá járni majd kismama meg babás jógára, de biztosan találok majd olyan helyet, ahová eljárhatok és ugyanúgy rábízhatom magam az oktatóra. Tehát, ha a hét végéig befejezem a hímzést, akkor talán még néhány hétig láthatom a falon az alkotásom, aztán ő is nekiindul a nagyvilágnak. Híres leszek! :-)))) Franciaországban is az én hímzésemet fogják nézni a jógázók, erre eddig nem is gondoltam. Ez picit olyan búcsúajándékféleség is lesz, biztosan megéreztem, hogy most már el kell kezdenem, nem halogathatom tovább. Nagyon szeretem hímezni ezt a képet és tudom, hogy Szilvi is szeretni fogja, szóval ez csak pozitív energiákat hozhat a térbe, ahol helyet kap majd. Ennél többet azt hiszem, aligha adhatnék, bár a barátsága nagyon hiányozni fog, cserébe majd biztosan jön valaki más, majd egyszer, amikor nem is számítok rá, mert ő csak így lett egyszer, mint ahogy a hímzős lányok is. :-)))) (ezek a gondolatok már tegnap óta a fejemben jártak, muszáj volt leírni őket, így talán feldolgozni is könnyebb lesz)

Beszéltem anyával is este, apa is hívott még mikor hazaértem, na meg Andrissal is váltottam pár szót, hogy megérkezett. Apának magas a vérnyomása, most gyógyszert is kapott rá, még szerencse, hogy lejárt a jogosítványa és így orvoshoz kellett mennie, különben nem tudom, mi lett volna a vége. Nem túl jó kilátásaik vannak munkahely szempontjából, ez sem egy megnyugatató körülmény, őszig azonban függőben van a dolog. Anyának a pajzsmirigye nincs teljesen rendben, a cukra meg a határértéken mozog, de ez lehet akár a másiktól is, amin viszont kiakadtam, a megyében egy gép van, amivel a pajmirigy működést tesztelni lehet, április 22-re kapott időpontot. No comment. Lehet, hogy sikerül végre eladniuk a házat, talán a jövő héten megyünk utoljára a házba ahol felnőttem. Kicsit furcsa érzés lesz, de már igazi otthonomnak a fóti hátunkat tekintem, úgyhogy az elszakadás már egy ideje megtörtént. Az internetet sikeresen kiírtották a házból, ezt most hosszú lenne elmesélni, csak a nagyszüleimnél tudnak netezni, jó mi? Ezt sem gondoltam volna sosem. Az unokatesómék pedig babát várnak, méghozzá kettőt egyszerre, ma majdnem mentem látogatóba, de még azt hiszem, jobb, ha nyugiban pihen a kismama, majd megyek, ha kicsit simábbak lesznek a dolgok a babák körül. Most még szinte állandó fekvésre van ítélve, így nekiállt ő is a hímzésnek. :-)

A holnap estém csak félig lesz már szabad, remélhetőleg ilyen idő tájt érkezik majd haza Andris, én meg addigra teljesítem az első edzésemet a Gladiátor edzőtermeben. Zsírégető tornával kezdem, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a dolog, na meg hogy mennyire fogom bírni így első alkalommal. Képek remélem a hétvégén lesznek.

Spinning

Eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a végén még irodai végelgyengülésben fogok kipurcanni, arról nem is beszélve, hogy már megint alig jön rám a ruháim nagy része. Arról meg nem is beszélve, hogy előbb-utóbb most már jöhet a baba, akkor meg úgyis leszenk még rajtam plusz kilók, egy kicsit kevesebbről szeretnék indulni, mint amennyi most vagyok. Szóval száműzöm a csokik egy részét itthonról, muszáj jelentősen csökkenteni a készleteket, de azért a legjavát megtartjuk, hogy mégis legyen mihez nyúlni, ha olthatatlan vágyat érzünk az édesség után. Nálam ilyen ritkán szokott azért lenni, Andris sokkal gyakrabban és sokkal több csokit eszik, mint én. Szóval szanálom a csokik jó részét, ez már biztos.
Megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy mit eszem, bár ez elég nehéz addig, amíg nem minden étkezésre a saját főztömet eszem, ezek a kifőzdék ugyanis nem annyira az egészséges táplálkozás hívei és sokkal több kalóriát súvasztanak bele egy adag ebédbe, mint amennyire egy irodai dolgozónak szüksége lenne. Mostanában rájöttem, hogy nem is olyan nagy baj, ha elhagyom a vacsorát, nem mindig hiányzik.
És a lényeg, elkezdek mozogni... mert valljuk be őszintén, jó, hogy közel került a munkahelyem a Nyugatihoz, de így még azt az egy buszmegállónyi távolságot sem sétálom le, amit eddig a Baross utcában megtettem naponta kétszer. Ez a mozgásszegény életmód pedig semminek nem kedvez, de az erőnlétemnek, ellenállóképességemnek és a hangulatomnak egyáltalán nem, a heti egy jóga óra pedig édes kevés mindezek feltúrbózására, bár hozzá kell tennem, hogy ha nem tudunk minden héten menni, akkor hiányzik. Kozmetikus barátnőm felbiztatott, hogy járjunk együtt spinningre, ő is belevág, most hogy letette az államvizsgát, nekiáll visszaszerezni a régi alakját, mert a stressz bizony rajta is látható nyomokat hagyott. Mondanom sem kell, hogy ő már négy hete jár, én meg négy hete folyamatosan külföldön vagyok, tehát nem tudtunk együtt kezdeni, aminek többek között az idétlen időpontok is okai voltak, délután 5-re ugyanis én képtelen vagyok hazaérni, és minden óra akkor kezdődött. Most picit változtattak az órarenden, így most úgy tűnik, hogy én fogok megfelelő időpontokat találni, azt majd meglátom, hogy melyik lesz a nyerő, azt hiszem, most csütörtökön rögtön ki is próbálom ezt a fajta (lendkerekespulzusmérős) kerékpározást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e tetszeni egyáltalán, remélem, hogy igen, mert muszáj kezdenem magammal valamit. Úgyhogy most heti kétszer kb. másfél órát az erőnlétem javítására szentelek, plusz még másfél óra jóga a lélek karbantartására. :-)

