Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (2)

Még a múlt héten elkészültem vele, de megvártam a mai napsütést a fényképezéssel. Így most már be is vihetem holnap a neki szánt helyre, a tavaszi banner helyére az irodában.

Debbie Mumm - Kitchen Collection - Lil' Cupcake (1)

Még valamikor nyár elején fogtam bele ennek a sorozatnak a második felébe és mivel nagyon szerettem őket készíteni, rohamos gyorsasággal készültek... egészen addig, míg el nem jutottam a gyöngyözésig, mert arra most egyszerűen nem bírt rávinni a lélek, valahogy nem volt kedvem hozzá. Úgyhogy félkészen várják a sorsukat.

Ő az abszolút kedvencem, hímezni is ezt volt a legjobb és a mintája is ennek tetszik a legjobban.

Szeretnék...

Szeretnék áldás lenni, nem csupán a közvetlen környezetemben lévők számára - bár ez az elsődleges célom - hanem az egész emberiség számára is. A kivitelezés még sok-sok csiszolást igényel, de igyekszem ezen az úton haladni.

És hogy hogyan jutottam erre a felismerésre? Mondhatni kipattant a fejemből az isteni szikra, inspirációt természetesen kaptam hozzá jó néhány könyv formájában, melyeket tegnap vettem először a kezembe, de valamiért úgy érzetem, haza kell vinnem őket. Néha-néha biztosan el is ejtek majd itt is egy-egy morzsát belőle, mert biztos vagyok benne, lesznek kedvenceim... mint ahogy egy rögtön tegnap akadt is. Mostanság belőlük töltekezem majd és kíváncsian várom, hogyan fognak rám hatni.

Nem vagyok megrögzött Istenhívő, sem templomba járó, bár önszántamból választottam a református vallást, azonban úgy vélem, az igazi hithez az ember saját belső templomában tud eljutni. Ettől függetlenül van olyan templom, ahová évente néhány alkalommal szívesen megyek, de mindig olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, talán mert azok, akik oda járnak félik és nem hiszik az Istent (vagy nevezzük bárhogy is, ki ki saját meglátása szerint). Lassan-lassan már tudni vélem, mit jelent az, hogy hiszek önmagamban, hiszek az értékekben, hiszek a szeretteimben, és hiszek azokban, akiknek szükségük van rá, de megtagadják saját maguktól. 

Bizonyára vannak, akinknek ez magától értetődő, vannak, akik soha nem jutnak el idáig és vannak, akik ugyanúgy végigjárják az utat, amit én. Hosszú és rögös lehet az út, de higgye el aki rajta jár, hogy megéri!

Pilla pillanatok

Tegnap ricinus kúrába kezdtem a szempilláim szépségessé varázslása érdekében. 

A gondolatot Judit ébresztette fel bennem, akinek nem csak ezt a bejegyzését érdemes szerintem elolvasni, nagyon tetszik a többi írása is; a végső lökést pedig a kozmetikusom adta, mikor arról számolt be, hogy a 3D műszempilla használat közötti pihentetési időszakban nekik is ezt ajánlották a regenerálásra. Így tegnap lebattyogtam a gyógyszertárba és szert tettem a ricinusolajra. Tényleg csak fillérekbe kerül, de ha hihetek a Judit által tett megállapításoknak, akkor az egy hónapos kúra után olyan szempilláim lesznek, mintha a kozmetikusom 3D-t ragasztott volna.

Véletlenül van közeli kép a szemeimről Andrisnak köszönhetően az előtt állapotról, kíváncsi vagyok, mennyire fog látszani a különbség az utána készült fotóhoz képest. Remélem, nálam is ugyanazt a hatást fogja elérni, vagyis hosszabb, dúsabb és gyorsabban növekedő pillákat fogok kapni.

Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni...

Annyira örülök, hogy ezt most muszáj megírnom! :-)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mániákusan gyűjtöm a Tilda könyveket, időnként el is készítek belőlük valamit, de engem már a puszta lapozgatás is feltölt, sőt a nyugalom, az izgalom és a lelkesedés egyfajta érdekes elegyével tölt el. Tehát jó, hogy vannak, ezt mindenképpen szögezzük le. Idővel rájöttem, hogy a kiadónál a boltitól jóval kedvezőbb áron lehet ezeket a szépségeket beszerezni és mivel nincsenek is teljesen elérhetetlen távolságban, személyesen szoktam átvenni a könyveket. A legutóbbi rendelésnél valamiért tényleg le is adtam a rendelést, nem csak besétáltam a kiadóba, kaptam egy halom matricát (a többit is ideje lenne már összeszedni, ha még nem dobtam ki őket) és boldogan cipeltem haza a kis híján tucatnyi könyvet.

