Haditerv - státuszjelentés I.

Legnagyobb szerencsére az endokrinológusom nem esett pánikba velem ellentétben. Ugyanis a gyér progeszteron termelésnek köszönhetően, hosszú pecsételést követően sikerült egy 24 napos ciklust generálnom. Ennek persze voltak előnyei, minthogy enyhe lefolyású volt a vérzés, nem kellett a sípályán betétet cserélgetnem, de ez körülbelül ennyiben ki is merül. Mindennek következtében múlt hét csütörtökön már vérvételen kellett volna megjelennem, ehelyett élveztük az osztrák sívidék adta összes lehetőséget, úgy mint síelés, séta a hóesésben és hóesés nélkül, fürdőzés az alpesi levegőn, gőzgombóc, sajtos nokedli, amarettós forrócsokoládé tejszínhabbal.

Szóval a 7. napi hormonsoros vérvétel elmaradt, helyette megyek 21. napon azaz jövő csütörtökön vagy szerdán a doktornő utasítása szerint. Megküldte postán a beutalót, jó sok dolgot bejelölt rajta, úgyhogy gondolom jól meg fognak csapolni, na meg ugye a terheléses vizsgálat miatt többször is szúrni fognak. Ebbe eddig bele sem gondoltam, mert a bal kezemen alig érezhető a vénám, az meg legutóbb sem volt a legkellemesebb, mikor kétszer szúrták rövid időn belül ugyanazt a vénámat. Na de hátha itt ügyesebbek lesznek az asszisztensek, ebben az intézetben még úgysem jártam.

Írnom is kellene a doktornőnek, hogy mi a teendő a csapolás után, mikor menjek vissza az eredménnyel, meg idő közben fogalmazódtak meg kérdések a fejemben.

Az Istenhegyi útról még a mai napig nem kaptam választ, úgyhogy azt hiszem, fel fogom őket hívni. Holnap úgyis otthon leszek, mert várom a vízvezeték szerelőt, aki mint kiderült csak 1 körül fog jönni, de jól fog jönni ez az egy nap szabad, legalább kicsit megpróbálom utolérni magam háztartás szinten. Tartok nagyon a vizsgálat eredményétől, viszont ez egy újabb olyan bizonytalansági tényező, ami most már nem hagy nyugodni, befészkelte magát a kisördög az agyamba, ezért pontot kell tenni a dolog végére.

Egyelőre ennyi ezen a fronton. Azért reménykedek ebben a hónapban is, hátha mégis sikerülne. A harmincharmadikra kiderül vagy majdnem.

A haditerv további része lett, hogy minden olyan dolgot elajándékozok vagy máshol helyezek letétbe, amit azért vettem, hogy egyszer majd jó lesz a gyerekünknek/gyerekeinknek vagy azért hoztam el, mert milyen jó emlék a baba korszakomból. Ilyen pl. az első kispárnám és egy pici pulóver, ezeket visszaviszem anyáéknak, úgyis többet jelent nekik, mint nekem. Na meg ott van néhány pici ruha, amit nem is tudom, kinek vettem ajándékba, de aztán valamiért nem adtam oda és azt gondoltam, nekünk majd jó lesz, meg aranyos gyerek evőeszközök, amik egyre csak porosodnak, valamit azokkal is kitalálok. Fogalmam sincs, hogy ezek mit fognak elindítani, vagy elindítanak-e egyáltalán valamit bennem, de legalább nem emlékeztetnek arra, hogy még mindig nem tudtam őket használatba venni és csak feleslegesen állnak a szekrény alján/mélyén.

Valami véget ér...

Olyan furcsa ezt elírni, hogy lezárul egy korszak az életemben. Tulajdonképpen semmi különös, de mégis megfogalmazhatatlan és furcsa érzések kavarognak bennem annak ellenére, hogy tudtam, ez egyszer be fog következni. Csak mindig azt hittem, hogy én leszek az, aki előbb el tudja hagyni a süllyedő hajót... nekem persze kényelmesebb lett volna, ha az elképzeléseim szerint történnek a dolgok, de nem így lett.