Segítség!

Kivételesen ötlet hiányában szenvedek, persze nem hímzésről van szó... A vasalódeszkámnak kellene egy kis renoválás, mert lassan már az asztolon is vasalhatnék, úgy kilapult a szivacsréteg a védőhuzat és a fémváz között. A csere-művelet egyszerű lenne, csak az szivacs kellenehozzá. Nem tudna velemelyikőtök segíteni, hogy hol találok ehhez megfelelő szivacsot? Semmi ötletem nincs, hogy hol keressem.

Előre is köszönöm mindenkinek! :-)

A hétvégén

Viszonylag jól telt ez a hétvége, de nagyon gyorsan. Sok mindent csináltunk is, meg nem is... fényképeket például nem, pedig lett volna miről. :)

Kezdődött a péntekkel, ami azért nem ment olyan simán, mint elsőre gondoltam, de viszonylag keveset várt rám a barátnőm (ez egy ilyen hét volt, mindig mindenki csak várt rám:)))) köszönhettük ezt a főnökömnek, aki délelőtt a minisztériumban tárgyalt, aztán onnan megérkezve egyszer csak jó kis munkát zúdított a fejünkre az utolsó pillanatok egyikében. Mert szerinte egy meglévő grafikonon csak úgy tovább kell húzni a görbéket, na sokat azért nem tévedett, leszámítva, hogy ahhoz, hogy tovább lehessen rajzolni a görbéket, számok kellenek, méghozzá nem is kevés, ami a kártyakiadást illeti, de viszonylag gyorsan készen lettem vele, plusz még szöveget is írtam hozzá valami rövidkét. Persze bőven két óra lett, mire ezzel végeztem, aztán még mosdó, meg a többiek és Anita barátnőm meg már hívott is, hogy ő megérkezett a Nagyvárad térre, én meg akkor húztam a csizmámat. Ez a kb. 20 perc azért a közös időnkből ment el, de még így dumáltunk vagy 2 órát és ettünk egy menüt a palacsintázóban. Jó volt kicsit beszélgetni, még karácsonykor megbeszéltük ugyanis, hogy havonta egyszer jó lenne összefutni valamilyen formában, na ez januárban jól kimaradt, de annyira sűrűek lettek a napjaink, hogy aligha tudtam volna bepréselni valahová a találkozót. A márciusi be van már biztosítva, mivel 7-én ünnepli a 30. születésnapját és oda ugye hivatalosak vagyunk. Kicsit tartok a nagy felhajtástól, de azért bízom benne, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Nem is gondoltam, volna, hogy kapok meglepetést, a palacsintát bőven elégnek tartottam, de még egy ajándékszatyrot is kaptam, ami egy doboz Mozartkugelt rejtett és egy szerencsehozó bambusz növénykét. :) Kíváncsi vagyok, meddig fogja nálunk bírni, egyet már eltettünk láb alól, túl szélsőségeket e növény számára nálunk a környezeti tényezők (értsd locsolás, kiszáradásveszély - amelyik növény nálunk megmarad, az mindent kibír).

Péntek este nem bírtam tovább és nekiálltam a szivecskés kirakómnak, amit még valamikor tavaly vettem, amikor ugyanígy a Lurdyban voltunk Anitával. Meglepően jól haladtam vele, szinte egy fél nap alatt elkészült az 500 darabos kép, remélhetőleg fotó is lesz róla hamarosan... jelenleg az ebédlőasztalon pihen, még nem tudom, mi lesz a sorsa, szerintem jól mutatna a falon, de ez egy olyan darab, amit lehet, hogy többször is ki tudnék rakni.