Kivételesen nyereményjáték is csatlakozott a Tilda alkotóműhelye című könyvhöz, de alapvetően nem is foglalkoztam vele, mert a könyv volt a lényeg. Ma viszont keresett egy hölgy a kiadóból, először el sem tudtam képzelni, miért, de gyorsan a lényegre tért: szappankészítő tanfolyamot nyertem itt. Hozzátette még, hogy reméli olyan valakihez került az ajándék, akit érdekel a tanfolyam, erről természetesen többször is biztosítottam. Semmi kétség tehát, szappant fogok készíteni, úgyhogy mostan boldog vagyok! :-)

Majd beszámolok, hogy milyen volt mindenképpen! Addig is örülök, hogy én nyertem meg a fődíjat... salalala. Talán általános iskolás koromban nyertem utoljára tombolán fődíjat az öcsémmel együtt, én a felsőset az öcsém az alsósat, így két tortát vittünk haza. De most ezt csak én nyertem, ő meg legfeljebb majd "eheti", amit főztem, igaz sem rossz, ha mi esszük, amit ő főz.

Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (1)

Csak így a napló margójára írom, hogy a vonaton is hímzek még mindig és javarészt ennek köszönhető, hogy haladok valamit a megkezdett munkáimmal. Mivel közeledik a tél, ezt kaptam elő gyorsan következő áldozatként és azt hiszem, jól döntöttem. :) Rico mintát alapvetően jó hímezni, mert nem túlságosan számolós mégis mutatós az eredmény, viszont azt nem szeretem, hogy színes képkockákkal rajzolják meg a mintát... miért nem jó nekik a szimbólumos rendszer, ami annyi de annyi gyártónál bevált már. Na mindegy, nem volt kedvem gépre vinni a mintát, úgyhogy a két piros között nehezen fogok tudni különbséget tenni, de majd csak megoldom valahogyan, ha már erre esett a választásom.

A kép persze vasárnap készült, úgyhogy jóval előrehaladottabb állapotban van azóta, vagyis készen van a hóember a hógolyókkal együtt és körvonalazódik a szívecskét tartó manósapkás lányka is. Valami díszítést még alkotnom kell majd hozzá, mert így nagyon snassz lesz a falon, de hátha hétvégén anyának lesz valami ötlete és még inkább hozzávalója.

Dimensions - Tulip Trio (1)

És most jöjjön egy (meg később majd több is) bejegyzés azok kedvéért, akik a keresztszemek miatt (is) olvassák az irományaimat. Jelentem, végre fényképeztem! Fény ugyan nem nagyon volt hozzá, de rávettem magam vasárnap.

Azt hiszem, bátran vállalhatom, hogy ez az első kép erről a hímzésről, mert 3 évvel ezelőtt készült egy róla... azt meg inkább hagyjuk. Most sem túl látványos még az egész, csak egy icipici van készen az egészhez képest, de most őt szoktam bökögetni esténként itthon, ha van időm és kedvem hímezni. Vannak kétségeim, hogy valaha el fog-e készülni, ha viszont elég kitartó vagyok, akkor van rá némi esély.

A hajtásoknál van a kép negyede kb., ebből lehet következteni, hogy lesz még vele dolgom rendesen. :) Gondolkozom rajta, hogy átnyargalok a jobb felső sarokba, mert ott homogén félöltések vannak és az jelentős sikerélményt eredményezne. Nem mondanám szerelemhímzésnek, de a végeredmény biztos vagyok benne, hogy káprázatos lesz.

Banános-almás turmix

Egy turmixben az ízén is az illatán kívül nincs semmi vonzó, ebben pedig különösen és egyébként is gyorsan elfogyott, úgyhogy kép nincs. Van viszont recept, mert azt hiszem, sikerült kifejlesztenem a kedvenc turmixomat, ami nem sütőtökből készül, mert az mindent visz, annak még a színe is gyönyörű. :) Szóval mindig csak egy kicsivel több hozzávaló került az alap banán turmixba, mostanra meg ez lett vége:

• 1 db banán
• 1 db alma
• 1 tk fahéj
• 1 ek méz
• 1 ek dió
• tej (kb. 3-4 dl, de attól függ, mekkorák a gyümölcsök és mennyire szeretjük sűrűn)

Szerintem nagyon finom, az pedig olyan különleges élményt ad neki, hogy a dió apró darabkáira rá lehet harapni néha-néha. Reggelire és vacsorára is tökéletes lehet...

Vasárnapi séta

Múlt héten Brüsszelben jártam és ez annyira kimerítette a mászkálás iránti vágyamat, hogy még egy sétára is alig bírt Andris rábeszélni. Na jó, közre játszott az is, hogy görcsölgetett hasam és egyébként is olyan kuckózós hangulatom volt.

No de vasárnap csak rábeszéltem magam, hogy jó lesz ez nekem/nekünk és tényleg! :) Jó volt sétálni egyet, utána meg jól megérdemeltük a süteményt a Gombai cukrászdában - teszteltük az ország tortáját, meg egy körtés-karamelles roládot. Nekem ez utóbbi jobban ízlett, szerencsére azt választottam én.

Gőzöm nincs, melyik tavat hogy hívják ott Veresen, de egyik-másik körül sétáltunk egyet, íme a bizonyíték:

Ui: Hímzek is ám, csak nem szeretek lámpafénynél kattogtatni, de tartok tőle, hogy kénytelen leszek.

