Miciségek

Bizony, bizony, nem bírtam tovább és beszereztem egy Miciséget, még hozzá egy angyalka személyében. Picit váratott ugyan magára, de megérte, mert nagyon tetszik minden egyes apró részlete. 

Az angyalka elsődleges feladata a babásodásom elősegítése, aztán annak támogatása, majd a picur védelmezése, de természetesen bármilyen más kéréssel is forulni lehet hozzá.

Hétvégéről

Remek kis hétvégénk volt, egy baj volt vele, hogy a ma reggellel véget is ért. Pénteken hazarohantam, elvágtattam a postára a csomagomért (hamarosan arról is kiderül, mit rejtett) és behuppantam a fodrász székébe. A probléma akkor kezdődött, mikor rám terítette a védőleplet, hogy a lepotyogó hajszálak ne az ölembe hulljanak, ez ugyanis egy szaunázással is felért volna, meglepő módon a hajszárítást sokkal jobban bírtam és szerencsére nem bíbelődött most sokat a tépkedéssel, amúgy is olyan kevés már a hajam, nem tudom, minek ezt még ritkítani is. A fodrász után hazaszaladtam Andrisért és kimentünk Szilvihez és Zina babához Pencre, oda menekülnek ugyanis a nagy forróság elől a hűvös kis parasztházikóba. Jót beszélgettünk és nagyon gyorsan elrepült az idő, sok dolog talán még szóba sem került. Folyt. köv. annyi biztos… és várom már nagyon, hogy visszamehessek hozzá a kozmetikába. Alapvetően nincs semmi gondom Katival, de magát Szilvit és a munkáját is jobban szeretem.

A szombat volt a legsűrűbb, de sikerült mindent elintézni, amit szerettünk volna, egyedül Csomádra nem jutottunk ki ebédelni, amit azt hiszem, most vasárnap lesz alkalmunk bepótolni. Reggel gyorsan befejeztem a DIM pillangókat, aztán elrámoltam a konyhában, kitaláltam mit vegyek fel és mire ezzel minddel végeztem, már meg is érkezett a kéményseprő. Jó hír, hogy tiszta a gázkéményünk, a kazán körül is minden rendben van, sőt még a fürdőből induló kéményt is megnézte kandalló szempontjából. És lehet kandallónk, ennyi már biztos. Kibontani ugyan nem volt egyszerű a kéményajtót, meg a mögötte lapuló malter kupacot, de a kéményseprő rendes volt és elvégezte a piszkos munkát helyettünk. Szóval, ha van lakhatási engedélyünk, akkor minden további nélkül építhetjük a kandallót, ha nincs, akkor előbb bélelni kell a kéményt, ami meglehetősen húzós anyagilag, lehet, hogy többe kerülne, mint maga a kandalló. De az biztos, hogy lesz kandallónk, én nagyon szeretném, ha már idén télen pattogna benne a tűz, igaz a virágaimat át kellene hozzá telepíteni, de vállalom a kockázatot ennek érdekében. Hurrá!

Kéményseprő után kimentünk a paradicsomfesztiválra, lehet, hogy nem egészen a legjobb időpontban, mert még éppen csak elkezdtek kipakolni bizonyos sátrakban. Megkóstoltuk a paradicsom fagyit, maradjunk annyiban, hogy ez a változat érdekes volt, én kb. 5 nyalásig bírtam, Andris hősiesen lenyomta a paradicsomost is és a lecsósat is. Talán, ha kevésbé lett volna tömény… Benéztünk még Szilvihez a jógasátorba, megállapítottam, hogy egyáltalán nem tetszik a Zumba fitness, maradok a lágyabb, nőiesebb verziónál. Paradicsom félék alig voltak kint, de lehet később ez változott, viszont a melegben nem volt erőnk újra kimenni. Nem tudjuk lesz-e jövőre is, egy sétát viszont esetleg megérhet akkor is. A paradicsomok után bevágtattunk a Pestre és megvettük anyának a tisztázógépet, amit itthon persze ki kellett próbálnom, nehogy valami olyan gondja legyen, ami miatt azonnal cserélni kellene, de szerencsére nagyon szépen varr. Viszonylag könnyen kezelhető, remélem, anyának is tetszeni fog (ez a hétvégén kiderül). Kis pihenést és próbavarrást követően sütizni voltunk a lányokkal, igaz most már bővül egy kicsit a kör, de így is remekül szórakoztunk és jókat nevettünk. Nekem is van vajon színvak olvasóm? Ha igen kérdezném tőle, hogy a tölgyfalevélzöld az a színe vagy a fonákja?