Már hónapok óta sejtettük, de teljesen bizonyosság csak néhány hete vált, hogy egykori főnököm a jogszabályi háttér változása miatt nem maradhat tovább a hatóságnál. Ő persze készült már erre lassan mondhatom, hogy évek óta és mindig az éppen aktuális körülményektől tette függővé, hogy marad-e még. Most pedig eljött a pillanat, hogy nem marad tovább és akárhogy is vesszük üresség marad a helyén. Sokszor legszívesebben lecseréltem volna, főleg amikor szinte könyörögnöm kellett, hogy elengedjen szabadságra, vagy nagy mértékben ütköztek a nézeteink. Alapvetően azonban nagyon megkedveltem és hiányozni fog... a szakértelme és kapcsolati tőkéje mellett emberileg is. Azt mondják, senki sem pótolhatatlan... nekem erről kezd alapvetően megváltozni a véleményem, bár nem is tudom, hogy egyet értettem-e ezzel valaha, de a jövőben biztosan nem fogok. Mert jöhet bárki a helyett az adott személy helyett, aki ellátja ugyanazokat a feladatokat, teendőket, de belőle csak az az egy van és az már nem ugyanaz, sosem azt az űrt fogja betölteni, hanem egy másik zugot váj magának benned (ha érdemesnek tartod rá) és ha egyszer elhagyja azt, az ugyanolyan üresen fog ott tátongani.

Nem fokozom tovább az önsajnálatot, mert azt hiszem, ez alapvetően erről szól, ő ugyanis teljesen jól érzi magát szabadúszóként, megszabadult egy olyan béklyótól, amihez önmaga ragaszkodott sokáig talán már kicsit túlhaladottan is. 

Ma délután búcsúzunk el tőle, de bízunk benne, hogy látjuk még a későbbiekben is. Én egészen biztosan szívesen. :)

Endokrinológus I. felvonás

Megkezdtem a haditerv kivitelezését, bár bonyolultabb lesz, mint gondoltam.

Első pont kipipálva, miszerint 16-án látogatást teszek a doktornőnél. Örülök, hogy neki szavaztam bizalmat, eddig nagyon pozitív összkép alakult ki bennem róla, bár ugye nyugtával dicsérjük a napot. :) Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem sokat számít az orvos személye maga (biztosan vannak, akiket ez hidegen hagy, én azonban a másik táborba tartozom). Ez a doktornő meg egy tündér, de tényleg. Kedves, aranyos, mosolygós, alapos és teljes higgadtsággal és nyugalommal válaszol az összes kérdésemre, azokra is, amiket én totál idiótának érzek. És mindent megmagyaráz. És nem akar vagyonokat leakasztani a pácienseiről, szóval a hivatásának tekinti hála Istennek a munkáját. Na már csak egy ugyanilyen kaliberű nőgyógyászt kellene találnom és akkor egészen nyugodt lennék.

Amit megtudtam, hogy alapvetően rendben vannak az értékeim a másfél és kétévvel ezelőtti vérvételek alapján, de ugye ezekre nem adunk és a helyzet tényleges tisztázása és feltárása érdekében kapok beutalót 7. és 21. napi vérvételre a szokásos nőgyógyászati hormonsor, plusz vércukor és inzulin mérés terheléssel és a pajzsmirigy hormonok ellenanyag szűréssel. Csak a hetedik nap lesz egy kicsit necces, mert voltam szíves egy extra rövid luteálist produkálni és tegnap már enyhén véreztem a jövő hét hétfő helyett, a havas lankákról meg nehéz lenne hazaruccanni. Minden esetre megküldtem a beutalót a doktornőnek és vázoltam neki a krízishelyzetet, majd megmondja, hogy ennek tükrében mi legyen a vérvétellel. 

A pecsételéssel kapcsolatban egyértelműen progeszteron hiányra voksolt, amit azért eddig is tudtam, csak nem sikerült eredményesen helyre állítani sajnos és nem igazán repdesek a boldogságtól, hogy vegyileg előállított mesterséges hormonokat kapok esetleg, de ez már így nem állapot, ezzel valamit kezdeni kell és ez a következő lépés. A sárgatest elégtelenség meg viszonylag egyértelmű a sok pecsételésből és a rövid luteálisból.