Bánk újratölve :)

Első bánki kirándulásunk a kirándulás szempontjából nem sikerült valami fényesre, mert ugye egész idő alatt esett az eső. Most viszont megkegyelmeztek nekünk az égiek és csodás őszi időjárást kaptunk cserébe. :) Ráadásul a szálloda új szárnyában kaptunk szobát, szóval a múltkori kis lyukat is kárpótolták, bővült a medence részleg is, egyedül a szabadtéri medencébe nem tudtunk kimenni, mert azt valószínűleg nem fűtik és csak nyáron lehet használni. A gerjesztett hullámok tetszettek a legjobban, tisztára úgy érezheti ott az ember magát, mint egy hajótörött. 

Egy egész napunk volt, így aznapra terveztük a kirándulást és végül a gyadai tanösvénynél kötöttünk ki. Aztán félúton elhagytuk a zsibongó gyerektömeget és áttértünk a kéktúra útvonalára, de a Naszályra már nem mentünk fel, szóval tényleg csak kis kitérőt tettünk. Szépen kiépített egyébként a tanösvény, gyerekekkel remek célpont szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kicsiket egy óvodás erdőkerülőre invitálják, míg a nagyobbak a különböző pontoknál játékos feladatokat teljesíthetnek miközben megismerik az erdőt és annak élővilágát, mondhatni flóráját és faunáját. 

Hazafelé úton belebotlottunk a bánki szüreti felvonulásba, sajnos a műsor nagy részéről lemaradtunk, de a mustot megkóstolhattuk... mit ne mondjak, isteni volt a frissen préselt szőlőlé (otelló) rögtön meg is ittam belőle két pohárral. Tetszett az is, ahogy a kisbíró elsorolta, mi történt az évben a falu életében, na meg a sok hímzett népviselet.

Vagyis nagyon jól éreztük magunkat, várom a következő hasonló alkalmat még ha más is lesz az uticélunk.

Szombaton...

... a kék-sárga áruház körbejárása után babáztunk is egy kicsit, Andris szüleinél ebédeltünk össznépileg. Annyira gyorsan telik az idő és ez most Vilikén látszik a legjobban, már 9 és fél hónapos. És persze zabálni való, okos, ügyes és nappal keveset alvó (de ezt egyre több gyereknél hallom, hogy viszonylag hamar végigalussza az éjszakát, de nappal semmi érdekesről nem hajlandó lemaradni). Azért egy rövid alvás csak összejött, amíg elmentünk négyesben az óbudai temetőbe.

 A nyakláncom bűvöletében, imádja főleg húzgálni bármelyik van rajtam, de azt azért ritkán hagyom neki.

Keresztszülőkkel játék közben a világ nagy dolgairól elmélkedve...

Mindennapi betevő

Szeretjük a saját sütésű kenyeret és egy ideje még a kenyérsütő gépről is leszoktunk,már csak akkor használjuk, ha időzíteni kell a sütést vagy nincs idő a kelesztésre. Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretek kenyeret sütni és annyira jó érzés a saját serclit ropogtatni... :)

Szerintem nehéz első ránézésre megállapítani, hogy a saját sütőnkben sült vagy a boltban leemeltük a polcról, az első szembeötlő különbség akkor látszik, ha felvágjuk. Manapság egy fél kilós kenyeret készítenek ekkorára, na én lemértem kíváncsiságból, ez pontosan 995 gramm volt, viszont a héjja ugyanúgy ropogós, a belseje pedig puha és ruganyos, ráadásul szükség esetén egy egész hétig is eláll. Na jó, olyankor már pirítósként vagy melegszendvicsként végzi, de próbálja meg az ember ezt egy bolti példánnyal. Egy szó, mint száz: büszke vagyok rá! :)

És hogy mi a titka? Nos első sorban a szeretet, amivel gyúrja meg formálgatja az ember, aztán fontos még a kovász hozzá és egy pici aszkorbin sav, na meg a friss élesztő. Kb. két és fél óra alatt készen van, de a gyúrás nem tart tovább fél óránál az élesztő futtatásával együtt és még 5 percet lehet számolni a formázásra, a többit elintézi az élesztő és a sütő.

Limara alapkenyere volt a kiindulási pont, de nála sok finomságot találhattok.

Ami tegnap kimaradt

Merthogy volt még jó pár gondolat a fejemben, de most sem biztos, hogy minden eszembe fog jutni.

Gondoltam, hogy kellene néhány elterelő hadművelet, hogy kicsit máshol járjanak a gondolataim, mint az utódnemzésen és arra jutottam, hogy egy kandalló vagy szauna építés erre kiválóak lehetnek. Most, hogy elkezdtünk nézelődni egyre jobban azt érzem, ez igencsak pénztárca kérdése is lesz... viszont találtunk olyan kandallót, ami mindkettőnknek tetszik és illene a nappalinkba. Ez már haladás, a gond csak ott kezdődik, hogy a bele való kandallóbetét baromi drága (alsó hangon 200 ezer, de határ a csillagos ég, jelen esetben kb. 1 millió) és akkor még a felépítményről nem is beszéltünk, meg a munkáról, a tervezésről, stb.

Valami ehhez hasonlóra vágyunk, bár találtunk egy másikat, ami még jobban, de azt nem találtam meg interneten sajnos. Most talán jöhet az érdeklődés és kérdezősködés, hogy ki és mennyiért készítené el ezt nekünk, mert házibarkácsba azért nem merünk fogni. Szóval ez még bőven a jövő zenéje.