Vasárnap délelőtt pihiztünk, délután pedig elmentünk kirándulni... nos a sorrendet jobb lett volna felcserélni, mert patakokban folyt rólunk a víz, de annyira szép látványban volt részünk a Hegyes-tetőn, hogy még ez is megérte a mai izomlázzal együtt.

Kirándulásbeszámoló VI. - Vácrátóti Botanikus Kert

Időnként ellátogatunk a Vácrátóti Botanikus kertbe, hogy feltöltődjünk színekkel, virágokkal, illatokkal, bogarakkal, begyűjteni az éves szúnyogcsípéseket… de bárhogy is, szeretünk sétálni kertben. Mire hazaértünk, én lettem az igazi, mert annyi szúnyog megtalált, hogy nem győztem a piros pöttyeimet számolgatni és a viszketést csökkenteni, persze mindettől függetlenül megérte a kellemes séta.

Néhány hete egy esti koncentre is visszatértünk, nagyon tetszett a zenekar játéka és az énekkaros rész is remek volt, sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam, legkedvesebb a tenor és a bariton duettje (remélem, nem rontottam el a hangnemeket) volt számomra. Ha lesz még ilyen, biztosan ott leszünk.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (3)

Egészen sűrűn készül kép erről a kis tündérről, olyan jó látni, ahogy hétről hétre alakulgat. Rövid időn belül (kb. 1,5-2 hét) a gyöngyözéshez érkezek, lesz rajta bőven az eddigi minták alapján, de alig lehet majd észervenni.

Büszke vagyok magamra :)

Még életemben nem bicikliztem ilyen sokat egyfolytában, mint múlt szombaton, ráadásul átmentünk Fótról Dunakeszik a 2/A feletti felüljárón, és minden gond nélkül teljesítettem a 17,5 km-es távot. Dunakeszin a kerékpárúton kifejezetten élvezet volt tekerni, biztos vagyok benne, hogy lesz még ennek folytatása, mint ahogy múlt vasárnap volt is. 

És íme, itt a bizonyíték:

Dimensions - Butterfly Vignette (5) kész

Tadaaamm, elkészültem a pillangókkal. Imádom őket úgy, ahogy vannak! :) A kontúrozás ment, mint a villám, annak ellenére, hogy rengeteg volt, de nagyon élveztem csinálni. Most már a keretézésre várnak, ami hamarosan be fog következni azt hiszem, csak gyűjtenem kell rá egy kis pénzt, mert nem egyedül fognak útnak indulni a végkifejlet felé az egészen biztos.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (2)

Két hete fogtam hozzá ehhez kis szösszenet tündérhez, már a ruhájával majdnem teljesen készen is vagyok. Szegénynek pont a feje hiányzik, de előbb-utóbb ez is változni fog. Ő vonatos darabom, mivel a lepkéket lehetetlen a vonaton kontúrozni, nem bírom egyszerűen a mintát leolvasni.

És egy biztos, idejében készen lesz még akár a keretezése is, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen lehessen majd.

A fonalak persze megint nem úgy jönnek ki, hogy teljesen elüssenek egymástól, szóval nem tudom, mennyire fog érvényesül helyenként a minta, de remélem szép lesz az összkép ettől függetlenül.

Még jó...