A szombat délelőtt egy részét ismét vásárlással töltöttünk, visszamentünk a Pólusba, hogy az órámon egy szemet áttegyenek a másik oldalra. Nem is értem, mit kellett ennyit püfölni az órán, komolyan mondom, olyan volt, mintha szét akarnák lapítani az egészet, meg is hajlott a csatnál az egyik oldalon. Andris meg szépen visszahajlította nekem, már az elején is rábízhattam volna az egész láncszemcserét. Persze kerülni így sem került semmibe, csak talán megkíméltem volna az órámat egy-két atrocitástól. Aztán vettünk még táskát az újdonsült netbooknak (gondolkoztam ugyan egy rövid ideig, hogy varrok neki valamit, de még nem tartok ott varrásban, hogy egy ilyennek neki merjek állni), és szert tettünk egy egérre is hozzá, mert a régi felmondta a szolgálatot, a tapipad meg hosszú távon nem az igazi, illetve szükség volt még egy fülhallgatós mikrofonra is, mert a régiről lemállott a szivacs. Hihetetlen, mennyi pénzt felemészt az informatika, pedig igyekeztünk mindenből olcsót választani, az egér pl. 900 forint volt, még a hülyének is megéri, hát még nekünk, a fülhallgató is 2500 körül volt valahol, a táska meg egy ötvenforintostétel Klaudia után szabadon. :) De ma reggel is több, mint 5000 forintot otthagytam a boltban, pedig csak reggelikre valót vettem, meg egy pár apróságot, ha salátát készítenék, mondjuk ebédre. Kell nekem egészségesebben étkezni, persze, hogy sokba kerül. :) A délutánunk a végtelenített mosás jegyében telt, egészen tegnap estig, még szerencse, hogy három ruhaszárítónk van és tudjuk is hová tenni. Hamarosan jön ennek a böjtje, a vasalás. Na erre majd írok egy külön bejezést, hátha valaki tud segíteni egy-két ötlettel a problémámon. Két adag ruha között pedig felvarrtam a gombokat a BC Snappers SAL-ra, összesen három hónaphoz kerültek patentok, olyan jól illettek a szélkakashoz, a bőröndhöz, meg a haranghoz. Kép lesz erről is, de ehhez mindenképpen Andris kell, mert én még nem tudok panoráma képet összerakni, ezt a képet meg már nem lehet egyben jól lefotózni. Nagyon jó lett, olyan büszke vagyok most magamra, ami bevallom rám is fér egy kicsit, mert az utóbbi nem mondanám, hogy az egekben járt volna az optimizmusom, az önbecsülésem és az önbizalmam. És ha már hímzés, az aum jellel is nagyon jól haladok, ami azért félig-meddig saját részre készül, hetente egyszer biztosan látni fogom. :) Holnap viszem is órára, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd Szilvinek.

Vasárnap teljesen kiütött a menzesz, még a boltba is egyedül ment Andris, aztán délben ünnepi ebédre mentünk anyósomékhoz, hát nem voltam valami aktív. Hazafelé viszont már én vezettem, így Andris ihatott mindenféle finomságot, mézesbarackot, cserszegi fűszerest, nagyapám vörös borát. Én valahogy mostanában nagyon nem kívánom az alkoholt semmilyen formában, legfeljebb egy kis rozéra vagyok vevő időnként. Anyáék készítettek az idén ismét egy néhány literrel és kaptunk is egy palackkal kóstolónak, nagyon jól sikerült, azt hiszem, fogunk még kérni belőle, amíg el nem fogy. :) Viszonylag sokáig maradtunk ebéd után, így már csak egy kis teázásra maradt időnk este, de nagyon jól esett a kanapén ücsörögve a meleg teát kortyolgatni és a virágában meg a gyertyalángban gyönyörködni.

Megkóstoltuk a frissen szerzett trüffelek egyikét, isteni finom, össze sem lehet hasonlítani az itthon forgalmazottakkal! Aztán annyi csoki gyűlt már nálunk össze az utóbbi időben, lassan édességboltot is nyithatnánk különleges csokoládékból. Jut is eszembe, nem is lenne rossz ötlet, összeállítanék egy csomagot és jelentkezhetne, aki szeretné megnyerni… most nagyon megtetszett ez az ötlet. Később jövök a részletekkel és a képekkel is.

Ínyencségek...

És akkor most következzen néhány kép a szerzeményeimről, műveimről, stb. :-)

Még kedden megérkeztek Ritától a Nora Corbettes A betűhöz a fonalaim, de csak ma reggel volt alkalmam megbontani a csomagot. Köszönöm! :-)


A Ferihegyi reptéren sajnos nem tudtam ellenállni ennek a két újságnak, még sosem láttam ott ilyesmit, egyből lecsaptam rájuk. Na rendszeresen nem fizetnék elő rájuk, de vannak benne időnként jó dolgok, néha érdemes megvenni. Erről jut eszembe, hogy az ausztrál újságomat meg jól kifelejtettem, de egy képet talán annak a borítójáról is tudok mutatni, nagyon jó dolgok vannak benne. És hát nem utolsó sorban ezt Marian kedvességének köszönhetem, hogy nézegethetem ezt az újságot is. :-) Előbb-utóbb lehet, hogy készítek lapszemlét is...





Ha már hímzés és varrás, mutatom a frissen megkezdettjeimet... a Trick-or-Treat Fairyt a múlt héten kezdtem, de csak az a 3 estécskényit böktem bele, amit még Lisszabonban tudtam, mert nekivágtam az aum-jelnek a jógaterembe. Már több, mint egy fél éve megígéretem Szilvinek, de még csak most vágtam bele a megvalósításba. Mind a kettőt nagyon szeretem hímezni, nehéz is választani, hogy mikor épp melyiket vegyem a kezembe, hiába, ha MUK-ra hajlamos az ember lánya. :-)




A végére pedig itt vannak a csokoládék ő a Krisztától kapott macim:


Itt pedig az ítelítő, amit viszek magammal a következő Sárkánytalira! :-))) Lányok, addig nehogy fogyókúrába kezdjetek! ;)

Brüsszel - II. felvonás

Tegnap fél 12-kor szerencsésen hazaértem. Nem mondanám, hogy kipihent vagyok és jól esne ma csak itthon lustálkodni, de sajnos be kell mennem dolgozni, mert várna A TÁBLÁZATOK. Most jól felül kell vizsgálni egy nap alatt (mivel nem voltam tegnap és tegnapelőtt is csak félig), hogy mit rontottak el az adatbevitel során az adatokban, legalábbis első ránézésre nagyon úgy tűnik a dolog.