A hormonokról és a kezelésükről meg majd konkrétabban akkor beszélgetünk, ha meglesznek a friss eredmények és eldől, hogy hol a porszem a gépezetben, de kérdésemre elmondta, hogy a TSH tényleg 1-1,5 között ideális, úgyhogy azt kezelni fogja, ha magasabb. Én azért reménykedem benne, hogy a pajzsmirigy helyes működésével be fog állni a többi hormonom is normál szintre és nem lesz szükség a petefészkek stimulálására. Azért azt hozzátette, hogy értékes petesejtek vesztek el a műtét alkalmával, tehát ezzel is csökkentették a teherbeesés esélyét sajnos. Ennek kapcsán még gondolkozom további vizsgálatokon, mint az AMH, meg lehet valami immunológiát is kellene vizsgálni, de majd ezekkel megvárom a következő konzultációt.

Ami teljesen az újdonság erejével hatott az a kromoszóma analízis javaslat volt tekintettel a jobb hüvelykemen növekedett plusz ujjamra. Jó néhány pácienssel volt már dolga a doktornőnek és mikor mondtam, hogy ő az első aki ezt javasolja, azt mondta, hogy tapasztalatok alapján indokoltnak tartja, hogy ki lehessen zárni a génmutációt, mert ugye ez nem egy normális állapot, ami nálam keletkezett. Szóval újabb vizsgálat a listán, már felkerestem az Istenhegyi úti géndiagnosztikát, de még nem kaptam választ a levelemre, gondolom neki is kell egy-két nap átfutási idő. Nincs mit tenni, ezt ki kell deríteni, mert ha van valami gubanc, az azt jelenti, hogy a babának csak 20-30% esélye van arra, hogy egészséges legyen és ezen az arányon a lombik sem javít. Megoldás azért van, még visszaültetés előtt megvizsgálják a "gyerekeket" és csak az egészségeseket ültetik vissza.

Eddig nem is gondoltam erre, hogy egy ilyen kis testi hiba akár ekkora galibát is okozhat és kezdem egyre selejtesebbnek érezni magam... mert valljuk be, ez azért elég gáz, hogy a természetes kiválasztódás gyakorlata szerint pont én vagyok az, akinek nem születik gyermeke. Persze nem akarom előre az ördögöt a falra festeni, de még a lehetőség is igencsak rosszul esik az ember lelkének. És akkor ne veszítsem el a hitet, hogy legalább egyszer átélhetem majd az anyaság élményét és az azzal járó minden örömöt, küzdelmet, nehézséget és szépséget. Arról meg nem is beszélve, hogy Andrist is megfosztom az apaság hasonló tulajdonságokkal rendelkező élményétől.

Mogyorós-tejfölös mártogatós

A karácsony előttől szilveszter utánig tartó szinte mértéktelen ételfogyasztást követően igyekszem kicsit visszafogni magam és saját kezűleg készítem el legalább a reggelimet (vagy valami hasonló, minden esetre nem mélyhűtött sajtos pogácsát vásárolok). Eddig a gyümölcsökkel kokettáltam, tegnap és ma pedig áttértem a zöldségekre, ebből kifolyólag lesz még egy recept majd valamikor a napokban, amíg el nem felejtem az összetevőket.

A műanyag dobozos változat nem olyan ínycsiklandozó látványt nyújtana, úgyhogy a fényképet most kihagyom, de higgyétek el, hogy finom.

Hozzávalók:

• 2 ek darált földimogyoró
• 2 dl sűrű tejföl
• 2 ek reszelt vöröshagyma
• kevés mustár
• citromlé, só, bors ízlés szerint

A földimogyorót ledaráljuk, a hagymát lereszeljük és az összes hozzávalót alaposan összekeverjük. Ha túl sűrű lenne az állaga, akkor lehet bele joghurtot is tenni, én azzal hígítottam tegnap.

Állítom, hogy a karalábéval a legfinomabb, de kínálhatunk hozzá bármilyen nyers zöldséget ami kezünk ügyébe akad, én ma a karalábé mellett retket és sárgarépát hoztam még.