De azt hiszem, a szaunával is érdemes lenne még várnunk legalább a tavaszi építőipari vásárig, mert talán jelentős kedvezménnyel juthatnánk szép és igényes darabhoz... minden esetre lehet már most kérünk néhány ajánlatot erre is, az még nem kerül semmibe. Viszont ha várunk, elmegy egy tél szaunázás nélkül... hát, valamit valamiért.

Tegnap este meg is kaptam a hormoneredményeket, a TSH és az fT4 kivételével jónak is mondhatóak, nagyon-nagyon remélem, hogy lassanként magához fog térni a pajzsmirigyem és az alul-működésből visszaáll a normál működésre, mert éppen elég volt egy mesterséges hormont tömködni a szervezetembe. Ezek után nagyon kíváncsi leszek a hormonsor második felére, hogy csökkent-e az ösztrogén szintem és növekszik-e megfelelően a progeszteronom. 2-3 hét múlva ez is kiderül.

Csend...

... van egy ideje (egészen pontosan harmincegy napja) a blogomon, pedig lenne miről írnom csak meglehetősen lusta vagyok hozzá, bent pedig aligha van időm ilyesmire. Vagyis van munkám, aminek ugye a mai világban örülni kell, csak már közel sem élvezem annyira, mint mikor ide kerültem, annak ellenére, hogy most lehetőségem nyílt új folyamatokat is gyakorolnom és valami újat alkotnom. Lásd pl. nálam kötött ki az engedélyminták ellenőrzése és javítása, külön öröm számomra, hogy hazánk neve a jövő év első napjától Magyarország és ezt az utolsó betűig mindenhol módosítani kell, ami különösen érdekes volt az orosz, ukrán, svéd és török nyelvek tekintetében, amihez nem minden segítség érkezett meg időben, tehát könnyen lehet, hogy az ukránok nagy kerek szemekkel fogják olvasni az engedélyre vésett szöveget. A megyékhez is visszakerültek hatáskörileg dolgok, amit egyébként is ők csináltak, így most már nem elég sima levelet írni, végzést kell fabrikálni az áttételhez, és ami eddig csak fiókomban (pardon a páncélszekrényben) landolt, azt most visszaviszi a postagalamb az illetékesnek. Tudom, hogy részben ebből van munkám, de ez a rengeteg adminisztráció már felesleges.

Hímezgetek, csak nem látszik itt, de majd egyszer csak jövök többel is egyszerre, mondhatni sorozatban. ;) Persze szigorúan gyöngyözés után... aztán nem is tudom, mi által vezérelve egyik este elővettem a Tulip Triot, pedig már talán években lehetne mérni, mikor szintén egy-két estét a hímzésére áldoztam. Ha kicsit nagyobb paca lesz a bal felső sarokban, akkor talán majd lencsevégre is kapom.

Egyébként meg őszi és karácsonyi terítőket kellene készítgetnem, így viszont valószínűleg ezen a karácsonyon sem a saját hímzett terítőm fogja még díszíteni az asztalt, a házikós-manós függönyről meg nem is beszélve, de majd jövőre. Előbb-utóbb azok is elkészülnek egyszer.

Kreatívan nincs türelmem fényképeket válogatni a nyaralásról, pedig már a beszámolót is nehéz lesz így megírni, hogy hol is jártunk. Sőt Bánkon is voltunk hirtelen felindulásból egy hétvégét és végre körbe tudtunk nézni a környéken.

Sokszor eszembe jut, hogy minek is írok, mert nem hiszem, hogy hiányzom bárkinek, de végül is arra lyukadok ki általában, hogy magamnak írom a blogot, akkor meg miért érdekelnek ilyenek. Meg ugye túlságosan egysíkú a gondolkodásom, az egyéni szűrőmmel biztosan nem elég megkapóan látom a világot, hát ez van. Azt hiszem, hiányzik egy olyan igazi barát... ez persze valószínűleg az én hibám is, mert talán túlságosan bezárkóztam az utóbbi időben, de időről időre az az érzésem, hogy észre sem vennék, ha eltűnnék és aligha lenne néhány ember, akinek tényleg hiányoznék. De ez is mekkora marhaság már, miért foglalkozom ilyesmivel??? Ettől még nem kellene rosszul éreznem magam, hogy másoknak nem vagyok fontos, vagy az, ami velem történik...

Nehezen viseltem a szombatot is, mert ugyan nem ért váratlanul a pénteki vérzésem a több napos pecsételés miatt, de Andris miskolci rokonai mind azt kérdezték jön-e már a baba, vagy azt várták, hogy bejelentem a babavárást. Hát nem és rohamosan telik az idő az egy évemből, édesanyám rendkívül egyszerű tanácsa pedig, hogy ne foglalkozzak vele csak éppen azt nem mondja meg, hogy ezt hogy csináljam. Hogyan ne vegyem észre, ha folyton erre célozgatnak, erről kérdezgetnek... Tényleg igyekszem lekötni magam mindenfélével, de a nap minden percét egyszerűen képtelenség. Olyan, mint mikor a gyerekek várják a karácsonyt, vagy az iskolát, hogy mennyit kell még addig aludni, izgatottan várják ők is és én is, a különbség csak annyi, hogy nekik ki lehet számolni, mennyit kell pontosan addig aludni, nekem meg bizonytalan, hogy bekövetkezik-e valaha egyáltalán. Kicsit talán könnyebb lenne, ha én is tudnám, mennyit kell még addig aludni...