De visszatérve Brüsszelre, induláskor jól elkezdett havazni, ennek ellenére a mi gépünk pontosan indult szerencsére, a kaja nem volt nagy szám, egy kis szendvicset kaptunk és kész, de nem is voltam igazán éhes, úgyhogy bőven elég volt, de régen azért egy sonkás szendvicsnek is tartalmasabb volt a belseje, ide is begyűrűzött a válság. :-) Mivel Brüsszelben is elég ítéletidő volt, és nem akartam egyedül kavircolni a sötét utcákon a vonatozás után, taxit fogtam. Viszonylag gyorsan a szállodába értem, de a fuvar ellenértéke kicsit földhöz vágott, végül 43 eurót fizettem. A szálloda az interneten olvasott rossz vélemények ellenére egészen korrekt volt, és ingyen volt a wifi, úgyhogy Andrissal beszéltünk is rögtön fél órát, másnap úgysem volt rá lehetősége egyikünknek sem, hogy sokáig fecsegjen, sőt! Végigolvastam a blogokat és a leveleket, aztán még böktem pár ikszet az egyik titkosomba, aztán megpróbáltam elaludni. Reggel elég rosszul esett az óracsörgés, de kelnem kellett, ha időben oda akartam érni a megbeszélésre, ugyanis össze is kellett pakolnom mindent, amit szétrámoltam az este, már nem mentem vissza a szállodába a bőröndért. Amit még nem igazán értettem a szállodában, hogy elkéréték a bankkártyámat, pedig valószínűleg a cég már ki is fizette azt az egy vacak éjszakát és levontak 1 forintot a számlámról, ezt egyszer valaki elmagyarázhatná, hogy miért kell nekik ilyesmit csinálni. Ha szétrombolom a szobát, akkor az 1 forinttal sokra mennek...
Mivel a szálloda ismét az északi pályaudvar közelében volt, ezért vonattal közelítettem meg a Schuman teret, sokkal gyorsabb volt, mintha metróztam volna és világosban egyáltalán nem tűnt vészesnek az a pár száz méter, amit az állomásig kellett megtenni. Hiába, én már csak ilyen vagyok, félek sötétben az utcára menni egyedül. Ott aztán sikeresen hoztam a szokásos formámat, most az utcát elsőre eltaláltam, csak azt nem, hogy melyik épületbe kell menni, csak a biztonsági ellenőrzés után derült, ki, hogy nekem egy másik épületben a helyem, még jó, hogy közel vannak egymáshoz ezek a mindenféle bizottsági hadiszállások. Aztán megtaláltam a megfelelő utcát, de ott is továbbküldtek az első épületből, hogy a következő lesz az igazi, és tényleg! Aztán megnyugodtam, hogy nem én vagyok az utolsó, aki érkezik, jöttek még jó néhányan utánam, együtt vártuk meg, hogy valaki megmutassa, melyik termet foglalták le erre a célra.
A délelőtti megbeszélés viszonylag érdekes volt, mert ezekkel a témákkal egyébként nem szoktam foglalkozni, jegyzeteltem is szorgosan, sőt, még kérdést is kellett feltennem. Furcsa, hogy kezdek aktív részt vállalni az ilyen megbeszéléseken, bár a prímet azért koránt sem én viszem, de már nem csak hallgatok és megfigyelek, mint általában eddig. Nem sikerült végezni az anyaggal, folytatjuk legközelebb, március 13-ra tűzték ki a legközelebbi megbeszélést. Egy 3 órás megbeszélésért utazhatok majd legalább 4 órát...
A délután kicsit csúszott, nem is tudtuk időben befejezni, de a belga kolléga elég sokat értetlenkedett, neki köszönhetjük a lemaradást, kár, hogy nem a másik jött, aki egyébként is részt szokott venni az ilyen megbeszéléseken. Szóval az értelmetlen vita megvolt, én meg írhattam Krisztának az sms-t, hogy nem fogok időben végezni, sajnos várniuk kell rám egy kicsit. Az a kicsit kb. egy fél óra lett, nem tudom, hogy sikerült az örökmozgó fiúkat egy buszmegállóban tartania, de sikerült neki. :-) Ebből kiderül, hogy sikerült találkoznunk Krisztával és mindenkit puszil! Nagyon örülök, hogy ha csak egy rövid időre is, de tudtunk beszélgetni egy kicsit, és hát személyesen is megismerni egymást. Egyikünk sem volt ismerős a környéken, de találtunk egy kis pékséget, ahová be lehetett ülni. A két fiú alig várta, hogy megkapja a kakóját, pontosabban forró csokiját, ami végre rendsen főzött volt! Olyan krémes és lágy, ahogy az illik, azt a forró csokit keresem már évek óta, mióta egyszer nagyon régen egy síelés alkalmával ittunk hasonlót Ausztriában. Kriszta pedig kért nekem galád módon egy sütit is, az is nagyon finom volt. :-) Nagyon gyorsan elrepült az egy óra, és már a fiúk is szerettek volna hazamenni, nekem meg indulnom kellett a reptérre, csak a busz megállóját nem találtuk, mert az átépítések miatt folyton áthelyezik... megkérdeztem a metróban az információnál, de nem lettem sokkal okosabb, aztán találtam egy angolul beszélő férfit, ő segített ki, hogy melyik megálló lesz a nyerő. Nem volt nehéz ekkor már beazonosítani, főleg, hogy pont elment a nekem kellő busz, így várnom kellett majdnem negyed órát, de még így is pont kiértem a reptérre, és egy percet sem kellett várnom a beszállás megkezdéséig. Szereztem csokit, az egyik dobozzal érkezem majd Dórához a következő Sárkánytalira! :-))))) Készülhettek lányok a finom kis truffelekre! Krisztától is kaptam csokit, nem is akármilyet, Tetty Taddy-t formál és van mellé három tojás, gondolom, már a húsvétra készülnek ezzel, mintha tudta volna, hogy szeretem ezeket a szürke macikat. :-)
Hazafelé taxival jöttem, mert Andrist nem akartam az éjszaka közepén kiráncigálni a reptérre, azért ez is elég húzós volt, de még mindig olcsóbb, mintha minibusszal jöttem volna és így egyenesen házhoz hozott a sofőr.