... hogy maximálisan megbíztam eddig a nőgyógyászomban, pedig lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem. Arra, hogy évente egyszer elmenjek hozzá rákszűrésre tökéletes, de a babaprojekt levezénylésében tartok tőle, hogy nem a kellő alapossággal jár el. És hogy ezt honnan veszem? Hát egyrészről nem tetszik, hogy az LH és FSH stimulálás mellett csak egyszer rendel vissza ultrahangra egy ciklusban, holott a progeszteron pótláshoz véleményem szerint minden hónapban le kellene ellenőriznie, hogy valóban megtörtén-e a tüszőrepedés és beindult-e a saját progeszteron termelés. Legalább annyit mondhatna, hogy vezessek ébredési hőmérsékletet, de nem tette... és bár nem szívesen járkálnék plusz két vizsgálatra ciklusonként, biztosabb lennék az alaposságában.

Anyukám ajánlott ugye ezt a Gynevac nevezetű injekciókúrát, amit a barcikai kórházban fejlesztett ki egy onkológus és egy nőgyógyász együttesen és igen hatékony segítséget jelent a gyulladások megszüntetésében, ezáltál a várva várt baba érkezésében. Felkerestem hát e-mailben a doktornőt, aki ezzel foglalkozik, mert nem voltam benne biztos, hogy a háziorvos önállóan is felírhatja a gyógyszert, na meg akkor már leírtam röviden az elmúlt 7-8 hónap történésiet. Kiderült, hogy azzal ahogy a progeszteronpótlás adagolását felírta, mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjak babás, ugyanis az elvonás után automatikus jön a menzesz (az eddigi tapasztalatok szerint 3 nappal az elhagyást követően). Még jó, hogy a cél az endometriózis visszaszorítására, pontosabban újbóli kialakulásának megelőzősérére az, hogy minél hamarabb jöjjön a baba. Alig észlelek itt némi ellentmondást... ráadásul tényleg kellene ellenőrzni a tüszőrepedést, legalább alaphőmérséklet méréssel (bár ezt a módszert az orvosok egy része igen elavultnak ítéli, pedig szerintem nagyon is jól követhetővé teszi a ciklus lefolyását, főleg ha más dolgokat is feljegyzünk mellé). Szóval kezdek szimpatizálni a doktornővel, tegnap megnézte a még tavalyi hormonképemet, azzal szerencsére minden rendben van, minden esetre én indokoltnak tartanám ezt megismételni tekintettel az elmúlt időszak eseményeire. Még a hőgörbéimet is megnézi, arra viszont egyelőre nem kaptam választ, de ha másért nem is, azért mindenképpen szeretnék elmenni hozzá egy rendelésre, hogy a kúrát felírja. Ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ha hozzá kerülnék, hamarabb jönne a baba természetes úton, mint a jelenlegi orvosomnál mindenféle beavatkozásokkal. Eddig ennél a nőgyógyásznál bírtam a leghosszabb ideig, de azt hiszem, a babavárás alatt sem tudnék feltétel nélkül bízni benne ezek után, azt hiszem, túl sok betege lett mostanra és a mennyiség a minőség rovására kezdett menni. Minden esetre, van még két nőgyógyász a tarsolyomban, akihez valószínűleg el fogok menni és kikérem a véleményüket, aztán majd döntök, hogy ki a legszimpatikusabb és legalaposabbnak tűnő.

Ráadásul miért ne ebben a ciklusban késne a tüszőrepedésem, amikor nem mentem vissza kontrollra a doktor úr szabadságolása miatt, már a 31. napon tartok, szerencsés esetben egy héttel a tüszőrepedés után. Bízzunk a legjobbakban.

Mirabilia SAL - Lady of The Mist (1)

Beleböktem ezen a képen az utolsó nőbe is a tűmet és egészen jól haladtam vele, amíg rá nem jöttem, hogy a nyakától felfelé mindent vissza kell bontanom, mert egy hangyányit elcsúsztam ő pedig annyira számolós, képtelen lennék átvariálni. Így most parkoló pályára került, pedig már a keretet is összevariáltuk Dorával a múlt héten, nem volt egy egyszerű történet, de megoldottuk... szóval semmi nem áll már a gyöngyözés útjában sem.