Hiányzik nagyon a hastánc és Zumba Lady ugyan van hetente kétszer is, de nagyon-nagyon nem ugyanaz, ráadásul a folyamatosan új érkezők miatt mindig mindent ismétlünk és alig jut idő új koreográfiára. Kicsit ilyen szempontból jó volt kihagyni 3-4 alkalmat a múltkor, legalább volt egy kis újdonság. Helyette voltam biorezonancián, Doránál a fiúkra vigyázni, hétvégére készülődni, ilyesmi.

Hát nem sikerült valami rózsaszínre ez a bejegyzés, majd talán legközelebb.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (5)

Néhány perccel ezelőtt elkészült az újévi tündérem is, hiszen ha már gyöngyöztem, nem hagytam ki őt sem a sorból. Az óráját még elmulasztottam átállítani, de ami késik, nem múlik...

Most egy darabig szüneteltetem a tündéreket, kicsit másféléket fogok hímezni, de egészen biztosan visszatérek még hozzájuk. Addig is, itt van ő!

Mirabilia SAL - készen

Itt a vége fuss el véle... nagyon-nagyon örülök és kicsit szomorú is vagyok, hogy befejeztem ezt a képet, de vigasztal a gondolat, hogy fogok még Mirabilia-t vagyis Nora Corbett által tervezett tündért/angyalt/nőt hímezni. Imádom mindegyiket és olyan jó érzés kézbe venni és simagatni őket, meg a napfényben játszani a csillogásukkal! :) Már csak azon izgulok, hogy sikerüljön megfelelő keretet választani hozzá, csak még gyűjtök egy kis rávalót, azt hiszem. Ja és előtte megkérdezem Mónikát, hogy mikor lesz ő bent az üzletben, mert sokkal jobban szeretek vele keretet választani.

Sok-sok féle fonal, megszámlálhatatlanul sok gyöngy teszi őket különegessé!

Lányok, itt is nagyon köszönöm nektek, hogy együtt hímezhettem veletek és részt vehettem ebben a közös munkában.

Mirabilia SAL - Lady of the Mist (3)

Természetesen őt is gyöngyöztem, egészen felöltöztették ezek a szürkés kis golyócskák. Ő volt az utolsó a sorban, már ami a hímzés részét érinti, na meg őt választottam be utolsónak, gyöngy is rajta van a legkevesebb, de nem szeretném semmiképpen sem ennyire lehúzni szegényt. Legalább olyan szép, mint a többiek.

Eleinte aggódtam, hogy a színátmentes fonal sok helyen ugyanolyan, mint az egyszínű, de a rózsák így is kiadják az alakjukat, így már nem zavar annyira.

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (4)

Nem akartam őket egy közös bejegyzésbe tenni, ha már egyszer külön-külön írtam eddig mindegyikőjükről, szóval most Mirabilia SAL következik egy néhány bejegyzésen keresztül... csak gondoltam, előre szólok (akit nem érdekel kihagyhatja, akinek tetszik, az pedig nézelődhet).

Szóval hirtelen felindulásból tegnap gyöngyöztem és gyöngyöztem és gyöngyöztem, ennek eredménye képpen pedig elkészült a pillangótündér részlete is. Még mindig nagyon tetszik, de nem tudnék választani most hogy mind készen van. Hímezni őt volt a legegyszerűbb, gyöngyözni is csak a mennyiség miatt tartot sokáig, na meg a láthatatlan "fonal" gubancolgatása miatt, de ez már az én saram, mert sokszor túl hosszúra hagytam. Ez szerencsére a végeredményen nem látszik!

Mirabilia SAL - Lady of The Mist (2)

Sort kerítettem idő közben az utolsó nénim hímzésére is, úgyhogy most már csak a gyöngyözés van hátra rajta és a Butterfly Fairy-n (perceken belül megyek és teszem a keretre és neki is állok, úgyis olyan csúnya idő van, nincs kedvem a kertbe menni).

Picit féltem a két szálas kontúrozástól, de nem lett elütő a többitől szerencsére. Tetszik ez a nőszemély is, nem tudnék választani közülük, ha arra kerülne a sor... a következő képen már felgyöngyözve és teljes pompájukban mutatom őket, aztán mennek az üveg mögé remélhetőleg a hozzájuk illő keretben.

Nyaralni voltunk

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk nyaralásnak és nem csak azért, mert az idén még ilyen hosszú ideig nem voltunk pihenni sehol, hanem mert tényleg nyári meleg volt a múlt héten. Megint nem jutottunk el Svájcig, csak a szomszédba, de ismét megállapítottuk, hogy az Alpok bárhol gyönyörű (erről képek később, mert majdnem 500-at csináltunk, szóval van miből válogatni).