Összességében jól sikerült az utazás, de ezen sokat segített, hogy sikerült összefutnunk Krisztával. Remélem, legközelebb lesz idő arra, hogy ellátogassak hozzájuk, nagyon kíváncsi vagyok a hímzéseire, na meg egyszer Judittal is szeretnék találkozni. Azért ettől függetlenül önként továbbra sem vállalkozom az ilyen utazásokra, de ha menni kell, sajnos nincs mit tenni. Csak tudnám, mikor lesz így időnk egymásra Andrissal, mert most már a szüleim is kezdenek lázadozni, hogy hozzájuk ugyan mikor kívánunk ellátogatni...

Brüsszel

Ma délután Brüsszelbe utazom... nem vagyok valami lelkes, alig aludtam egy szemhunyásnyit az éjjel. Tengap kaptam meg minden szükséges dokumentumot és kiderült, hogy a fél hatos géppel megyek, majd szerdán a fél kilencessel jövök, szálloda ugyanazon a környéken, mint legutóbb. Hurrá, mert az már a múltkor sem tetszett, fél órát keringtem a városban este kilenckor, mire megtaláltam a szállodát. Most okosabb leszek és taxival fogok menni, nem érdekel, hogy mennyibe kerül, majd a cég kifizeti, ha már ennyit akarnak spórolni azon a vacak szálláson. Másfél kilométerre van a szálloda a metróállomástól, ami alapvetően nem lenne gond, de még át is kell szállni, mindezt reggel csúcsidőben bőrönddel a kezemben, mert ugye a megbeszélés után már nem megyek vissza a szállodába. Ebédig meg még a kollégámmal is konzultálnom a rendeletmódosítási javaslatról, nekem ugyanis teljesen kínai az egész.

Vígasztalásul veszek majd finom csokikat, hihetetlen, hogy milyen finom csokikat tudnak készíteni a belgák, a sörrel biztosan így vannak, de én azt nem szeretem. :-) Aztán, ha minden igaz, szerda délután még mielőtt kirohannék a reptérre, tudok találkozni Krisztával (Amber). Nagyon bízom benne, hogy összejön, mert olyan jó személyesen is találkozni a lányokkal, akiknek a munkáit (blogját) nézegetem nap, mint nap. Az ebédet még meg kell oldanom valahogy, mert azt kivételesen nem fogunk kapni, de mivel nem ismerem a környéket és nem tudom, hogy hol fogom tudni a hagyni a csomagomat, ez még kérdéses... szóval lesznek ám fénypontjai a holnapi napnak! :-) Ma meg kirpóbálom élesben a netbookomat, igaz a wifi nem ingyen lesz a szállodában, de ennyit megér, hogy nyugodtan beszélhessek Andrissal.

Fél háromkor itt van értem a minibusz, addig robotolok, aztán holnap éjfél körül érkezem haza. Még nem tudom, hogy az is taxi lesz, vagy Andris kijön elém, nem akarom őt is agyonnyúzni, mert most elég sok munkájuk van, és jövő héten kivételesen ő utazik.

Jane Austen hősök

Ma délelőtt megcsináltam újból ezt a kérdőívet, és azt hiszem, nem sokat változtatott a végeredményen, hogy utána néztem a színésznőknek. :-)

Íme az eredmény (majd egyszer, ha lesz időm és kedvem, le is fordítom a szöveget):

You are Elizabeth Bennet of Pride & Prejudice! You are intelligent, witty, and tremendously attractive. You have a good head on your shoulders, and oftentimes find yourself the lone beacon of reason in a sea of ridiculousness. You take great pleasure in many things. You are proficient in nearly all of them, though you will never own it. Lest you seem too perfect, you have a tendency toward prejudgement that serves you very ill indeed.