Itt hagytam félbe szegényt, pihen egy kicsit, aztán valószínűleg hamarosan újra előveszem majd.

Dimensions - Butterfly Vignette (4)

Vigyázat, fotóztam! :) Persze még mindig nem az erősségem ez a tevékenység, valószínűleg lehetnyi érzékem sincs hozzá... máshoz viszont van, úgyhogy nem csüggedek. Arra pedig sokan mások nem képesek, azt hiszem. ;)

De vissza a hímzéshez, mert szorgalmasan művelem annak ellenére, hogy ez itt nem annyira észrevehető. Hetek óta tervezem, hogy lefényképezem a lepkéket még mielőtt belekezdenék a kontúrba, mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Mivel azonban még kevés része van meg a kontúrozásnak - amit ennél a mintánál furcsa módon kifejezetten élvezek, pedig kell számolni rendesen hozzá - nagyon jól látszik a különbség kész és a készülőfélben lévő részek között. És persze még mindig imádom a színeit!

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (1)

Ennek a képnek vitathatatlanul nem sok értelme van, de annyira megörültem annak, hogy végre az informatikának sikerült működésre bírnia a szkenneremet, hogy muszáj volt egy próbát tennem. Fotózni továbbra is lusta vagyok, pedig haladok ám a képeimmel! Így történhetett, hogy a héten ismét újba kezdtem, az újév ünneplése után pedig azt hiszem, ideje lenne a karácsonyi projektemet folytatni, mert az idén már jó lenne a szép terítőimet az asztalon látni.

Szóval most az újévi tündérke van terítéken vonatozás közben, mert pillangókat nem vagyok hajlandó a vonaton kontúrozni, ahhoz azért már nekem sincsenek idegeim. (: A tündért viszont annál jobban kedvelem és élvezem, ahogy lassan-lassan alakul a szoknyája a kezeim között… a figyelmesebbek az óra helyét is kifürkészhetik.

A pillanat

Tudom, nem igazán illik más tollával ékeskedni, de Andris annyira jól elkapta ezt a pillanatot... nem tudjuk kik ők, de igazából nem is ez a fontos, hanem ami körüllengi őket. Olyan szép ez a pillanat!

Rita nyomán

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni  Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy

kilátás a Vaskaputól

 

  Esztergomi vár

 a kupolán

Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…

A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.

Kirándulásbeszámoló V. - Szeged

Május közepén Szegeden jártunk az öcséméknél, hogy megnézzük a lakásukat. Hívtak már korábban is minket, de abban maradtunk, hogy megvárjuk a szép időt, amikor már érdemes esetleg a Füvészkertben is egy sétát tenni, így esett a választás erre a hétvégére (azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a hétvége volt szabad nekünk is és nekik is).

Szombat reggel indultunk és mivel nem koránkelők, éppen akkor érkeztünk, mire mindketten összeszedték magukat. Volt jó néhány tervünk, hogy mit kellene megnézni, de végül idő hiányában nem mindent jártunk be. Szombaton a vadasparkban tettünk egy látogatást, aztán megnéztük a lakásukat, mert szállásunk az Eszter szüleinek házában volt, mivel a szülők épp nyaralni voltak, ők látták el a ház felügyeletét és leginkább a házőrző óriáspamacs etetését. Nem mondom, hogy teljesen összebarátkoztunk, de egy idő után már legalább nem féltem tőle… egyedül minden esetre nem mertem kilépni az ajtón és be a kapun. A lakásnál nem értek ekkora atrocitások, mert nekik csak egy macskájuk van, aki remekül érzi magát a kertben is, szóval épp csak üdvözölte a gazdikat, aztán tovább is állt a napi rutinköreit folytatni. Eszternek persze volt egy húzása, amit nem igazán értettem, hogy miért pont akkor és ott kellett bizonyos téli holmikat kicipelni a garázsba és ott feltenni az emeletre, de azért kibírható volt, ezt leszámítva egészen normálisan viselkedett.