Amit most hirtelen szeretnék megmutatni, az a hangulatos szoba két lámpaernyője... természetesen egyből kiszúrtam, hogy keresztszemekkel öltögették a mintákat és annak ellenére, hogy sok napon keresztül gyönyű idő volt, mégis utlsó reggelre maradt a fényképzés, így nem tudtuk elkerülni a vakuzást. A lényeg azért így is jól látszik, nekem nagyon tetszettek! Bár Andris megjegyezte, hogy ugye nem akarok otthonra ilyet, nem is tudom... nem hiszem, hogy illene a lakásba, akár másféle mintával is. Szóval kicsi a valószínűsége. :)

 

Nem a lámpáknak köszönhetően ugyan, de nagyon jól éreztük magunkat és úgy elrepült az egy hét, hogy szinte észre sem vettük, már jöhettünk is haza. Folyt. köv.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (4)

Múlt héten befejeztem a hímzés részét, most már a gyöngyözésre vár (hamarosan gyöngyözni fogok éjjel nappal, mert a Lady of the Mist is közeledik a befejezéshez, pontosabban újra nekiálltam a hímzésének a sok bontás után). 

Sajnos megint nem sikerült elég jó képet készítenem, pedig imádom, ahogy a nap sugarai játszadoznak a fémes fonalakkal... na majd legközelebb.

Az óramutató jelzésén és újrahímzésén pedig még gondolkozom, mert valahogy szerintem nem 11:58 percet mutat, ami pedig mégis csak autentikusabb lenne, ha már az újév tündéréről van szó. Arról meg már nem is beszélve, hogy a mutatókat csak egy szállal kellett volna ölteni a kettő helyett. :)

Miciségek

Bizony, bizony, nem bírtam tovább és beszereztem egy Miciséget, még hozzá egy angyalka személyében. Picit váratott ugyan magára, de megérte, mert nagyon tetszik minden egyes apró részlete. 

Az angyalka elsődleges feladata a babásodásom elősegítése, aztán annak támogatása, majd a picur védelmezése, de természetesen bármilyen más kéréssel is forulni lehet hozzá.

Hétvégéről

Remek kis hétvégénk volt, egy baj volt vele, hogy a ma reggellel véget is ért. Pénteken hazarohantam, elvágtattam a postára a csomagomért (hamarosan arról is kiderül, mit rejtett) és behuppantam a fodrász székébe. A probléma akkor kezdődött, mikor rám terítette a védőleplet, hogy a lepotyogó hajszálak ne az ölembe hulljanak, ez ugyanis egy szaunázással is felért volna, meglepő módon a hajszárítást sokkal jobban bírtam és szerencsére nem bíbelődött most sokat a tépkedéssel, amúgy is olyan kevés már a hajam, nem tudom, minek ezt még ritkítani is. A fodrász után hazaszaladtam Andrisért és kimentünk Szilvihez és Zina babához Pencre, oda menekülnek ugyanis a nagy forróság elől a hűvös kis parasztházikóba. Jót beszélgettünk és nagyon gyorsan elrepült az idő, sok dolog talán még szóba sem került. Folyt. köv. annyi biztos… és várom már nagyon, hogy visszamehessek hozzá a kozmetikába. Alapvetően nincs semmi gondom Katival, de magát Szilvit és a munkáját is jobban szeretem.

A szombat volt a legsűrűbb, de sikerült mindent elintézni, amit szerettünk volna, egyedül Csomádra nem jutottunk ki ebédelni, amit azt hiszem, most vasárnap lesz alkalmunk bepótolni. Reggel gyorsan befejeztem a DIM pillangókat, aztán elrámoltam a konyhában, kitaláltam mit vegyek fel és mire ezzel minddel végeztem, már meg is érkezett a kéményseprő. Jó hír, hogy tiszta a gázkéményünk, a kazán körül is minden rendben van, sőt még a fürdőből induló kéményt is megnézte kandalló szempontjából. És lehet kandallónk, ennyi már biztos. Kibontani ugyan nem volt egyszerű a kéményajtót, meg a mögötte lapuló malter kupacot, de a kéményseprő rendes volt és elvégezte a piszkos munkát helyettünk. Szóval, ha van lakhatási engedélyünk, akkor minden további nélkül építhetjük a kandallót, ha nincs, akkor előbb bélelni kell a kéményt, ami meglehetősen húzós anyagilag, lehet, hogy többe kerülne, mint maga a kandalló. De az biztos, hogy lesz kandallónk, én nagyon szeretném, ha már idén télen pattogna benne a tűz, igaz a virágaimat át kellene hozzá telepíteni, de vállalom a kockázatot ennek érdekében. Hurrá!

Kéményseprő után kimentünk a paradicsomfesztiválra, lehet, hogy nem egészen a legjobb időpontban, mert még éppen csak elkezdtek kipakolni bizonyos sátrakban. Megkóstoltuk a paradicsom fagyit, maradjunk annyiban, hogy ez a változat érdekes volt, én kb. 5 nyalásig bírtam, Andris hősiesen lenyomta a paradicsomost is és a lecsósat is. Talán, ha kevésbé lett volna tömény… Benéztünk még Szilvihez a jógasátorba, megállapítottam, hogy egyáltalán nem tetszik a Zumba fitness, maradok a lágyabb, nőiesebb verziónál. Paradicsom félék alig voltak kint, de lehet később ez változott, viszont a melegben nem volt erőnk újra kimenni. Nem tudjuk lesz-e jövőre is, egy sétát viszont esetleg megérhet akkor is. A paradicsomok után bevágtattunk a Pestre és megvettük anyának a tisztázógépet, amit itthon persze ki kellett próbálnom, nehogy valami olyan gondja legyen, ami miatt azonnal cserélni kellene, de szerencsére nagyon szépen varr. Viszonylag könnyen kezelhető, remélem, anyának is tetszeni fog (ez a hétvégén kiderül). Kis pihenést és próbavarrást követően sütizni voltunk a lányokkal, igaz most már bővül egy kicsit a kör, de így is remekül szórakoztunk és jókat nevettünk. Nekem is van vajon színvak olvasóm? Ha igen kérdezném tőle, hogy a tölgyfalevélzöld az a színe vagy a fonákja?