A hétvége

Nem sok minden történt a hétvégén, nem voltunk valami akítvak... bár ha jobban belegondolok, akkor azért van mit elmesélnem.
Péntek délután hulla fáradtan érkeztem haza Lisszabonból, mert csütörtökön későn feküdtem le és korán kellett kelnem és a repülőút is hosszú volt annak ellenére, hogy visszafelé nem Prágán keresztül jöttünk. Szóval kb. a kipakolásra futotta az erőmből, de annak is csak a feléig jutottam, szanaszét maradtak dolgok a lakásban. Aztán a zuhanyozás közben ugrott be, hogy szombat reggelre jógázni vagyunk beiratkozva, és tényleg így volt. Jóga után viszont nekivágtunk a Pólusnak, mert viszonylag sok üzlet van és az van az egyik legközelebb, a cél egy óra volt nekem szülinapi ajándék gyanánt. Jó sok helyen megnéztünk, aztán az egyik üzletben találtam egy szimpatikusat, de nem akartam elhamarkodottan dönteni, így átmentünk az Arénába is szétnézni. Na azzal a körrel tartoztunk az ördögnek, nagyon csalódtunk az üzletekben, ami az óra-ékszer csoportosítást illeti. A Westend még piszkálta a csőrömet, de ismerem már magamat annyira, hogy megnézhettünk volna még 50 üzletet, valószínűleg akkor is ennél az óránál maradtam volna, így visszamentünk a Pólusba és megvettük az órát. :-) A hivatalos átadás az esedékesség napján, csütörtökön lesz, remélem, épségben hazaérek Brüsszelből.
Az ebédet pizzarendeléssel oldottuk meg és idő közben benéztünk a MM-be is, mert nekem nagyon piszkálták a fantáziámat ezek a pici netbook-ok. Rá is akadtunk egy kis csinosra, ami egészen barátságos áron volt és már akkor azért kiáltozott, hogy vigyem haza. :-) Andrisnak is tetszett, de akkor még nem tudta, hogy erre tényleg szükségünk van. Én meg ennyiben hagytam a dolgot, majd reggel egyszer csak előállt az ötlettel, hogy hogy is hívták azt a kis kütyüt. Na ennek az lett a vége, hogy délben már boldog tulajdonosai lettünk egy Fujitsu-Siemens Amiso mini gépnek, az egész délutánunk (pontosabban Andris délutánja) ráment a telepítgetésekre és beállításokra, mert az oprendszeren kívül semmi nem volt rajta, most meg már olyan állapotban van, hogy simán vihetem kedden magammal. :-)))

Tegnap este úgy döntöttem, nem halogatom tovább az aum jel elkészítését és gyorsan leszabtam neki az anyagot, majd felrajzoltam a mintát, meglepően gyorsan ment, aztán neki is álltam a hímzésnek. Haladós munka és tetszik is az eredmény, majd lesz képem is róla egyszer (úgyvolt, hogy ma délelőtt készül egy még a napsütésben, de a program átalakult...). Eddig van benne laposöltés, tűzőöltés, francia csomó, láncöltés, egyedül álló láncszem és száröltés, és lesz még benne kötélöltés vagy mi, ezt nem jegyeztem meg pontosan és sűrű halcsontöltés. Bővebben, ha majd képem is lesz róla.
Megírtam Anita barátnémnak a várva várt levelet és belekezdtem neki egy nagyon aprókába, amolyan egyestés fajta, mert nagyon közeleg a 30. születésnapja.

Kézírásom

Még a lisszaboni kiruccanásom előtt kért fel Mia, hogy mutassam meg, milyen is a kézírásom. Nem mondanám, hogy valami felhőtlen hangulatban voltam és még nem döntöttem el, hogy végül is tényleg mutatom-e vagy sem, de aztán rájöttem, hogy igazából nincs mit vesztenem, a lényeget, amit ebből esetleg szakértőként ki lehet olvasni, biztos ott lapul a soraim között is, mivel ugye nem csak a hímzéseimet mutogatom.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen "szépre" sikeredik, saját magamhoz képest, mert amióta folyton a billentyűzetet használom az írásra, azóta elég rondán írok, főleg az elején. Korábban sem volt egy gyöngy írásom, de nekem tetszett. :-) Mostanában egyre ritkábban használom a kezemet, ami nem igazán segít a dolgon, de ezek a konferenciák pl. remek alkalmat nyújtanak a jegyzetelésre. Főiskolás koromban elég olvashatatlan írásom volt, ha túl gyorsan kellett jegyzetelni, sokszor még magam sem tudtam, hogy mit is akartam írni tulajdonképpen, mi minek a rövidítése. Anita barátnőmmel rengeteg kézzel írott levelet váltottunk, de aztán ahogy megjelent a nyomtató otthon is, elkezdtünk nyomtatni, aztán meg maradt az elektronikus levél. Petivel, az egyik csoporttársammal nagyon jóba lettünk a negyedik évfolyam végére, és megállapodtunk a diplomaosztós esti buliban, levélben tartjuk majd a kapcsolatot, de nem ám holmi elektronikus változatban, hanem rendes, kézzel írott formában, és a Magyar Postára bízzuk a levelek kézbesítését. Lehet, hogy ez is közrejátszik a dologban, de egy ideje évek telnek el, mire írunk egymásnak...

Hogy épp milyen a hangulatom, az nagyon meglátszik az írásomon is. Ezek szerint jót tett a ma reggeli jógaóra. :-) Egyszer egyébként volt szerencsém kielemeztetni az írásomat egy grafológussal, de már egyáltalán nem emlékszem, hogy mit mondott, pedig munkával kapcsolatos volt az biztos, mert valamelyik egyetem állásbörzéjén történt az eset. És ahhoz, hogy kicsit pontosabb következtetéseket lehessen levonni, ahhoz legalább egy oldalnyi irományt kérni szoktak, azt hiszem.