Megfejtettem a titkot :)

Sajnos nem azt, amelyiket szerettem volna (de ami késik, az nem múlik, egyszer az is bekövetkezik vagy okafogyottá válik - ez utóbbinak jobban örülnék), mégis sikerélmény.

Fáradtak a szemeim a monitornézegetéstől és ennek következtében dolgozni sincs olyan sok kedvem, ezért blogruhákat keresgéltem. A mostanival majdnem teljesen elégedett vagyok, de a rajzon alakítanék mivel kicsit tinilányos beütése van. Mivel azonban nem találtam meg a tökéletest, ennél maradok. Mondjuk ez már jobban tetszik ugyanattól az alkotótól, de ezt sajnos személyre szabottan csinálta... lehet egyszer én is rászánom magam.

Szóval, mikor csináltam a plusz oldalt a szappanos kérdőívnek, úgy gondoltam jobb lenne változtatni a sorrenden és akkor valami elromlott a sablonban, szétcsúszott az egész oldal és azóta sem jöttem rá, hogy miért történt mindez. A legjobban a navigation bar idegesített, hogy bekerült az oldalsávba, még Dórit is megkértem, hogy segítsen. Aztán addig-meddig kísérletezgettem az áthelyezésekkel a html sablonban, hogy sikerült feltenni az oldal legtetetjére, de még nem rendes szélességben és csak amiatt látszott a legtetejének, hogy fehér a kép maga a fejlécben. Ma viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megnéznék egy eredeti blogger sablont és ott megkeresném, hogy hová teszik be a navigation bar-t és megtaláltam!!! Úgyhogy most feletébb módon örülök a sikeremnek. :) Ha már programozni nem tudok, legalább az összehasonlítással mentem valamire.

Uff....

A vágányról B vágányra

A fehér lovamat ért támadást követően úgy döntöttem, hogy átpártolok Dunakeszi-Gyártelep vasútállomásra az eddig fóti helyett. Ugyan még csak egy hete használom ezt az útvonalat, de máris vannak tanulságos megfigyeléseim, miszerint:

• a vonatok ezen a vonalon is késnek, csak általában nem viszik túlzásba
• az utazásra kb. ugyanannyi időm megy el, csak többet autózom és kevesebbet ülök a vonaton
• a Szobról érkező vonatra nem érdemes felszállni, mert nagyon sokan vannak és alig ér be hamarabb, mint az utána következő sima váci személy (persze lehet csak a leesett hó mennyisége zavarta meg ma reggel a forgalmat, majd még teszek egy próbát, hogy megéri-e)
• az ülések itt sem tisztábbak, mint a másik vonalon, viszont reggelente nem kell az ülőhelyért megverekedni, mert olyan hosszú a szerelvény, hogy alig látni az egyik végéből a másikat az állomáson
• rendes parkolóban tudom hagyni az autót és elvileg kamerázott is a terület, szóval kicsit biztonságosabb, mint a kihalt fóti állomás
• a buszmegállók egész Dunakeszin balesetveszélyes helyen vannak és esély sincs a busz megelőzésére, a busz pedig az úton kénytelen megállni, mert nincs öböl kialakítva
• nagyobb rugalmasságot ad, hogy reggel kb. 10 percenként jön vonat 7 óra és fél 8 között, illetve hazafelé sem csak bizonyos időszakokban van vonat félóránként oda-vissza
• időben le kell tennem a tollat, ha hamar akarok hazaérni, de mégsem kell munkaidő vége előtt eljönnöm.

Összességében tehát egyelőre jobbnak tűnek ez a megoldás, még ha pár centis hóban a hazavezető út végtelen hosszúnak tűnik is. Bár sötétben még nem mindig ismerem fel az egyes állomásokat, úgyhogy nagyon kell figyelnem, hogy ne maradjuk egy megállóval tovább a vonaton, mert akkor már Gödön kötök ki. És tulajdonképpen szerencse, hogy van lehetőségem választani. :)

Haditerv

Tulajdonképpen dolgoznom kellene, de az autluk nem válaszol az archiválási kísérletemre, úgyhogy amíg észhez tér írok egy keveset. Állítólag eltűntem, ami egyébként nem igaz, csak kicsit kizártam a virtuális világot, mert nem szeretek monitort bámulni még mindig. Itt ugye muszáj, de nincs fb, blogot írni meg vagy van ihletem vagy nincs.