A vadaspark nagyon tetszett, sokféle állat lakik benne és nincsenek összezsúfolva egyáltalán. Egy-két állat nem volt csak a helyén, hiába kerestük a kiírásnál, de a vidráról például kiderült, hogy azért volt akkor éppen kilakoltatva, mert a medencéjének üvege nem volt elég törésbiztos, így várnia kellett a cserére. A zsiráfok voltak az egyik kedvenceim, ők nem olyan régen kaptam új kifutót és egészen a fejmagasságukban figyelhettük őket – egészen más volt így, mint a földről nézve. Csak néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Mivel épp borfesztivál volt a városban, úgy döntöttünk, hogy este teszünk egy sétát a belváros felé, és belevetjük magunkat a forgatagba. Szerencsére a szülői ház csak 15-20 percnyi sétára van a belvárostól, így gyalog indultunk neki, hogy mindenki kedvére kóstolhassa a bort, na meg parkolni úgysem tudtunk volna hol és egyébként is fel volt túrva a fél város, nem lehetett a megszokott útvonalakon közlekedni. Kóstoltunk egy néhány féle bort, a bátrabbak pálinkát is, én azt inkább kihagytam. Vettünk borlekvárt, amiről még sosem hallottam eddig, de nagyon ízlett, így beruháztunk egy üvegre. Az eperbor tetszett még nagyon, de azt nem akartuk végigcipelni a városon, így arról lemaradtam, be kellett érnem a kóstolóval. Vacsora gyanánt beültünk egy olasz pizzériába, nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát! És mi tagadás, leülni is jól esett már, mert a borfesztiválon akkora volt a tömeg, hogy könnyebb lett volna egy gombostűt megtalálni, mint ülőhelyet szerezni.

Vasárnap kora délutánra terveztük a haza utat, így a Füvészkerti séta mellett döntöttünk, mint program. Lehet, hogy nem a legjobb időpontban érkeztünk, mert a tavaszi virágok már mind elvirítottak, az egy nyáriak még sehol és a rózsakert is csak bimbókkal volt zsúfolva, de azért így is láttunk szépségeket pl. az orchidea házban, a kaktuszok is hatalmasak voltak és a tavirózsák is csodás látványt nyújtottak.

A gyors ebédet követően indultunk haza és egy kellemes hétvégét tudhattunk magunk mögött.

Kirándulásbeszámoló IV. - Dobogókő

A Hanami teaház szervezésében vettünk részt ezen a túrán, sok-sok élménnyel gazdagodtunk általa. Kicsit tartottam tőle, hogy bírni fogom-e a túrát, mert viszonylag közel esett az időpont a lábadozási szakaszomhoz, de aggodalmam szerencsére alaptalannak bizonyult. Persze nem mi vezettük a csapatot, inkább közép tájt vagy a sor végén szedtük a lábainkat, itt viszont tényleg igaz volt, hogy a részvétel a fontos. Nagyon jól éreztük magunkat, egészen népes csapat gyűlt össze, kb. 20-an vágtunk neki a lejtőknek és emelkedőknek. A végére azért voltak olyanok, akik lemorzsolódtak vagy siettek vissza a buszhoz. Legkalandosabb szakasz az volt, amikor a turistaútra rakodott farönkökön kellett átmászni vagy valahogy megkerülni a kitermelt fadombot.

A kilátóhelyről (kiindulópontunk volt) gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, de a túra során is sok szépséget láthattunk, na meg nem utolsó sorban finom teákat kóstolhattunk. Aki nem sietett, annak még a végén a kilátónál is jutott egy-két csészével, sőt mi ajándékba is kaptunk egy kis adag Puerh teát kóstolónak.

Jó kis csapat gyűlt össze, jókat beszélgettünk séta közben, időnként persze alig vártuk, hogy az emelkedő/kaptató végére érjünk, de összességében remek volt a hangulat. Remélem, még idén eljutunk velük egy újabb túrára és nem riadunk vissza mindenféle időjárási viszonyoktól.