Vasárnap délelőtt pihiztünk, délután pedig elmentünk kirándulni... nos a sorrendet jobb lett volna felcserélni, mert patakokban folyt rólunk a víz, de annyira szép látványban volt részünk a Hegyes-tetőn, hogy még ez is megérte a mai izomlázzal együtt.

Kirándulásbeszámoló VI. - Vácrátóti Botanikus Kert

Időnként ellátogatunk a Vácrátóti Botanikus kertbe, hogy feltöltődjünk színekkel, virágokkal, illatokkal, bogarakkal, begyűjteni az éves szúnyogcsípéseket… de bárhogy is, szeretünk sétálni kertben. Mire hazaértünk, én lettem az igazi, mert annyi szúnyog megtalált, hogy nem győztem a piros pöttyeimet számolgatni és a viszketést csökkenteni, persze mindettől függetlenül megérte a kellemes séta.

Néhány hete egy esti koncentre is visszatértünk, nagyon tetszett a zenekar játéka és az énekkaros rész is remek volt, sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam, legkedvesebb a tenor és a bariton duettje (remélem, nem rontottam el a hangnemeket) volt számomra. Ha lesz még ilyen, biztosan ott leszünk.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (3)

Egészen sűrűn készül kép erről a kis tündérről, olyan jó látni, ahogy hétről hétre alakulgat. Rövid időn belül (kb. 1,5-2 hét) a gyöngyözéshez érkezek, lesz rajta bőven az eddigi minták alapján, de alig lehet majd észervenni.

Büszke vagyok magamra :)

Még életemben nem bicikliztem ilyen sokat egyfolytában, mint múlt szombaton, ráadásul átmentünk Fótról Dunakeszik a 2/A feletti felüljárón, és minden gond nélkül teljesítettem a 17,5 km-es távot. Dunakeszin a kerékpárúton kifejezetten élvezet volt tekerni, biztos vagyok benne, hogy lesz még ennek folytatása, mint ahogy múlt vasárnap volt is. 

És íme, itt a bizonyíték:

Dimensions - Butterfly Vignette (5) kész

Tadaaamm, elkészültem a pillangókkal. Imádom őket úgy, ahogy vannak! :) A kontúrozás ment, mint a villám, annak ellenére, hogy rengeteg volt, de nagyon élveztem csinálni. Most már a keretézésre várnak, ami hamarosan be fog következni azt hiszem, csak gyűjtenem kell rá egy kis pénzt, mert nem egyedül fognak útnak indulni a végkifejlet felé az egészen biztos.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (2)

Két hete fogtam hozzá ehhez kis szösszenet tündérhez, már a ruhájával majdnem teljesen készen is vagyok. Szegénynek pont a feje hiányzik, de előbb-utóbb ez is változni fog. Ő vonatos darabom, mivel a lepkéket lehetetlen a vonaton kontúrozni, nem bírom egyszerűen a mintát leolvasni.

És egy biztos, idejében készen lesz még akár a keretezése is, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen lehessen majd.

A fonalak persze megint nem úgy jönnek ki, hogy teljesen elüssenek egymástól, szóval nem tudom, mennyire fog érvényesül helyenként a minta, de remélem szép lesz az összkép ettől függetlenül.

Még jó...

... hogy maximálisan megbíztam eddig a nőgyógyászomban, pedig lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem. Arra, hogy évente egyszer elmenjek hozzá rákszűrésre tökéletes, de a babaprojekt levezénylésében tartok tőle, hogy nem a kellő alapossággal jár el. És hogy ezt honnan veszem? Hát egyrészről nem tetszik, hogy az LH és FSH stimulálás mellett csak egyszer rendel vissza ultrahangra egy ciklusban, holott a progeszteron pótláshoz véleményem szerint minden hónapban le kellene ellenőriznie, hogy valóban megtörtén-e a tüszőrepedés és beindult-e a saját progeszteron termelés. Legalább annyit mondhatna, hogy vezessek ébredési hőmérsékletet, de nem tette... és bár nem szívesen járkálnék plusz két vizsgálatra ciklusonként, biztosabb lennék az alaposságában.