És ha már ennyit dumáltam róla, mutatom, hogy milyen:

Hú és a szabályok, majdnem lehagytam őket, csak hogy lehessen tudni, honnan is ered a fenti felsorolás... (az utolsót megint megszegem)

1. Írd le a nick neved , és ( nem kötelező ) a kereszt neved.
2. Milyen kezes vagy ?
3. Melyik betűt szereted legjobban leírni ?
4. Melyik betűt szereted legkevésbbé leírni ?
5. Írd le : A fürge kis vörös róka átugrik a lusta kutyákon.
6. Nevezz meg 5 személyt akiknek továbbadod a kérést...

Sárkány SAL II.

Nos, tegnap délután hazaérkeztem. Hímzés terén nem haladtam olyan sokat, mert azért a városnézést sem hagyhattam ki... a fényképek jó része nem sikerült, mert sötétben nem tudok fényképezni, de majd mutatom a kiválogatott képeket.

Most viszont itt tündérkém, Andris szerint úgy néz ki, mint egy kecske, hogy ez megváltozzon, haladéktalanul folytatnom kell a részleteket a mintán. :-) Az viszont már tisztán látszik, hogy ez nem ma lesz, fél óra múlva ugyanis jógázni megyünk, aztán pedig szülinapi ajándékot nézünk nekem (Andris nem mer egyedül választani, lehet, hogy jobb is így).
Megint szkenneltem a hímzést, rájöttem, hogy így egész jó képeket lehet készíteni viszonylag gyorsan, bár a hímzővászon színe még mindig nem olyan, mint a valóságban.

Íme:

Sárkány SAL

Minden elsődleges hozzávalót összeszedtem, ha minden igaz, ma este meg is kezdem a hímzését, ha megérkeztünk Lisszabonba. A gyöngyöket és a Kreiniket Dorottya megveszi nekem az Évakézimunkás akció alatt. :-)

Íme az anyagom (32 ct Permin Wichelt, a színe zöldes, pontosat nem tudok, mert a fencije otthon van), és a dmc fonalak:

BC Snappers - december

Tegnap elkészültem a decemberrel is, így teljesen kész a minta. :-))) Nagyon-nagyon tetszik, ha hazajöttem, csinálok majd egyben képet is, most csak annyira tellett itt bent, hogy beszkenneljem a decembert... ezt még muszáj megmutatnom. Még a gombok hiányoznak róla, illetve a vasalás-keményítés és már mehet is a keretezőhöz. :-) Nem győzök betelni vele...

Ez+az

Sok minden jár a fejemben tegnap óta, amiről úgy gondoltam, hogy mindenképpen le kell írnom.

Kezdem a jó oldalával... a hétvégénk takarítással és egyéb házimunkákkal telt, én szinte végig vasaltam a hétvégét (na jó, kis túlzással, mert azért csak befejeztem a novembert és majnem elkészültem a decemberrel), voltunk Andris szüleinél, előtte benéztünk a Mountexbe a Váci úton, de nem találtam méretben rám való kabátot, mert ugye a néhány évvel ezelőtt beszerzett kabátom külső részének kezd tönkremenni a cipzárja is... aztán ellátogattunk a Varrógépcentrumba. Végig én vezettem, mit ne mondjak, Budapesten időnként még elég erős kihívást jelent a váltó használata és a forgalom egyidejű figyelése. Ha mást nem, egy Pfaff gépet mindenképpen szerettem volna látni működés közben, ez sikerült is, de valahogy nem fogott meg. Úgyhogy döntöttem, marad a Janome 6600-as, amiből persze jelenleg nincs nekik készleten, kb. tavasszal fog érkezni. Addig meg gyakorlok a jelenlegi kis gépemen, azért ő is egy szuper darab! Köszönöm mindenkinek, aki próbált megkönnyíteni a döntésemet! :-))) A hétvégén egy kis varrás fog következni, azt hiszem.

A síelést imádom, de neki is vannak ám árnyoldalai, amit eddig nem igazán fedeztem fel... így a 30-hoz közeledve már jobban tapadnak a kilók és a centik az ember lányára, nem is gondoltam volna. Már karácsony után is kiakadt a szemem attól, amit a mérlegen láttam, de a jó részét sikerült lefaragni, mire síelni indultunk, aztán meg jól meglepődtem, mire hazaértünk. Visszaszereztem az újév körüli versenysúlyomat. Persze áltathatnám itt magam, hogy az izom nehezebb, mint a zsír, meg ilyenek, de azért olyan sokat nem csúszkáltunk, hogy ez ekkora változást eredményezne, legalábbis azt hiszem. Kicsit szomorú vagyok, talán már soha nem fogok a 36-os ruhácskáimba beleférni. :-(( És még a gyermekek sehol... A spinningről is le kell mondanom, mert olyan időpontban van, hogy esélyem sincs odaérni, pedig olyan jó lett volna a lányokkal együtt edzeni.