Szóval sok jó dolgot kaptam a Jézuskától, de egy dologban még mindig cserben hagyott vagyis karácsony estére zebrás teszt helyett vérzést hozott. Már megint rosszul küldhettem valami üzenetet vagy az ő dekóderükkel van gond, így az áhított gyermekáldás továbbra is várat magára.

Mivel akárhogy próbálkozunk nem tudjuk elfojtani a gyerek utáni vágyunkat, a ragaszkodás pszichikai korlátja mellett úgy döntöttem meg szeretném tudni, hogy van-e valami más oka is a késlekedésnek. Első körben egy endokrinológust környékezek meg, mert nőgyógyászatilag elvileg rendben vagyok, legalábbis a legutóbbi vizsgálatok nem mutattak kizáró okot... az átjárhatósági vizsgálatra pedig még mindig nem vettem rá magam. Így hát irány a hormonrendszertan, mert folyton olyasmit kérdezgetnek tőlem az orvosok az általános vizsgálatok alkalmával, hogy van-e pajzsmirigy vagy cukorbetegségem, mert az vitiligo esetében ki szokott alakulni. Eddig nem tudtam róla, most viszont szeretnék utána járni, hogy tényleg így van-e vagy csak az orvosok eddig nem értettek a hormoneredményeimhez. Ráadásul nem is olyan régen olvastam, hogy a pajzsmirigy hormon határértékeit anno úgy határozták meg, hogy a kísérleti alanyok között bizony voltak betegek is, tehát a TSH vonatkozásában igencsak csalóka a referenciatartomány. 

Valami hormonális gubancom egészen biztosan van, mert ugyan kevesebb a vérzés előtti barnázás, de még mindig nem szűnt meg teljesen. A peteérést egyre kevésbé érzem és a menstruációs görcseim is enyhültek, csak éjszakára kell csillapítanom kicsit, hogy tudjak aludni, nappal viszont sokszor észre sem veszem a fájdalmat. 

Tehát a terv a következő: január 16-án endokrinológus látogatás, meglátjuk ott mit mond a doktornő. Valószínűleg jól megcsapolnak majd újra, hogy ellenőrizzék a hormonszintjeimet. Ha ismét vérzés lesz a ciklus vége, akkor gáz van, mert a 3. napi vérvételt nem fogom tudni megcsináltatni tekintve, hogy az Alpok hófödte hegycsúcsain fogunk csúszkálni, szóval a kivizsgálás elkezdődik, de csúszni fog. Emellett felkeresek egy újabb nőgyógyászt, hogy nézzen meg a biztonság kedvéért és fel kell vállalnom az átjárhatósági vizsgálatot is. Na de majd meglátjuk, mit mond akkor a doki.

További lépések eredmények függvényében. Hát egyelőre ennyi... bár tervek vannak egyéb területeken is, de azt majd máskor.

Sorsoltam :-)

A mézeskalácsos szappan elnyeréséért 14-en szálltatok versenybe, azoknak, akik megosztották velem, hogy miért hálásak igazán, külön köszönöm.

A szilveszter éjszakát ugyan csak kisebb baráti körben ültük meg, de ennek ellenére jól szórakoztunk és jókat nevettük. Igyekeztem nem túl sok dologgal készülni a vendégek számára, azonban még így is akadt olyasmi, ami nem fogyott el, szóval éhen halni nem fogunk egy ideig. :) A szomszéd lányok bulizenéjét is sikerült eléggé elnyomni, bár mintha kicsit visszafogottabbak lettek volna a tavalyinál, tehát tudtunk egy keveset aludni.

A reggeli séta után belevágtam a sorsolásba (a felügyelőbizottság Andris volt egyszemélyben), íme az erről készült képriport:

És a nyertes, akinek kedvezett a szerencse nem más, mint Viki. 

Szóval Viki, ha nem költöztetek el azóta, akkor tudom a címedet és igyekszem holnap postára adni, hogy még a héten elérhessen hozzád az illatozó szappan.