Anyukám ajánlott ugye ezt a Gynevac nevezetű injekciókúrát, amit a barcikai kórházban fejlesztett ki egy onkológus és egy nőgyógyász együttesen és igen hatékony segítséget jelent a gyulladások megszüntetésében, ezáltál a várva várt baba érkezésében. Felkerestem hát e-mailben a doktornőt, aki ezzel foglalkozik, mert nem voltam benne biztos, hogy a háziorvos önállóan is felírhatja a gyógyszert, na meg akkor már leírtam röviden az elmúlt 7-8 hónap történésiet. Kiderült, hogy azzal ahogy a progeszteronpótlás adagolását felírta, mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjak babás, ugyanis az elvonás után automatikus jön a menzesz (az eddigi tapasztalatok szerint 3 nappal az elhagyást követően). Még jó, hogy a cél az endometriózis visszaszorítására, pontosabban újbóli kialakulásának megelőzősérére az, hogy minél hamarabb jöjjön a baba. Alig észlelek itt némi ellentmondást... ráadásul tényleg kellene ellenőrzni a tüszőrepedést, legalább alaphőmérséklet méréssel (bár ezt a módszert az orvosok egy része igen elavultnak ítéli, pedig szerintem nagyon is jól követhetővé teszi a ciklus lefolyását, főleg ha más dolgokat is feljegyzünk mellé). Szóval kezdek szimpatizálni a doktornővel, tegnap megnézte a még tavalyi hormonképemet, azzal szerencsére minden rendben van, minden esetre én indokoltnak tartanám ezt megismételni tekintettel az elmúlt időszak eseményeire. Még a hőgörbéimet is megnézi, arra viszont egyelőre nem kaptam választ, de ha másért nem is, azért mindenképpen szeretnék elmenni hozzá egy rendelésre, hogy a kúrát felírja. Ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ha hozzá kerülnék, hamarabb jönne a baba természetes úton, mint a jelenlegi orvosomnál mindenféle beavatkozásokkal. Eddig ennél a nőgyógyásznál bírtam a leghosszabb ideig, de azt hiszem, a babavárás alatt sem tudnék feltétel nélkül bízni benne ezek után, azt hiszem, túl sok betege lett mostanra és a mennyiség a minőség rovására kezdett menni. Minden esetre, van még két nőgyógyász a tarsolyomban, akihez valószínűleg el fogok menni és kikérem a véleményüket, aztán majd döntök, hogy ki a legszimpatikusabb és legalaposabbnak tűnő.

Ráadásul miért ne ebben a ciklusban késne a tüszőrepedésem, amikor nem mentem vissza kontrollra a doktor úr szabadságolása miatt, már a 31. napon tartok, szerencsés esetben egy héttel a tüszőrepedés után. Bízzunk a legjobbakban.

Mirabilia SAL - Lady of The Mist (1)

Beleböktem ezen a képen az utolsó nőbe is a tűmet és egészen jól haladtam vele, amíg rá nem jöttem, hogy a nyakától felfelé mindent vissza kell bontanom, mert egy hangyányit elcsúsztam ő pedig annyira számolós, képtelen lennék átvariálni. Így most parkoló pályára került, pedig már a keretet is összevariáltuk Dorával a múlt héten, nem volt egy egyszerű történet, de megoldottuk... szóval semmi nem áll már a gyöngyözés útjában sem.

Itt hagytam félbe szegényt, pihen egy kicsit, aztán valószínűleg hamarosan újra előveszem majd.

Dimensions - Butterfly Vignette (4)

Vigyázat, fotóztam! :) Persze még mindig nem az erősségem ez a tevékenység, valószínűleg lehetnyi érzékem sincs hozzá... máshoz viszont van, úgyhogy nem csüggedek. Arra pedig sokan mások nem képesek, azt hiszem. ;)

De vissza a hímzéshez, mert szorgalmasan művelem annak ellenére, hogy ez itt nem annyira észrevehető. Hetek óta tervezem, hogy lefényképezem a lepkéket még mielőtt belekezdenék a kontúrba, mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Mivel azonban még kevés része van meg a kontúrozásnak - amit ennél a mintánál furcsa módon kifejezetten élvezek, pedig kell számolni rendesen hozzá - nagyon jól látszik a különbség kész és a készülőfélben lévő részek között. És persze még mindig imádom a színeit!

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (1)

Ennek a képnek vitathatatlanul nem sok értelme van, de annyira megörültem annak, hogy végre az informatikának sikerült működésre bírnia a szkenneremet, hogy muszáj volt egy próbát tennem. Fotózni továbbra is lusta vagyok, pedig haladok ám a képeimmel! Így történhetett, hogy a héten ismét újba kezdtem, az újév ünneplése után pedig azt hiszem, ideje lenne a karácsonyi projektemet folytatni, mert az idén már jó lenne a szép terítőimet az asztalon látni.

Szóval most az újévi tündérke van terítéken vonatozás közben, mert pillangókat nem vagyok hajlandó a vonaton kontúrozni, ahhoz azért már nekem sincsenek idegeim. (: A tündért viszont annál jobban kedvelem és élvezem, ahogy lassan-lassan alakul a szoknyája a kezeim között… a figyelmesebbek az óra helyét is kifürkészhetik.

A pillanat

Tudom, nem igazán illik más tollával ékeskedni, de Andris annyira jól elkapta ezt a pillanatot... nem tudjuk kik ők, de igazából nem is ez a fontos, hanem ami körüllengi őket. Olyan szép ez a pillanat!

Rita nyomán

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni  Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy

kilátás a Vaskaputól

 

  Esztergomi vár

 a kupolán

Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…

A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.