Aztán itt vannak ezek a kiutazások is. Egyrészről jó, mert olyan helyeken is járok, ahová egyébként nem biztos, hogy magamtól elmentem volna, de már kezdek időnként besokallni egy kicsit. Mert azért általában ez arról szól, hogy megérkezünk a szállodába, aztán két napig be vagyunk zárva egy konferenciaterembe, aztán másnap meg kimegyünk a reptérre és irány haza. Rossz esetben, még a megbeszélés után irány a reptér. Jövő héten másodszorra leszek Brüsszelben, de azon kívül, amit a reptéri buszról látni lehet, semmit nem fogok látni, mert késő esete megyek és másnap késő este jövök, közben meg konferenciázok. Apa szerint fogjam fel úgy, hogy 10 millió emberből én lehetek az az egy, aki ott lehet. Tulajdonképpen ez sem egy rossz nézőpont, de valahogy úgy érzem, hogy én nem erre születtem. Arról meg már nem is beszélve, hogy nem csak engem küldenek, hanem Andrist is, alig fogjuk látni egymást egész hónapban. Engem az ilyen dolgok már, mint hogy világot látok, napidíjat kapok, nem a helyemen vagyok, stb. nem tudnak meggyőzni ezeknek az utazásoknak a fontosságáról. Mert ha még valami lényeges dolog történne ezeken a megbeszéléseken, de lassan ugyanazt szajkózzák már vagy 4 éve, mióta járok ezekre az ülésekre, kezd baromi unalmassá válni az egész. Kivételesen vannak új dokumentumok, amiket el kellene olvasni, hogy egy kicsit képben legyek, de egy hét szabadság után, elég nagy kalamajka lett itt hiretelen az asztalomon, mert egyik adminisztrátor nem tudja, hogy mit csinál a másik. Ráadásul a kolléganőm mindenképpen rám akarja testálni az iktatás egy részét, ami teljes egészében az ő feladata, nekem legfeljebb akkor, ha helyettesítem, de van már erre másik munkaerő.

A ház sem tökéletes, megint vacakol a kazán, hol beindul, hol nem, mint a mesében. Nagyon kellene már egy savazás, aztán ha akkor sem fog működni, muszáj lesz cserélni. Tegnap kb. 5x verte ki valami a biztosítékot a fázissal együtt... először azt hittem, hogy tönkrement a mosogatógép, aztán rájöttem, hogy csak nem kap áramot szegénykém, persze, hogy nem tudom beindítani. Igaz, legalább a penészedést sikerült megszüntetnünk mindenféle komolyabb erőfeszítés nélkül.

Aztán itt van ez a felkérés Miától a kézírásról... még nem tudom, hogy megírom-e. Túl sok mostanában a rosszakaró ember és egy kis hozzárétéssel ebből néhány sorból is igen sok következtetést le lehet vonni, sőt! Lehet, hogy túl gyanakvó vagyok, nem is tudom, de valahogy kezdem soknak érezni ezeket az ártatlannak tűnő játékokat, amivel mindig egy kicsivel többet árulunk el magunkról. Gondolom, hogy ezek mögött persze csupa jószándék húzódik meg, de ugye a pokolba vezető út is azzal van ám kikövezve. Még alszom rá egy néhányat, azt hiszem. Ez már nem az a kategória, amikor otthon kitöltök egy tesztet a lánymagazinban, mert érdekel, hogy mondjuk milyen típusú fiú illik hozzám a legjobban, mert az az én titkom marad, meg lefeljebb a barátnőmé.

Hamarosan ebédszünet, a főnököm felfedezett valami új helyet, azt fogja most megmutatni, állítólag jókat lehet ott enni. Ez megint a kilóim rovására fog menni...

BC Snappers SAL

Végre készültek képek a BC Snappers mintámról, az utóbbi időben szinte csak ezt hímeztem. Mindegyik hónapot nagyon szeretem, azt hiszem, nem tudnék kedvencet választani. :-) A keretet is teljesen elkészítettem már csak a december van hátra, de kb. egy órával ezelőtt mikor végeztem a vasalnivaló hegyekkel, belevágtam. Szerintem holnapra ezzel is készen leszek, holnap viszem utoljára a vonaton, vagyis mégsem, mert még kereteztetni is kell, ahhoz pedig el kell vinni itthonról valahogy. :-) Szóval egy öblítés, vasalás és gombfelvarrás lesz még hátra, ha elkészül az utolsó blokk is.

Itt pedig a képek, egészen frissek... a nagy kép több kicsiből lett összeillesztve, mert már olyan széles, hogy nem lehet viszonylag közelről egyben fotózni.

Egy kis hímzés

Régen nem mutattam már hímzést, még a nagy lélegzetvételű most is kimarad, de majd pótolom. Mióta befejeztem a karácsonyi dolgokat nem is hímeztem mást, szinte csak a BC SAL-t, meg Klaudiának és Csillának egy-két apróságot. Klaudia már megkapta a legutóbbi Sárkánytalin a könyvjelzőt, úgyhogy mutathatom. Csilla PIF ajándéka még készül, de idővel azt is mutatni fogom. :-) Addig is hadd izguljon ő is, meg a többiek is.

És akkor két kép a könyvjelzőről, az első csak a hímzés része, egész jó lett ahhoz képest, hogy szkenneltem az anyagot, a második képen pedig már a boldog tulajdonos kezében van a "yellow-work" Dóri ajándékaival együtt (már ami látszik belőle, mert gonosz módon megszabtam a képet).